Keywords
Summary

Keywords

1. Migráns munkavállalók szociális biztonsága — Alkalmazandó jog — Olyan személy, aki valamely tagállam területén mindennemű kereső tevékenységgel felhagyott, és lakóhelyét egy másik tagállamba helyezte át — Az előbbi tagállamnak a rendszer bizonyos ágai tekintetében ugyanebben a tagállamban az önkéntes taggá válást lehetővé tevő jogszabályai — Az egységesség elvének megsértése — Hiány

(1408/71 tanácsi rendelet, 13. cikk)

2. Migráns munkavállalók szociális biztonsága — A tagállamoknak a szociális biztonsági rendszerük kialakítására vonatkozó hatásköre — Korlátok — A közösségi jog betartása — A Szerződésnek a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó szabályai

(EK 39. cikk)

3. Migráns munkavállalók szociális biztonsága — Taggá válás egy szociális biztonsági rendszerben — Olyan személy, aki valamely tagállam területén mindennemű kereső tevékenységgel felhagyott, és lakóhelyét egy másik tagállamba helyezte át — Az előbbi tagállamnak a szociális biztonsági rendszer egyes ágaiban való kötelező tagságot a lakóhelyre vonatkozó feltételtől függővé tevő jogszabályai — Az önkéntes taggá válásnak a kötelező taggá válásnál kedvezőtlenebb feltételei — Megengedhetetlenség

(EK 39. cikk)

Summary

1. A szociális biztonsági rendszer egységességének az 1408/71 rendelet 2195/91 rendelettel módosított változata 13. cikkének (1) bekezdésében meghatározott elvét nem érinti annak a tagállami szabályozásnak az alkalmazása, amely lehetőséget biztosít az e tagállamban már semmilyen szakmai tevékenységet nem végző és ott lakóhellyel sem rendelkező személyeknek arra, hogy az említett tagállam szabályozása alapján önkéntesen továbbra is tagjai maradjanak a szociális biztonsági rendszer azon ágainak, amelyekben kötelező tagságuk már megszűnt.

Az 1408/71 rendelet – 13. cikket is magában foglaló – II. címe rendelkezéseinek célja máskülönben nemcsak több nemzeti szabályozás egyidejű alkalmazásának és az esetlegesen ebből eredő bonyodalmaknak az elkerülése, hanem annak megakadályozása is, hogy a rendelet hatálya alá tartozó személyek – rájuk nézve irányadó szabályozás hiányában – a szociális biztonsági rendszer nyújtotta védelem nélkül maradjanak. Az egyes tagállamok jogszabályainak kell meghatározniuk a szociális biztonsági rendszer, vagy valamely ahhoz hasonló rendszer egyes ágaiban való tagságra vonatkozó jog vagy kötelezettség fennállásának feltételeit, beleértve a tagság megszűnésére vonatkozókat is.

(vö. 33–34., 37–38. pont)

2. Ugyanakkor, bár a tagállamok továbbra is megtartják szociális biztonsági rendszereik kialakítására vonatkozó hatáskörüket, ennek gyakorlása során kötelesek tiszteletben tartani a közösségi jogot, különös tekintettel az EK‑Szerződésnek a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseire.

(vö. 39. pont)

3. Az EK 39. cikkel ellentétes az a tagállami szabályozás, amelynek értelmében e tagállam területén szakmai tevékenységet már nem végző személy e szabályozás alapján a szociális biztonsági rendszer egyes ágaiban csak akkor marad kötelezően tag, ha e tagállamban megtartja lakóhelyét, miközben e személy a tagállam szabályozása alapján a szociális biztonsági rendszer más ágaiban – még akkor is, ha lakóhelye más tagállamban található – továbbra is kötelezően tag marad, mivel azokban az ágakban, ahol megszűnt a kötelező tagság, az önkéntes tagságra kedvezőtlenebb feltételek vonatkoznak, mint a kötelező tagságra.

Ugyanis az ilyen szabályozás a lakóhellyel nem rendelkezőket a társadalombiztosításukat tekintve kedvezőtlenebb helyzetbe hozza, mint a lakóhellyel rendelkezőket, és ezáltal sérti a szabad mozgáshoz való jognak az EK 39. cikk által biztosított elvét.

(vö. 44–45. pont és a rendelkező rész)