C-205/07. sz. ügy

Lodewijk Gysbrechts

és

a Santurel Inter BVBA

elleni büntetőeljárás

(a hof van beroep te Gent [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„EK 28–EK 30. cikk — 97/7/EK irányelv — Fogyasztók védelme távollevők között kötött szerződések esetén — Az elállásra nyitva álló határidő — Annak tilalma, hogy a fogyasztótól az elállásra nyitva álló határidő lejárta előtt előleget vagy más összeget követeljenek”

V. Trstenjak főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2008. július 17.   I ‐ 9949

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2008. december 16.   I ‐ 9979

Az ítélet összefoglalása

Áruk szabad mozgása – Kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozások – Azonos hatású intézkedések – Fogalom

(EK 29. cikk; 97/7 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 6. cikk)

Az EK 29. cikkel nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely megtiltja a szállítónak, hogy távollevők közötti, határokon átnyúló adásvétel keretében – az elállásra nyitva álló határidő lejártát megelőzően – a fogyasztótól előleg vagy bármely más összeg fizetését követelje, viszont ellentétes vele, ha a fenti szabályozás alkalmazása folytán tilos az említett határidő lejártát megelőzően a fogyasztótól fizetési kártyája számának közlését kérni.

Ugyanis a szállítóval szemben érvényesített ilyen tilalom – amely még abban az esetben is alkalmazandó, ha a szállító kötelezettséget vállal arra, hogy a fizetési kártyát az említett határidő lejártát megelőzően a fizetett összegek beszedésének céljára nem használja – kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedést valósít meg. Következményei általában jelentősebbek a közvetlenül a fogyasztóknak teljesített – különösen az Internet útján lebonyolított – határokon átnyúló eladások esetén, többek között azon akadályok miatt, amelyekbe a fizetést elmulasztó fogyasztókkal szembeni, másik tagállambeli igényérvényesítés ütközik, főként ha viszonylag csekély ellenértékű eladásokról van szó. Az ilyen tilalom, még ha az ország területén tevékenykedő valamennyi gazdasági szereplőre vonatkozik is, valójában fokozottabban érinti az exportáló tagállam piacáról történő termékkivitelt, mint az érintett tagállam nemzeti piacán történő termékértékesítést.

Az ilyen intézkedésnek a fogyasztóvédelem céljával történő igazolását illetően az előleg követelésének tilalma szükségesnek és arányosnak tűnik az elállási jog hatékony gyakorlásának biztosítása érdekében. E vonatkozásban egyrészről a tagállamok feladata a közösségi jog tiszteletben tartásával meghatározni, hogy milyen módon oszoljon meg a szállító és a fogyasztó között a teljesítés elmaradásával kapcsolatos azon kockázat, amely a távollevők közötti adásvételi szerződések esetén az egyes felek szerződéses kötelezettségeinek teljesítése közötti időbeli eltolódás következtében áll fenn. Másrészről, még ha az elállásra nyitva álló határidő lejárta előtti fizetés követelésének tilalma növeli is a szállító bizonytalanságát a leszállított áru árának kiegyenlítése tekintetében, e tilalom szükségesnek tűnik ahhoz, hogy a fogyasztó részére a védelem magas szintjét biztosítsák. A szállító részére előleget fizető fogyasztónak ugyanis kevésbé van lehetősége elállási jogának gyakorlására, és ez érvényes arra az esetre is, ha a leszállított áruk nem feleltek meg teljes mértékben az elvárásainak.

Mindazonáltal annak tilalma, hogy a fogyasztótól fizetési kártyája számának közlését lehessen követelni, csak arra szolgál, hogy kiküszöbölje annak kockázatát, hogy a szállító a vételárat az elállásra nyitva álló határidő lejártát megelőzően szedje be. Márpedig ha erre sor kerül, a szállító magatartása már önmagában beleütközik az elállásra nyitva álló határidő lejárta előtti fizetés követelésének tilalmába, így annak a tilalma, hogy a szállító a fogyasztótól fizetési kártyája számának közlését követelje, meghaladja a követett cél eléréséhez szükséges mértéket.

(vö. 42., 43., 52., 54–56., 60–62. pont és a rendelkező rész)