Transzeurópai hálózatok: egy összehangolt megközelítés felé

A közlekedési, energiaipari és távközlési infrastruktúrákat nemzeti alapokon alakították ki, és azokat a transzeurópai hálózatok révén szélesebb európai kontextusban kell harmonizálni, összekapcsolni és integrálni. Ugyanakkor a környezetvédelmi szempontok megkívánják az infrastruktúrák tervezésének és kialakításának átdolgozását. Az Európai Bizottság következésképpen 2006-ban értékelte a transzeurópai hálózatokat, és most közreadja a transzeurópai hálózatok lehetséges közös megközelítéséért felelős irányító csoport megállapításait.

JOGI AKTUS

A Bizottság 2007. március 21-i közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek: „Transzeurópai hálózatok: Egy összehangolt megközelítés felé” [COM(2007) 135 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

ÖSSZEFOGLALÓ

A transzeurópai hálózatok ambiciózus és lényeges célkitűzést jelentenek az Európai unió versenyképessége és ebből következően a növekedés és a munkahelyek szempontjából. Több kiemelt ágazati program, mint például a GALILEO, az ERTMS és a SESAR követi a gyakran csak nemzeti követelmények szerint kialakított közlekedési infrastruktúrák „európaiasításának” logikáját.

Az erőforrások fenntartható kiaknázása a transzeurópai hálózatokra vonatkozó politika kulcseleme, mivel a leginkább környezetbarát eljárások kiemelt státuszt kapnak a prioritást élvező projektek között.

A transzeurópai hálózatok 2006. évi értékelése

A harminc kiemelt közlekedési projekt végrehajtása elmarad a tervezettől, mivel a szükséges új, igen költséges infrastruktúrákhoz nem sikerül elegendő erőforrást biztosítani. A hálózat befejezetlen; egyedül a kiemelt projektek finanszírozásához 160 milliárd eurós beruházás szükséges a 2007–2013 közötti programozási időszakra. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) és a Kohéziós Alap marad továbbra is a közösségi beavatkozás fő forrása, és az Európai Beruházási Bank (EIB) folytatja a közlekedési infrastruktúrák finanszírozását, egyrészt kölcsönökkel, másrészt pedig egy sajátos garanciaeszközön keresztül.

A Közösség nemrég iránymutatásokat fogadott el a transzeurópai energiahálózatok naprakésszé tételének céljából (1364/2006/EK határozat). Mintegy 42 projektről – köztük tíz gázhálózatról – állapították meg, hogy Európa érdekét szolgálják. Az Európai Uniónak 2013-ig legalább 30 milliárd eurót kell infrastruktúrákba beruháznia. 2000 és 2006 között a TEN-költségvetés keretében mintegy 140 millió eurót ruháztak be a transzeurópai energiaellátó hálózatokba. 155 millió eurót különítettek el a 2007–2013 közötti pénzügyi időszakra. A Bizottság azonban újfent hangsúlyozta, hogy a szétosztott összegeket a felmerülő problémák és a tényeges követelmények függvényében korlátozzák.

A távközlési beruházások jelenleg a meglévő hálózatok modernizálására összpontosítanak. A Bizottság rávilágított a városi és a vidéki térségek közötti egyenlőtlenségekre (amelyeket már meghatározott „A szélessávú szakadék áthidalása” című közleményében), és felkéri a tagállamokat, hogy tegyenek konkrét intézkedéseket és határozzanak meg célokat annak érdekében, hogy 2010-ig csökkenjenek az eltérések. A piaci hiányosságok esetén a távközlésről és az állami támogatásról szóló rendeletekkel szigorú összhangban ösztönzi az állami támogatást. Fel kell térképezni az infrastruktúrákat, ezzel segítve az illetékes hatóságokat abban, hogy értékeljék követelményeiket és kihasználják a folyamatban lévő munkálatokat.

Egy összehangolt megközelítés felé: az irányító csoport megállapításai

A Bizottság kérésére 2005. július 20-án felállított irányító csoport megvizsgálta a transzeurópai hálózatok közötti lehetséges szinergiákat, valamint a finanszírozás és a potenciális elosztás módszereit. Megállapította, hogy a vasúti és közúti hálózatok kombinálása már önmagában is jelentős értéket képvisel (hatékonyabb helykihasználás, költségcsökkentés és környezeti hatás), és határozott előnyökkel jár a kétféle transzeurópai hálózat összekapcsolása. A közlekedési és a távközlési ágazat közötti szinergiák tűnnek a legígéretesebbeknek, és az áramellátó hálózatok összekapcsolásával is érdemes foglalkozni.

Az irányító csoport a transzeurópai hálózat integrálásának potenciális környezetvédelmi előnyeit is hangsúlyozta. Tény, hogy a transzeurópai szállításra vonatkozó, 30 kiemelt projekt túlnyomórészt hatékonyabb üzemanyag-felhasználású és fokozottan környezetbarát szállítási módokat favorizál, mint például a vasúti vagy vízi szállítást. A nemzeti energiahálózatok összekapcsolása és megújuló energiaforrásokhoz kapcsolódása optimalizálja az egyes tagállamokban rendelkezésre álló kapacitás kihasználását, ily módon csökkentve a környezetre gyakorolt hatást.

Az irányító csoport ajánlásai:

• a transzeurópai hálózatok közötti szinergiák kutatásának folytatása, aminek célja a helyes gyakorlatok kézikönyvének összeállítása és terjesztése, valamint a kohéziós politika célkitűzései és a transzeurópai hálózatok kontextusában elfogadott prioritások közötti szinergiák meghatározása;
• a több pénzügyi időszakra vonatkozó rendelkezésre állási díjakat érintő alternatív megoldások iránti igény felmérése, és szükség esetén megfelelő jogalkotási javaslatok kidolgozása;
• a köz- és magánszféra partnerségei alakulásának figyelemmel kísérése, valamint az ilyen típusú finanszírozás előmozdítása;
• a transzeurópai hálózatokkal kapcsolatos, kiemelt projektek terv szerinti megvalósítása, a környezetvédelmi rendelkezések alkalmazásának biztosításával.

Új technológiák

A közlekedéspolitikáról szóló 2001. évi fehér könyv félidős felülvizsgálata elismeri az információs és kommunikációs technológiák biztonságos és fenntartható személy- és áruszállításban betöltött szerepét. Számos rendszer – köztük az intelligens közlekedési rendszerek, az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer (ERTMS) és a GALILEO európai műholdas navigációs projekt – szolgál hatékony eszközül a biztonság fokozására, valamint a torlódás és a környezeti hatás csökkentésére.

A csoport tehát azt javasolja, hogy az intelligens közlekedési rendszerekbe való beruházásokat a korai tervezési szakasztól kezdődően építsék be valamennyi új transzeurópai szállítási hálózati (TEN-T) projektbe.

A közösségi alapokból való támogatáshalmozás elkerülésének jogi tisztázása

Az irányító csoport megállapította, hogy a többféle közösségi alapból származó támogatás nem halmozható, és megerősítette, hogy továbbra is szükség van a különféle jogi eszközök következetes megközelítésére. A Bizottság tehát amikor támogatást nyújt a transzeurópai szállítási hálózatokról szóló megállapodások keretében, ellenőrizni fogja, hogy a projektek kaptak-e már támogatást a Strukturális vagy a Kohéziós Alapból.

Az irányító csoport szerint a kiemelt közlekedési projektek terén tapasztalt elmaradások elsősorban annak tudhatók be, hogy nehezen hangolhatók össze a TEN-költségvetésből származó közösségi támogatásnyújtás szabályai és a projektek tényleges pénzügyi szükségletei. Az új TEN-rendelet meg kellene, hogy könnyítse a műszaki és pénzügyi szempontból bonyolult, határokon átnyúló kiemelt projektek részleges finanszírozását.

Az irányító csoport továbbá hangsúlyozta a köz- és magánszféra partnerségeinek (PPP) előnyeit, valamint azt, hogy az (EBB által biztosított) európai garanciaeszköz mennyire ösztönzi a köz- és magánszféra partnerségeit a TEN-T projektek finanszírozására. Egy ilyen rendszer hozzájárulhatna ahhoz, hogy csökkenjenek a projekt működésének első évei során elégtelen bevétellel kapcsolatos kockázatok, és jelentős fellendítő hatást gyakorolna.

A köz- és magánszféra partnerségei a rendelkezésre állás kockázatának alapján szintén szerves részét fogják képezni azon támogatási formáknak, amelyek a transzeurópai közlekedési és energiahálózatokról szóló új rendelet értelmében közösségi pénzügyi támogatásra jogosultak.

Utolsó frissítés: 02.04.2008