C‑297/16. sz. ügy

Colegiul Medicilor Veterinari din România (CMVRO)

kontra

Autoritatea Naţională Sanitară Veterinară şi pentru Siguranţa Alimentelor

(a Curtea de Apel București [Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – 2006/123/EK irányelv – Belső piaci szolgáltatások – Az ökológiai, parazita elleni és állatgyógyászati készítmények kiskereskedelmi értékesítéséhez és használatához való jogot kizárólag az állatorvosok részére fenntartó nemzeti szabályozás – Letelepedés szabadsága – Arra vonatkozó követelmény, hogy az állatgyógyászati készítményeket kiskereskedelmi szinten értékesítő létesítmények társasági tőkéjében kizárólag állatorvosok rendelkezhetnek részesedéssel – A közegészség védelme – Arányosság”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2018. március 1.

1. A letelepedés szabadsága–A szolgáltatásnyújtás szabadsága–Belső piaci szolgáltatások–2006/123 irányelv–Hatály–Egészségügyi szolgáltatások–Kizártság–Ökológiai termékek, különös célra szánt, parazita elleni készítmények és állatgyógyászati készítmények kiskereskedelmi értékesítése és használata–Bennfoglaltság

   (2006/123 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (22) preambulumbekezdés, és 2. cikk, (2) bekezdés, f) pont)

2. A letelepedés szabadsága–A szolgáltatásnyújtás szabadsága–Belső piaci szolgáltatások–2006/123 irányelv–Hatály–Valamely szolgáltatási tevékenység nyújtását vagy gyakorlását szabályozó, más uniós jogi aktusok rendelkezéseinek az elsőbbsége–Állatgyógyászati készítmények forgalmazása–A 2001/82 irányelv rendelkezéseinek elsődlegessége–Kizártság

   (2001/82 európai parlamenti és tanácsi irányelv és 2006/123 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, (1) bekezdés)

3. A letelepedés szabadsága–A szolgáltatásnyújtás szabadsága–Belső piaci szolgáltatások–2006/123 irányelv–Értékelendő követelmények–Az ökológiai termékek, a különös célra szánt, parazita elleni készítmények és az állatgyógyászati készítmények kiskereskedelmi értékesítéséhez és használatához való jogot kizárólag az állatorvosok részére fenntartó nemzeti szabályozás–Igazolás–A közegészség védelme–Megengedhetőség

   (2006/123 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 15. cikk)

4. A letelepedés szabadsága–A szolgáltatásnyújtás szabadsága–Belső piaci szolgáltatások–2006/123 irányelv–Értékelendő követelmények–Nemzeti szabályozás, amely megköveteli, hogy az állatgyógyászati készítmények kiskereskedelmével foglalkozó létesítmények társasági tőkéjében állatorvos vagy állatorvosok rendelkezzenek részesedéssel–Igazolás–Az állatgyógyászati készítmények kiskereskedelmi értékesítésének hatékony felügyelete–Megengedhetetlenség–Aránytalan jelleg

   (2006/123 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 15. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 39–41. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 43., 44. pont)

3.  A belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12‑i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 15. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapeljárás tárgyát képező szabályozás, amely az állatorvosok javára kizárólagos jogot biztosít az ökológiai termékek, a különös célra szánt, parazita elleni készítmények, valamint az állatgyógyászati készítmények kiskereskedelmi értékesítésére és használatára vonatkozóan.

   A jelen esetben azt kell megállapítani, hogy az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapeljárás tárgyát képező, bizonyos állatgyógyászati termékek kiskereskedelmi értékesítésével és használatával kapcsolatos tevékenységek gyakorlását kizárólag az állatorvosok számára tartja fenn, és így a 2006/123 irányelv 15. cikke (2) bekezdésének d) pontjában említett követelményekhez hasonló jellegű követelményt tartalmaz. Következésképpen e követelménynek meg kell felelnie az ezen irányelv 15. cikkének (3) bekezdésében foglalt három feltételnek, azaz hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek, szükségesnek és valamely közérdeken alapuló kényszerítő indokhoz viszonyítva arányosnak kell lennie. Ami e harmadik feltétel második elemét illeti, nevezetesen azt, hogy az érintett követelmény nem lépheti túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket, emlékeztetni kell arra, hogy az emberi egészség védelme az első helyen áll az EU‑Szerződés által oltalmazott javak és érdekek között, és a tagállamok feladata eldönteni, hogy milyen szinten óhajtják biztosítani e védelmet, és e szintet milyen módon kívánják elérni. Mivel e szint tagállamonként eltérő lehet, a tagállamoknak bizonyos mérlegelési mozgásteret kell hagyni (lásd ebben az értelemben: 2008. szeptember 11‑iBizottság kontra Németország ítélet, C‑141/07, EU:C:2008:492, 51. pont).

   Egyébként, a Bíróság elé terjesztett ügyiratokban semmi sem utal arra, hogy az alapeljárás tárgyát képező nemzeti szabályozás elfogadásával az érintett tagállam túllépte volna a számára e területen biztosított mérlegelési mozgástér határait. Végül, ami a 2006/123 irányelv 15. cikkének (3) bekezdésében foglalt harmadik feltétel harmadik elemét illeti, amely az ugyanazon cél elérését lehetővé tévő, kevésbé korlátozó intézkedések hiányára vonatkozik, a Bizottság azt állítja, hogy a közegészség védelmének célja ugyanilyen hatékony módon elérhető lett volna egy olyan intézkedéssel is, amely megengedi a szóban forgó termékek más, megfelelő képesítéssel rendelkező szakemberek – például gyógyszerészek vagy a gyógyszerágazatban haladó szintű szakképzésben részt vevő más személyek – általi forgalmazását. Ugyanakkor, jóllehet e más szakemberek valóban rendelkezhetnek igen alapos ismeretekkel az állatgyógyászati készítmények különféle összetevőinek tulajdonságait illetően, semmi sem utal arra, hogy az állategészségügy terén szükséges, speciális képesítéssel rendelkeznének. Ily módon nem tűnik evidensnek, hogy a Bizottság által javasolt intézkedés alkalmas lenne ugyanazon eredmény biztosítására, mint amelyet az alapeljárás tárgyát képező nemzeti szabályozás előirányoz.

   (lásd: 53., 54., 64., 67–70., 73. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

4.  A 2006/123 irányelv 15. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapeljárás tárgyát képező szabályozás, amely előírja, hogy az állatgyógyászati készítményeket kiskereskedelmi szinten értékesítő létesítmények társasági tőkéjében kizárólag állatorvosok rendelkezhetnek részesedéssel.

   Az állatgyógyászati készítmények kiskereskedelmi értékesítésével foglalkozó létesítmények társasági tőkéjében részesedéssel rendelkező állatorvosok ugyanis, ellentétben azon gazdasági szereplőkkel, akik nem állatorvosok, olyan szakmai etikai szabályoknak vannak alávetve, amelyek e haszonszerzésre való törekvést hivatottak moderálni, és így az ő haszonszerzéshez fűződő érdekük az őket terhelő felelősség révén enyhébb lehet, hiszen a jogi, illetve a szakmai etikai szabályok esetleges megszegése nem csupán ráfordításaik megtérülését csökkentheti, hanem saját szakmai egzisztenciájukat is alááshatja (lásd analógia útján: 2009. május 19‑iApothekerkammer des Saarlandes és társai ítélet, C‑171/07 és C‑172/07, EU:C:2009:316, 37. pont). Márpedig, amint az a Bíróságnak a jelen ítélet 82. pontjában idézett ítélkezési gyakorlatából következik, bár egy adott tagállamnak teljességgel jogában áll megakadályozni, hogy azok a gazdasági szereplők, akik nem állatorvosok, olyan helyzetbe kerülhessenek, hogy meghatározó befolyást gyakorolnak az állatgyógyászati készítmények kiskereskedelmével foglalkozó létesítmények üzemeltetésére, az e kérdést illetően a jelen ítélet ugyanezen pontjában említett cél nem igazolhatja, hogy e gazdasági szereplőket teljesen kizárják az említett létesítmények társasági tőkéjében való részesedésszerzésből, hiszen nem kizárt, hogy az állatorvosok hatékony felügyeletet gyakorolhatnak e létesítmények felett akkor is, ha nem kizárólagos jelleggel rendelkeznek tulajdoni részesedéssel az említett létesítmények társasági tőkéjében, hiszen e tőke egy korlátozott részének nem állatorvosok tulajdonába adása nem képezi feltétlenül akadályát az ilyen felügyeletnek. Ennélfogva az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapeljárás tárgyát képező, túllépi az általa elérni kívánt cél megvalósításához szükséges mértéket.

   E megállapítást nem döntheti meg a 2009. május 19‑i Bizottság kontra Olaszország ítéletből (C‑531/06, EU:2009:315) levezethető okfejtés sem, amelyben a Bíróság összeegyeztethetőnek tekintette a letelepedés szabadságával és a tőke szabad mozgásával azt a nemzeti szabályozást, amely nem csak azt akadályozta meg, hogy olyan személyek, akik nem gyógyszerészek, jelentős tulajdoni hányaddal rendelkezhessenek a gyógyszertárakat üzemeltető társaságok tőkéjében, amely bizonyos befolyásgyakorlást tesz számukra lehetővé azok üzemeltetését illetően, hanem azt is, hogy a más tagállamból származó befektetők, akik nem gyógyszerészek, e társaságokban olyan kevésbé jelentős részesedést szerezzenek, amely ilyen befolyást nem biztosít a számukra. Ugyanis, amint az a jelen ítélet 62. pontjából kiderül, bár az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek területén érvényes megfontolások főszabály szerint átültethetők az állatgyógyászati készítmények értékesítésének területére is, a tagállamokat az állatgyógyászati készítményekkel való ellátottság minőségének és az ilyen készítményeket értékesítő létesítményekben közreműködő állatorvosok függetlenségének biztosítása érdekében megillető mérlegelési mozgástér korlátozottabb, mint az a mozgástér, amellyel egyes más olyan ágazatokban rendelkezhetnek, amelyek szorosabb kapcsolatban állnak az emberi egészség védelmével, és ennélfogva e mozgástér nem terjedhet odáig, hogy teljesen kizárják az ilyen létesítmények társasági tőkéjében való tulajdonszerzésből azokat a személyeket, akik nem állatorvosok.

   (lásd: 84., 86–89. pont és a rendelkező rész 2. pontja)