Staff case summary

Staff case summary

Összefoglaló

1. Tisztviselők – Betöltetlen álláshely – A kinevezésre jogosult hatóság azon döntése, hogy a betöltetlennek nyilvánított álláshelyet nem tölti be, hanem helyette újrabeosztja az egyik tisztviselőt munkakörével együtt

(Személyzeti szabályzat, 4. és 29. cikk)

2. Tisztviselők – A szervezeti egységek szervezése – A betöltendő munkakör szintjének meghatározása

(Személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés; I. melléklet, A pont)

3. Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A megtámadott jogellenes aktus megsemmisítése – Nem vagyoni kár megfelelő jóvátétele

(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)

1. Bár a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a betöltetlennek nyilvánított álláshely tekintetében, csupán akkor mondhat le annak betöltéséről, és hozhat valamely tisztviselő munkakörével együtt történő újrabeosztásáról szóló intézkedést, amely nem tartozik a személyzeti szabályzat 4. és 29. cikkének hatálya alá, ha annak szolgálati érdekből fakadó objektív indoka van, amelyet a kinevezésre jogosult hatóság köteles kifejteni.

(lásd a 49. és 50. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 316/82. és 40/83. sz., Kohler kontra Számvevőszék ügyben 1984. február 9‑én hozott ítéletének (EBHT 1984., 641. o.) 22. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑32/92. sz., Rasmussen kontra Bizottság ügyben 1993. július 6‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑765. o.) 37. pontja; T‑331/00. és T‑115/01. sz., Bories és társai kontra Bizottság ügyben 2003. november 27‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑309. o. és II‑1479. o.) 150–153. pontja.

2. Az egységvezetői állást leszámítva, amelyre vonatkozóan a személyzeti szabályzat I. mellékletének A. szakasza különös szabályokat tartalmaz a betöltendő álláshely szintjének meghatározására nézve, a közösségi közszolgálatra vonatkozó általános jogelvekből az következik, hogy a betöltendő álláshely szintjének meghatározására a szóban forgó tisztséghez kapcsolódó feladatok fontosságának és kizárólag a szolgálati érdeknek a figyelembevételével kerül sor. A személyzeti szabályzat 7. cikkének (1) bekezdése kifejezetten megfogalmazza ez utóbbi követelményt.

(lásd a 83. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑10/94. sz., Kratz kontra Bizottság ügyben 1995. május 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1995., II‑1455. o.) 56–60. pontja; T‑36/94. sz., Capitanio kontra Bizottság ügyben 1996. október 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑449. o. és II‑1279. o.) 57. pontja; T‑37/94. sz., Benecos kontra Bizottság ügyben 1996. október 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑461. o. és II‑1301. o.) 56. pontja; T‑3/97. sz., Campogrande kontra Bizottság ügyben 1998. február 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑89. o. és II‑215. o.) 30. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑122/05. sz., Economidis kontra Bizottság ügyben 2006. december 14‑én hozott ítélete (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑179. o. és II‑A‑1‑725. o.).

3. A tisztviselő által megtámadott határozat megsemmisítése – sajátos körülmények kivételével – önmagában a tisztviselő által elszenvedett károk megfelelő jóvátételének minősül.

(lásd a 114. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑165/89. sz., Plug kontra Bizottság ügyben 1992. február 27‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑367. o.) 118. pontja; T‑140/97. sz., Hautem kontra EBB ügyben 1999. szeptember 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑171. o. és II‑897. o.) 82. pontja; T‑89/01. sz., Willeme kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑153. o. és II‑803. o.) 97. pontja.