C–103/16. sz. ügy

Jessica Porras Guisado

kontra

Bankia SA és társai

(a Tribunal Superior de Justicia de Cataluña [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Szociálpolitika – 92/85/EGK irányelv – A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések – A 2. cikk a) pontja – A 10. cikk 1–3. pontja – A munkavállaló terhessége kezdetétől a szülési szabadsága végéig tartó időszak alatti elbocsátásának tilalma – Hatály – Az érintett munkavállaló állapotával összefüggésbe nem hozott különleges esetek – 98/59/EK irányelv – Csoportos létszámcsökkentés – Az 1. cikk (1) bekezdésének a) pontja – Nem a munkavállalók személyében rejlő okok – Csoportos létszámcsökkentés keretében elbocsátott várandós munkavállaló – Az elbocsátás indokolása – Elsőbbség a munkavállaló által betöltött állás megtartását illetően – Elsőbbség az áthelyezést illetően”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2018. február 22.

1. Szociálpolitika–A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme–A várandós, gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonsága és egészségvédelme–92/85 irányelv–Elbocsátási tilalom–Csoportos létszámcsökkentés keretében várandós munkavállaló elbocsátását lehetővé tevő nemzeti szabályozás–Megengedhetőség

   (92/85 tanácsi irányelv, 10. cikk, és 98/59 tanácsi irányelv, 1. cikk, 1. pont, a) alpont)

2. Szociálpolitika–A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme–A várandós, gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonsága és egészségvédelme–92/85 irányelv–Elbocsátási tilalom–Csoportos létszámcsökkentés keretében várandós munkavállaló elbocsátását lehetővé tevő nemzeti szabályozás–Megengedhetőség–Feltétel–Az elbocsátani kívánt munkavállalók kiválasztásakor figyelembe vett objektív kritériumok ismertetésére vonatkozó kötelezettség

   (92/85 tanácsi irányelv, 10. cikk, 2. pont)

3. Szociálpolitika–A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme–A várandós, gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonsága és egészségvédelme–92/85 irányelv–Elbocsátási tilalom–Terjedelem–Nemzeti szabályozás, amely nem tiltja meg a várandós, gyermekágyas vagy szoptató nők elbocsátását (megelőző védelem) és csupán azt írja elő, hogy az említett elbocsátás jogellenessége esetén meg kell állapítani az elbocsátás semmisségét (jóvátételre irányuló védelem)–Megengedhetetlenség

   (92/85 tanácsi irányelv, 10. cikk)

4. Szociálpolitika–A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme–A várandós, gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonsága és egészségvédelme–92/85 irányelv–Elbocsátási tilalom–Nemzeti szabályozás, amely csoportos létszámcsökkentés keretében a várandós, gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók számára ezen elbocsátás foganatosítását megelőzően nem biztosít elsőbbséget az állás megtartását vagy az áthelyezést illetően–Megengedhetőség–A tagállamok arra vonatkozó lehetősége, hogy az említett munkavállalók részére magasabb szintű védelmet biztosítsanak

   (92/85 tanácsi irányelv, 10. cikk, 1. pont)

1.  A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19‑i 92/85/EGK tanácsi irányelv (tizedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) 10. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi a várandós munkavállaló elbocsátását a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20‑i 98/59/EK tanácsi irányelv 1. cikke 1. pontjának a) alpontja értelmében vett csoportos létszámcsökkentés keretében.

   Ezért ha az elbocsátásról szóló határozatot alapvetően az érintett várandós állapota miatt hozták, akkor az nem egyeztethető össze az ezen irányelv 10. cikkében rögzített elbocsátási tilalommal (lásd ebben az értelemben: 2010. november 11‑iDanosa ítélet, C‑232/09, EU:C:2010:674, 62. pont).

   Ellenben a terhesség kezdetétől a szülési szabadság végéig tartó időszak alatt a munkavállaló várandós állapotával össze nem függő okból történő elbocsátásról szóló határozat nem ellentétes az említett 10. cikkel, feltéve azonban, hogy a 92/85 irányelv 10. cikke 1. és 2. pontjának megfelelően a munkáltató írásbeli indokát adja az ilyen elbocsátásnak, és az adott személy elbocsátását az érintett nemzeti jogszabályok, illetve gyakorlat megengedi (lásd ebben az értelemben: 2010. november 11‑iDanosa ítélet, C‑232/09, EU:C:2010:674, 63. pont).

   Ebből következik, hogy a nem a munkavállaló személyében rejlő ok(ok), amelyek alapján a 98/59 irányelv 1. cikkének 1. pontja értelmében vett csoportos létszámcsökkentést végrehajtják, a munkavállaló állapotával összefüggésbe nem hozható, a 92/85 irányelv 10. cikkének 1. pontja értelmében vett különleges esetek hatálya alá tartoznak.

   (lásd: 47–50. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  A 92/85 irányelv 10. cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely alapján a munkáltató a csoportos létszámcsökkentés keretében anélkül bocsáthatja el a várandós munkavállalót, hogy a csoportos létszámcsökkentést alátámasztó okoktól eltérő okokra hivatkozna, feltéve hogy tájékoztatást nyújt az elbocsátani kívánt munkavállalók kiválasztásakor figyelembe vett objektív kritériumokról.

   (lásd: 55. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.  A 92/85 irányelv 10. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezéssel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely nem tiltja meg főszabály szerint a várandós, gyermekágyas vagy szoptató nők elbocsátását (megelőző védelem), hanem csupán azt írja elő, hogy az elbocsátás jogellenessége esetén meg kell állapítani az elbocsátás semmisségét (jóvátételre irányuló védelem).

   A 92/85 irányelv 10. cikke így kifejezetten különbséget tesz egyrészt a magával az elbocsátással szembeni megelőző védelem, másrészt pedig az elbocsátás következményeivel szembeni, jóvátételre irányuló védelem között. E cikk helyes átültetése ezért megköveteli e kettős védelem tagállamok általi biztosítását.

   Pontosan erre a kockázatra tekintettel – vagyis hogy az esetleges elbocsátás veszélyeztetheti a várandós, gyermekágyas vagy szoptató munkavállaló pszichikai és fizikai helyzetét, ideértve annak különösen súlyos kockázatát, hogy a várandós munkavállaló önként szakítja meg terhességét – biztosít az uniós jogalkotó a 92/85 irányelv 10. cikke alapján különös védelmet a nőknek azáltal, hogy a terhesség kezdetétől a szülési szabadság végéig terjedő időszakban elbocsátási tilalmat rendel el (1994. július 14‑iWebb ítélet, C‑32/93, EU:C:1994:300, 21. pont; 2010. november 11‑iDanosa ítélet, C‑232/09, EU:C:2010:674, 60. pont).

   Ezért a 92/85 irányelv, és különösen az annak 10. cikke által megvalósítani kívánt célkitűzésekre figyelemmel az e rendelkezésben a várandós, gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók számára biztosított védelem kizárja, hogy elbocsátásról hozzanak döntést, és azt is, hogy elbocsátást készítsenek elő, ideértve azt, hogy az érintett munkavállaló terhessége és/vagy gyermekének születése miatt végleges helyettesítését tervezzék, vagy erre más személyt keressenek (lásd ebben az értelemben: 2007. október 11‑iPaquay ítélet, C‑460/06, EU:C:2007:601, 33. pont).

   Tekintettel arra a fizikai és mentális kockázatra, amelyet az elbocsátás veszélye jelenthet a várandós, gyermekágyas és szoptató munkavállalókra, a jóvátételre irányuló védelem még akkor sem helyettesítheti a megelőző védelmet, ha az előbbi keretében az elbocsátott munkavállalót visszahelyezik az eredeti munkakörébe, és kifizetik az elbocsátás miatt elmaradt munkabért.

   (lásd: 59., 62–64., 66. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

4.  A 92/85 irányelv 10. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a 98/59 irányelv értelmében vett csoportos létszámcsökkentés keretében nem tartalmaz olyan előírást, amely a várandós, gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók számára ezen elbocsátás foganatosítását megelőzően elsőbbséget biztosítana az állás megtartását vagy az áthelyezést illetően, ugyanakkor ez semmilyen módon nem korlátozza a tagállamok lehetőségét a tekintetben, hogy a várandós, gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók részére magasabb szintű védelmet biztosítsanak.

   (lásd: 74. pont és a rendelkező rész 4. pontja)