T‑278/12. sz. ügy

Inter‑Union Technohandel GmbH

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy — Felszólalási eljárás — A PROFLEX közösségi ábrás védjegy bejelentése — PROFEX korábbi nemzeti szóvédjegy — A korábbi védjegy tényleges használata — A 207/2009/EK rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdése”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (első tanács), 2014. december 9.

1. Közösségi védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – Tényleges használat – Fogalom – A 207/2009 rendelet 42. cikke (2) és (3) bekezdésének „ratio legise” figyelembevételével történő értelmezés

   (207/2009 tanácsi rendelet, (10) preambulumbekezdés, valamint 42. cikk, (2) és (3) bekezdés; 2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 22. szabály, (3) bekezdés)

2. Közösségi védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – Tényleges használat – Fogalom – Értékelési szempontok

   (207/2009 tanácsi rendelet, 42. cikk, (2) és (3) bekezdés)

3. Közösségi védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – Tényleges használat – A szempontok adott ügyre történő alkalmazása

   (207/2009 tanácsi rendelet, 42. cikk, (2) és (3) bekezdés)

4. Közösségi védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – A bizonyítékok bizonyító ereje – Értékelési szempontok

(207/2009 tanácsi rendelet, 42. cikk, (2) és (3) bekezdés és 78. cikk, (1) bekezdés, f) pont; 2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 22. szabály, (4) bekezdés)

1.  Azon követelmény létezésének, miszerint a közösségi védjegybejelentéssel szemben akkor tehető felszólalás, ha a korábbi védjegyet ténylegesen használták, az a célja, hogy korlátozza a két védjegy közötti összeütközéseket, amennyiben nincs a védjegy tényleges piaci rendeltetéséből származó valós gazdasági indok. A közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdése azonban nem irányul arra, hogy a kereskedelmi sikert értékelje, sem arra, hogy valamely vállalkozás gazdasági stratégiáját ellenőrizze, vagy hogy a védjegy oltalmát annak mennyiségi szempontból jelentős mértékű kereskedelmi használata esetére korlátozza.

   (vö. 26. pont)

2.  Valamely védjegy akkor képezi tényleges használat tárgyát, ha alapvető rendeltetésének megfelelően használják, amely abban áll, hogy a védjegy biztosítja azon áruk vagy szolgáltatások eredetének azonosíthatóságát, amelyekre vonatkozóan a védjegyet lajstromozták, abból a célból, hogy ezeknek az áruknak és szolgáltatásoknak piacot hozzon létre vagy tartson fenn, kivéve a szimbolikus jellegű használatot, amelynek egyetlen célja a védjegy által biztosított jogok fenntartása. Ezenfelül a védjegy tényleges használatának követelménye megkívánja, hogy a védjegyet – úgy, ahogyan az a vonatkozó területen oltalom alatt áll – nyilvánosan és a külvilág felé használják. A védjegyhasználat ténylegességének mérlegelése során figyelembe kell venni minden olyan tényt és körülményt, amelyek alapján megállapítható, hogy a védjegy kereskedelmi használata valóságos‑e; idesorolhatók különösen az érintett gazdasági ágazatban annak érdekében igazoltnak tekintett használatok, hogy a védjeggyel ellátott áruk és szolgáltatások számára megteremtsék és fenntartsák a piaci részesedést, az említett áruk és szolgáltatások természete, a piac jellegzetességei, valamint a védjegy használatának mértéke és gyakorisága. Ami a korábbi védjegy használatának jelentőségét illeti, figyelembe kell venni különösen egyrészt a használati cselekmények összességének kereskedelmi mértékét, másrészt azon időszak hosszát, amelynek során a használati cselekményeket elvégezték, valamint ezen cselekmények gyakoriságát.

   (vö. 27–29. pont)

3.  Valamely korábbi védjegy tényleges használatának megvizsgálásához az eset összes releváns tényezőjét figyelembe vevő átfogó értékelést kell végezni A korábbi védjegy használata ténylegességének megvizsgálásához az eset összes releváns tényezőjét figyelembe vevő, átfogó mérlegelést kell végezni. Ez a mérlegelés magában foglalja a számításba vett tényezők bizonyos kölcsönös függőségét. Így az érintett védjeggyel ellátott áruk csekély mennyiségben történő értékesítését kompenzálhatja e védjegy használatának intenzitása vagy bizonyos mértékű időbeli tartóssága, és fordítva.

   Valamely védjegy tényleges használatát nem lehet valószínűség vagy feltételezések alapján igazolni, ehhez konkrét és objektív bizonyítékokra kell támaszkodni, amelyek bizonyítják a védjegynek az érintett piacon történő tényleges és kellő mértékű használatát.

   (vö. 30., 31. pont)

4.  valamely dokumentum bizonyító erejének megítélésekor először is a benne foglalt információ valószínűségét kell megvizsgálni. Figyelembe kell tehát venni az irat eredetét, készítésének körülményeit, címzettjét kell, valamint hogy tartalma alapján értelmesnek és hitelesnek tűnik‑e. Amennyiben a felszólaló fél egyik vezető alkalmazottja tett a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 78. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett nyilatkozatot, az említett nyilatkozatnak csak akkor tulajdonítható bizonyító erő, ha azt más bizonyítékok is alátámasztják.

   (vö. 50., 51. pont)