T‑391/17. sz. ügy

Románia

kontra

Európai Bizottság

A Törvényszék ítélete (második tanács), 2019. szeptember 24.

„Intézményi jog – Európai polgári kezdeményezés – A nemzeti és nyelvi kisebbségek védelme – A kulturális és nyelvi sokszínűség támogatása – Részleges nyilvántartásba vétel – A hatáskör‑átruházás elve – A Bizottság jogalkotási hatásköre nyilvánvaló hiányának hiánya – Indokolási kötelezettség – Az EUSZ 5. cikk (2) bekezdése – A 211/2011/EU rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja – EUMSZ 296. cikk”

1. Uniós polgárság – A polgársághoz kapcsolódó jogok – Polgári kezdeményezés benyújtása – 211/2011 rendelet – Lajstromozási feltételek – Javaslat, amelynek a Bizottság hatáskörébe kell tartoznia – A Bizottság által végzett vizsgálat – Olyan jogi aktusok elfogadására irányuló polgári kezdeményezés, amelyek célja a nemzeti és nyelvi kisebbségek védelmének javítása, valamint az Unió kulturális és nyelvi sokszínűségének megerősítése – A vonatkozó hatáskör alá tartozó területen az Unió fellépéséhez meghatározott, említett célok megvalósításához való hozzájárulásra alkalmas javaslatok – Bennfoglaltság – A javasolt polgári kezdeményezés részleges nyilvántartásba vétele

   (EUSZ 2. cikk, EUSZ 3. cikk, (3) bekezdés, EUSZ 5. cikk, (2) bekezdés, és EUSZ 13. cikk, (2) bekezdés; 211/2011 európai parlamenti és tanácsi rendelet, (1) és (2) preambulumbekezdés, valamint 4. cikk, (2) bekezdés, b) pont, és II. melléklet)

   (lásd: 35., 36., 39., 41., 42., 44–47., 49., 50., 53., 56., 59., 72., 85. pont)

2. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nyilvántartásba vételéről szóló bizottsági határozat – A javasolt intézkedések tekintetében a Bizottság jogalkotási hatáskörére vonatkozó indokolás általános jellege – Megengedhetőség

   (EUMSZ 296. cikk; 211/2011 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk, (3) bekezdés, második albekezdés)

   (lásd: 88., 91. és 92. pont)

Összefoglalás

A 2019. szeptember 24‑i Románia kontra Bizottság ítélet (T‑391/17) alapjául szolgáló ügyben a Törvényszék elutasította a Románia által a „Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért” elnevezésű európai polgári kezdeményezésre (EPK) irányuló javaslat részleges nyilvántartásba vételéről szóló bizottsági határozat ( 1 ) ellen benyújtott megsemmisítés iránti keresetet. Ezen EKP célja az volt, hogy felkérje az Európai Uniót a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek védelmének javítására, valamint az Unión belül a kulturális és nyelvi sokszínűség előmozdítására.

2013. július 15‑én egy polgárokból álló bizottság nyújtotta be az érintett EPK-t a Bizottsághoz. 2013. szeptember 13‑i határozatával a Bizottság elutasította a javasolt EPK nyilvántartásba vétele iránti kérelmet azzal az indokkal, hogy az nyilvánvalóan kívül esik a Bizottság azon hatáskörén, hogy a Szerződések végrehajtása céljából európai uniós jogi aktusra irányuló javaslatot nyújtson be. A Törvényszék, amely előtt a bizottság eljárást indított, megsemmisítette ( 2 ) e határozatot, arra hivatkozva, hogy a Bizottság nem tett eleget indokolási kötelezettségének. 2017. március 29‑én a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot, amelyben részlegesen nyilvántartásba vette a szóban forgó EKP-t, mivel a Bizottság szerint az EPK-ban hivatkozott két javaslat nyilvánvalóan kívül esik a Szerződések végrehajtásához szükséges hatáskörén.

Románia 2017. június 28‑án megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be e határozattal szemben, egyrészt arra hivatkozva, hogy a Bizottság megsértette a hatáskör‑átruházás elvét, ( 3 ) másrészt megsértette a Szerződésben előírt indokolási kötelezettséget. ( 4 )

Először is a Törvényszék elutasította a hatáskör–átruházás elvének a Bizottság általi állítólagos megsértésére alapított jogalapot. E tekintetben a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy az EPK által követett célkitűzéseknek megfelelően, amelyek a polgárok részvételének ösztönzésére és az Unió elérhetőbbé tételére irányulnak, az EPK‑ra irányuló javaslat nyilvántartásba vétele feltétele Bizottság általi értelmezésének meg kell könnyítenie a polgárok számára az ilyen kezdeményezéshez való hozzáférést.

Így a 211/2011 rendelet ( 5 ) 4. cikke (2) bekezdése b) pontjának szövege értelmében a Bizottság a nyilvántartásba vételt megelőzően elvégzi az EPK‑ra irányuló javaslat tárgyának és céljainak első vizsgálatát a rendelkezésére álló információk alapján annak biztosítása érdekében, hogy az EPK‑ra irányuló javaslatban előirányzott intézkedések nyilvánvalóan ne haladják meg hatáskörét, pontosítva, hogy a javaslat nyilvántartásba vétele esetén átfogóbb vizsgálatot kell végezni. E tekintetben a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy a Bizottságnak az EPK‑ra irányuló javaslat nyilvántartásba vételére vonatkozó határozata, amely magában foglalja annak első jogi értékelését, nem vetíti előre azon közlemény tartalmát, amelyet a Bizottság a 211/2011 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján elfogad, és amely az EPK‑ra válaszul rögzíti a jogi aktusra irányuló javaslat előterjesztésével kapcsolatos végleges álláspontját.

A jelen ügyben a Törvényszék megállapította, hogy az EPK‑ra irányuló javaslat mellékletében felsorolt jogi aktusok nyilvánvalóan egyrészt az Unió azon általános célkitűzésének megvalósítására irányulnak, amely a kisebbségekhez tartozó személyek jogai tiszteletben tartásának biztosítására irányul, másrészt pedig az Unión belüli kulturális és nyelvi sokszínűség tiszteletben tartására és előmozdítására irányuló általános célkitűzés közvetlen megvalósítására.

E tekintetben a Törvényszék pontosította, hogy a Bizottság határozatából nem tűnik ki, hogy a Bizottság általános jogalkotási hatáskört ismert volna el az Unió számára a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelme területén, csupán az, hogy e kisebbségek jogainak tiszteletben tartását, valamint a kulturális és nyelvi sokszínűség támogatását, mint az Unió értékeit és célkitűzéseit, figyelembe kell venni az Uniónak a javasolt EPK által érintett területeken való fellépése címén. E tekintetben a Törvényszék megállapította, hogy semmi nem akadályozhatja meg a Bizottságot abban, hogy olyan különös jogi aktusokra vonatkozó javaslatokat terjesszen elő, amelyek – mint a jelen ügyben is – arra szolgálnak, hogy kiegészíthessék az Unió fellépését a hatásköre alá tartozó területeken az EUSZ 2. cikkben kimondott értékek, valamint az EUSZ 3. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdése szerinti kulturális és nyelvi sokszínűség tiszteletben tartásának biztosítása érdekében.

Részletes elemzést követően a Törvényszék ezt követően elutasította a Románia által előterjesztett azon érvelést, amely szerint az EPK‑ra irányuló javaslatban szereplő különböző jogi aktusokra vonatkozó javaslatok nem alkalmasak arra, hogy hozzájáruljanak az Uniónak a vonatkozó hatáskörébe tartozó területen való fellépéséhez meghatározott célkitűzések megvalósításához.

Másodszor ami a megtámadott határozat indokolását illeti, a Törvényszék többek között megjegyezte, hogy még ha az EUMSZ 296. cikk által előírt indokolás főszabály szerint nem is vonja maga után, hogy valamely határozat kibocsátója bemutassa azokat az okokat, amelyek arra vezették, hogy a releváns jogi szabály egy meghatározott értelmezéséből induljon ki, és noha elegendő, hogy az említett intézmény a határozat rendszere szempontjából alapvető fontosságú tényeket és jogi megfontolásokat ismertesse, a megtámadott határozat mindenesetre jogilag megkövetelt módon mutatja be azokat az indokokat, amelyek a javasolt EPK részleges nyilvántartásba vételének alapjául szolgáltak.

( 1 ) „Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért” elnevezésű javasolt polgári kezdeményezésről szóló, 2017. március 29‑i (EU) 2017/652 bizottsági határozat (HL 2017. L 92., 100. o.).

( 2 ) A Törvényszék 2017. február 3‑i ítélete, Minority SafePack – one million signatures for diversity in Europe kontra Bizottság (T‑646/13, EU:T:2017:59).

( 3 ) EUSZ 5. cikk, (2) bekezdés és a 211/2011 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja.

( 4 ) EUMSZ 296. cikk, második bekezdés.

( 5 ) A polgári kezdeményezésről szóló, 2011. február 16‑i 211/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2011. L 65., 1. o.).