C‑181/19. sz. ügy

Jobcenter Krefeld – Widerspruchsstelle kontra JD

(a Landessozialgericht Nordrhein‑Westfalen [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2020. október 6.

„Előzetes döntéshozatal – Személyek szabad mozgása – Munkavállalók – 492/2011/EU rendelet – A 7. cikk (2) bekezdése – Egyenlő bánásmód – Szociális kedvezmények – 10. cikk – Iskolai tanulmányaikat folytató gyermekek – 2004/38/CE irányelv – 24. cikk – Szociális segítségnyújtási ellátások – 883/2004/EK rendelet – 4. cikk – 70. cikk – Különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátások – A fogadó tagállamban iskolai tanulmányaikat folytató gyermekeket eltartó migráns munkavállaló”

1. Személyek szabad mozgása – Munkavállalók – A családtagok tartózkodási joga – A migráns munkavállaló vagy korábbi migráns munkavállaló gyermeke, aki iskolai tanulmányait a fogadó tagállamban folytatja – E gyermek tényleges felügyeletét ellátó szülő – Kizárólag a 492/2011 rendelet 10. cikke alapján fennálló tartózkodási jog – A 2004/38 irányelvben meghatározott feltételeknek való megfelelésre vonatkozó kötelezettség – Hiány – Az említett szülő munkavállalói jogállásának elvesztése – Hatás hiánya

   (492/2011 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 10. cikk; 2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv)

   (lásd: 35., 37–39. és 49. pont)

2. Személyek szabad mozgása – Munkavállalók – Egyenlő bánásmód – Szociális kedvezmények – Fogalom – A jogosultak megélhetési költségeit fedező szociális ellátások – Bennfoglaltság

   (492/2011 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 7. cikk, (2) bekezdés)

   (lásd: 41. és 42. pont)

3. Személyek szabad mozgása – Munkavállalók – Egyenlő bánásmód – Szociális kedvezmények – Jogosultak – A migráns munkavállaló vagy korábbi migráns munkavállaló gyermeke, aki iskolai tanulmányait a fogadó tagállamban folytatja – E gyermek tényleges felügyeletét ellátó szülő – Az említett szülő munkavállalói jogállásának elvesztése – Hatás hiánya

   (EUMSZ 45. cikk; 492/2011 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 7. cikk, (2) bekezdés, és 10. cikk)

   (lásd: 43–48., 50–55. pont)

4. Személyek szabad mozgása – Munkavállalók – Egyenlő bánásmód – Szociális kedvezmények – A fogadó tagállamban a gyermekek által folytatott iskolai tanulmányokra tekintettel önálló tartózkodási joggal rendelkező korábbi migráns munkavállalót és gyermekeit a megélhetésüket biztosító ellátásokra való jogosultságból kizáró nemzeti szabályozás – Megengedhetetlenség – Igazolás – Az uniós polgárokkal szembeni egyenlő bánásmód elvétől a szociális segítségnyújtásra vonatkozóan fennálló eltérés – Alkalmazhatatlanság – Álláskeresőként is tartózkodási joggal rendelkező érintett uniós polgár – Hatás hiánya

   (492/2011 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 7. cikk, (2) bekezdés, és 10. cikk; 2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 24. cikk, (2) bekezdés)

   (lásd: 55., 58–65., 69–73., 77., 79. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

5. Szociális biztonság – Migráns munkavállalók – Az 883/2004 rendelet 4. cikke értelmében vett egyenlő bánásmód – Hatály – Különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátások – Bennfoglaltság

   (883/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk, (3) bekezdés, 4. cikk, és 70. cikk, (2) bekezdés)

   (lásd: 83. pont)

6. Szociális biztonság – Migráns munkavállalók – Egyenlő bánásmód – A fogadó tagállamban a gyermekek által folytatott iskolai tanulmányokra tekintettel önálló tartózkodási joggal rendelkező korábbi migráns munkavállalót és gyermekeit különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátásokra való jogosultságból kizáró nemzeti szabályozás – Megengedhetetlenség – Igazolás – Az uniós polgárokkal szembeni egyenlő bánásmód elvétől a szociális segítségnyújtásra vonatkozóan fennálló eltérés – Alkalmazhatatlanság

   (883/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk, (1) és (3) bekezdés, 4. cikk, és 70. cikk, (2) bekezdés, és 492/2011 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 10. cikk; 2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 24. cikk, (2) bekezdés)

   (lásd: 84–89. pont és a rendelkező rész 2) pontja)

Összefoglalás

A gyermekek által folytatott iskolai tanulmányokra tekintettel önálló tartózkodási joggal rendelkező korábbi munkavállaló és gyermekei nem zárhatók ki automatikusan a nemzeti jog szerinti alapvető szociális ellátásokból azzal az indokkal, hogy e munkavállaló munkanélkülivé vált

JD lengyel állampolgár, aki 2013 óta lakik két kiskorú lányával Németországban, akik ott járnak iskolába. JD 2015‑ben és 2016‑ban több keresőtevékenységet folytatott e tagállamban, majd munkanélkülivé vált. A család 2016 szeptemberétől 2017 júniusáig többek között a német szabályozás szerinti szociális védelmi alapellátásban, nevezetesen a JD számára nyújtott„kiegészítő munkanélküli járadékban” (Arbeitslosengeld II) és a gyermekei számára nyújtott „szociális segélyekben” (Sozialgeld) részesült. 2018. január 2. óta JD ismét teljes munkaidőben végez munkát Németországban.

JD 2017 júniusában kérte az illetékes német hatóságtól, a Jobcenter Krefeldtől az említett ellátásoknak a 2017 júniusa és decembere közötti időszakra történő további folyósítását. Kérelmét e hatóság azonban azzal az indokkal utasította el, hogy a jogvita tárgyát képező időszakban JD nem tartotta meg munkavállalói jogállását, és álláskeresőként tartózkodott Németországban. JD e határozattal szemben keresetet indított, amelynek helyt adtak. A Jobcenter Krefeld így fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a Landessozialgericht Nordrhein‑Westfalenhez (szociális ügyek észak rajna‑vesztfáliai tartományi felsőbírósága, Németország).

A Bíróság, amelyhez ez utóbbi bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult, 2020. október 6‑án hozott ítéletében, nagytanácsban eljárva pontosította a fogadó tagállamban iskolai tanulmányaikat folytató gyermekeket eltartó korábbi migráns munkavállalót a 492/2011 rendelet ( 1 ) és a 883/2004 rendelet, ( 2 ) valamint a 2004/38 irányelv ( 3 ) tekintetében megillető jogokat.

E tekintetben a Bíróság, miután kimondta, hogy a szóban forgó szociális védelmi ellátások a 492/2011 rendelet értelmében vett „szociális kedvezménynek” minősíthetők, először is megállapította, hogy e rendelettel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely minden körülmények között és automatikusan kizárja, hogy a korábbi migráns munkavállaló és gyermekei ilyen ellátásokban részesüljenek annak ellenére, hogy az említett rendelet ( 4 ) értelmében a gyermekek iskolai tanulmányára tekintettel önálló tartózkodási joggal rendelkeznek.

Ennek megállapításához a Bíróság először is emlékeztetett arra, hogy a (korábbi) migráns munkavállaló gyermekeit az oktatáshoz való hozzáférés iránti joguk biztosítása érdekében megillető tartózkodási jog, és ebből következően a felügyeletüket ellátó szülőt megillető tartózkodási jog eredetileg e szülő munkavállalói jogállásából ered. Ugyanakkor e jog annak megszerzését követően önállóvá válik, és az említett jogállás elvesztését követően is fennállhat. A Bíróság ezt követően megállapította, hogy az ilyen tartózkodási joggal rendelkező személyeket a szociális kedvezmények nyújtása terén a 492/2011 rendeletben ( 5 ) előírt, a saját állampolgárokkal való egyenlő bánásmódhoz való jog is megilleti, még akkor is, ha már nem hivatkozhatnak arra a munkavállalói jogállásra, amelyre az eredeti tartózkodási jogukat alapították. Az ilyen értelmezés lehetővé teszi azon személy számára, aki családjával annak érdekében kívánja elhagyni származási tagállamát, hogy másik tagállamban vállaljon munkát, hogy – amennyiben elveszíti állását – ne kelljen kitennie magát azon kockázatnak, hogy gyermekei iskolai tanulmányait meg kell szakítani és a származási országába kell visszatérnie, mivel nem részesülhet azon szociális ellátásokban, amelyeket a nemzeti jog biztosít, és amely ellátások lehetővé teszik a családja számára, hogy e tagállamban a megélhetési költségek fedezetére elegendő forrással rendelkezzen.

Végül a Bíróság kimondta, hogy a fogadó tagállam olyan esetben, mint a jelen ügybeli, nem hivatkozhat a 2004/38 irányelvben ( 6 ) előírt, a szociális segítségnyújtás területén az egyenlő bánásmód elvétől való eltérésre. Ezen eltérés alapján bizonyos személyek bizonyos olyan csoportjaitól megtagadható a szociális segítségnyújtási ellátások nyújtása, akik ezen irányelv alapján a fogadó államban történő álláskeresésre tekintettel tartózkodási joggal rendelkeznek, méghozzá azért, hogy e személyek ne jelentsenek indokolatlan terhet e tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére. Márpedig ezt az eltérést szigorúan kell értelmezni, és csak azokra a személyekre alkalmazható, akiknek a tartózkodási joga kizárólag az említett irányelven alapul. A jelen ügyben kétségtelen, hogy az érdekeltek az érintett szülő általi álláskeresés jogcímén az ezen irányelven ( 7 ) alapuló tartózkodási joggal rendelkeznek. Mivel azonban a 492/2011 rendelet alapján önálló tartózkodási jogra is hivatkozhatnak, az említett eltérés velük szemben nem alkalmazható. Így az olyan nemzeti szabályozás, amely kizárja e személyek a szociális védelmi ellátásokra való jogosultságát, a szociális kedvezmények tekintetében a saját állampolgárokhoz képest eltérő bánásmódot valósít meg, ami ellentétes e rendelettel. ( 8 )

Másodszor, a Bíróság megállapította, hogy egy (korábbi) migráns munkavállaló és gyermekei, akik a 492/2011 rendelet alapján tartózkodási joggal rendelkeznek, és akik a fogadó tagállam szociális biztonsági rendszerében biztosítottak, a 883/2004 rendeletből eredő egyenlő bánásmódhoz való joggal is rendelkeznek. ( 9 ) A szóban forgó szociális védelmi ellátásokra való jogosultságuk teljes mértékű megtagadása tehát a belföldi állampolgárokhoz képest eltérő bánásmódnak minősül. Ez az eltérő bánásmód ellentétes ez utóbbi rendelettel, ( 10 ) mivel a 2004/38 irányelvben ( 11 ) előírt eltérés a Bíróság által a 492/2011 rendelettel összefüggésben kifejtettekkel azonos okok miatt nem alkalmazható az ilyen munkavállaló és az iskolai tanulmányaikat folytató gyermekei helyzetére.

( 1 ) A munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5‑i 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2011. L 141., 1. o.).

( 2 ) A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.; a továbbiakban: 883/2004 rendelet).

( 3 ) Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.; helyesbítés: HL 2009. L 274., 47. o.).

( 4 ) A 492/2011 rendelet 7. cikke.

( 5 ) A 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése.

( 6 ) A 2004/38 irányelv 24. cikkének (2) bekezdése.

( 7 ) A 2004/38 irányelv 14. cikke (4) bekezdésének b) pontja.

( 8 ) A 492/99 rendelet 10. cikkével együttesen értelmezett 7. cikkének (2) bekezdése.

( 9 ) A 883/2004 rendelet 4. cikke.

( 10 ) A 883/2004 rendelet 4. cikke.

( 11 ) A 2004/38 irányelv 24. cikkének (2) bekezdése.