C-320/12. sz. ügy

Malaysia Dairy Industries Pte. Ltd

kontra

Ankenævnet for Patenter og Varemærker

(a Højesteret [Dánia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Jogszabályok közelítése — 2008/95/EK irányelv — A 4. cikk (4) bekezdésének g) pontja — Védjegyek — A védjegyek megszerzésének és a védjegyoltalom fenntartásának feltételei — A lajstromozás megtagadása vagy törlés — A bejelentő »rosszhiszeműségének« fogalma — A bejelentő tudomása a külföldi védjegy létezéséről”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2013. június 27.

1. Európai uniós jog – Értelmezés – A tagállamok jogára kifejezett utalást nem tartalmazó rendelkezés – Önálló és egységes értelmezés

2. Jogszabályok közelítése – Védjegyek – 2008/95 irányelv – A lajstromozás megtagadása vagy törlés – A bejelentőnek a védjegybejelentés során tanúsított rosszhiszeműsége – A rosszhiszeműség fogalma – Önálló és egységes értelmezés

   (2008/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 4. cikk, (4) bekezdés, g) pont)

3. Jogszabályok közelítése – Védjegyek – 2008/95 irányelv – A lajstromozás megtagadása vagy törlés – A bejelentőnek a védjegybejelentés során tanúsított rosszhiszeműsége – Értékelési szempontok – Minden, a lajstromozás iránti kérelem benyújtásakor létező releváns tényező figyelembevétele – Azonos vagy hasonló megjelölés harmadik fél általi használatának bejelentő általi tudomása – A rosszhiszeműség megállapításához elégtelen körülmény

   (2008/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 4. cikk, (4) bekezdés, g) pont)

4. Jogszabályok közelítése – Védjegyek – 2008/95 irányelv – A lajstromozás megtagadása vagy törlés – Fakultatív jellegű kizáró vagy törlési okok – A tagállamok által külföldi védjegyek különleges oltalmi rendszerének bevezetése – Megengedhetetlenség

   (2008/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 4. cikk, (4) bekezdés, g) pont)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 25. pont)

2.  Nem vitatott, hogy a védjegyekről szóló 2008/95 irányelv 4. cikke (4) bekezdése g) pontjának szövege a „rosszhiszeműség” fogalmának semmiféle meghatározását nem tartalmazza, és ezt a fogalmat az irányelv más cikkei sem határozzák meg. Ezenkívül e rendelkezés nem tartalmaz semmiféle, a tagállamok jogára e fogalommal kapcsolatban tett kifejezett utalást. Ennélfogva az említett fogalom értelmét és terjedelmét a 2008/95 irányelv érintett rendelkezésének célkitűzéseire, és az azon szövegkörnyezetre tekintettel kell meghatározni, amelynek az utóbbi rendelkezés a részét képezi.

   Ami a 2008/95 irányelv tárgyát és célját illeti igaz ugyan, hogy ezen irányelv (4) preambulumbekezdése szerint jelenleg nem tűnik szükségesnek a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok teljes körű közelítése, azonban az említett irányelv harmonizálja a terület alapvető anyagi jogi szabályait, vagyis ugyanezen preambulumbekezdés szerint azokat a nemzeti rendelkezésekre vonatkozó szabályokat, amelyek a belső piac működését a legközvetlenebbül érintik, és e preambulumbekezdés nem zárja ki, hogy az e szabályokra vonatkozó harmonizáció teljes legyen.

   A fentiekben foglaltakon túl a 2008/95 irányelv valamely rendelkezésének fakultatív jellege nincs befolyással arra a kérdésre, hogy egységesen kell-e értelmezni e rendelkezés szövegét.

   Következésképpen a 2008/95 irányelv 4. cikke (4) bekezdésének g) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „rosszhiszeműség” fogalma az uniós jog önálló fogalmának minősül, amelyet az Európai Unióban egységesen kell értelmezni.

   (vö. 26–29. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3.  A védjegyekről szóló 2008/95 irányelv 4. cikke (4) bekezdésének g) pontját úgy kell értelmezni, hogy a védjegybejelentés benyújtója e rendelkezés értelmében vett rosszhiszeműségének megállapításához figyelembe kell venni az esetnek a védjegybejelentés benyújtásakor fennálló valamennyi releváns tényezőjét. Az a körülmény, hogy e bejelentés benyújtója tudja vagy tudhatja, hogy külföldön, a bejelentés időpontjában egy harmadik személy használ valamely, a bejelentett védjeggyel összetéveszthető védjegyet, önmagában nem elegendő az említett bejelentés benyújtója említett rendelkezés értelmében vett rosszhiszeműségének megállapításához.

   (vö. 37. pont és a rendelkező rész 2 pontja)

4.  Noha a védjegyekről szóló 2008/95 irányelv 4. cikkének (4) bekezdésében szereplő okokat az uniós jogalkotó fakultatív jelleggel sorolta fel, a tagállamok számára hagyott mozgástér arra korlátozódik – amint azt a jogalkotó sajátosan meghatározta –, hogy ezt az okot a nemzeti jogukba bevezetik-e, vagy sem.

   Következésképpen a 2008/95 irányelv 4. cikke (4) bekezdésének g) pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem teszi lehetővé a tagállamok számára a külföldi védjegyek olyan különleges oltalmi rendszerének bevezetését, amely különbözik az e rendelkezésben meghatározott rendszertől, és amely azon a tényen alapul, hogy a bejelentés benyújtója tudott vagy tudhatott a külföldi védjegyről.

   (vö. 41., 43. pont és a rendelkező rész 3. pontja)