T‑11/15. sz. ügy

Internet Consulting GmbH

kontra

Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

„Európai uniós védjegy — Törlési eljárás — A SUEDTIROL európai uniós szóvédjegy — A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja — Feltétlen kizáró ok — Földrajzi származásra utaló jelzés — Leíró jelleg”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (negyedik tanács), 2016. július 20.

1. Európai uniós védjegy – A védjegyoltalomról való lemondás, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése – Törlési kérelem – Elfogadhatóság – Feltételek – Az eljáráshoz fűződő érdek

   (207/2009 tanácsi rendelet, 5., 52. cikk és 56. cikk, (1) bekezdés, a), b) és c) pont)

2. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Kizárólag olyan jelekből vagy adatokból álló védjegyek, amelyek valamely áru vagy szolgáltatás jellemzőinek leírására szolgálhatnak – Megjelölés leíró jellegének értékelése – Földrajzi nevek

   (207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, c) pont és 66. cikk, (2) bekezdés; 2081/92 tanácsi rendelet)

3. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Kizárólag olyan jelekből vagy adatokból álló védjegyek, amelyek valamely áru vagy szolgáltatás jellemzőinek leírására szolgálhatnak – SUEDTIROL szóvédjegy

   (207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

4. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Kizárólag olyan jelekből vagy adatokból álló védjegyek, amelyek valamely áru vagy szolgáltatás jellemzőinek leírására szolgálhatnak – Célkitűzés – A rendelkezésre állás követelménye – A földrajzi származásra utaló jelzés és az áruk vagy szolgáltatások közötti kapcsolat – Az EUIPO vizsgálatának terjedelme

   (207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

5. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy hatálya – Korlátozások – A 207/2009 rendelet 12. cikkének b) pontja – Célkitűzés – Az említett rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjával való összefüggés

   (207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, c) pont és 12. cikk, b) pont)

1.  Az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendelet 5. cikke tartalmazza azon személyek körének általános meghatározását, akik vagy amelyek európai uniós védjegyek jogosultjai lehetnek. Pontosítja, hogy „[európai uniós] védjegyoltalom jogosultja lehet bármely természetes vagy jogi személy, a közjogi szervezeteket [helyesen: közjogi személyeket] is ideértve”.

   Ebből következik, hogy az e rendelkezésben a jogi személyek egyik lehetséges eseteként említett közjogi személyek is lehetnek ilyen védjegyek jogosultjai és gyakorolhatják az őket a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján megillető jogokat. Nem található viszont semmiféle olyan utalás, miszerint ugyanezen rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontját, amely az említett rendelet 5. cikkétől eltérően csupán „bármely természetes vagy jogi személyt” említ, úgy kellene értelmezni, hogy az nem foglalja magában a közjogi személyeket. Ugyanis a megszűnés‑megállapítási és törlési okokra, különösen a 207/2009 rendelet 52. cikke szerinti feltétlen törlési okokra bárki hivatkozhat, függetlenül attól, hogy magánjogi vagy közjogi személy, ami miatt ugyanezen rendelet 56. cikke (1) bekezdése a) pontjának utolsó fordulata csupán annyit követel meg, hogy az említett személy „saját nevében perelhet és perelhető”. Ennélfogva a közjogi személyek kifejezett említésének hiánya a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontjában nem értelmezhető úgy, hogy arra irányulna, hogy kizárja őket e rendelkezés alkalmazási köréből.

   (vö. 18., 19. pont)

2.  Az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja azt az általános célt szolgálja, hogy a védjegybejelentésben foglalt áruk vagy szolgáltatások jellemzőit leíró megjelöléseket vagy jelzéseket mindenki szabadon használhassa. Ezen rendelkezés alapján tehát az ilyen jeleket vagy adatokat nem lehet egyetlen vállalkozás számára fenntartani csak azért, mert védjegyként lajstromozták őket.

   Még pontosabban azon jelek és adatok tekintetében, amelyek a bejelentett védjegy árujegyzékében szereplő árukategóriák földrajzi eredetének jelölésére szolgálhatnak, különösen a földrajzi nevek esetén, ezek rendelkezésre állásának fenntartása közérdek, nevezetesen mivel nem csupán esetlegesen tájékoztathatnak az érintett árukategóriák minőségéről és egyéb jellemzőiről, de különbözőképpen befolyásolhatják is a fogyasztók preferenciáit, például azáltal, hogy az árukat olyan helyhez kapcsolják, amely pozitív érzéseket kelthet. Ezen ítélkezési gyakorlat a szolgáltatások vonatkozásában is alkalmazható.

   Továbbá nem részesülhetnek védjegyoltalomban a földrajzi nevek, egyrészt amennyiben meghatározott, az érintett áru‑ vagy szolgáltatási kategória tekintetében már jó hírnévnek örvendő vagy ismert földrajzi helyeket jelölnek, és ennél fogva az érintett vásárlóközönség körében azzal kapcsolatot mutatnak, másrészt a vállalkozások által használható földrajzi nevek, amelyeket ezek számára ugyancsak hozzáférhetővé kell tenni az érintett áru‑ vagy szolgáltatási kategória földrajzi eredetjelzőiként.

   E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az uniós jogalkotó, a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjától való eltéréssel fenntartotta a lehetőséget a földrajzi eredet jelölésére szolgáló megjelölések együttes védjegyként történő lajstromozására, a fenti rendelet 66. cikke (2) bekezdésének megfelelően, és bizonyos áruk tekintetében, amennyiben teljesítik a szükséges feltételeket mint földrajzi eredetjelzők vagy eredetmegjelölések, a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 2081/92 rendelet keretén belül.

   Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja főszabály szerint nem tiltja az olyan földrajzi nevek lajstromozását, amelyek ismeretlenek az érintett vásárlóközönség körében, vagy amelyek legalábbis földrajzi hely megjelöléseként ismeretlenek, vagy pedig amelyek vonatkozásában, az általuk jelölt hely jellemzőiből adódóan nem valószínűsíthető, hogy az érdekelt vásárlóközönség azt hinné, hogy az érintett áru‑ vagy szolgáltatási kategória arról a helyről származik.

   (vö. 29–34. pont)

3.  Az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a németül értő olasz és uniós közönségből, valamint Olaszország olaszul beszélő közönségéből álló érintett vásárlóközönség szempontjából, amelynek figyelmi szintje az átlagosnál magasabb, érintett szolgáltatások tekintetében leíró jellegű a Nizzai Megállapodás szerinti 35., 39. és 42. osztályba tartozó „Kereskedelmi ügyletek, kereskedelmi adminisztráció, irodai munkák”, „Áruk csomagolása és raktározása” és „Tudományos és műszaki szolgáltatások, valamint az idetartozó tervezői és kutatói tevékenység; ipari elemző és kutató szolgáltatások; számítástechnikai hardver és szoftver tervezés és fejlesztés; jogi szolgáltatások” tekintetében lajstromozott SUEDTIROL szóvédjegy.

   Ugyanis a SUEDTIROL szóvédjegyet az érintett közönség nem csupán egy olyan földrajzi régióra történő utalásként fogja majd fel, amely pozitív érzelmeket kelt, hanem – tekintettel e régió prosperálására és gazdaságának dinamikus fejlődésére – egy arra utaló jelzésként is, hogy az általa jelölt szolgáltatások ebből a régióból származnak. Egyébként számos, e régióban letelepedett vállalkozás valóban ugyanolyan jellegű szolgáltatásokat nyújt, mint a SUEDTIROL védjegy árujegyzékébe tartozók, aminek következtében, amikor az ilyen szolgáltatásokat a szóban forgó védjegy alatt nyújtják, az érintett közönség ez utóbbit úgy fogja felfogni, mint e szolgáltatások származására utaló jelzést.

   Ezenfelül a vitatott védjegy árujegyzékébe tartozó szolgáltatások nem rendelkeznek olyan sajátos jellemzőkkel, amelyek alapján az érintett közönség az említett szolgáltatásokhoz ne a földrajzi származásra utaló jelzést társítaná gondolatban. Következésképpen meg kell állapítani, hogy ellentétes a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjával a szóban forgó földrajzi származásra utaló jelzés védjegyként történő lajstromozása, amely az érintett közönség körében egy földrajzi régió megjelöléseként ismert, ha valószínűsíthető, hogy az érdekelt közönség azt hiheti, hogy az érintett szolgáltatások e régióból származnak.

   (vö. 38., 43., 48. pont)

4.  Az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának célja annak megakadályozása, hogy valamely gazdasági szereplő egy földrajzi származásra utaló jelzést a versenytársai rovására kisajátíthasson. Bár kétségtelen, hogy a fellebbezési tanács a védjegybejelentésnek a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján történő elutasítása előtt főszabály szerint köteles megvizsgálni a földrajzi származásra utaló jelzésnek a versenytársak szempontjából vett jelentőségét, méghozzá e származás és a bejelentett védjegy árujegyzékébe tartozó áruk és szolgáltatások közötti kapcsolat megvizsgálásával, az sem kétséges, hogy ettől még e kötelezettség terjedelme több tényezőtől is függhet, mint például a szóban forgó földrajzi származásra utaló jelzés alkalmazási körétől, jóhírétől vagy jellegétől. Annak a valószínűsége ugyanis, hogy egy földrajzi származásra utaló jelzés kihatással lehet a versenyviszonyokra, nagyobb, ha olyan nagyobb régióról van szó, amely az áruk és szolgáltatások széles skálájának minőségét illetően rendelkezik jóhírnévvel, viszont kisebb olyankor, amikor olyan, jól körülhatárolható helyről van szó, amelynek a hírneve csupán az áruk és szolgáltatások egy szűkebb körére korlátozódik.

   Jóhírnévnek örvendő vagy ismert földrajzi megjelölés esetében az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala arra is szorítkozhat, hogy csupán megállapítja e kapcsolat fennállását, és nem kell konkrét vizsgálatot végeznie annak fennállására vonatkozóan.

   (vö. 44–46. pont)

5.  Az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 12. cikke b) pontjának célja az ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjával összefüggésben – különösen azon védjegyeket illetően, amelyek nem esnek e rendelkezés hatálya alá amiatt, mert nem kizárólag leíró jellegűek –, hogy lehetővé tegye többek között azt, hogy a földrajzi származásra utaló jelzés használata, amely egyébként általában valamely összetett védjegy részét képezi, ne essen olyan tilalom alá, amelyre az ilyen védjegy jogosultja az említett rendelet 9. cikke alapján hivatkozhat, amikor e megjelölés használata az adott ágazatban vagy üzletágban megfelel a tisztességes használat követelményeinek.

   Ugyanakkor azon, a földrajzi eredetjelzések rendelkezésre állásának fenntartásához fűződő közérdekkel kapcsolatos ítélkezési elvnek, amely a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjának alapját képezi, és amelyet az említett rendelet 66. cikkének (2) bekezdésében szereplő azon lehetőség is alátámaszt, hogy az említett 7. cikk (1) bekezdésének c) pontjától eltérően az áruk földrajzi származásának jelölésére alkalmas megjelölések vagy jelzések együttes védjegyként lajstromozhatók, nem mond ellent az említett rendelet 12. cikkének b) pontja, amely nem befolyásolja számottevő módon az elsőként említett rendelkezés értelmezését. Ugyanis, a 207/2009 rendelet 12. cikkének b) pontja, amelynek célja többek között az olyan problémák megoldása, amelyek a részben vagy egészben valamely földrajzi névből álló összetett védjegyek esetén merülnek fel, nem biztosítja a harmadik felek részére az ilyen nevek védjegyként történő használatát, csupán azt, hogy azokat leíró jelleggel használni lehessen, nevezetesen földrajzi származásra utaló jelzésként, azzal a feltétellel, ha e használat az adott ágazatban vagy üzletágban megfelel a tisztességes használat követelményeinek.

   Ennek megfelelően a földrajzi származásra utaló jelzések rendelkezésre állásának fenntartásához fűződő érdeket a 207/2009 rendelet 12. cikke b) pontjának rendelkezései nem védelmezik kellőképpen.

   (vö. 53–56. pont)