Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62002CJ0456

Az ítélet összefoglalása

Keywords
Summary

Keywords

1. Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – A Szerződés rendelkezései – Hatály – Természetbeni és készpénzjuttatás ellenében szociális szállón heti körülbelül 30 órában szolgáltatásokat teljesítő tagállami állampolgár – Kizártság

(EK 43. és EK 49. cikk)

2. Személyek szabad mozgása – Munkavállalók – Fogalom – Munkaviszony fennállása – Valós és tényleges tevékenységek gyakorlása – Természetbeni és készpénzjuttatás ellenében szociális szállón heti körülbelül 30 órában szolgáltatásokat teljesítő tagállami állampolgár – A nemzeti bíróság általi értékelés

(EK 39. cikk)

3. Európai uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad tartózkodáshoz és szabad mozgáshoz való jog – Tartózkodási jog – Az EK 18. cikk (1) bekezdésének közvetlen alkalmazása – Korlátozások és feltételek – A közösségi jog általános elveinek, különösen az arányosság elvének figyelembevételével történő alkalmazás – A fogadó tagállam által kiállított tartózkodási engedéllyel rendelkező, gazdaságilag inaktív uniós polgár – Egyenlő bánásmód a szociális biztonsági rendszer által biztosított létfenntartási támogatás tekintetében

(EK 12. cikk és EK 18. cikk, (1) bekezdés)

Summary

1. Az a tagállami állampolgár, aki valamely másik tagállamban egyéni beilleszkedési terv keretében egy szociális szálló javára és annak irányítása alatt heti körülbelül 30 órában különböző szolgáltatásokat teljesít, és ellenszolgáltatásként természetbeni és készpénzben nyújtott juttatásban részesül, nem tartozik az EK 43. és EK 49. cikk hatálya alá.

Egyrészt ugyanis az EK 43–48. cikk szerinti letelepedési jog kizárólag az önálló vállalkozói tevékenység megkezdését és gyakorlását, vállalkozások alapítását és irányítását, valamint képviseletek, fióktelepek és leányvállalatok alapítását biztosítja. A munkaviszony keretében végzett tevékenységek tehát nem tartoznak ebbe a körbe.

Másrészt az állandó jelleggel vagy legalábbis előrelátható időbeli korlátozás nélkül folytatott tevékenység nem tartozik a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó közösségi rendelkezések hatálya alá.

(vö. 20., 22., 27–29. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. Az a tagállami állampolgár, aki egyéni beilleszkedési terv keretében valamely másik tagállamban egy szociális szálló javára és annak irányítása alatt heti körülbelül 30 órában különböző szolgáltatásokat teljesít, és ellenszolgáltatásként természetbeni és készpénzben nyújtott juttatásban részesül, az EK 39. cikk értelmében vett munkavállalóként kizárólag akkor tarthat igényt tartózkodási jogra, ha az általa végzett munka valós és tényleges jellegű. A kérdést előterjesztő bíróságnak kell elvégeznie a tények szükséges vizsgálatát annak megállapításához, hogy az előtte folyamatban lévő ügyben fennáll-e az említett helyzet. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróságnak objektív kritériumokra kell támaszkodnia, és az ügy valamennyi körülményét összességében kell értékelnie mind az érintett tevékenység, mind a munkaviszony jellegére vonatkozóan. Különösen azt kell megvizsgálnia, hogy az érintett személy által ténylegesen teljesített szolgáltatások a munkaerőpiacon szokásos szolgáltatásnak tekinthetők‑e. E tekintetben figyelembe vehető a fogadó intézmény jogállása és gyakorlata, a társadalmi beilleszkedést elősegítő program tartalma, valamint a szolgáltatás teljesítésének jellege és módja.

(vö. 17., 20., 22., 24., 29. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3. Azt az uniós polgárt, akit a fogadó tagállamban az EK 39., EK 43. és az EK 49. cikk alapján nem illet meg tartózkodási jog, az EK 18. cikk (1) bekezdése közvetlen alkalmazásával, pusztán uniós polgársága alapján illeti meg a tartózkodási jog. E jog gyakorlása függ az említett rendelkezés szerinti korlátozásoktól és feltételektől, melyek között szerepel az elegendő anyagi fedezet követelménye, azonban az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy az említett korlátozások és feltételek alkalmazása a közösségi jog általános elveinek – különösen az arányosság elvének tiszteletben tartásával – történjék. Ugyanakkor amennyiben megállapítást nyer, hogy a gazdaságilag inaktív uniós polgár rendelkezik tartózkodási engedéllyel, ezen személy hivatkozhat az EK 12. cikkre abból a célból, hogy a létfenntartási támogatáshoz hasonló, a szociális biztonsági rendszer által biztosított ellátásban részesüljön.

(vö. 33., 43., 46. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

Top