EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62009CJ0385

Az ítélet összefoglalása

A Bíróság (harmadik tanács) 2010. október 21-i ítélete.
Nidera Handelscompagnie BV kontra Valstybinė mokesčių inspekcija prie Lietuvos Respublikos finansų ministerijos.
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Mokestinių ginčų komisija prie Lietuvos Respublikos vyriausybės - Litvánia.
2006/112/EK irányelv - Az előzetesen felszámított HÉA levonásának joga - A HÉA levonásának jogát az adóalany HÉA-alanyként történő nyilvántartásba vételét megelőzően továbbértékesített termékek vonatkozásában kizáró nemzeti szabályozás.
C-385/09. sz. ügy.

Keywords
Summary

Keywords

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bírósághoz fordulás – Az EK 234. cikk értelmében vett nemzeti bíróság – Fogalom

(EK 234. cikk)

2. Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Forgalmi adók – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – Az előzetesen felszámított adó levonása – Az adóalany kötelezettségei

(2006/112 tanácsi irányelv)

Summary

1. Annak értékeléséhez, hogy az előzetes döntéshozatalt kezdeményező szervezet az EK 234. cikk szerinti bíróság jellemzőivel rendelkezik‑e, a Bíróság bizonyos tényezők összességét veszi figyelembe, amelyek közé tartozik az, hogy a szervezet jogszabály alapján jött‑e létre, állandó jelleggel működik‑e, hatásköre kötelező jellegű‑e, az eljárása kontradiktórius jellegű‑e, a szervezet jogszabályokat alkalmaz‑e, valamint hogy a szervezet független‑e.

A Mokestinių ginčų komisija prie Lietuvos Respublikos vyriausybės (adójogi jogvitákban eljáró litván bizottság), amelynek feladata az adózók adóügyi panaszainak pártatlan vizsgálata, illetve jogszerű és indokolt határozatok meghozatala, kielégíti e kritériumokat.

(vö. 35–36., 40. pont)

2. A közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló 2006/112 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha azt a hozzáadottértékadó‑alanyt, aki az említett irányelv rendelkezéseivel összhangban teljesíti a HÉA‑levonás anyagi jogi feltételeit, és akit a levonási jog gyakorlására jogosító ügyletek teljesítésétől számított ésszerű időn belül a hozzáadottérték‑adó alanyaként nyilvántartásba vesznek, megfoszthatja e jog gyakorlásának lehetőségétől az olyan nemzeti szabályozás, amely megtiltja a termékek vétele során megfizetett hozzáadottérték‑adó levonását akkor, ha e jogalanyt nem vették a hozzáadottérték‑adó alanyaként nyilvántartásba azt megelőzően, hogy e termékeket adóköteles tevékenysége céljára felhasználta volna.

A 2006/112 irányelv 178. cikkének a) pontja szerint ugyanis az említett irányelv 168. cikkének a) pontjában említett, termékértékesítéshez vagy szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó adólevonási jog gyakorlásának egyetlen alaki feltétele az, hogy az adóalany az említett irányelv 220–236., valamint 238–240. cikkének megfelelően kiállított számlával rendelkezzen. Nem vitatott, hogy az adóalanyok szintén kötelesek – a tagállamok által e célból elfogadott intézkedésekkel összhangban és a 2006/112 irányelv 213. cikke alapján – bejelenteni tevékenységük megkezdését, módosítását és megszüntetését. Az ilyen rendelkezés azonban semmiképpen nem hatalmazza fel a tagállamokat arra, hogy ilyen bejelentés hiányában a levonási jog gyakorlását az adóköteles ügyletek szokásos teljesítésének tényleges megkezdéséig elhalasszák, vagy az adóalanyt megfosszák e jog gyakorlásától. Ezenkívül azon intézkedések, amelyeket a tagállamoknak a 2006/112 irányelv 273. cikke alapján lehetőségük van elfogadni az adó helyes megállapítása és az adókijátszás elkerülése érdekében, nem haladhatják meg az e célok eléréséhez szükséges mértéket, és nem veszélyeztethetik a hozzáadottérték‑adó semlegességét. Következésképpen a 2006/112 irányelv 214. cikkében előírt nyilvántartásba vétel – az említett irányelv 213. cikkében előírt kötelezettségekhez hasonlóan – nem olyan aktus, amelynek következtében létrejön az adólevonás joga, amely jog abban az időpontban keletkezik, amikor a levonható adó megfizetési kötelezettsége keletkezik, hanem ellenőrzés célját szolgáló alaki követelmény. A fentiekből következik, hogy a hozzáadottérték‑adó alanya nem akadályozható meg levonási jogának gyakorlásában azzal az indokkal, hogy nem vették ezen adó alanyaként nyilvántartásba azt megelőzően, hogy a beszerzett termékeket adóköteles tevékenysége keretében felhasználta volna.

(vö. 47–51., 54. pont és a rendelkező rész)

Top