T‑504/19. sz. ügy

Crédit lyonnais

kontra

Európai Központi Bank

A Törvényszék ítélete (második tanács), 2021. április 14.

„Gazdaság‑ és monetáris politika – Hitelintézetek prudenciális felügyelete – Az 1024/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének d) pontja és (3) bekezdése – A tőkeáttételi mutató kiszámítása – A bizonyos feltételeknek megfelelő kitettségek figyelmen kívül hagyására vonatkozó engedély részleges megtagadása az EKB részéről – Az 575/2013/EU rendelet 429. cikkének (14) bekezdése – Az adott ügy valamennyi releváns elemére vonatkozó vizsgálat hiánya – Jogerő – EUMSZ 266. cikk”

1. Megsemmisítés iránti kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Végrehajtási intézkedések hozatalára vonatkozó kötelezettség – Terjedelem – A megsemmisített aktus ugyanolyan hibában szenvedő aktussal való pótlásának elkerülésére vonatkozó kötelezettség

   (EUMSZ 266. cikk)

   (lásd: 35–38., 124. pont)

2. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Az uniós pénzügyi ágazat felügyelete – A hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelmények – A hatáskörrel rendelkező hatóságok mérlegelési jogköre – Valamely módszer alkalmazása – Tájékoztató jellegű magatartási szabály – Minden egyes egyedi helyzet külön vizsgálatának fenntartására vonatkozó kötelezettség

   (575/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 429. cikk, (14) bekezdés)

   (lásd: 92–95. pont)

3. Intézmények jogi aktusai – Mérlegelési jogkörben elfogadott aktusok – A megfelelő ügyintézés elve – Minden releváns elem gondos és részrehajlás nélküli vizsgálatára vonatkozó kötelezettség

   (lásd: 99., 106–123. pont)

Összefoglalás

A felperes Crédit lyonnais francia jog szerint alapított részvénytársaság, amely hitelintézetként működési engedéllyel rendelkezik. A Crédit agricole SA leányvállalata. Ennek alapján az Európai Központi Bank (EKB) közvetlen prudenciális felügyelete alá tartozik.

2015. május 5‑én a Crédit agricole társaság annak engedélyezését kérte az EKB‑tól, hogy a saját nevében és a Crédit agricole csoporthoz tartozó szervezetek – köztük a felperes – nevében a tőkeáttételi mutató számítása során figyelmen kívül hagyjon nála jegyzett és egy francia állami intézmény, a Caisse des dépôts et consignations (letéti pénztár, CDC) részére átadott betétkönyvekben (livret A [A. betétkönyv], livret de développement durable et solidaire [fenntartható fejlődési és szolidaritási betétkönyv, LDD] és livret d’épargne populaire [lakossági takarékbetétkönyv, LEP]) elhelyezett összegek által alkotott kitettségeket (befektetéseket).

2016. augusztus 24‑i határozatával az EKB megtagadta, hogy a CDC‑vel szemben fennálló kitettségeket, amelyeket a fent hivatkozott három betétkönyvben elhelyezett összegek egy része alkot, kihagyják a tőkeáttételi mutató számításából.

A 2018. július 13‑i Crédit agricole kontra EKB ítéletével ( 1 ) a Törvényszék megsemmisítette az EKB határozatát. A Törvényszék megerősítette, hogy az EKB diszkrecionális jogkörrel rendelkezik azzal kapcsolatban, hogy engedélyezi‑e, vagy sem, a hitelintézetekre vonatkozó prudenciális követelményekről szóló rendeletben ( 2 ) előírt ilyen kihagyást. Ugyanakkor megállapította, hogy az EKB tévesen alkalmazta a jogot, amikor figyelembe vette a Crédit agricole azon szerződéses kötelezettségét, hogy vissza kell fizetnie az ügyfelek betéteit, anélkül, hogy figyelembe vennék a CDC részére átadott pénzeszközök visszautalását. Egyébiránt úgy ítélte meg, hogy az EKB nyilvánvaló értékelési hibát követett el a pénzeszközöknek a CDC által a Crédit agricole társaság részére történő visszautalásáig terjedő határidő fennállása vonatkozásában, amely utóbbi társaság kénytelen lehet az eszközök kényszerértékesítéséhez folyamodni.

2018. július 26‑án a Crédit agricole társaság a saját nevében, valamint a Crédit agricole csoporthoz tartozó különböző szervezetek – köztük a felperes – nevében ismét engedélyt kért arra, hogy a tőkeáttételi mutató számítása során figyelmen kívül hagyja azokat az összegeket, amelyeket a CDC‑nek kellett átadnia. 2019. május 3‑án az EKB engedélyezte e kihagyást a Crédit agricole társaság és – a felperes kivételével – a csoporthoz tartozó említett szervezetek számára azzal, hogy a felperes esetében ezt az eltérést csupán 66% erejéig engedélyezte. A megtámadott határozatot az EKB fogadta el, amely olyan módszert alkalmazott, amely figyelembe vette először is a francia központi kormányzat hitelminőségét, másodszor a kényszerértékesítés kockázatát, harmadszor pedig a szóban forgó kitettségek koncentrációjának értékelését.

Ítéletében a Törvényszék megsemmisíti az EKB határozatát annyiban, amennyiben az megtagadta annak engedélyezését a Crédit lyonnais számára, hogy a tőkeáttételi mutatójának számítása során figyelmen kívül hagyja a CDC tekintetében fennálló kitettségei 34%‑át. A Törvényszék a prudenciális felügyelettel kapcsolatos jogvitákban első ízben fejti ki a diszkrecionális jogkör korlátozására szolgáló módszerek jogszerűségének feltételeit.

A Törvényszék álláspontja

A Törvényszék, miután megvizsgálta, hogy az EKB elfogadta‑e a Crédit agricole kontra EKB megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtására vonatkozó intézkedéseket, azt a módszert vizsgálja, amelyet az EKB saját magára nézve csupán mint tájékoztató jellegű magatartási szabályt állapított meg. Pontosítja, hogy az ilyen módszer nem hasonlítható olyan normatív jogi aktus elfogadásához, amely túllépi az EKB‑ra ruházott hatáskörök kereteit, és nem mentesíti az EKB‑t minden egyes egyedi helyzet külön vizsgálata alól, amely alapján e módszer alkalmazásának mellőzése mellett dönthet.

A harmadik jogalapra adott válaszként a Törvényszék megvizsgálja azokat az indokokat, amelyek alapján az EKB nem teljes egészében adott helyt a Crédit lyonnais kérelmének. A Törvényszék emlékeztet arra, hogy az EKB–nak gondosan és pártatlanul kellett megvizsgálnia az adott ügy valamennyi releváns elemét, és el kellett végeznie a szabályozott megtakarítás jellemzőinek alapos elemzését.

Először is a Törvényszék megállapítja, hogy az EKB nem vitatta a szabályozott megtakarítás „biztos menedék” jellegét, amelyet a jogilag megkövetelt módon igazolt a felperes, amely bizonyítékokat terjesztett elő. Egyébiránt a Törvényszék hangsúlyozza, hogy a felperes lényegében helyesen mutat rá arra, hogy e megtakarítás kevéssé járulhat hozzá a túlzott tőkeáttétel kialakulásához, mivel a CDC‑nek átadott összegek nem fektethetők be kockázatos vagy nem likvid eszközökbe. Ezenkívül ezeknek a CDC‑nek átadott összegeknek a javára a Francia Köztársaság kettős garanciát biztosít.

Másodszor a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy e tényezőkre tekintettel a szabályozott megtakarítás likvid jellege önmagában nem alkalmas a kényszerértékesítési kockázat bizonyítására. Márpedig az EKB a közelmúltban bekövetkezett bankválságok tapasztalatával indokolta a határozatát, anélkül hogy figyelembe vette volna azt a tényt, hogy a jelen esetben a szabályozott megtakarítás a válsághelyzetekben „biztos menedéket” képez.

Harmadszor a Törvényszék rámutat arra, hogy az EKB a közelmúltban bekövetkezett bankválságok során bekövetkező tömeges kivonások egyetlen példájára támaszkodott, noha a példában említett betétek nem rendelkeztek a szabályozott megtakarítás címén elhelyezett betétekhez kellően közeli jellemzőkkel.

A Törvényszék megállapítja, hogy az EKB nem vette figyelembe a szabályozott megtakarítás valamennyi jellemzőjét, és ezzel nem alkalmazta helyesen a Crédit agricole kontra EKB ítéletet.

( 1 ) 2018. július 13‑iCrédit agricole kontra EKB ítélet (T‑758/16, EU:T:2018:472).

( 2 ) A hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26‑i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 176., 1. o.; helyesbítések: HL 2013. L 208., 68. o.; HL 2013. L 321., 6. o.) 429. cikkének (14) bekezdése.