Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62005CJ0396

Az ítélet összefoglalása

A Bíróság (nagytanács) 2007. december 18-i ítélete.
Doris Habelt (C-396/05), Martha Möser (C-419/05) és Peter Wachter (C-450/05) kontra Deutsche Rentenversicherung Bund.
Előzetes döntéshozatal iránti kérelmek: Sozialgericht Berlin és Landessozialgericht Berlin-Brandenburg - Németország.
Szociális biztonság - 1408/71/EGK rendelet - III. és VI. melléklet - Személyek szabad mozgása - EK 18., 39. és 42. cikk - Öregségi ellátások - A Németországi Szövetségi Köztársaság területén kívül teljesített járulékfizetési időszakok - Az exportálhatóság hiánya.
C-396/05., C-419/05. és C-450/05. sz. egyesített ügyek.

Keywords
Summary

Keywords

1. Migráns munkavállalók szociális biztonsága – Közösségi szabályozás – Tárgyi hatály – Öregségi ellátások, illetve túlélő hozzátartozónak nyújtott ellátások

(1408/71 tanácsi rendelet, 4. cikk, (1) bekezdés, c) és d) pont, valamint (4) bekezdés)

2. Migráns munkavállalók szociális biztonsága – Öregségi ellátások – A német jogszabályokban foglalt különleges részletszabályok

(EK 18., EK 39. és 42. cikk; 1408/71 tanácsi rendelet, 4. cikk, (1) bekezdés, valamint VI. melléklet, C. rész, 1. pont)

3. Migráns munkavállalók szociális biztonsága – Közösségi szabályozás – Tárgyi hatály – Öregségi ellátások, illetve túlélő hozzátartozónak nyújtott ellátások

(1408/71 tanácsi rendelet, 4. cikk, (1) bekezdés, c) és d) pont)

4. Migráns munkavállalók szociális biztonsága – Közösségi szabályozás – A tagállamok között kötött szociális biztonsági egyezmények helyettesítése – Korlátok

(EK 39. és EK 42. cikk; 1408/71 tanácsi rendelet, III. melléklet, A. és B. rész, 35. pont, e) alpont)

5. Migráns munkavállalók szociális biztonsága – Öregségi ellátások – A német jogszabályokban foglalt különleges részletszabályok

(EK 42. cikk; 1408/71 tanácsi rendelet, 4. cikk, (1) bekezdés, valamint VI. melléklet C. rész, 1. pont)

Summary

1. Valamely ellátás akkor tekinthető szociális biztonsági ellátásnak, ha jogilag meghatározott helyzetben a kedvezményezett személyes szükségletének bármiféle egyedi és diszkrecionális mérlegelése nélkül nyújtják, és az 1408/71 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten felsorolt kockázatok valamelyikét fedezi.

Ami azokat a német nyugdíjakat illeti, amelyek kezdetben olyan járulékfizetési időszakokon alapulnak, amelyeket az érdekeltek olyan területen teljesítettek, ahol az érintett időszakokban a Német Birodalom szociális biztonsági törvényei voltak hatályban, de amely nem képezi a Németországi Szövetségi Köztársaság jelenlegi területének részét, az említett járulékfizetési időszakok nem a második világháború miatt kerültek elismerésre, hanem azért, mert az érintett személyek az öregségi biztosításra vonatkozó német jogszabályok értelmében járulékot fizettek. Az említett ellátások – a Németországi Szövetségi Köztársaság területén teljesített járulékfizetési időszakokon alapuló nyugdíjakhoz hasonlóan – a jelenleg kereső tevékenységet folytató biztosítottak járulékfizetéséből kerülnek finanszírozásra. Egyébiránt ezen ellátásoknak a Németországi Szövetségi Köztársaságon kívüli lakóhellyel rendelkező kedvezményezettek számára történő folyósítása nem diszkrecionális, már csak azért sem, mivel ezekre vonatkozóan a törvényes nyugdíjbiztosítási rendszer úgy rendelkezik, hogy az olyan járulékfizetési időszakok után járó nyugdíjak, amelyek olyan területen kerültek befizetésre, ahol a német birodalom szociális biztonsági jogszabályai voltak alkalmazandók, főszabály szerint külföldre folyósítandók, amennyiben a jogosultak 1950. május 19‑ét megelőzően születtek, és szokásos tartózkodási helyüket 1990. május 19‑ét megelőzően külföldre tették át. Következésképpen ezek az ellátások – jellemzőikre tekintettel – az 1408/71 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) és d) pontja értelmében öregségi ellátásoknak, illetve a túlélő hozzátartozó számára nyújtott ellátásoknak minősülnek.

(vö. 63., 66–67., 69. pont)

2. Az 1408/71 rendelet VI. melléklete „Németország” című C. része 1. pontjának rendelkezései nem összeegyeztethetők a személyek szabad mozgásával és különösen az EK 42. cikkel, amennyiben e rendelkezések lehetővé teszik, hogy az öregségi ellátások folyósításának érdekében az 1937 és 1945 között a Német Birodalom törvényeinek hatálya alá tartozó, ám a Németországi Szövetségi Köztársaság jelenlegi területének részét nem képező területen teljesített járulékfizetési időszakok figyelembevétele attól a feltételtől függjön, hogy a kedvezményezett ebben a tagállamban lakóhellyel rendelkezik‑e.

Az 1408/71 rendelet rendelkezései ugyanis – amelyek célja a szociális biztonsági ellátások nyújtásának a hatáskörrel rendelkező tagállam terhére történő biztosítása, még akkor is, ha a biztosított (aki kizárólag a származási államában végzett kereső tevékenységet) másik tagállamban lakik, vagy oda teszi át lakóhelyét – nem csak a migráns munkavállalók EK 39. cikkben szabályozott szabad mozgásához, hanem az Unió összes polgárának az EK 18. cikkben szabályozott Közösségen belüli szabad mozgásához is hozzájárulnak. Így az a tény, hogy a német hatóságok megtagadják az érdekeltek által az érintett időszakok alatt befizetett járulékoknak az öregségi nyugdíj kiszámítása érdekében történő figyelembevételét, nyilvánvalóan megnehezíti vagy kizárja, hogy az érintettek gyakorolhassák az Unión belüli szabad mozgáshoz való jogukat, és ennélfogva e szabadság korlátját képezi.

Az 1408/71 rendelet IIa. mellékletében felsorolt különleges, nem járulék alapú ellátások tekintetében a közösségi jogalkotónak lehetősége van arra, hogy az EK 42. cikk végrehajtásának során olyan rendelkezéseket fogadjon el, amelyek a szociális biztonsági ellátások exportálhatóságának elve alóli kivételt képeznek. Különösen a társadalmi környezethez szorosan kapcsolódó ellátások tekintetében jogszerűen megkövetelhető a hatáskörrel rendelkező intézmény tagállamában lévő lakóhely feltételének teljesülése. Nyilvánvalóan nem ez a helyzet áll fenn azon szociális biztonsági ellátások tekintetében, amelyek az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak, és amelyek nem tűnnek az azokat létrehozó tagállam társadalmi környezetéhez szorosan kapcsolódó ellátásoknak, és ezért azok nem tehetők függővé a lakóhelykikötéstől. Amennyiben ilyen körülmények között megengednék, hogy valamely hatáskörrel rendelkező tagállam a saját társadalmába való integrációra hivatkozzék abból a célból, hogy lakóhelykikötést írjon elő, ez közvetlenül ellentétes lenne az Unió azon alapvető céljával, hogy elősegítse a személyeknek az Unió területén belüli szabad mozgását és a tagállamok társadalmába való integrációját.

Egyébiránt, bár a szociális biztonsági rendszer pénzügyi egyensúlya súlyos sérelmének veszélye indokolhat ugyan ilyen korlátozásokat, a német kormány nem tudta bebizonyítani, hogy a lakóhely Németországból való áthelyezése milyen módon vezethet a német szociális biztonsági rendszer pénzügyi terheinek növekedéséhez.

(vö. 78–79., 81–83., 85. pont és rendelkező rész 1. pont)

3. Valamely ellátás akkor tekinthető szociális biztonsági ellátásnak, ha jogilag meghatározott helyzetben a kedvezményezett személyes szükségletének bármiféle egyedi és diszkrecionális mérlegelése nélkül nyújtják, és az 1408/71 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten felsorolt kockázatok valamelyikét fedezi. Ami azokat az ellátásokat illeti, amelyek a külföldön teljesített járulékfizetéssel megszerzett nyugdíjjogosultságról szóló német törvényen alapulnak, e törvénynek az a célja, hogy az ennek értelmében járulékfizetési időszakot teljesített biztosítottakat integrálja a német nyugdíjbiztosítási jog rendszerébe, mivel e biztosítottakat úgy kezeli, mintha az említett biztosítási időt Németországban teljesítették volna. Egyébiránt, még ha fel is merülnek olyan helyzetek, amelyekben az említett törvény alapján folyósított ellátások úgy tekinthetők, mint a nemzeti szocialista rendszerrel, valamint a második világháborúval kapcsolatos eseményekből eredő helyzetek enyhítésére szánt kártérítés, az alapeljárásban felmerült helyzetekhez hasonló helyzetekben nem erről van szó. Ehhez még hozzátartozik, hogy az említett ellátások olyan kedvezményezettek részére történő kifizetése, akiknek lakóhelye nem a Németországi Szövetségi Köztársaság területén található, nem diszkrecionális, már csak azért sem, mivel ezekre vonatkozóan a törvényes nyugdíjbiztosítási rendszer úgy rendelkezik, hogy a külföldön teljesített járulékfizetéssel megszerzett nyugdíjjogosultságról szóló német törvényen alapuló nyugdíjak főszabály szerint külföldre folyósítandók, ha a jogosultak 1950. május 19‑ét megelőzően születtek, és szokásos tartózkodási helyüket 1990. május 19‑ét megelőzően külföldre tették át. Következésképpen ezek az ellátások – jellemzőikre tekintettel – az 1408/71 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) és d) pontja értelmében öregségi ellátásoknak, illetve a túlélő hozzátartozó számára nyújtott ellátásoknak minősülnek.

(vö. 107., 110–112., 114. pont)

4. Az, hogy az érintett személy az 1408/71 rendelet III. melléklete A. része 35. pontjának e) alpontja és B. része 35. pontjának e) alpontja, valamint a Németországi Szövetségi Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között 1995. október 4‑én megkötött egyezmény értelmében elveszíti az említett államok között 1966. december 22‑én megkötött egyezmény értelmében járó öregségi nyugdíjra való jogosultságát, annak ellenére, hogy az érintett az 1408/71 rendelet Ausztria tekintetében való hatálybalépése előtt telepedett le az említett tagállamban, sérti az EK 39. cikket és az EK 42. cikket. Ennélfogva az 1408/71 rendelet említett rendelkezései és az 1995. évi német–osztrák egyezmény rendelkezései összeegyeztethetetlenek az EK 39. és EK 42. cikkel, amennyiben e rendelkezések lehetővé teszik, hogy – abban az esetben, ha a kedvezményezett Ausztriában rendelkezik lakóhellyel – az öregségi ellátások folyósításának érdekében a külföldön teljesített járulékfizetéssel megszerzett nyugdíjjogosultságról szóló törvény értelmében az 1953 és 1970 között Romániában teljesített járulékfizetési időszakot csak akkor vegyék figyelembe, ha a kedvezményezett a Németországi Szövetségi Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezik.

A közösségi jogi rendelkezések ugyanis a Közösség területén kívül folytatott kereső tevékenységekre is alkalmazhatók, amennyiben a munkaviszony elegendően szoros kapcsolatban van e területtel. Ezt az elvet úgy kell érteni, hogy azokra az esetekre is vonatkozik, amelyekben a munkaviszony elegendő mértékben kapcsolódik valamely tagállam jogához, és következésképpen a közösségi jog vonatkozó szabályaihoz.

(vö. 122., 124–125. és rendelkező rész 2. pont)

5. Az 1408/71 rendelet VI. melléklete „Németország” című C. része 1. pontjának rendelkezései összeegyeztethetetlenek a személyek szabad mozgásával és különösen az EK 42. cikkel, amennyiben e rendelkezések lehetővé teszik, hogy az öregségi ellátások kiszámításának érdekében a külföldön teljesített járulékfizetéssel megszerzett nyugdíjjogosultságról szóló törvény értelmében az 1953 és 1970 között Romániában teljesített járulékfizetési időszakot csak akkor vegyék figyelembe, ha a kedvezményezett a Németországi Szövetségi Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezik.

(vö. 129. pont és rendelkező rész 3. pont)

Top