Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32006L0112

Az EU közös hozzáadottértékadó-rendszere (héa-rendszere)

Tovább az összefoglalók nyitólapjára

Az EU közös hozzáadottértékadó-rendszere (héa-rendszere)

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

2006/112/EK irányelv – az EU közös hozzáadottértékadó-rendszere (héa-rendszere)

MI AZ IRÁNYELV CÉLJA?

Átdolgozza és hatályon kívül helyezi az eredeti, hozzáadottérték‐adóról (héa) szóló hatodik irányelvet, tisztázva ezzel az EU jelenleg hatályos héa-szabályozását.

FŐBB PONTOK

A hozzáadottérték-adót az EU-ban ellenszolgáltatás (fizetés) fejében végzett valamennyi ügyletre alkalmazzák az adóalanyként eljáró személyek, azaz minden olyan magánszemély vagy szerv, amely üzleti tevékenység keretében adóköteles termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást végez. Az ilyen személyek által végzett behozatalok is héa-kötelesek.

Az adóköteles ügyletek közé tartozik az egy uniós országon belüli termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, az EU-n belüli árubeszerzés (áruk egyik uniós országban található vállalkozás által valamely másik uniós országban található vállalkozás részére történő értékesítése és feladása vagy szállítása), valamint az áruk EU-n kívüli országból történő behozatala az EU-ba.

Az ügylet helye tekintetében különböző szabályokat kell alkalmazni az ügylet jellegétől, az értékesített termék típusától, valamint attól függően, hogy fuvarozásra is sor kerül-e.

  • Termékértékesítés – az az adózás helye, ahol a terméket értékesítik.
  • EU-n belüli termékbeszerzés – az az adózás helye, ahová a termékbeszerzést végző fél a termékeket fuvarozza, vagyis az az uniós ország, ahová a termékek a másik uniós országból való fuvarozást követően kerülnek.
  • Termékbehozatal – az az adózás helye, ahol a nem uniós országból behozott termékeket általában megadóztatják, vagyis abban az uniós országban, ahová a termékek érkeznek.
  • Szolgáltaltásnyújtás – az az adózás helye, ahol a szolgáltatást nyújtják. Ez nem csupán az adott szolgáltatás jellegétől függ, hanem a szolgáltatást igénybe vevő ügyfél státuszától is. Annak biztosítása érdekében, hogy a szolgáltatást azon a helyen adóztassák meg, ahol azt ténylegesen igénybe veszik, vannak bizonyos kivételek ezen általános szabályok alól, többek között a következők:
    • ingatlannal összefüggő szolgáltatások;
    • utasszállítás;
    • kultúrával, sporttal, oktatással és szórakoztatással kapcsolatos tevékenységek;
    • éttermi szolgáltatások.

A héa kiszabása az ügylet jellege szerint történik, vagyis akkor, amikor a termékeket értékesítik, vagy a szolgáltatásokat nyújtják. Hozzáadottérték-adót egy unión belüli vásárlás esetén akkor lehet felszámítani, amikor az adott uniós országba irányuló termékértékesítés teljesítésre került. Az EU-ba történő behozatal esetén az adóztatandó tényállás akkor valósul meg, amikor a termékeket behozzák egy uniós országba.

Az adóalapnak a termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás, valamint az EU-n belüli termékbeszerzés esetén az eladó vagy a szolgáltatás nyújtója részére teljesített valamennyi kifizetés részét képezi. Termékbehozatal esetén az adóalap a termék vámértéke. Az adók, illetékek és egyéb díjak az adóalap részét képezik, maga a héa, az ügyfélnek nyújtott árengedmények és visszatérítések azonban nem.

Az áruk és szolgáltatások tekintetében valamennyi uniós országban alkalmazandó normál héa-mérték legalább 15 %. Az uniós országok az irányelv III. mellékletében felsorolt meghatározott áruk és szolgáltatások tekintetében egy vagy két, legalább 5 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhatnak. Meghatározott körülmények fennállása esetén az e szabályoktól eltérő rendelkezések alkalmazására is sor kerülhet (pl. alacsonyabb adómérték, kedvezményes adómérték egyéb áruk és szolgáltatások tekintetében stb.).

Az irányelv a héa alóli mentességekről is rendelkezik. Ezek közül a legtöbb adólevonási jog nélküli mentesség, pl. pénzügyi és biztosítási szolgáltatások, egészségügyi, illetve szociális szolgáltatások. Léteznek azonban adólevonási joggal bíró mentességek is, pl. az EU-n belüli termékértékesítés vagy az EU-n kívüli országba történő termékkivitel. Egyes mentességek kötelezően alkalmazandóak az uniós országokban, míg mások opcionálisak.

Az adóalanyok levonhatják a megvásárolt termékekre vagy szolgáltatásokra kifizetett héa összegét abban az uniós országban, ahol ezen ügyletekre sor kerül. Ez az előzetesen felszámított héa levonható az adóköteles ügyletekre kifizetendő héa összegéből, pl. a belföldi termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás esetében. Általában nem keletkezik adólevonási jog mentességet élvező gazdasági tevékenységek esetében, illetve akkor, ha az adóalany valamilyen különös szabályozás hatálya alá esik. Bizonyos esetekben az adólevonási jog korlátozható, illetve a levonás korrekciójára kerülhet sor.

Az irányelv meghatározza az adóalanyokra és bizonyos nem adóalanyokra vonatkozó kötelezettségeket. HÉA általában véve valamennyi adóköteles termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást végző adóalany által fizetendő. A kivételek közé tartoznak azok a meghatározott ügyletek, ahol az ügyfél fizeti a héá-t, pl. a földgázértékesítés esetében, valamint azok az ügyletek, ahol az uniós ország dönthet úgy, hogy az ügyféllel fizetteti meg a héá-t, például egyes adócsalás szempontjából érzékeny értékesítések, mint amilyenek a megengedett kibocsátási egységek (2018. december 31-ig).

Az irányelv megengedi, hogy az uniós országok eltéréseket alkalmazzanak a normál héa-szabályoktól, például az adócsalás bizonyos típusainak a megelőzése érdekében. Olyan különös héa-szabályozások is vannak, amelyek célja a papírmunka mennyiségének csökkentése, például a kisvállalkozások és gazdálkodók számára.

MIKORTÓL HATÁLYOS EZ AZ IRÁNYELV?

Az irányelv 2007. január 1-jén lépett hatályba. Az uniós országoknak 2008. január 1-jéig kellett azt átültetniük nemzeti jogukba.

HÁTTÉR

További információkért lásd:

  • HÉA (Európai Bizottság).

FŐ DOKUMENTUM

A Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről (HL L 347., 2006.12.11., 1–118. o.)

Az alapszöveg tartalmazza a 2006/112/EK irányelv további módosításait. Ez az egységes szerkezetbe foglalt szöveg kizárólag tájékoztató jellegű.

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A Tanács 2009/132/EK irányelve (2009. október 19.) a 2006/112/EK irányelv 143. cikke b) és c) pontja hatályának meghatározásáról bizonyos termékek végleges behozatalára kivetett hozzáadottérték-adó alóli mentességek tekintetében (HL L 292., 2009.11.10., 5–30. o.)

A Tanács 2008/9/EK irányelve (2008. február 12.) a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112/EK irányelvben előírt hozzáadottérték-adóvisszatérítés részletes szabályainak megállapításáról (HL L 44., 2008.2.20., 23–28. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

A Tanács 2007/74/EK irányelve (2007. december 20.) a harmadik országokból beutazó személyek által importált termékek után fizetendő hozzáadottérték-adó és jövedéki adó alóli mentesítésről (HL L 346., 2007.12.29., 6–12. o.)

A Tanács 2006/79/EK irányelve (2006. október 5.) a harmadik országokból származó nem kereskedelmi jellegű kisebb küldemények behozatalának adómentességéről (HL L 286., 2006.10.17., 15–18. o.)

A Tanács 1798/2003/EK rendelete (2003. október 7.) a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről, valamint a 218/92/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 264., 2003.10.15., 1–11. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

utolsó frissítés 27.07.2017

Az oldal tetejére