T‑171/22. sz. ügy

OR
és
OS

kontra

Európai Bizottság

A Törvényszék ítélete (kilencedik tanács), 2023. szeptember 6.

„Közszolgálat – Tisztviselők – Öregségi nyugdíj – Az Uniónál való szolgálatba lépést megelőzően megszerzett nyugdíjjogosultság – Az uniós rendszerbe való átvitel – Tíz évnél rövidebb szolgálati jogviszony – Halál – Az átvitt nemzeti nyugdíjjogosultságot és az EUINYR‑ben szerzett nyugdíjjogosultságot képviselő tőkeérték visszatérítésének megtagadása – A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (1) bekezdése és 12. cikke (1) bekezdésének b) pontja – Jogalap nélküli gazdagodás”

Tisztviselők – Nyugdíjak – Az Uniónál való szolgálatba lépést megelőzően megszerzett nyugdíjjogosultság – Az uniós rendszerbe való átvitel – A tisztviselő lemondása és halála – Az átvitt nemzeti nyugdíjjogosultságot és az uniós rendszerben szerzett nyugdíjjogosultságot képviselő tőkeérték jogutódjai számára történő visszatérítésének megtagadása – Elhunyt tisztviselő, aki lemondását követően a halála előtt nem kérte a nyugdíjjogosultságának más nyugdíjrendszerbe való átvitelét – Az Unió jogalap nélküli gazdagodásának fennállása – Hiány

(Személyzeti szabályzat, VIII. melléklet, 11. cikk, (1) és (2) bekezdés, valamint 12. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

(lásd: 33., 46–52., 54–56. pont)

Összefoglalás

OR és OS felperesek az Európai Unió szolgálatába 2003. július 16‑án lépő, elhunyt tisztviselő, A, gyermekei és egyedüli örökösei.

2005 szeptemberében az elhunyt átvitette a szolgálatba lépése előtt megszerzett nyugdíjjogosultságot képviselő tőkeértéket az Európai Unió intézményeinek nyugdíjrendszerébe (a továbbiakban: EUINYR). Ezt követően személyes okokkal indokolt szabadságot kapott a 2008. szeptember 17‑től a lemondásáig, 2020. szeptember 16‑ig terjedő időszakra.

Lemondásának benyújtása időpontjában az elhunyt tisztviselő az EUINYR‑ben megszerzett nyugdíjjogosultságának egy másik nyugdíjrendszerbe való átvitele esetén követendő eljárásra irányuló kérdést intézett az Európai Bizottság Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatalához (PMO). 2021. január 5‑én azonban elhunyt anélkül, hogy hivatalosan ilyen kérelmet nyújtott volna be.

2021. március 18‑án a felperesek jogutódi minőségükben kérelmet nyújtottak be egyrészt az elhunyt tisztviselő által az Uniónál való szolgálatba lépését megelőzően megszerzett és az EUINYR‑be átvitt nemzeti nyugdíjjogosultságot képviselő tőkeérték, másrészt az utóbbi által a halála előtt az EUINYR‑ben megszerzett nyugdíjjogosultságot képviselő tőkeérték kifizetése iránt.

2021. július 12‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) a PMO elutasította e kérelmet, kifejtve, hogy az elhunyt tisztviselő nem igényelhet uniós nyugdíjat, mivel szolgálati jogviszonya kevesebb volt, mint tíz év, és a személyzeti szabályzat egyetlen rendelkezése sem teszi lehetővé az EUINYR‑ben megszerzett nyugdíjjogosultságot képviselő tőkeérték kifizetését, beleértve a volt tisztviselő által az EUINYR‑be átvitt nyugdíjjogosultságot is.

A felperesek által indított eljárásban eljáró Törvényszék elutasítja a keresetet, és pontosításokkal szolgál a volt tisztviselő vagy alkalmazott halála esetén az Uniónál való szolgálatba lépését megelőzően szerzett nemzeti nyugdíjjogosultságnak az EUINYR‑be, valamint az EUINYR‑ben ezt követően megszerzett nyugdíjjogosultságnak egy másik nyugdíjrendszerbe való átvitelére vonatkozó eljárásokra vonatkozóan.

A Törvényszék álláspontja

A Törvényszék elutasítja az Unió jogalap nélküli gazdagodására alapított egyetlen megsemmisítési jogalapot, mindenekelőtt emlékeztetve arra, hogy az Unió jogalap nélküli gazdagodására alapított visszatérítés iránti keresetnek két feltétel teljesülése esetén lehet helyt adni, nevezetesen ha bizonyítják egyrészt az Unió érvényes jogalap nélküli gazdagodását, másrészt a kérelmező vagyonának emiatti csökkenését.

Az első feltételt illetően a Törvényszék rámutat arra, hogy a személyzeti szabályzat rendelkezései biztosítják az Unió szolgálatába lépő tisztviselők vagy alkalmazottak számára a korábbi szakmai tevékenységük révén megszerzett nyugdíjjogosultságuk EUINYR‑be történő átvitelének („befelé irányuló” átvitel), ( 1 ) valamint az Unió szolgálatából kilépő tisztviselők vagy alkalmazottak számára az EUINYR‑ben megszerzett nyugdíjjogosultság bizonyos garanciákat nyújtó nyugdíjpénztár vagy magán‑biztosítótársaság részére történő átvitelének („kifelé irányuló” átvitel) ( 2 ) lehetőségét. A tisztviselők és alkalmazottak által az EUINYR‑be fizetett járulékoknak – legyen szó akár az Unió szolgálatában végzett munkából eredő járulékokról, akár pedig a „befelé irányuló” átvitelből eredő járulékokról – a célja az EUINYR finanszírozása az öregségi nyugdíjak jövőbeli folyósítása érdekében, és nem alkotnak tehát olyan tőkét, amellyel e személy rendelkezhet.

Egyébként a személyzeti szabályzat, a mellékletei, illetve az általános végrehajtási rendelkezések ( 3 ) egyetlen rendelkezése sem írja elő annak lehetőségét vagy kötelezettségét, hogy a tíz év szolgálati idő megszerzése előtt lemondó tisztviselő vagy alkalmazott, illetve halála esetén a jogutódjai számára az EUINYR‑ben megszerzett – ideértve a „befelé irányuló” átvitelből eredő járulékokat is – nyugdíjjogosultságnak megfelelő járulék egy részét vagy egészét visszatérítsék, mivel az ilyen átvitel jellegénél fogva visszavonhatatlan. ( 4 ) Az adminisztrációt ilyen körülmények között terhelő egyetlen kötelezettség az, hogy a tisztviselővel vagy alkalmazottal szolgálati jogviszonya végleges megszűnésének időpontjában közöljék az EUINYR‑ben szerzett teljes nyugdíjjogosultságnak megfelelő biztosításmatematikai egyenérték összegét. ( 5 ) Csak a „kifelé irányuló” átviteli kérelem esetén van a tisztviselőnek lehetősége arra, hogy az EUINYR‑ben megszerzett nyugdíjjogosultságának biztosításmatematikai egyenértékét átvigye egy másik nyugdíjrendszerbe.

A jelen ügyben a Törvényszék kifejti, hogy az elhunyt tisztviselő lemondása előtt nem rendelkezett tíz év szolgálati jogviszonnyal, valamint nem töltötte be 66. életévét, e feltételek szükségesek ugyanis az öregségi nyugdíj igényléséhez, továbbá nem kérelmezte halála előtt az EUINYR‑ben megszerzett nyugdíjjogosultsága biztosításmatematikai egyenértékének „kifelé irányuló” átvitelét.

Ebből az következik, hogy az elhunyt tisztviselő öregségi nyugdíja folyósításának és a „kifelé irányuló” átvitel iránti kérelem e tisztviselő általi benyújtásának hiányában nem állapítható meg, hogy az Unió abból eredő gazdagodása, hogy e tisztviselő halála után az Unió megtartotta az e tisztviselő által az EUINYR‑be befizetett járulékokat, nem rendelkezik jogalappal.

Mivel a jogalap nélküli gazdagodás nem állapítható meg, a Törvényszék egészében elutasítja a keresetet, annak vizsgálata nélkül, hogy a jogalap nélküli gazdagodás fennállásának megállapításához szükséges második feltétel teljesül‑e.

( 1 ) Az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése.

( 2 ) A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (1) bekezdése és 12. cikke (1) bekezdésének b) pontja.

( 3 ) Az Adminisztratív Információk 2011. március 28‑i 17‑2011. számában közzétett, a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének a nyugdíjjogosultságok átvitelére vonatkozó 11. és 12. cikkének általános végrehajtási rendelkezéseiről szóló 2011. március 3‑i C(2011) 1278 bizottsági határozat (a továbbiakban: általános végrehajtási rendelkezések).

( 4 ) Az általános végrehajtási rendelkezések 8. cikkének (5) bekezdése.

( 5 ) Az általános végrehajtási rendelkezések 3. cikkének (1) bekezdése.