Keywords
Summary

Keywords

1. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A kötelezettségszegés bizonyítása – A Bizottságra háruló bizonyítási teher

(EK 226. cikk)

2. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A jogvita tárgya – A pert megelőző eljárás során történő meghatározás

(EK 226. cikk)

3. A tőke szabad mozgása – Korlátozások – A privatizált vállalkozások vezetése tekintetében az állam részére előjogokat biztosító nemzeti szabályozás

(EK 56. cikk, (1) bekezdés és EK 58. cikk)

Summary

1. Amennyiben a Bizottság nem csatolta a keresetleveléhez a releváns nemzeti szabályozás teljes szövegét, ám mind a keresetlevélben, mind az ahhoz csatolt indokolással ellátott véleményben idézte és meg is magyarázta a hivatkozott szabályozás és a hivatkozott alapszabály azon rendelkezéseinek tartalmát, amelyekre a kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetét alapozta, ám a Bíróság az erre vonatkozó kifejezett felhívását követően megállapította, hogy a hivatkozott szabályozás azon rendelkezéseinek tartalma, amelyek az állam részére biztosított különleges jogokra vonatkoznak, megfelelnek a Bizottság állításainak, nem állítható, hogy a Bizottság puszta vélelmekre támaszkodott volna anélkül, hogy az érintett tagállammal szemben kifogásolt kötelezettségszegés fennállásának vizsgálatához szükséges bizonyítékokat a Bíróság elé terjesztette volna. Ez a kereset ennélfogva elfogadható.

(vö. 20., 22–24. pont)

2. Az EK 226. cikk alapján benyújtott, kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset tárgyát a Bizottság indokolással ellátott véleményének tartalma határozza meg, így a keresetet ugyanazokra az indokokra és jogalapokra kell alapozni, mint a véleményt. Ez a követelmény mindazonáltal nem terjedhet odáig, hogy minden esetben teljesen azonosan kelljen kifejteni az indokolással ellátott vélemény rendelkező részében megjelölt kifogásokat és a keresetlevélben foglalt kérelmeket, amennyiben a Bizottság az eljárásnak az indokolással ellátott véleményben meghatározott tárgyát nem terjeszti ki, vagy nem változtatja meg. Azzal, hogy a Bizottság keresetlevelében a felszólító levélben és az indokolással ellátott véleményben általánosságban már felhozott kifogásokat fejtette ki részletesen oly módon, hogy egy privatizált társaság tekintetében a valamely tagállamot illető egyéb különleges jogokra hivatkozott, nem változtatta meg az állítólagos kötelezettségszegés megállapítására irányuló kereset tárgyát, következésképpen e körülmény egyáltalán nem érinti a jogvita terjedelmét.

(vö. 25–26., 29. pont)

3. Nem teljesíti az EK 56. cikkből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely több, kizárólag állami tulajdonú vállalkozás egyesüléséből létrejött, részesedéseket kezelő holdingtársaságban fenntartja az államnak és más közszervezeteknek e társaság elsőbbségi részvényeivel („aranyrészvények”) kapcsolatban biztosított különleges jogokat, amely jogok az összes igazgató legalább egyharmadának megválasztására, az igazgatótanács tagjaiból választott végrehajtó bizottság meghatározott számú tagjának megválasztására, a legalább egy, bizonyos adminisztratív kérdésekkel foglalkozó ügyvezető igazgató kinevezésére, a közgyűlés alábbiakban felsorolt tárgyakban hozott döntéseinek meghozatalára vonatkoznak:

– a gazdasági év pénzügyi eredményének felhasználása;

– az alapszabály módosítása és a tőkeemelés;

– az elsőbbségi jog korlátozása és megszüntetése;

– a tőkeemelés feltételeinek meghatározása;

– kötvény‑ és egyéb értékpapír‑kibocsátás, továbbá azon ilyen papírok értékének meghatározása, amelyek kibocsátásáról az igazgatótanács határozhat, valamint a részvényre átváltoztatható kötvények kibocsátása során az elsőbbségi jogok korlátozása és megszüntetése, továbbá az ilyen típusú kötvények kibocsátási feltételeinek igazgatótanács általi meghatározása;

– a székhely áthelyezése az ország bármely más területére;

– az alaptőke 10%‑ánál nagyobb részesedést megtestesítő törzsrészvényeknek a PT által ellenőrzött társaságok tevékenységével versenyben álló tevékenységet folytató részvényesek által történő megvásárlásának jóváhagyása;

– továbbá az e társaság politikáinak általános célkitűzéseit és alapvető elveit jóváhagyó döntésekhez, valamint a vállalatokban és vállalatcsoportokban való részesedésszerzésre, felvásárlásra és eladásokra vonatkozó politika általános elveinek meghatározásához, amennyiben ezen ügyletekhez a közgyűlés előzetes engedélye szükséges.

Az, hogy az állam tulajdonában vannak ezek az elsőbbségi részvények – mivel e részvények tulajdonjoga az államnak az adott társaság irányításával kapcsolatosan olyan befolyást biztosít, amelyet nem igazol az abban fennálló állami részesedés aránya –, alkalmas lehet arra, hogy elriassza a többi tagállam befektetőit attól, hogy e társaságba közvetlenül befektessenek, mivel e körülmény nem teszi lehetővé, hogy ténylegesen részvényeik értékével arányosan vegyenek részt e társaság irányításában és ellenőrzésében.

Továbbá a szóban forgó elsőbbségi részvények feletti rendelkezés az adott társasággal kapcsolatos portfólióbefektetésekre is elriasztó hatással lehet, ugyanis amennyiben az érintett tagállam elutasítja az érintett társaság szervei által az utóbbi érdekének megfelelőnek minősített jelentős döntés jóváhagyását, ez a körülmény ténylegesen kihathat a szóban forgó társaság részvényeinek értékére, és ennélfogva az e részvényekbe való befektetés vonzerejére.

Az EK 56. cikkben megengedett eltérésekkel kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy a közbiztonsági követelményeket – különösen mint a tőke szabad mozgásának alapvető elvétől való eltérést – szigorúan kell értelmezni, oly módon, hogy azok tartalmát az egyes tagállamok ne határozhassák meg egyoldalúan az Európai Unió intézményeinek ellenőrzése nélkül. Ily módon a közbiztonságra csak a társadalom valamely alapvető érdekének tényleges és kellően súlyos veszélyeztetése esetén lehet hivatkozni.

Végül a kérdéses korlátozás arányosságával kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy az abból eredő bizonytalanság, hogy sem valamely nemzeti törvény, sem az adott társaság alapszabálya nem rendelkezik arról, hogy milyen körülmények között lehet e különleges jogosultságokat gyakorolni, a tőke szabad mozgását súlyosan veszélyezteti azzal, hogy a nemzeti hatóságok részére e jogosultságok gyakorlása tekintetében olyan mértékű diszkrecionális mérlegelési mozgásteret biztosít, amely az elérni kívánt célhoz képest aránytalan.

(vö. 6–7., 60–61., 72–78. pont és a rendelkező rész)