C‑579/16. P. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

FIH Holding A/S
és
FIH Erhvervsbank A/S

„Fellebbezés – Állami támogatások – A »támogatás« fogalma – A »gazdasági előny« fogalma – A piacgazdasági magánszereplő elve – Alkalmazhatósági és alkalmazási feltételek – Pénzügyi válság – Valamely bank megmentésére irányuló, egymást követő beavatkozások – A tagállam által az első beavatkozás során tett kötelezettségvállalásokból fakadó kockázatoknak a második beavatkozás értékelése során való figyelembevétele vagy figyelmen kívül hagyása”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2018. március 6.

1. Államok által nyújtott támogatások–Fogalom–Értékelési szempontok–Együttes feltételek

   (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

2. Államok által nyújtott támogatások–Fogalom–A magánbefektető kritériuma szerinti értékelés–A vitatott jogügylet valamennyi releváns körülményére és összefüggéseire tekintettel történő értékelés–A tagállam azon kötelezettsége, hogy minden releváns tényezőt bemutasson a magánbefektető kritériumának vizsgálatához

   (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

3. Államok által nyújtott támogatások–Fogalom–A magánbefektető kritériuma szerinti értékelés–Mérlegelési tényezők–Korábban nyújtott állami támogatásokból eredő és az állam közhatalmi minőségéhez kapcsolódó kockázatok

   (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

1.  Ahhoz, hogy valamely nemzeti intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami támogatásnak” minősüljön, valamennyi alábbi feltétel teljesülése szükséges. Először is a beavatkozásnak az állam által vagy állami forrásból kell történnie. Másodszor e beavatkozásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet. Harmadszor a kedvezményezettje számára szelektív előnyt kell biztosítania. Negyedszer az intézkedésnek torzítania kell a versenyt, vagy azzal kell fenyegetnie.

   Ami az előny szelektivitására vonatkozó harmadik feltételt illeti, formájától függetlenül támogatásnak minősül az a beavatkozás, amely közvetlenül vagy közvetve alkalmas vállalkozások előnyben részesítésére, vagy amely olyan gazdasági előnynek tekintendő, amelyben a kedvezményezett vállalkozás rendes piaci feltételek között nem részesülhetett volna.

   (lásd: 43., 44. pont)

2.  Figyelemmel az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének a torzításmentes verseny biztosítására irányuló céljára, beleértve az állami és magánvállalkozások közötti versenyt, az e rendelkezés értelmében vett „támogatás” fogalma nem foglalhat magában olyan intézkedést, amelyet állami források felhasználásával valamely vállalkozás javára rendeltek el, amennyiben e vállalkozás ugyanezen előnyhöz a rendes piaci feltételeknek megfelelő körülmények között is hozzájuthatott volna. Azon körülmények értékelését, amelyek között az ilyen előnyt biztosítják, főszabály szerint tehát a piaci magánszereplő elvének alkalmazásával kell lefolytatni.

   Ezen elv azon megfontolások között szerepel, amelyeket a Bizottság köteles figyelembe venni a támogatás fennállásának bizonyításához, így az nem minősül olyan kivételnek, amelyet csak valamely tagállam kérelmére lehetne alkalmazni akkor, ha megállapítást nyert, hogy fennállnak az „állami támogatás” fogalmának az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében meghatározott alkotóelemei.

   Következésképpen, amennyiben a piaci magánszereplő elve alkalmazhatónak tűnik, a Bizottság feladata, hogy az érintett tagállamot felhívja mindazon releváns információk szolgáltatására, amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára annak ellenőrzését, hogy ezen elv alkalmazásának feltételei teljesülnek‑e.

   (lásd: 45–47. pont)

3.  Azon kérdés mérlegelése során, hogy ugyanezen intézkedést rendes piaci feltételek mellett az államéhoz a lehető legközelebbi helyzetben lévő piaci magánszereplő is megtette volna‑e, kizárólag a piaci magánszereplői minőségben eljáró állam helyzetéhez kapcsolódó előnyöket és kötelezettségeket kell figyelembe venni, tekintet nélkül azokra, amelyek a közhatalmi minőségéhez kapcsolódnak.

   Így a Bíróságnak egy állami intézkedés gazdasági észszerűségének a piaci magánszereplő elve által megkövetelt értékelése során ki kellett zárnia az állam terhére a munkavállalók munkaviszonyának megszüntetéséből, a munkanélküli‑ellátásból és az ipari szerkezet helyreállításához nyújtott támogatásokból fakadó költségeket, valamint a nyújtott állami kezességvállalásokat és az állami követeléseket, amennyiben azok maguk állami támogatásoknak minősülnek.

   Közelebbről ez utóbbi esetet illetően, mivel a támogatás nyújtásával az állam per definitionem más célokat követ, mint a vállalkozások rendelkezésére bocsátott eszközök jövedelmezősége, meg kell állapítani, hogy ezen eszközöket az állam főszabály szerint közhatalmi jogosítványainak gyakorlásával nyújtja.

   Ebből következően azok a kockázatok, amelyeknek az állam ki van téve, és amelyek vele szemben korábban nyújtott állami támogatásokból fakadóan állnak fenn, a közhatalmi minőségéhez kapcsolódnak, és így nem tartoznak azon szempontok közé, amelyeket a piaci magánszereplő a gazdasági számításai során rendes piaci feltételek között figyelembe vett volna.

   (lásd: 55–58. pont)