Keywords
Summary

Keywords

1. Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Iratbetekintés – Terjedelem – Iratbetekintés megtagadása – Következmények

2. Verseny – Kartellek – Bizonyítás – A Bizottság által elfogadott bizonyítékok esetében megkövetelt pontosság mértéke

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

3. Verseny – Kartellek – Vállalkozás – Fogalom – Gazdasági egység – Egybevágó adatok csoportjából levonható, fennállásra vonatkozó következtetés – Olyan anyavállalat, amely nem 100%-os tulajdonosa a leányvállalatnak – A gazdasági egység fennállását nem kizáró körülmény

(EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés)

4. Verseny – Kartellek – Összehangolt magatartás – A jogsértés bizonyítéka – Bizonyítási teher

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

5. Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatóság – Természetes vagy jogi személyek – A kifogásközlés címzettjeként szereplő olyan vállalkozás, amely a közigazgatási eljárás során nem vitatta a ténybeli és jogi elemeket – A jogorvoslathoz való jog gyakorlásának korlátozása – A jogszerűség alapelvének és a védelemhez való jog tiszteletben tartása alapelvének megsértése

(EUMSZ 101. cikk, EUMSZ 102. cikk és EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk és 52. cikk, (1) bekezdés)

6. Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – Olyan vállalkozáscsoport, amelynek az élén több jogi személy áll

(EK 81. cikk)

Summary

1. A védelemhez való jogból következő iratbetekintés joga a versenyszabályok alkalmazása tárgyában folyamatban lévő közigazgatási eljárásban magában foglalja, hogy a Bizottság lehetőséget biztosít az érintett vállalkozás számára a vizsgálati iratai között található valamennyi olyan dokumentum vizsgálatára, amely releváns lehet a védelme szempontjából. Ezek magukban foglalják mind a terhelő, mind a mentő okiratokat, kivéve más vállalkozások üzleti titkait, a Bizottság belső iratait és egyéb bizalmas jellegű információkat.

Valamely dokumentum közlésének elmulasztása azonban csak abban az esetben sérti a védelemhez való jogot, ha az érintett vállalkozás bizonyítja egyrészről, hogy a Bizottság e dokumentummal támasztotta alá a jogsértéssel kapcsolatos kifogását, másrészről pedig azt, hogy e kifogás csak az említett dokumentumra történő hivatkozással bizonyítható. Különösen azt kell bizonyítania, hogy azon eredmény, amelyre a Bizottság a határozatában jutott, eltérő lett volna, ha terhelő bizonyítékként nem kellett volna figyelembe venni azt a nem közölt dokumentumot, amelyre a Bizottság az érintett vállalkozással szemben támaszkodott. Ezzel szemben valamely mentő irat közlésének elmaradása esetén az érintett vállalkozásnak csupán azt kell bizonyítania, hogy hozzáférhetővé tételük hiánya a hátrányára befolyásolhatta az eljárás lefolyását és a Bizottság határozatának tartalmát, amennyiben olyan tényezőkre tudott volna hivatkozni, amelyek nem egyeztek a Bizottságnak az ebben a szakaszban levont következtetéseivel.

(vö. 13., 22–23. pont)

2. Az EK 81. cikk (1) bekezdése megsértésének bizonyításához a Bizottságnak kellően komoly, pontos és egybevágó bizonyítékokat kell szolgáltatnia. Mindazonáltal a Bizottság által előterjesztett minden egyes bizonyítéknak nem kell a jogsértés összes elemét tekintve szükségszerűen eleget tennie e feltételeknek. Elegendő, ha az intézmény által hivatkozott bizonyítékok összességükben értékelve megfelelnek e követelménynek.

Következésképpen még annak feltételezése esetén is, hogy a szóban forgó jogsértés különböző – külön-külön vizsgált – elemei közül egyik sem minősül a fellebbező állításának megfelelően az EK 81. cikk (1) bekezdése által tiltott összehangolt megállapodásnak vagy magatartásnak, az ilyen következtetés nem akadálya annak, hogy az említett elemek együttesen vizsgálva ilyen megállapodásnak vagy magatartásnak minősüljenek.

Mivel ugyanis a versenyellenes megállapodásokban és magatartásokban való részvétel tilalma, valamint a jogsértőkre kiszabható szankciók közismertek, az ilyen megállapodások és magatartások keretében a tevékenységek általában rejtve folynak le, a találkozókat titkosan, gyakran harmadik országokban tartják, továbbá az erre vonatkozó dokumentáció a legminimálisabbra szorítkozik. Még ha a Bizottság fel is fedez olyan iratokat, amelyek kifejezett módon tanúsítják a gazdasági szereplők közötti jogellenes kapcsolatfelvételt, e dokumentumok általában töredékesek és szórványosak, és ezért bizonyos részleteket gyakran következtetésekkel kell rekonstruálni. Az esetek nagy részében a versenyellenes magatartás vagy megállapodás létezését bizonyos számú egybeesésekből és jelekből kell kikövetkeztetni, amelyek együtt figyelembe véve, más összefüggő magyarázat hiányában a versenyjogi szabályok megsértésének bizonyítékául szolgálhatnak.

(vö. 47–49. pont)

3. Az uniós versenyjog a vállalkozások tevékenységeire vonatkozik. A vállalkozás fogalma minden gazdasági tevékenységet folytató jogalanyra kiterjed, függetlenül azok jogállásától és finanszírozási módjától. E fogalmat ezen összefüggésben úgy kell értelmezni, mint amely gazdasági egységet jelent, még akkor is, ha jogi szempontból ez az egység több természetes vagy jogi személyből áll A gazdasági egység fennállására egybevágó adatok csoportjából is lehet következtetni, még abban az esetben is, ha – elszigetelten vizsgálva – ezen adatok egyike sem elegendő az ilyen egység fennállásának bizonyításához.

Az a körülmény, hogy nem az anyavállalat 100%‑os tulajdonában álló leányvállalatról van szó, nem zárja ki a versenyjogi értelemben vett gazdasági egység esetleges fennállását.

(vö. 64–65., 82. pont)

4. A bizonyítási teher arra a félre vagy hatóságra hárul, amely a versenyszabályok megsértését állítja, és a jogsértés megállapításával szemben valamely védekezési jogalapra hivatkozó vállalkozás vagy vállalkozások társulásának kötelessége annak bizonyítása, hogy e védekezési jogalap alkalmazásának feltételei teljesülnek, oly módon, hogy az említett hatóságnak más bizonyítékokhoz kell folyamodnia. Ily módon, még ha ezen elvek alapján a bizonyítási teher vagy a Bizottságra, vagy az érintett társaságra vagy társulásra is hárul, az egyik fél által felhozott ténybeli elemek arra kötelezhetik a másik felet, hogy magyarázattal vagy igazolással szolgáljon, amelynek hiányában levonható az a következtetés, hogy a bizonyítási tehernek eleget tettek.

(vö. 80. pont)

5. A versenyjogi szabályok alkalmazása kapcsán az uniós jog egyik rendelkezése sem írja elő a kifogásközlés címzettje számára, hogy a közigazgatási eljárás során annak terhe mellett válaszoljon az abban szereplő különböző ténybeli és jogi elemekre, hogy azt a bírósági eljárás szakaszában utólag többé nem teheti meg. Ugyanis, jóllehet a ténybeli vagy jogi körülményeknek valamely vállalkozás által – a Bizottság előtt folyamatban lévő közigazgatási eljárás során – történő kifejezett vagy hallgatólagos elismerése kiegészítő bizonyítéknak minősülhet a kereset megalapozottságának megítélése során, nem korlátozhatja magának az Elsőfokú Bíróság előtti keresetindítás jogának gyakorlását, amellyel a természetes vagy jogi személyek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján rendelkeznek.

A kifejezetten e célból előírt jogalap hiányában az ilyen korlátozás ellentétes a jogszerűség és a védelemhez való jog tiszteletben tartásának alapelvével. Ezenfelül a hatékony jogorvoslathoz és a pártatlan bírósághoz való jogot az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke biztosítja, amely az EUSZ 6. cikkének (1) bekezdése alapján ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések. E charta 52. cikkének (1) bekezdése szerint az abban elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által korlátozható.

(vö. 89–91. pont)

6. A versenyjogi szabályok megsértése tárgyában folyamatban lévő eljárás keretében, annak megállapítása érdekében, hogy valamely társaság önálló módon határozza‑e meg piaci magatartását, figyelembe kell venni az említett vállalkozás és az ugyanazon csoporthoz tartozó – a csoport cselekményeiért felelősnek tekintett – másik vállalkozás közötti valamennyi releváns gazdasági, szervezeti és jogi kapcsolatot is, amelyek az adott esettől függően változhatnak, ezért nem képezhetik kimerítő felsorolás tárgyát.

Olyan vállalkozáscsoport esetében, amelynek az élén több jogi személy áll, a Bizottság nem követ el értékelési hibát azzal, hogy e társaságok egyikét egyedül tekinti felelősnek azon társaságok tevékenységéért, amelyek az említett csoportba tartoznak, és amely csoport egésze gazdasági egységet alkot. Az a körülmény ugyanis, hogy valamely vállalkozáscsoport élén nem egyetlen jogi személy áll, nem akadálya annak, hogy egy társaságot az említett csoport tevékenységéért felelősségre vonjanak. Valamely vállalkozáscsoport sajátos jogi szerkezete – amelyet az jellemez, hogy nem egyetlen jogi személy áll a csoport élén – ugyanis nem meghatározó, amennyiben e szerkezet nem tükrözi az említett csoport tényleges működését és valós szervezetét. Különösen a csoport élén álló két társaság közötti alárendeltségi jogviszony hiánya nem kérdőjelezi meg azt a következtetést, amely szerint e két vállalkozás közül az egyiket kell felelősnek tekinteni a csoport cselekményeiért, mivel a másik társaság valójában nem önálló módon határozza meg az érintett piacon tanúsított magatartását.

(vö. 95., 98–100., 107–109. pont)