AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE

(harmadik tanács)

2013. december 13.

Fabrice Van Oost és társai

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat — Tisztviselők — Előléptetés — A 2010–2011. évi igazolási eljárás — Az igazolt tisztviselők listájáról történő kizárás — A Közszolgálati Törvényszék kezdeményezésére történő egyezségkötés — Panaszbenyújtási határidő — A panasz határidőn túl történő benyújtása — A menthető tévedés fogalma — A szokásos körültekintéssel eljáró tisztviselőtől elvárható gondosság — Telefonon szerzett felvilágosítások — Bizonyíték — Elfogadhatatlanság”

Tárgy:

Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján F. Van Oost, M. B. Ibarra de Diego, illetőleg N. Theodoridis által 2012. november 14‑én, és M. Hotz által 2012. november 16‑án benyújtott kereset, amelyben nevezettek azt kérik, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a tanácsadó bizottság 2010–2011. évi igazolási eljárásra vonatkozó határozatát, amelyben mellőzte a felperesek azon pályázók listájára történő felvételét, akik sikeresen szerepeltek a 2010–2011‑ben szervezett „igazolási” képzési programban, valamint kérik az őket állításuk szerint ért károk megtérítését.

Határozat:

A Közszolgálati Törvényszék az F‑137/12., F‑138/12. és F‑139/12. sz. ügyeket törli a Közszolgálati Törvényszék nyilvántartásából. Az F‑137/12., F‑138/12. és F‑139/12. sz. ügyekben részt vevő felek a megállapodásuk szerint viselik a költségeket. A Közszolgálati Törvényszék az F‑141/12. sz. ügyben benyújtott keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja. M. Hotz maga viseli saját költségeit, továbbá köteles viselni az Európai Bizottság részéről az F‑141/12. sz. ügy keretében felmerült költségeket is.

Összefoglaló

Tisztviselői kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők – Jogvesztés – Menthető tévedés – Fogalom – Az adminisztráció által esetleg telefonon adott téves információk – Hatás hiánya

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés, és 91. cikk, (2) bekezdés; az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság, a Bíróság, a Számvevőszék, a Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsága és az Európai ombudsman 2002/620 határozata, 4. cikk)

A menthető tévedés fogalmát megszorítóan kell értelmezni, és az csak kivételes körülményekre vonatkozik, így különösen azokra, amelyek között az intézmények olyan magatartást tanúsítottak, amely önmagában vagy meghatározó mértékben a jóhiszemű és egy átlagosan tájékozott tisztviselőtől vagy alkalmazottól megkövetelt gondosságot tanúsító jogalany számára érthető zavart okozott. Ez a fogalom az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata 91. cikke (2) bekezdéséhez hasonlóan az iratoknak vagy dokumentumoknak magához az adminisztrációhoz történő benyújtására előírt kötelező határidőkre is alkalmazandó, beleértve az említett személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti panaszt is.

A tisztviselő, valamely menthető tévedés bizonyítása céljából nem hivatkozhat az adminisztrációval folytatott telefonbeszélgetésre, amelynek során állítólag téves felvilágosítást kapott azon kinevezésre jogosult hatóságot illetően, amelyhez az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal határozata elleni panaszt benyújtotta. Mivel ugyanis az EPSO létrehozásáról szóló 2002/620 határozat alkalmazandó rendelkezéseinek értelmezése nem jelent különösebb nehézséget, az érintett feladata, hogy az átlagosan tájékozott tisztviselőtől elvárható gondosságot tanúsítsa, és ebből következően megfelelően tájékozódjon arról, hogy melyik a panaszok megvizsgálására hatáskörrel rendelkező hatóság.

(lásd a 25–28. és 30. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑390/07. sz., Speiser kontra Parlament ügyben 2008. november 11‑én hozott ítéletének 33. pontja; T‑271/08. P. sz., Boudova és társai kontra Bizottság 2009. szeptember 16‑án hozott ítéletének 72. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

az Európai Unió Törvényszéke T‑468/10. sz., Doherty kontra Bizottság ügyben 2011. április 1‑jén hozott végzésének 29. pontja.

a Közszolgálati Törvényszék F‑59/10. sz., Barthel és társai kontra Bíróság ügyben 2011. május 10‑én hozott végzésének 28. pontja;