C‑695/20. sz. ügy

Fenix International Ltd

kontra

Commissioners for Her Majesty’s Revenue & Customs

(a First‑tier Tribunal [Tax Chamber] [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2023. február 28.

„Előzetes döntéshozatal – Az Európai Unió Tanácsának végrehajtási jogköre – Az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése – A hozzáadottérték adó (héa) közös rendszere – 2006/112/EK irányelv – 28. cikk és 397. cikk – Saját nevében, de egy másik személy megbízásából eljáró adóalany – Elektronikus úton nyújtott szolgáltatás nyújtója – 282/2011/EU végrehajtási rendelet – 9a. cikk – Vélelem – Érvényesség”

1. Intézmények jogi aktusai – Alapszabályozás és végrehajtási szabályozás – Végrehajtási szabályozás, amely nem módosíthatja és nem is egészítheti ki az alapszabályozás alapvető elemeit – Az alapvető elemek minősítése – Az érintett terület jellemzőinek és sajátosságainak figyelembevétele – Az alapszabályozás alapvető elemeit megállapító rendelkezések – Olyan politikai döntések meghozatalát igénylő elfogadás, amelyek az uniós jogalkotó felelősségi körébe tartoznak – Végrehajtási aktusok, illetve felhatalmazáson alapuló aktusok útján való elfogadás – Megengedhetetlenség

   (EUMSZ 291. cikk, (2) bekezdés)

   (lásd: 41. pont)

2. Az Európai Unió intézményei – A hatáskörök gyakorlása – A Tanácsra ruházott végrehajtási jogkör – Korlátok – Az érintett jogalkotási aktus általános célkitűzései, valamint az elfogadott végrehajtási aktus rendelkezéseinek szükségessége vagy hasznossága alapján való értékelés

   (EUMSZ 291. cikk, (2) bekezdés)

   (lásd: 44–50. pont)

3. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adóköteles ügyletek – Ellenszolgáltatás fejében teljesített szolgáltatásnyújtás – Saját nevében, de egy másik személy megbízásából eljáró adóalany – A szolgáltatások minden kategóriáját magában foglaló fogalom – Az ezen adóalanyt szolgáltatásnyújtónak minősítő vélelem

   (Az 1042/2013 rendelettel módosított 282/2011 tanácsi rendelet, 9a. cikk, (1) bekezdés; a 2017/2455 irányelvvel módosított 2006/112 tanácsi irányelv, 28. cikk)

   (lásd: 54., 55. pont)

4. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adóköteles ügyletek – Ellenszolgáltatás fejében teljesített szolgáltatásnyújtás – Saját nevében, de egy másik személy megbízásából eljáró adóalany – Az ügylet keretében a szolgáltatásnyújtónak és a szolgáltatás igénybevevőjének azonosítása – Figyelembe veendő elemek – Terjedelem – Az ügyletek valós gazdasági és kereskedelmi tartalmát tükröző szerződéses kikötések – Bennfoglaltság

   (Az 1042/2013 rendelettel módosított 282/2011 tanácsi rendelet, 9a. cikk, (1) bekezdés; a 2017/2455 irányelvvel módosított 2006/112 tanácsi irányelv, 28. cikk)

   (lásd: 71–73. pont)

5. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adóköteles ügyletek – Ellenszolgáltatás fejében teljesített szolgáltatásnyújtás – Az (EU) 282/2011 tanácsi végrehajtási rendelet 9a. cikkének (1) bekezdése – Érvényesség – A Tanács végrehajtási jogköre – Megsértés – Hiány

   (EUMSZ 291. cikk, (1) bekezdés; az 1042/2013 rendelettel módosított 282/2011 tanácsi rendelet, 9a. cikk, (1) bekezdés; a 2017/2455 irányelvvel módosított 2006/112 tanácsi irányelv, 28. és 397. cikk)

   (lásd: 74., 78., 81–89., 91. pont és a rendelkező rész)

Összefoglalás

A Fenix International Ltd (a továbbiakban: Fenix) az Egyesült Királyságban hozzáadottérték‑adó (héa) céljából nyilvántartásba vett társaság az interneten egy Only Fans néven ismert közösségi hálózati platformot üzemeltet. A platform világszerte kínálja szolgáltatásait a „felhasználóknak”, akik „alkotókra” és „rajongókra” oszlanak. Az alkotók „profillal” rendelkeznek, amelyre tartalmakat, így fényképeket, videókat és üzeneteket töltenek fel, illetve posztolnak, amelyhez a rajongók úgy férhetnek hozzá, ha egyedi fizetést teljesítenek vagy havi előfizetési díjat fizetnek. A Fenix határozza meg mind az előfizetésként, mind pedig a „borravalóként” fizetendő minimális összeget, valamint a platform használatának általános feltételeit. Ezenfelül a Fenix biztosítja a pénzügyi tranzakciók lebonyolítására szolgáló eszközt. A Fenix felel a rajongók által befizetett pénzösszegek harmadik személy pénzforgalmi szolgáltató révén történő beszedéséért és elosztásáért. A Fenix a minden alkotónak fizetett összegből 20%‑ot levon, és az így levont összeg után 20%‑os héát számít fel, amely szerepel az általa kibocsátott számlákon. Az adott rajongó bankszámláján valamennyi kifizetés a Fenix részére teljesített fizetésként jelenik meg.

Mivel úgy vélte, hogy Fenixet úgy kell tekinteni, mint aki saját nevében jár el, ( 1 ) az adóhatóság a 2017. júliustól 2020. januárig terjedő időszakra, valamint 2020 áprilisára vonatkozóan kibocsátott, a fizetendő héára vonatkozó adómegállapítások útján az adóhatóság felszólította a Fenixet a rajongóktól kapott teljes összeg utáni héa megfizetésére, nem csak ezen összeg 20%‑a után, amelyet díjazásként vont le.

A Fenix keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság ( 2 ) előtt, vitatva az adómegállapító határozatok jogalapjának érvényességét, ( 3 ) valamint azok összegét. Keresetének alátámasztására a Fenix arra hivatkozott, hogy a megtámadott rendelkezés elfogadásával az Európai Unió Tanácsa túllépte a héairányelvben rá ruházott végrehajtási hatáskörök korlátait. ( 4 ) E rendelkezés ugyanis túllép az irányelv 28. cikkén, ( 5 ) amikor előírja, hogy azt a megbízottat, aki elektronikus úton történő szolgáltatásnyújtásban működik közre, úgy kell tekinteni, mintha igénybe vette és nyújtotta volna az említett szolgáltatásokat, még akkor is, ha ismert a szolgáltató személye. Alapvetően módosítja a meghatalmazott héaügyi felelősségét azáltal, hogy az adóterhet áthelyezi az interneten működtetett platformokra, amennyiben a gyakorlatban lehetetlen megdönteni a felállított vélelmet.

A kérdést előterjesztő bíróság által a megtámadott rendelkezés érvényességével kapcsolatban abból fakadóan feltett kérdésre válaszolva, ( 6 ) hogy a Tanács állítólag túllépte az EUM‑Szerződés és a héairányelv alapján őt megillető végrehajtási hatásköröket, a nagytanácsban eljáró Bíróság ítéletében megállapítja, hogy e rendelkezés vizsgálata nem tárt fel egyetlen olyan tényezőt sem, amely érinthetné e rendelkezés érvényességét.

A Bíróság álláspontja

Elöljáróban a Bíróság először is megállapítja, hogy még ha a kötelező erejű uniós jogi aktusok végrehajtása a tagállamok feladata is, ( 7 ) különleges és kellően indokolt esetekben és az EU‑Szerződésben kifejezetten előírt esetekben az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése értelmében a Tanácsra ruházhatók végrehajtási hatáskörök. Ami a héairányelvet illeti, a Tanács a Bizottság javaslata alapján egyhangúlag elfogadhatja az irányelv alkalmazásához szükséges intézkedéseket. A Tanács e felhatalmazását egyrészt annak szükségessége magyarázza és igazolja, hogy az ezen irányelv végrehajtási intézkedései egységesek legyenek, másrészt azzal a szándékkal, hogy fenntartsák a Tanács számára az ilyen végrehajtási intézkedések elfogadására vonatkozó hatáskört azon – néha nem elhanyagolható – hatás miatt, amelyet ezen intézkedések gyakorolhatnak a tagállamok költségvetésére. A Tanács által az említett felhatalmazás alapján elfogadott intézkedések között szerepel a megtámadott rendelkezés, amely az említett irányelv 28. cikke egységes alkalmazásának biztosítására irányul.

Másodszor, az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésében említett végrehajtási hatáskörök korlátait illetően a Bíróság emlékeztet arra, hogy az alapvető szabályozás lényeges elemeit rögzítő rendelkezések nem állapíthatóak meg végrehajtási vagy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban, hanem azokat az irányadó jogalkotási eljárás, vagyis a héairányelvet illetően az EUMSZ 113. cikk szerinti különleges eljárás tiszteletben tartásával kell elfogadni. ( 8 )

Ezenkívül a Bíróság pontosítja, hogy a Bizottság végrehajtási hatásköreinek az ítélkezési gyakorlatából eredő korlátaira vonatkozó megfontolások akkor is érvényesek, ha az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése alapján ilyen hatásköröket a Tanácsra ruháznak. Egyrészt ugyanis e rendelkezés sem a Bizottságra, sem a Tanácsra való hivatkozással nem tesz semmilyen különbséget a végrehajtási hatáskörök jellegét és hatályát illetően azon intézmény függvényében, amelyet e hatáskörökkel felruháztak. Másrészt az EUMSZ 290. és EUMSZ 291. cikk szerkezetéből az következik, hogy a végrehajtási hatáskörök Tanács általi gyakorlására nem vonatkozhatnak más feltételek, mint amelyek a Bizottságot a végrehajtási jogkörének gyakorlása során kötik.

Következésképpen a Tanácsra ruházott végrehajtási hatáskörök olyan intézkedések elfogadására vonatkozó hatáskört tartalmaznak, amelyek szükségesek vagy hasznosak azon jogalkotási aktus rendelkezéseinek egységes végrehajtásához, amelynek alapján azokat elfogadták, és amelyek az e jogi aktus által követett alapvető általános célkitűzések tiszteletben tartása mellett annak pontosítására szorítkoznak, e jogi aktus akár lényeges, akár nem lényeges elemeiben való módosítása vagy kiegészítése nélkül. Közelebbről meg kell állapítani, hogy valamely végrehajtási intézkedés akkor szorítkozik az érintett jogalkotási aktus rendelkezéseinek pontosítására, ha általános jelleggel vagy bizonyos egyedi esetekben célja e rendelkezések hatályának tisztázása vagy alkalmazása részletes szabályainak meghatározása, feltéve azonban, hogy ezáltal ez az intézkedés nem mond ellent az említett rendelkezések célkitűzéseinek, és semmilyen módon nem módosítja e jogi aktus normatív tartalmát vagy hatályát.

Ennélfogva annak meghatározása érdekében, hogy a Tanács a megtámadott rendelkezés elfogadásával tiszteletben tartotta‑e a ráruházott végrehajtási hatáskörök korlátait, a Bíróság megvizsgálja, hogy e rendelkezés az általa végrehajtott héairányelv 28. cikke tartalmának pontosítására szorítkozik‑e, ami magában foglalja annak vizsgálatát, hogy először is tiszteletben tartja–e ezen irányelv lényeges általános jellegű célkitűzéseit, szükséges vagy hasznos‑e ezen 28. cikk egységes végrehajtásának elősegítéséhez, és ez utóbbit semmilyen módon nem módosítja vagy egészíti ki.

E tekintetben a Bíróság megállapítja először is, hogy a megtámadott rendelkezés tiszteletben tartja a héairányelv és annak 28. cikke lényeges általános jellegű célkitűzéseit. A megtámadott rendelkezés célja ugyanis a héa aktuális rendszerének, különösen a nem‑adóalany számára elektronikus úton nyújtott szolgáltatások tekintetében való, ( 9 ) valamint azon a héairányelv 28. cikkében meghatározott vélelem egységes alkalmazásának biztosítása, amely szerint az az adóalany minősül a szoláltatások nyújtójának, aki valamely szolgáltatásnyújtás keretében közvetítőként a saját nevében, de más megbízásából jár el.

A Bíróság ezt követően arra a következtetésre jut, hogy a héairányelv egységes végrehajtása szempontjából hasznos, sőt szükséges a megtámadott rendelkezés a szolgáltatók jogbiztonságának garantálása és a tagállamonként eltérő végrehajtásból eredő kettős adóztatásnak vagy az ilyen végrehajtás miatt az adóztatás elmaradásának az elkerülése érdekében, amely a tagállamok közötti eltérő végrehajtási szabályokból eredt volna.

A Bíróság végül azt vizsgálja, hogy a megtámadott rendelkezés tiszteletben tartja‑e a héairányelv 28. cikke tartalmának kiegészítésére vagy módosítására vonatkozó tilalmat. E tekintetben megállapítja, hogy a héairányelvből egyáltalán nem következik, hogy az uniós jogalkotó lemondott volna arról, hogy – adott esetben az ezen irányelv szerinti végrehajtási hatáskörök Tanácsra ruházásával – biztosítsa az említett irányelv említett cikkében foglalt feltételek egységes alkalmazását, különösen azon feltételét, amely szerint ahhoz, hogy valamely szolgáltatás nyújtójának lehessen tekinteni, az e szolgáltatásban közreműködő adóalanynak saját nevében, de harmadik személyek megbízásából kell eljárnia. Konkrétabban, a megtámadott rendelkezést nem lehet úgy tekinteni, mint amely kiegészíti vagy módosítja a héairányelv 28. cikkének tartalmát, és különösen az e cikkben felállított vélelmet, hanem e tartalom egyszerű pontosítását jelenti az elektronikus úton, távközlési hálózaton, felületen vagy portálon – például alkalmazásokat összegyűjtő piactéren – keresztül nyújtott szolgáltatások összefüggésében. E rendelkezés különösen teljes mértékben figyelembe veszi az ügyletek valós gazdasági és kereskedelmi tartalmát a közös héarendszer alkalmazásának alapvető kritériumaként. A Bíróság ebből azt a következtetést vonja le, hogy a Tanács azáltal, hogy elfogadta a megtámadott rendelkezést annak érdekében, hogy biztosítsa a héairányelv 28. cikkének egységes alkalmazását az Unióban, nem lépte túl a héairányelv által az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése alapján ráruházott végrehajtási hatásköröket.

( 1 ) A 2013. október 7‑i 1042/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelettel (HL 2013. L 284., 1. o.) módosított, a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló, 2011. március 15‑i 282/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2011. L 77., 1. o.) 9a. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében az elektronikus úton, távközlési hálózaton, felületen vagy portálon – például alkalmazásokat összegyűjtő piactéren – keresztül nyújtott szolgáltatás nyújtásában részt vevő adóalany „úgy tekintendő, mint aki saját nevében, de e szolgáltatások nyújtójának megbízásából jár el, kivéve, ha ez az adóalany szolgáltatásnyújtóként kifejezetten a szolgáltatót jelöli meg és ez a felek közötti szerződéses megállapodásból is kitűnik”. E rendelkezés második albekezdése két olyan feltételt ír elő, amelynek teljesülnie kell „[a]hhoz, hogy az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások nyújtóját az adóalany kifejezetten az e szolgáltatások nyújtójaként jelölhesse meg”. Végül e rendelkezés harmadik albekezdése szerint „az az adóalany, aki az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások tekintetében jóváhagyja a díjnak az igénybe vevő terhére történő felszámítását, vagy jóváhagyja a szolgáltatások nyújtását, vagy megállapítja az általános szolgáltatási feltételeket, nem jelölhet meg kifejezetten más személyt az említett szolgáltatások nyújtójaként”.

( 2 ) A First‑tier Tribunal (Tax Chamber) (elsőfokú bíróság [adóügyi tanács], Egyesült Királyság).

( 3 ) Vagyis a 282/2011/EU végrehajtási rendelet 9a. cikkének (1) bekezdése (a továbbiakban: megtámadott rendelkezés).

( 4 ) A közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 335., 60. o.; HL 2015. L 323., 31. o.; a továbbiakban: héairányelv). Ennek 397. cikke előírja: „[a] Tanács, a Bizottság javaslata alapján egyhangúlag elfogadja az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket”.

( 5 ) A héairányelv 28. cikke kimondja, hogy azt az adóalanyt, aki a szolgáltatások nyújtásakor saját nevében, de harmadik személyek megbízásából jár el, úgy kell tekinteni, mintha e szolgáltatásokat saját maga vette volna igénybe és nyújtotta volna.

( 6 ) A Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy előzetes döntést hozzon az Egyesült Királyság bíróságainak a Nagy Britannia és Észak Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia‑közösségből való kilépéséről szóló megállapodásban (HL 2020. L 29., 7. o.) meghatározott átmeneti időszak vége, azaz 2020. december 31. előtt előterjesztett kérelmei alapján.

( 7 ) Az EUMSZ 291. cikk (1) bekezdése.

( 8 ) Az EUMSZ 113. cikk előírja: „[a] Tanács az Európai Parlamenttel, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően, különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag rendelkezéseket fogad el a forgalmi adók, a jövedéki adók és a közvetett adók egyéb formáira vonatkozó jogszabályok olyan mértékű harmonizálására, amennyire az ilyen harmonizáció a belső piac létrehozásához, működéséhez, és a verseny torzulásának elkerüléséhez szükséges.”

( 9 ) Amely 2015. január 1. óta az igénybevevő székhelye, lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban adóköteles, függetlenül az e szolgáltatásokat nyújtó adóalany letelepedési helyétől.