C–269/18. PPU. sz. ügy

Staatssecretaris van Veiligheid en Justitie
kontra
C,

valamint

J
és
S
kontra
Staatssecretaris van Veiligheid en Justitiea

(a Raad van State [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás – A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke – A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárások – 2013/32/EU irányelv – A 46. cikk (6) és (8) bekezdése – Nyilvánvalóan megalapozatlan nemzetközi védelem iránti kérelem – A hatékony jogorvoslathoz való jog – A tagállam területén maradás engedélyezése – 2008/115/EK irányelv – 2., 3. és 15. cikk – Jogellenes tartózkodás – Őrizet”

Összefoglaló – A Bíróság végzése (első tanács), 2018. július 5.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás – Feltételek – Szabadságától megfosztott személy – A jogvita kimenetele, amely e fogva tartásra hatással lehet

   (A Bíróság alapokmánya, 23a. cikk; a Bíróság eljárási szabályzata, 107. cikk)

2. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Bevándorlási politika – Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése – 2008/115 irányelv – Személyi hatály – Nemzetközi védelmet kérelmező személy, akinek a kérelmét első fokon elutasították – Bennfoglaltság – A tagállam területén maradás engedélyezése az ezen elutasítással szembeni jogorvoslati kérelem elbírálásáig – Hatás hiánya

   (2008/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, 2. pont, és 6. cikk, (4) és (6) bekezdés)

3. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó eljárások – 2013/32 irányelv – Nemzetközi védelem iránti kérelem nyilvánvalóan megalapozatlanként való elutasítása – Hatékony jogorvoslathoz való jog – Az automatikus halasztó hatály hiánya – A kérelmező azon lehetőségéről való határozathozatalra irányuló eljárás, hogy a tagállam területén maradhat‑e az említett elutasítással szembeni jogorvoslati kérelme elbírálásáig – Ezen eljárás ideje alatt a tagállam területén maradás engedélyezése – A 2008/115 irányelv értelmében kitoloncolás céljából elrendelt őrizet – Megengedhetetlenség

   (2008/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 15. cikk; 2013/32 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 32. cikk, (2) bekezdés, és 46. cikk, (5), (6) és (8) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 36–39. pont)

2.  Vitathatatlan, hogy a Bíróság kimondta a 2013. május 30‑iArslan ítélet (C‑534/11, EU:C:2013:343) 47. és 49. pontjában, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem elutasítása ellen irányuló jogorvoslat tényleges gyakorlása céljából biztosított, a területen maradás engedélyezése akadályát képezi annak, hogy a 2008/115 irányelvet az e kérelmet benyújtó harmadik országbeli állampolgár tekintetében a kérelmet elutasító határozattal szemben benyújtott jogorvoslati kérelem elbírálásáig alkalmazzák (2018. június 19‑iGnandi ítélet, C‑181/16, EU:C:2018:465, 43. pont). Ebből az ítéletből ugyanakkor nem vonható le az a következtetés, hogy az ilyen, a tagállam területén való maradás engedélyezésével ellentétes lenne annak megállapítása, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem elutasítását követően, és a tartózkodási jog vagy a tartózkodási engedély sérelme nélkül, az érintett tartózkodása a 2008/115 irányelv értelmében azonnal jogellenessé válik. Éppen ellenkezőleg, valamely harmadik országbeli állampolgár, hacsak számára nem biztosítottak a 2008/115 irányelv 6. cikkének (4) bekezdése szerinti tartózkodási jogot vagy tartózkodási engedélyt, a 2008/115 irányelv értelmében jogellenesen tartózkodik a tagállamban, amint nemzetközi védelem iránti kérelmét az eljáró hatóság első fokon elutasította, függetlenül attól, hogy engedélyezték‑e számára, hogy az ezen elutasítással szemben előterjesztett jogorvoslati kérelem elbírálásáig ott maradjon (2018. június 19‑iGnandi ítélet, C‑181/16, EU:C:2018:465, 44. és 59. pont).

   Ezért közvetlenül a nemzetközi védelem iránti kérelem elutasítását követően, vagy ugyanabban a közigazgatási intézkedésben az elutasítással egyszerre főszabály szerint hozható kiutasítási határozat az érintettel szemben (lásd ebben az értelemben: 2018. június 19‑iGnandi ítélet, C‑181/16, EU:C:2018:465, 59. pont).

   (lásd: 46–48. pont)

3.  A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16‑i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet és a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26‑i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, hogy azt a harmadik országbeli állampolgárt, akinek a nemzetközi védelem iránti kérelmét első fokon az illetékes közigazgatási hatóság nyilvánvalóan megalapozatlanként elutasította, kitoloncolása céljából őrizetbe vegyék, ha a 2013/32 irányelv 46. cikke (6) és (8) bekezdésének megfelelően jogszerűen engedélyezik számára a tagállam területén maradást, amíg az e területen a nemzetközi védelem iránti kérelmét elutasító határozattal szemben előterjesztett jogorvoslati kérelem elbírálásáig való maradás jogával kapcsolatos jogorvoslatát el nem bírálják.

   E tekintetben a hatékony jogorvoslathoz való jog azt vonja maga után, hogy a kiutasítási határozat valamennyi joghatása felfüggesztésre kerül, ami különösen azzal a következménnyel jár, hogy az érintett addig nem vehető őrizetbe kitoloncolás céljából a 2008/115 irányelv 15. cikke alapján, amíg engedélyezett számára az érintett tagállam területén maradás (lásd ebben az értelemben: 2018. június 19‑iGnandi‑ítélet, C‑181/16, EU:C:2018:465, 62. pont). Ugyanez vonatkozik arra a harmadik országbeli állampolgárra is, akinek a nemzetközi védelem iránti kérelmét a 2013/32 irányelv 32. cikke (2) bekezdésének megfelelően nyilvánvalóan megalapozatlanként elutasították.

   Kétségtelen, hogy a 2013/32 irányelv 46. cikkének (5) és (6) bekezdéséből az következik, hogy az érintettet ebben az esetben nem illeti meg jogszabály erejénél fogva az érintett tagállam területén maradáshoz való jog a jogorvoslati kérelmének elbírálásáig. Mindazonáltal az ezen irányelv 46. cikke (6) bekezdésének utolsó albekezdésében szereplő követelményeknek megfelelően az érintett számára biztosítani kell azt, hogy bírósághoz fordulhasson, amely arról határoz, hogy a jogorvoslati kérelméről való érdemi döntéshozatalig e területen maradhat‑e. Ugyanezen irányelv 46. cikkének (8) bekezdése előírja, hogy az említett tagállamnak biztosítania kell az érintett számára, hogy ezen eljárás – azaz az arról szóló döntéshozatal, hogy a tagállam területén maradhat‑e, vagy sem – befejezéséig a területén maradjon.

   A fentiek összességéből következik, hogy az olyan harmadik országbeli állampolgár, akinek a nemzetközi védelem iránti kérelmét nyilvánvalóan megalapozatlanként elutasították, a 2008/115 irányelv 15. cikke alapján nem vehető őrizetbe az elutasító határozattal szembeni jogorvoslati kérelem előterjesztésére rendelkezésre álló határidő alatt. Amennyiben ilyen jogorvoslati kérelmet terjesztenek elő, az érintettel szemben továbbra sem fogadható el e cikk alapján őrizeti intézkedés addig, amíg a 2013/32 irányelv 46. cikke (8) bekezdésének megfelelően engedélyezik számára az érintett tagállam területén maradást.

   (lásd: 51–55. pont és a rendelkező rész)