C-260/05. P. sz. ügy

Sniace SA

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Fellebbezés — Állami támogatások — Elfogadhatóság — A fellebbezőt személyében érintő jogi aktus”

J. Kokott főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2007. február 1-je   I - 10009

A Bíróság ítélete (első tanács), 2007. november 22.   I - 10025

Az ítélet összefoglalása

1. Fellebbezés – Jogalapok – A tények téves értékelése – Elfogadhatatlanság – A bizonyítékok értékelésének a Bíróság általi felülvizsgálata – Kizártság, kivéve az elferdítés esetét

   (EK 225 cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés)

2. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok

   (EK 88. cikk, (2) bekezdés és EK 230. cikk, negyedik bekezdés)

3. Közösségi jog – Elvek – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog

   (EK 230. cikk, negyedik bekezdés)

4. Eljárás – Bizonyítási eszközök – Tanúkihallgatás

   (Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 64. és 65. cikk)

1.  Fellebbezés esetén a Bíróságnak nincs hatásköre a tényállás megállapítására és főszabály szerint az Elsőfokú Bíróság által az e tényállás alátámasztására elfogadott bizonyítékok vizsgálatára. Amennyiben ugyanis e bizonyítékokhoz szabályszerűen jutottak hozzá, és a bizonyításra, valamint a bizonyítási teherre vonatkozó általános jogelveket és eljárási szabályokat tiszteletben tartották, kizárólag az Elsőfokú Bíróság feladata az elé terjesztett bizonyítékok bizonyító erejének értékelése. Ez az értékelés tehát – az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett bizonyítékok elferdítését kivéve – nem minősül a Bíróság felülvizsgálata alá tartozó jogkérdésnek. Ilyen elferdítés akkor valósul meg, ha a meglévő bizonyítékok értékelése új bizonyítékok felhasználása nélkül is nyilvánvalóan tévesnek tűnik.

   (vö. 35., 37. pont)

2.  Azok a jogalanyok, akik nem címzettjei valamely határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos tulajdonságaik, vagy olyan ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, amely minden más személytől megkülönbözteti, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket.

   Ami konkrétan az állami támogatások területét illeti, az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján vagy hivatalos vizsgálati eljárás végén hozott, a támogatást értékelő határozat megalapozottságát kétségbe vonó felpereseket e határozat által személyükben érintetteknek kell tekinteni, amennyiben a megtámadott határozat tárgyát képező támogatás piaci helyzetüket érzékelhetően érinti.

   Elismerést nyert különösen, hogy a hivatalos vizsgálati eljárást lezáró bizottsági határozat a kedvezményezett vállalkozáson kívül személyükben érinti e vállalkozásnak az eljárásban cselekvően részt vevő versenytársait is, amennyiben a megtámadott határozat tárgyát képező támogatási intézkedés lényegesen befolyásolja a piaci helyzetüket.

   Az a tény, hogy valamely vállalkozás volt a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának helyt adó panasz kezdeményezője, és hogy az eljárás során előadhatta észrevételeit, és az a tény, hogy az eljárás lefolyását nagymértékben meghatározták észrevételei, releváns körülményeket jelentenek e vállalkozás kereshetőségi jogának értékelése során. Az említett eljárásban való ilyen részvétel azonban nem szükséges feltétel annak megállapításához, hogy a határozat az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében személyében érinti a vállalkozást. Nem kizárt, hogy e vállalkozás olyan egyéb sajátos körülményekre hivatkozhasson, amelyek a határozat címzettjéhez hasonló módon egyénítik őt.

   Ebben az összefüggésben a felperes vállalkozástól mindenesetre elvárható, hogy megfelelő módon jelölje meg azokat az okokat, amelyek miatt a Bizottság határozata az érintett piacon elfoglalt helyzetét lényegesen befolyásolva sértheti a jogos érdekeit.

   (vö. 53–57., 60. pont)

3.  Az a magánszemély, akit nem érint közvetlenül és személyében a Bizottság állami támogatások területén hozott határozata, és akinek az érdekeit következésképpen esetleg nem érinti a határozat tárgyát képező állami intézkedés, nem hivatkozhat ilyen határozattal szemben a bírói jogvédelemhez való jogra.

   (vö. 64–65. pont)

4.  A jogvitában részes fél által benyújtott, pervezető intézkedés, illetve bizonyításfelvétel iránti kérelmeknek az Elsőfokú Bíróság általi elbírálását illetően egyedül az Elsőfokú Bíróság dönthet az előtte folyamatban lévő üggyel kapcsolatban a rendelkezésére álló információk kiegészítésének esetleges szükségességéről. Még ha a keresetlevélben megfogalmazott, tanúkihallgatásra irányuló indítvány pontosan megjelöli is, hogy mely tényekre vonatkozóan, illetve milyen okokból szükséges a tanút vagy tanúkat kihallgatni, a jogvita tárgyát és a megnevezett tanúk kihallgatásának szükségességét illetően az Elsőfokú Bíróságnak kell értékelnie az indítvány helytállóságát.

   (vö. 77–78. pont)