C-42/11. sz. ügy

João Pedro Lopes Da Silva Jorge

(a cour d’appel d’Amiens [Franciaország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme)

„Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés — 2002/584/IB kerethatározat — Európai elfogatóparancs és a tagállamok közötti átadási eljárások — A 4. cikk 6. pontja — Az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának mérlegelhető okai — Végrehajtás a nemzeti jogban — A kibocsátó tagállam állampolgárságával rendelkező elfogott személy — Szabadságvesztés-büntetés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs — Az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának lehetőségét az említett állam állampolgárságával rendelkező keresett személyek esetére fenntartó tagállami jogszabály”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2012. szeptember 5.

1. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának mérlegelhető okai – A végrehajtás megtagadásának kizárólag a saját állampolgárokra való korlátozása a többi tagállam állampolgárainak teljes és automatikus kizárásával – Megengedhetetlenség

   (EUMSZ 18. cikk; 2002/584 tanácsi kerethatározat, 4. cikk, 6. pont)

2. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – A tagállamok általi végrehajtás – A nemzeti jog összhangban álló értelmezésének kötelezettsége

   (EU 34. cikk, (2) bekezdés, b) pont; 2002/584 tanácsi kerethatározat)

1.  Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB kerethatározat 4. cikkének 6. pontját és az EUMSZ 18. cikket úgy kell értelmezni, hogy bár a tagállamok az említett 4. cikk 6. pontjának átültetése keretében dönthetnek úgy, hogy korlátozzák azon helyzetek körét, amelyekben az európai elfogatóparancsot végrehajtó nemzeti igazságügyi hatóság megtagadhatja az e rendelkezés hatálya alá tartozó személy átadását, nem zárhatják ki teljesen és automatikusan az említett rendelkezés hatálya alól a más tagállamok saját területükön tartózkodó vagy lakó állampolgárait, függetlenül attól, hogy e személyek milyen kapcsolatban állnak velük.

   Ebből nem következik, hogy a végrehajtó tagállamnak szükségszerűen meg kell tagadnia a területén tartózkodó vagy lakó személyekkel szemben kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását. Mindazonáltal, ha e személy ahhoz hasonló mértékben beilleszkedett az említett tagállam társadalmába, mint annak saját állampolgárai, az európai elfogatóparancsot végrehajtó igazságügyi hatóságnak lehetősége kell legyen annak vizsgálatára, hogy fennáll-e olyan jogszerű indok, amely igazolja az európai elfogatóparancsot kibocsátó tagállamban kiszabott büntetésnek az elfogatóparancsot végrehajtó tagállam területén történő végrehajtását.

   (vö. 51., 59. pont és a rendelkező rész)

2.  A kérdéseket előterjesztő bíróság köteles a belső jog egészére tekintettel és a belső jogban elfogadott értelmezési módszerek alkalmazásával a lehető legteljesebb mértékben úgy értelmezni e jogot, hogy figyelembe veszi az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002/584 kerethatározat szövegét és célját, annak érdekében, hogy biztosítsa e kerethatározat teljes érvényesülését, és olyan megoldást válasszon, amely megfelel az e kerethatározattal elérni kívánt célnak.

   Bár a kerethatározatoknak az EU 34. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében nincs közvetlen hatályuk, kötelező jellegük miatt a nemzeti hatóságok és különösen a nemzeti bíróságok mégis kötelesek a nemzeti jogot a kerethatározatnak megfelelően értelmezni. A kérdéseket előterjesztő bíróságnak tehát ebből a célból nemcsak a 2002/584 kerethatározat átültetésére irányuló rendelkezéseket kell figyelembe vennie, hanem a belső jog azon elveit és rendelkezéseit is, amelyek a bíróság által a nemzeti jogban tiltott hátrányos megkülönböztetéshez fűzhető következményekre vonatkoznak, például olyan következményekre, amelyek lehetővé teszik e bíróság számára, hogy orvosolja az említett hátrányos megkülönböztetést, amíg a jogalkotó meghozza a megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket.

   (vö. 53., 57., 60. pont és a rendelkező rész)

C-42/11. sz. ügy

João Pedro Lopes Da Silva Jorge

(a cour d’appel d’Amiens [Franciaország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme)

„Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés — 2002/584/IB kerethatározat — Európai elfogatóparancs és a tagállamok közötti átadási eljárások — A 4. cikk 6. pontja — Az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának mérlegelhető okai — Végrehajtás a nemzeti jogban — A kibocsátó tagállam állampolgárságával rendelkező elfogott személy — Szabadságvesztés-büntetés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs — Az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának lehetőségét az említett állam állampolgárságával rendelkező keresett személyek esetére fenntartó tagállami jogszabály”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2012. szeptember 5.

1. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés — Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat — Az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának mérlegelhető okai — A végrehajtás megtagadásának kizárólag a saját állampolgárokra való korlátozása a többi tagállam állampolgárainak teljes és automatikus kizárásával — Megengedhetetlenség

   (EUMSZ 18. cikk; 2002/584 tanácsi kerethatározat, 4. cikk, 6. pont)

2. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés — Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat — A tagállamok általi végrehajtás — A nemzeti jog összhangban álló értelmezésének kötelezettsége

   (EU 34. cikk, (2) bekezdés, b) pont; 2002/584 tanácsi kerethatározat)

1.  Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB kerethatározat 4. cikkének 6. pontját és az EUMSZ 18. cikket úgy kell értelmezni, hogy bár a tagállamok az említett 4. cikk 6. pontjának átültetése keretében dönthetnek úgy, hogy korlátozzák azon helyzetek körét, amelyekben az európai elfogatóparancsot végrehajtó nemzeti igazságügyi hatóság megtagadhatja az e rendelkezés hatálya alá tartozó személy átadását, nem zárhatják ki teljesen és automatikusan az említett rendelkezés hatálya alól a más tagállamok saját területükön tartózkodó vagy lakó állampolgárait, függetlenül attól, hogy e személyek milyen kapcsolatban állnak velük.

   Ebből nem következik, hogy a végrehajtó tagállamnak szükségszerűen meg kell tagadnia a területén tartózkodó vagy lakó személyekkel szemben kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását. Mindazonáltal, ha e személy ahhoz hasonló mértékben beilleszkedett az említett tagállam társadalmába, mint annak saját állampolgárai, az európai elfogatóparancsot végrehajtó igazságügyi hatóságnak lehetősége kell legyen annak vizsgálatára, hogy fennáll-e olyan jogszerű indok, amely igazolja az európai elfogatóparancsot kibocsátó tagállamban kiszabott büntetésnek az elfogatóparancsot végrehajtó tagállam területén történő végrehajtását.

   (vö. 51., 59. pont és a rendelkező rész)

2.  A kérdéseket előterjesztő bíróság köteles a belső jog egészére tekintettel és a belső jogban elfogadott értelmezési módszerek alkalmazásával a lehető legteljesebb mértékben úgy értelmezni e jogot, hogy figyelembe veszi az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002/584 kerethatározat szövegét és célját, annak érdekében, hogy biztosítsa e kerethatározat teljes érvényesülését, és olyan megoldást válasszon, amely megfelel az e kerethatározattal elérni kívánt célnak.

   Bár a kerethatározatoknak az EU 34. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében nincs közvetlen hatályuk, kötelező jellegük miatt a nemzeti hatóságok és különösen a nemzeti bíróságok mégis kötelesek a nemzeti jogot a kerethatározatnak megfelelően értelmezni. A kérdéseket előterjesztő bíróságnak tehát ebből a célból nemcsak a 2002/584 kerethatározat átültetésére irányuló rendelkezéseket kell figyelembe vennie, hanem a belső jog azon elveit és rendelkezéseit is, amelyek a bíróság által a nemzeti jogban tiltott hátrányos megkülönböztetéshez fűzhető következményekre vonatkoznak, például olyan következményekre, amelyek lehetővé teszik e bíróság számára, hogy orvosolja az említett hátrányos megkülönböztetést, amíg a jogalkotó meghozza a megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket.

   (vö. 53., 57., 60. pont és a rendelkező rész)