C‑625/13. P. sz. ügy

Villeroy & Boch AG

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés – Verseny – Kartellek – A fürdőszobai szerelvények és felszerelések belga, német, francia, olasz, holland és osztrák piaca – Az EUMSZ 101. cikk és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikkének megsértését megállapító határozat – Árak összehangolása és érzékeny kereskedelmi információk cseréje – Egységes jogsértés – Bizonyítás – Bírságok – Korlátlan felülvizsgálat – Észszerű határidő – Arányosság”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2017. január 26.

1. Fellebbezés–Jogalapok–A tények téves értékelése–Elfogadhatatlanság–A bizonyítékok értékelésének a Bíróság általi felülvizsgálata–Kizártság, kivéve az elferdítés esetét–Az indokolási kötelezettség tiszteletben tartásának Bíróság általi felülvizsgálata–Bennfoglaltság

   (EUMSZ 256. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés)

2. Fellebbezés–Jogalapok–Az indokolás elégtelensége–Az indokolási kötelezettség terjedelme–A Törvényszék azon kötelezettsége, hogy megindokolja az ugyanazon bizottsági határozatra vonatkozó különböző ítéletek közötti eltéréseket–Hiány

   (A Bíróság alapokmánya, 36. cikk és 53. cikk, első bekezdés)

3. Kartellek–Tilalom–Jogsértések–Egységes jogsértést megvalósító megállapodások és összehangolt magatartások–A jogsértés egészéért való felelősség egyetlen vállalkozásnak való betudása–Feltételek–Átfogó terv keretébe illeszkedő jogellenes magatartások és cselekmények–Értékelés–A részt vevő vállalkozások közötti versenyviszony szükségessége–Hiány

   (EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés)

4. Fellebbezés–Jogalapok–A Törvényszék előtt felhozott jogalapok és érvek egyszerű megismétlése–A hivatkozott téves jogalkalmazás meghatározásának hiánya–Elfogadhatatlanság

   (EUMSZ 256. cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés; a Bíróság eljárási szabályzata, 169. cikk, (2) bekezdés)

5. Fellebbezés–Jogalapok–Az indokolás elégtelensége–Az indokolási kötelezettség terjedelme

   (A Bíróság alapokmánya, 36. cikk és 53. cikk, első bekezdés)

6. Bírósági eljárás–Új jogalapoknak az eljárás folyamán történő előterjesztése–Feltételek–A Törvényszék általi elbírálás–Módozatok/Szabályok

   (A Törvényszék eljárási szabályzata (1991), 48. cikk, 2. §)

7. Verseny–Közigazgatási eljárás–Jogsértést megállapító bizottsági határozat–A jogsértésnek és a jogsértés időtartamának a Bizottságra háruló bizonyítása–A bizonyítási teher terjedelme–Folyamatos versenyellenes magatartás fennállását és időtartamát tanúsító bizonyos valószínűsítő körülményekből és egybeesésekből kikövetkeztetett bizonyíték–Megengedhetőség

   (EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés)

8. Verseny–Közigazgatási eljárás–Jogsértést megállapító bizottsági határozat–Bizonyítási mód–Okirati bizonyítékok–Valamely dokumentum bizonyító erejének értékelése–Szempontok–A kartellben részt vevő más társaságok nyilatkozatai

   (EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény)

9. Verseny–Uniós szabályok–Jogsértések–Betudhatóság–Anyavállalat és leányvállalatok–Gazdasági egység–Értékelési szempontok–A leányvállalataiban kizárólagos vagy közel kizárólagos részesedéssel rendelkező anyavállalat által e leányvállalatokra gyakorolt meghatározó befolyás vélelme–Megdönthető jelleg–Az ártatlanság vélelmének megsértése–Hiány–Az in dubio pro reo elvének és a bűncselekmények és büntetések törvény általi meghatározottsága elvének megsértése–Hiány

   (EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 48. cikk, (1) bekezdés)

10. Verseny–Vállalkozás–Fogalom–Gazdasági egység–A jogsértések betudhatósága–Anyavállalat és leányvállalatok–Az érintett társaságok egyetemleges felelőssége–A Bizottságot terhelő, az egyetemleges adóstársak által megfizetendő bírság megoszlásának meghatározására vonatkozó kötelezettség–Hiány

    (EUMSZ 101. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)

11. Verseny–Bírságok–Összeg–Meghatározás–Bírósági felülvizsgálat–Az uniós bíróság korlátlan felülvizsgálati jogköre–Terjedelem–A bírságot kiszabó határozat hivatalbóli felülvizsgálatára vonatkozó kötelezettség–Hiány–A hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértése–Hiány

    (EUMSZ 261. és EUMSZ 263. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 31. cikk)

12. Fellebbezés–A Bíróság hatásköre–A jogsértés súlyának a bírság kiszabása érdekében a Bizottság által történt értékelésének felülvizsgálata–Kizártság–Felülvizsgálat, amely annak a vizsgálatára korlátozódik, hogy a Törvényszék a jogsértés súlyának megítéléséhez szükséges tényezőket és a kiszabott bírsággal szemben felhozott összes érvet figyelembe vette‑e

    (EUMSZ 256. cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (3) bekezdés)

13. Fellebbezés–A Bíróság hatásköre–A Szerződés versenyszabályait megsértő vállalkozásokra kiszabott bírságok összegével kapcsolatban a Törvényszék által végzett értékelés méltányossági okokból való vitatása–Kizártság–Ezen értékelésnek az arányosság elvének megsértésére vonatkozó okokból való vitatása–Megengedhetőség

    (EUMSZ 256. és EUMSZ 261. cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 31. cikk)

14. Verseny–Bírságok–Meghatározás–A közigazgatási és a bírósági eljárás észszerű időtartama elvének megsértése–A bírság összegének csökkentését önmagában nem igazoló jogsértés

    (EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 38., 39., 96., 107., 135., 138. pont)

2.  A Törvényszék azon kötelezettsége, hogy megindokolja az ítéleteit, főszabály szerint nem terjedhet annak előírásáig, hogy az adott ügyben kialakított megoldást egy másik ügy megoldásához viszonyítva is igazolja, még akkor sem, ha e másik ügy ugyanarra, az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban hozott bizottsági határozatra vonatkozik.

   (vö. 42., 61. pont)

3.  Az a vállalkozás, amely ilyen egységes és összetett jogsértésben a saját magatartása révén vett részt, amely magatartás az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett versenyellenes célú megállapodás vagy összehangolt magatartás fogalmába tartozik, és amely a jogsértés egészének megvalósításához való hozzájárulásra irányul, az említett jogsértésben való részvételének teljes időszakát illetően felelősségre vonható azon magatartásokért is, amelyeket ugyanezen jogsértés keretében más vállalkozások tanúsítottak. Ez az eset áll fenn, ha bizonyítást nyer, hogy az említett vállalkozás saját magatartásával hozzá kívánt járulni a valamennyi résztvevő által követett közös célokhoz, és tudomása volt a más vállalkozások által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított jogsértő magatartásokról, illetve az, hogy e magatartásokat észszerűen előre láthatta, és kész volt azok kockázatát elfogadni.

   Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének szövege általánosan hivatkozik valamennyi olyan megállapodásra és összehangolt magatartásra, amely horizontális vagy vertikális viszonyokban torzítja a versenyt a közös piacon, függetlenül attól a piactól, amelyen a felek tevékenykednek, valamint attól a ténytől, hogy a szóban forgó megállapodások rendelkezései kizárólag az egyik fél kereskedelmi magatartását érintik.

   Ebből az következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazza tévesen a jogot, amikor megállapítja, hogy egy társaság részt vett valamely területet lefedő egységes versenyjogi jogsértésben, mivel bizonyítottan tudott az e területen folytatott versenyellenes magatartásokról, amelyek a verseny korlátozására irányuló átfogó terv részét képezték, mindez pedig annak ellenére így van, hogy e társaság maga nem tanúsította e magatartásokat.

   (vö. 56., 59., 60. pont)

4.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 69., 70., 130. pont)

5.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 72., 73., 137. pont)

6.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 86., 87. pont)

7.  Az esetek nagy részében a versenyellenes magatartás vagy megállapodás létezését bizonyos egybeesésekből és valószínűsítő körülményekből kell kikövetkeztetni, amelyek együtt figyelembe véve, más összefüggő magyarázat hiányában a versenyjogi szabályok megsértésének bizonyítékául szolgálhatnak. Különösen a több éven át tartó jogsértéseket illetően az a tény, hogy egy meghatározott időszak tekintetében nem terjesztettek elő valamely társaságnak e jogsértésben való részvételére vonatkozó közvetlen bizonyítékot, nem képezi akadályát annak, hogy e részvételt ezen időszak vonatkozásában is megállapítsák, amennyiben e megállapítás objektív és egybehangzó valószínűsítő körülményeken alapul; e tekintetben e társaság nyilvános elhatárolódásának hiánya is figyelembe vehető.

   (vö. 111. pont)

8.  A Bizottság a jogilag megkövetelt módon bizonyítja valamely vállalkozásnak az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének megsértésében való részvételét, ha nem pusztán a kartellben részt vevő társaságok egyikének engedékenységi kérelmére támaszkodik, hanem egy jogsértő találkozóról szóló olyan kézírásos beszámolóra, amelyet e társaság egyik képviselője e találkozóval azonos napon készített, azaz nem abból az időből származik, amikor e társaság a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény alapján előterjesztette az engedékenység iránti kérelmét, hanem a tényállás megvalósulásával egyidejű. Az ilyen bizonyíték mellett nem szükségesek további egybehangzó bizonyítékok.

   (vö. 134. pont)

9.  Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint abban a különös esetben, ha az anyavállalat az európai uniós versenyszabályokat megsértő leányvállalatában közvetlenül vagy közvetve kizárólagos vagy közel kizárólagos tőkerészesedéssel rendelkezik, fennáll azon megdönthető vélelem, miszerint ezen anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol leányvállalatára; ezen ítélkezési gyakorlat nem sérti sem az ártatlanság vélelméhez való, az Európai Unió Alapjogi Chartája 48. cikkének (1) bekezdésében biztosított jogot, sem az in dubio pro reo elvét, sem a bűncselekmények és a büntetések törvény általi meghatározottságának elvét. Az a vélelem ugyanis, hogy az anyavállalat meghatározó befolyást gyakorol a leányvállalatának magatartása felett, amennyiben a leányvállalatban kizárólagos vagy közel kizárólagos tőkerészesedéssel rendelkezik, nem eredményezi e társaságok egyike vagy másika bűnösségének vélelmét, vagyis nem sérti meg az ártatlanság vélelmét, sem pedig az in dubio pro reo elvét. A bűncselekmények és a büntetések törvényességének elve azt követeli meg, hogy a jogszabályok világosan meghatározzák a jogsértéseket és az azokért járó szankciókat, e feltétel pedig akkor teljesül, ha a jogalany – a releváns rendelkezés megfogalmazásából, szükség esetén a bíróságok által nyújtott értelmezés segítségével – megtudhatja, hogy mely cselekmények és mulasztások vonják maguk után a büntetőjogi felelősségét.

   (vö. 146., 147., 149. pont)

10.  Jóllehet az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy a Bizottság a bírságot egyetemlegesen több társasággal szemben is kiszabhatja, amennyiben ugyanazon vállalkozás részét képezték, sem e rendelkezés szövege, sem az egyetemlegesség mechanizmusának célkitűzése nem enged arra következtetni, hogy ez a szankcionálási jogkör az egyetemlegesség külső viszonyának meghatározásán felül kiterjedne az egyetemleges adóstársak által megfizetendő bírság belső viszonyukban történő megoszlásának meghatározására.

    Ellenkezőleg, az egyetemlegesség mechanizmusának célkitűzése éppen abban áll, hogy a Bizottság rendelkezésére álló, a versenyjogi jogsértések miatt kiszabott bírság behajtása iránti eljárás elősegítésére szolgáló kiegészítő jogi eszközt képezzen, mivel ez a mechanizmus a Bizottság – mint az ezen bírságokkal létrejött adósságok hitelezője – szempontjából csökkenti a fizetésképtelenség veszélyét, ami hozzájárul a versenyjog által általában követett elrettentési célhoz.

    Márpedig e bírságok részarányának az egyetemleges adóstársak között fennálló belső viszonyban való meghatározása nem erre a kettős célkitűzésre irányul. Ugyanis itt olyan jogvitáról van szó, amely egy későbbi szakaszban merül fel, és amelyben főszabály szerint a Bizottság már nem érdekelt, mivel a bírság teljes összegét már egy vagy több adóstárs megfizette a részére. Következésképpen nem várható el a Bizottságtól, hogy meghatározza az ilyen részarányokat.

    (vö. 151–153. pont)

11.  A versenyjogi szabályok megsértése miatt bírságot kiszabó bizottsági határozatok bírósági felülvizsgálatáról szólva: az EUMSZ 263. cikkben bevezetett jogszerűségi vizsgálatot kiegészíti az EUMSZ 261. cikknek megfelelően az 1/2003 rendelet 31. cikke alapján az uniós bíróságnak biztosított korlátlan felülvizsgálati jogkör. E jogkör feljogosítja a bíróságot arra, hogy a szankció jogszerűségének egyszerű felülvizsgálatán túl a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesítse, és következésképpen a kiszabott bírságot vagy kényszerítő bírságot törölje, csökkentse vagy növelje.

    Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke értelmében vett korlátlan felülvizsgálat követelményeinek a bírság tekintetében történő teljesítéséhez az uniós bíróság az EUMSZ 261. cikkben és az EUMSZ 263. cikkben foglalt hatásköreinek gyakorlása során köteles megvizsgálni minden, annak bizonyítására irányuló jogi, illetve ténybeli kifogást, hogy a bírság összege nem felel meg a jogsértés súlyának és időtartamának. E korlátlan felülvizsgálati jogkör gyakorlása azonban nem egyezik meg a hivatalból való felülvizsgálattal, az eljárás pedig kontradiktórius. Főszabály szerint a felperesnek kell felhoznia a megtámadott határozattal szembeni jogalapokat, és neki kell bizonyítékokat előterjesztenie e jogalapok alátámasztása érdekében.

    Az egész megtámadott határozat hivatalból való felülvizsgálatának hiánya nem sérti a hatékony bírói jogvédelem elvét. Ezen elv tiszteletben tartásához ugyanis nem nélkülözhetetlen az, hogy a Törvényszék – amely ugyan köteles megválaszolni a felhozott jogalapokat, és mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból felülvizsgálatot gyakorolni – köteles legyen hivatalból újból megvizsgálni az ügy összes iratát.

    (vö. 178–182. pont)

12.  Lásd a határozat szövegét.

    (vö. 183., 187–189. pont)

13.  Lásd a határozat szövegét.

    (vö. 184., 192. pont)

14.  Versenyügyben az észszerű határidő betartásához fűződő jognak a közigazgatási és a bírósági eljárás hosszú időtartama miatti megsértése önmagában nem eredményezheti a szóban forgó jogsértés miatt a vállalkozással szemben kiszabott bírság összegének csökkentését.

    (vö. 190. pont)