C‑464/12. sz. ügy

ATP PensionService A/S

kontra

Skatteministeriet

(az Østre Landsret [Dánia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Hatodik héairányelv — Adómentességek — A 13. cikk B. része d) pontjának 3. és 6. alpontja — Befektetési alapok — Foglalkoztatói nyugdíjrendszerek — Kezelés — Betétekre, folyószámlákra, fizetésekre, átutalási forgalomra vonatkozó ügyletek”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2014. március 13.

1. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adómentességek – Befektetési alapok kezelése – Hatály – Nyugdíjpénztárak – Feltételek

   (77/388 tanácsi irányelv, 13. cikk, B. rész, b) pont, 6. alpont)

2. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adómentességek – Befektetési alapok kezelése – Fogalom – A nyugdíjjogosultak nyugdíjpénztárakkal szembeni jogosultságainak kimutatására vonatkozó szolgáltatások – Elszámolási szolgáltatások – Bennfoglaltság

   (77/388 tanácsi irányelv, 13. cikk, B. rész, d) pont, 6. alpont, valamint 85/611 tanácsi irányelv, II. melléklet)

3. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adómentességek – Banki tevékenység – A nyugdíjjogosultak nyugdíjpénztárakkal szembeni jogosultságainak kimutatására vonatkozó szolgáltatások

   (77/388 tanácsi irányelv, 13. cikk, B. rész, d) pont, 3. alpont)

1.  A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388 hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontját úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés hatálya alá tartozhatnak az alapügyben szereplőhöz hasonló nyugdíjalapok, ha azokat a nyugdíjjogosultak finanszírozzák, ha a megtakarítások a kockázatmegosztás elve alapján kerülnek befektetésre, és ha a nyugdíjjogosultak viselik a befektetések kockázatait. E tekintetben aligha bír jelentőséggel, hogy a befizetéseket a munkáltató teljesíti, összegük az egyes munkavállalókat és munkáltatókat képviselő munkaerő‑piaci szervezetek közötti kollektív szerződéseken alapul, a megtakarítások visszafizetésének többféle pénzügyi módja lehet, a befizetések levonhatók a jövedelemadóra vonatkozó szabályok szerint, vagy hogy járulékos biztosítási elemmel egészíthetők ki.

   E tekintetben az a körülmény, hogy a nyugdíjalapba teljesített befizetések összege az egyes munkavállalókat és munkáltatókat képviselő munkaerő‑piaci szervezetek közötti kollektív szerződéseken alapul, nem módosítja azt a tényt, hogy a járulékot a munkavállaló, vagy legalábbis nevében és javára fizetik, hogy részesül e befektetések hozamában, miközben a kockázatukat is ő viseli. Az, hogy a nyugdíjkorhatár elérését követen miként – tőkenyugdíj vagy nyugdíjrészlet formájában – kerül kifizetésre a megtakarítások ellenértéke a nyugdíjjogosultak számára, szintén nem kérdőjelezi meg a nyugdíjalapokba fektetett megtakarítások lényeges jellemzőit. Ugyanis eltérés van ezen ellenérték pénzügyi kiszámításának módjai között, és egyszerű pénzügyi ügylet segítségével átjárhatók a különböző lehetőségek.

   (vö. 54., 55., 59. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388 hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontját úgy kell értelmezni, hogy „a befektetési alapok kezelésének” e rendelkezés szerinti fogalma alá tartoznak az olyan szolgáltatások, amelyekkel a vállalkozás a nyugdíjjogosultak nyugdíjalapokkal szembeni jogosultságait ülteti át a gyakorlatba, a nyugdíjalaprendszerben történő számlanyitással és a számláikra történő befizetések jóváírásával. E fogalom kiterjed a 2001/107 és 2001/108 irányelvvel módosított, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 85/611 irányelv II. mellékletében szereplő, a számlákkal kapcsolatos elszámolási és a tájékoztatási szolgáltatásokra is.

   Ugyanis a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontja főszabály szerint nem zárja ki, hogy befektetési alapok kezelését több olyan különálló szolgáltatásra bontsák fel, amely az e rendelkezés szerinti „befektetési alapok kezelésének” fogalma alá tartozhat, és akkor is vonatkozik rá az e rendelkezésben rögzített adómentesség, ha azt harmadik személy alapkezelő nyújtja.

   Ami különösen a harmadik személy alapkezelő által nyújtott kezelési szolgáltatásokat illeti, ezen ügyleteknek átfogóan értékelve önálló egységet kell alkotniuk, és a befektetési alapkezelés jellemző és annak lényegéhez tartozó tényezőinek kell minősülniük. A portfóliókezelési ügyleteken túlmenően a kollektív befektetési vállalkozások adminisztrálására vonatkozó, a 85/611 irányelv II. mellékletének „igazgatás [helyesen: adminisztráció]” rovata alatt felsoroltakhoz hasonló tevékenységek a kollektív befektetési vállalkozásokra jellemző tevékenységek.

   Mindazonáltal az a tény, hogy a szolgáltatások nincsenek felsorolva a 85/611 irányelv II. mellékletében, nem akadályozza a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontja szerinti befektetési alapkezelési tevékenységhez tartozó jellemző szolgáltatások csoportjába történő felvételüket, mivel a 85/611 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése maga is hangsúlyozza, hogy az említett melléklet nem teljes.

   Továbbá az a tény, hogy a harmadik személy által nyújtott szolgáltatások nem módosítják az alap jogi és pénzügyi helyzetét, nem zárja ki, hogy a befektetési alap e rendelkezés szerinti „kezelésének” fogalma alá tartozzanak. E szolgáltatásoknak a hozzáadottérték‑adó hatálya alá vonása, amennyiben azokat harmadik személy nyújtja, előnyben részesítené azon nyugdíjalapokat, amelyek maguk írják jóvá a nyugdíjjogosultak által befizetett járulékokat, azon alapokhoz viszonyítva, amelyek harmadik személyt vesznek igénybe, pedig e szolgáltatások alávállalkozásba történő kiadása előnyös lehet a hatékonyság szempontjából a nyugdíjalapok, és ezáltal a nyugdíjjogosultjaik javára.

   (vö. 63–67., 69., 72., 76. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.  A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388 hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 3. alpontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben előírt, a fizetésekre és az átutalási forgalomra vonatkozó ügyletek hozzáadottértékadó‑mentessége kiterjed az olyan szolgáltatásokra is, amelyekkel a vállalkozás a nyugdíjjogosultak nyugdíjalapokkal szembeni jogosultságait ülteti át a gyakorlatba e nyugdíjjogosultak nyugdíjalaprendszerben történő számlanyitásával és az említett nyugdíjjogosultak számláira történő befizetések jóváírásával, valamint az olyan ügyletekre is, amelyek e szolgáltatásokhoz kapcsolódnak, vagy azokkal egyetlen gazdasági ügyletet alkotnak.

   Az átutalás ugyanis olyan ügylet, amely valamely pénzösszegnek az egyik bankszámláról a másikra történő áthelyezésére irányuló megbízás teljesítéséből áll. Különösen az jellemzi, hogy változást idéz elő egyrészről a megbízást adó személy és a kedvezményezett közötti, másrészről pedig az e személyek, illetve a bankjuk közötti, valamint adott esetben a bankok közötti jogi és pénzügyi helyzetben. Továbbá az ügylet, amely e változást előidézi, maga a számlák közötti pénzmozgás, annak okától függetlenül.

   Ezen értelmezés azonban nem határozza meg előre az átutalások megvalósításának módjait, mivel az utóbbiak átvezetés formájában is teljesíthetők. Ez az eset áll fenn az ugyanazon bankhoz tartozó ügyfelek között vagy az ugyanazon személy – aki egyben a megbízást adó személy és a kedvezményezett is – számlái között történő átvezetés esetében.

   (vö. 79., 80., 85. pont és a rendelkező rész 3. pontja)