C-296/08. PPU. sz. ügy

Ignacio Pedro Santesteban Goicoechea

elleni

kiadatási eljárás

(a chambre de l’instruction de la cour d’appel de Montpellier [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés — 2002/584/IB kerethatározat — 31. és 32. cikk — Európai elfogatóparancs és a tagállamok közötti átadási eljárások — A kiadatás iránti kérelmet végrehajtó állam lehetősége 2004. január 1-jét megelőzően elfogadott, de ebben az államban egy későbbi időponttól hatályos egyezmény alkalmazására”

J. Kokott főtanácsnok állásfoglalása, 2008. augusztus 6.   I - 6310

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2008. augusztus 12   I - 6324

Az ítélet összefoglalása

1. Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés – A Bíróság hatásköre – Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Az EU-Szerződés VI. címe alapján elfogadott kerethatározat értelmezésére vonatkozó kérdés

   (EK 234. cikk; EU 35. cikk és EU 46. cikk, b) pont)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bírósághoz fordulás – Az előterjesztendő kérdések meghatározása – A nemzeti bíróság kizárólagos hatásköre

   (EU 35. cikk)

3. Európai Unió – Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat

   (2002/584 tanácsi kerethatározat, 31. cikk)

4. Európai Unió – Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat

   (2002/584 tanácsi kerethatározat, 32. cikk)

1.  Önmagában az a tény, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem az EU 35. cikket említi, hanem az EK 234. cikkre utal, nem vonhatja maga után az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlanságát. Ez annál is inkább így van, mivel az EU-Szerződés sem kifejezetten, sem hallgatólagosan nem rendelkezik arról, hogy a nemzeti bíróságnak milyen formában kell előterjesztenie előzetes döntéshozatal iránti kérelmét.

   (vö. 38. pont)

2.  Tekintve, hogy az EU 35. cikk értelmében a Bírósághoz nem az alapeljárás felei fordulhatnak, hanem a nemzeti bíróság, a Bíróság elé terjesztendő kérdéseket kizárólag a nemzeti bíróság határozhatja meg, és a felek nem módosíthatják azok tartalmát. Továbbá, ha a Bíróság eleget tenne az alapeljárás felei kéréseinek, az nem volna összeegyeztethető a számára a fent hivatkozott rendelkezésekben meghatározott hatáskörrel, és azzal a feladatával, hogy biztosítsa, hogy a tagállamok kormányai, valamint az egyéb érdekelt felek a Bíróság alapokmánya 23. cikkének megfelelően benyújthassák észrevételeiket, figyelembe véve, hogy e rendelkezés értelmében csak az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot kézbesítik az érdekelt feleknek.

   (vö. 46–47. pont)

3.  Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002/584 kerethatározat 31. cikke úgy értelmezendő, hogy az csak olyan helyzetre vonatkozik, amikor az európai elfogatóparancs alkalmazható, amiről azonban nincsen szó, ha a kiadatási kérelem a tagállam által a kerethatározat 32. cikke szerint tett nyilatkozatban meghatározott időpont előtt elkövetett cselekményekre vonatkozik.

   (vö. 63. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

4.  Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002/584 kerethatározat 32. cikke úgy értelmezendő, hogy azzal nem ellentétes, ha a végrehajtó tagállam az Európai Unió tagállamai közötti kiadatásról szóló, a Tanács 1996. szeptember 27-i jogi aktusával létrehozott és ugyanezen a napon valamennyi tagállam által aláírt egyezményt alkalmazza, még akkor sem, ha az ebben a tagállamban csak 2004. január 1-jét követően lépett hatályba.

   Olyan egyezmények alkalmazhatóvá tétele ugyanis, mint például az említett, az Európai Unió tagállamai közötti kiadatásról szóló egyezmény, nem érinti kedvezőtlenül az említett kerethatározat által előírt európai elfogatóparancs rendszerét, mivel ez utóbbi 31. cikke (1) bekezdésének megfelelően ilyen egyezmény csak akkor használható, ha az európai elfogatóparancs rendszere nem alkalmazható. A kiadatás területén meglévő valamely egyezmény 2004. január 1-jét követően történő alkalmazhatóvá tételének ezért csak a kiadatási rendszer javítása lehet a célja olyan körülmények között, amikor az európai elfogatóparancs rendszere nem alkalmazható.

   (vö. 74–75., 81. pont és a rendelkező rész 2. pontja)