18.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 41/3

(1)

2006. március 23-án a Bizottság elfogadta a Kínai Népköztársaságból és Vietnamból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik (a továbbiakban: lábbelik) behozatalára alkalmazandó ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetésére vonatkozó 553/2006/EK bizottsági rendeletet (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet).

(2)

Az 1472/2006/EK tanácsi rendelettel (3) (a továbbiakban: az 1472/2006/EK tanácsi rendelet vagy a vitatott rendelet) a Tanács kétéves időtartamra 9,7 %-tól 16,5 %-ig terjedő végleges dömpingellenes vámokat vetett ki a Kínai Népköztársaságból és Vietnamból származó egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára.

(3)

A Tanács a 388/2008/EK rendelettel (4) kiterjesztette a Kínai Népköztársaságból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára bevezetett végleges dömpingellenes intézkedéseket a Makaó Különleges Közigazgatási Területről szállított – a Makaóból való származás bejelentésére tekintet nélkül – behozatalra.

(4)

A 2008. október 3-án indított hatályvesztési felülvizsgálatot (5) követően a Tanács az 1294/2009/EU végrehajtási rendelettel (6) (a továbbiakban: az 1294/2009/EU rendelet) meghosszabbította a dömpingellenes intézkedések hatályát további 15 hónappal, nevezetesen 2011. március 31-ig, amely napon tehát az intézkedések hatályukat vesztették.

(5)

A Brosmann Footwear (HK/Hongkong) Ltd, a Seasonable Footwear (Zhongshan/Csungsan) Ltd, a Lung Pao Footwear (Guangzhou/Kuangcsou) Ltd és a Risen Footwear (HK/Hongkong) Co Ltd, valamint a Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd (a továbbiakban: a kérelmezők) az Elsőfokú Bíróság (jelenleg: Törvényszék) előtt megtámadták a vitatott rendeletet. A T-401/06. sz., Brosmann Footwear (HK) és társai kontra Tanács ügyben 2010. március 4-én (EBHT 2010., II-671. o.) és a T-407/06. és T-408/06. sz., Zhejiang Aokang Shoes és Wenzhou Taima Shoes kontra Tanács egyesített ügyekben 2010. március 4-én (EBHT 2010., II-747. o.) hozott ítéleteivel (a továbbiakban: a Törvényszék ítéletei) a Törvényszék elutasította a kereseteket.

(6)

A kérelmezők fellebbezést nyújtottak be ezen ítéletek ellen. A C-249/10. P. sz., Brosmann és társai ügyben 2012. február 2-án, valamint a C-247/10. P. sz., Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd. ügyben 2012. november 15-én hozott ítéleteiben a Bíróság hatályon kívül helyezte a Törvényszék ítéleteit. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Törvényszék jogban való tévedést követett el, amikor megállapította, hogy a Bizottság nem volt köteles megvizsgálni a mintában nem szereplő gazdasági szereplőktől származó, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) és c) pontján alapuló piacgazdasági elbánás (MET) iránti kérelmeket (a C-249/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 36. pontja és a C-247/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 29. és 32. pontja).

(7)

A Bíróság ezt követően maga hozott érdemi döntést az ügyben. Kimondta, hogy: „[…] a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia a fellebbezőknek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) és c) pontja alapján benyújtott, a vitatott rendeletben előírt dömpingellenes eljárás keretében a MET megszerzése iránti indokolt kérelmeit. Ezt követően meg kell állapítani, nem zárható ki az, hogy ez a vizsgálat a fellebbezők tekintetében a vitatott rendelet 1. cikkének (3) bekezdése értelmében velük szemben alkalmazandó 16,5 %-ostól eltérő végleges dömpingellenes vám kivetéséhez vezetett volna. E rendelkezésből ugyanis az derül ki, hogy csak egy, a mintában szereplő kínai gazdasági szereplővel szemben vetettek ki 9,7 %-os végleges vámot, aki megkapta a MET-et. Márpedig, amint az a jelen ítélet 38. pontjából következik, ha a Bizottság azt állapította volna meg, hogy piacgazdasági feltételek állnak fenn a fellebbezők tekintetében is, amennyiben egyéni dömpingkülönbözet kiszámítása nem lett volna lehetséges, velük szemben is ugyanezen vámot kellett volna alkalmazni” (a C-249/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 42. pontja és a C-247/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 36. pontja).

(8)

Mindezek alapján a Bíróság megsemmisítette a vitatott rendeletet az érintett kérelmezőket érintő részében.

(9)

2013 októberében a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés (7) útján bejelentette, hogy úgy határozott, hogy a jogellenesség bekövetkeztének pontjától folytatja a dömpingellenes eljárást, és megvizsgálja, hogy a kérelmezők tekintetében 2004. április 1. és 2005. március 31. között piacgazdasági feltételek érvényesültek-e, valamint felkérte az érdekelt feleket, hogy jelentkezzenek a Bizottságnál.

(10)

A Tanács 2014 márciusában a 2014/149/EU tanácsi végrehajtási határozattal (8) elutasította a Kínai Népköztársaságból származó és a Brosmann Footwear (HK/Hongkong) Ltd, a Seasonable Footwear (Zhongshan/Csungsan) Ltd, a Lung Pao Footwear (Guangzhou/Kuangcsou) Ltd, a Risen Footwear (HK/Hongkong) Co Ltd és a Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd által gyártott egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelikre vonatkozó végleges dömpingellenes vám ismételt kivetéséről, valamint a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló tanácsi végrehajtási rendelet elfogadására irányuló bizottsági javaslatot, és e gyártók tekintetében megszüntette az eljárást. A Tanács úgy vélte, hogy az azon exportáló gyártóktól cipőt vásárló importőrök esetében, akik részére az illetékes nemzeti vámhatóságok a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/1992/EGK rendelet (9) (a továbbiakban: a Közösségi Vámkódex) 236. cikke alapján visszatérítették az érintett vámokat, jogos elvárás keletkezett a vitatott rendelet 1. cikkének (4) bekezdése alapján, amely előírta a Közösségi Vámkódex rendelkezéseinek és különösen a 221. cikkének alkalmazását a vámok beszedésére vonatkozóan, amelyet megkérdőjelezne a bizottsági javaslat elfogadása.

(11)

Az érintett termék két importőre, a C&J Clark International Ltd. és a Puma SE az (5)–(7) preambulumbekezdésben említett joggyakorlatra hivatkozva megtámadta az egyes lábbelik Kínából és Vietnamból történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedéseket nemzeti bíróságaik előtt, amelyek az ügyeket előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé terjesztették.

(12)

A C-659/13. sz. C & J Clark International Limited és a C-34/14. sz. Puma SE egyesített ügyekben a Bíróság érvénytelennek nyilvánította az 1472/2006/EK rendeletet és az 1294/2009/EU végrehajtási rendeletet, amennyiben az Európai Bizottság az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22-i 384/96/EK tanácsi rendelet (10) 2. cikke (7) bekezdésének b) pontjában és 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott követelmények ellenére nem vizsgálta meg a mintába fel nem vett kínai és vietnami exportáló gyártók által benyújtott piacgazdasági elbánás (MET) és egyéni elbánás (IT) iránti kérelmeket (a továbbiakban: az ítéletek).

(13)

Az EUMSZ 266. cikke előírja, hogy az intézmények kötelesek megtenni a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Az intézmények igazgatási – így a dömpingellenes – eljárásokkal összefüggésben elfogadott aktusainak megsemmisítése esetén a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséből adódik, hogy a megsemmisített aktust új, a Bíróság által megállapított jogellenességet megszüntető aktussal (a továbbiakban: Asteris-ítélet) (11) kell felváltani.

(14)

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a megsemmisített aktus felváltására irányuló eljárás folytatható attól a ponttól, amikor a jogellenesség bekövetkezett (12). Ez elsősorban azt jelenti, hogy abban az esetben, amikor igazgatási eljárást lezáró aktust semmisítenek meg, akkor e megsemmisítés nem feltétlenül érinti az előkészítő lépéseket, mint amilyen például a dömpingellenes eljárás megindítása. Amennyiben olyan rendeletet semmisítenek meg, amely végleges dömpingellenes intézkedések bevezetését írta elő, akkor az azzal jár, hogy a megsemmisítést követően a dömpingellenes eljárás – hacsak a jogellenesség nem a megindítási szakaszban következett be – továbbra is folyamatban van, mivel az eljárást lezáró aktus immár nem része az Unió jogrendjének (13).

(15)

Eltekintve attól a ténytől, hogy az intézmények nem vizsgálták meg a mintába fel nem vett kínai és vietnami exportáló gyártók által benyújtott, piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmeket, az 1472/2006/EK rendeletben és az 1294/2009/EU végrehajtási rendeletben foglalt minden egyéb ténymegállapítás érvényben marad.

(16)

Ebben az ügyben a jogellenesség a megindítás után következett be. A Bizottság emiatt úgy határozott, hogy ezt, az akkor még mindig folyamatban lévő dömpingellenes eljárást a jogellenesség bekövetkeztének pontjától folytatja, és megvizsgálja, hogy az érintett exportáló gyártók tekintetében 2004. április 1. és 2005. március 31. között piacgazdasági feltételek érvényesültek-e.

(17)

A Bizottság a C&J Clark International Ltd. és a Puma SE behozatalát érintő valamennyi, piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránt benyújtott kérelmet értékelni fogja.

(18)

Helyénvaló elrendelni, hogy mindeközben a nemzeti vámhatóságok az alaprendelet 14. cikke alapján ne térítsék vissza az említett vámokat. A Bizottság az ítélet időpontjától számított nyolc hónapon belül elvégzi az említett értékelést.

(19)

Azon egyéb importőrök behozatala tekintetében, akik nem kívántak megsemmisítés iránti keresetet benyújtani és akik ezért a Közösségi Vámkódex 236. cikke értelmében a dömpingellenes vámok visszatérítése iránti kérelmeikben támaszkodhatnak az ítéletre, a Bizottság a források hatékony felhasználása érdekében csak azon exportáló gyártók piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmeit fogja értékelni, akikre vonatkoznak a nemzeti vámhatóságoknál kellő időben és formában benyújtott visszatérítés iránti igények. A Bizottság megjegyzi, hogy a Közösségi Vámkódex 236. cikkének (2) bekezdése szerint a behozatali vagy kiviteli vámokat a megfelelő vámhivatalnál a szóban forgó vámösszegnek az adóssal való közlésétől számított 3 éven belül benyújtott kérelemre fizetik vissza vagy engedik el. A Bizottság továbbá megjegyzi, hogy a dömpingellenes vámot kivető rendelet érvénytelenítése nem minősül az említett rendelkezés szerinti előre nem látható, és így azon hároméves határidő meghosszabbítását lehetővé tevő körülménynek, amely során az importőr igényelheti a szóban forgó rendelet értelmében megfizetett importvámok visszafizetését.

(20)

Amennyiben az intézmények valamely jogi aktusát a Bíróság előzetes döntése érvénytelennek nyilvánítja, ezen ítélet mindenkivel szemben hatásokat vált ki (14), nevezetesen nem korlátozódik a kérdést a Bíróságnak előterjesztő nemzeti bíróság előtti eljárás kérelmezőjére. Ilyen helyzetben a Bizottságnak ezért az intézkedés megsemmisítéséhez vezető jogellenességgel érintett valamennyi fél tekintetében végre kell hajtania az ítéletet.

(21)

A Bizottságnak lehetősége van arra, hogy a vitatott rendeletnek csak azon aspektusait helyesbítse, amelyek a szóban forgó rendelet megsemmisítéséhez vezettek, és változatlanul hagyja az értékelésnek az ítélet által nem érintett részeit (15).

(22)

Az erőforrások hatékony felhasználásának biztosítása érdekében a Bizottság eláll a mintába fel nem vett kínai és vietnami exportáló gyártók által azon vizsgálat során benyújtott valamennyi piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelem kivizsgálásától, amely a vitatott rendelet elfogadásához vezetett. Ehelyett helyénvalónak ítéli, hogy arra kötelezze a nemzeti vámhatóságokat, amelyeknek a Közösségi Vámkódex (16) 236. cikke alapján dömpingellenes vámok visszatérítése iránti kérelmekről kell döntést hozniuk, hogy továbbítsák a Bizottságnak a visszatérítés iránti kérelmet és várják meg a piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelem bizottsági értékelését és adott esetben a dömpingellenes vámok megfelelő mértékű ismételt kivetését, mielőtt továbblépnének a visszatérítési eljárásban. E kötelezettség jogalapja az alaprendelet 14. cikke, amely előírja, hogy a vámot kivető rendelet meghatározza a tagállamok általi beszedés részletes módját.

(23)

A Bizottság ezt követően ellenőrizni fogja, hogy az exportáló gyártó, akinek exportja a visszafizetés iránti kérelem hatálya alá tartozott, valóban igényelte-e a piacgazdasági elbánás vagy egyéni elbánás iránti kérelem értékelését, és amennyiben igen, az ilyen exportáló gyártó részesüljön-e piacgazdasági elbánásban vagy egyéni elbánásban, vagy sem.

(24)

A Bizottság el fogja fogadni az alkalmazandó vámtétel értékelését és adott esetben ismételt kivetését meghatározó rendeleteket. Az említett újonnan megállapított vámtételek a megsemmisített rendelet hatálybalépésének időpontjától lépnek hatályba.

(25)

A nemzeti vámhatóságok ezért kötelesek megvárni az ilyen vizsgálat eredményét, mielőtt döntenének a visszafizetés iránti kérelemről.

(26)

A Bizottság a felesleges késedelem elkerülése érdekében törekedni fog arra, hogy tiszteletben tartsa az alaprendeletben a piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelem értékelésére előírt határidőt, amely a nemzeti vámhatóságok által szolgáltatott információk kézhezvételétől számított nyolc hónap.

(27)

A Puma SE és a C&J Clark International Ltd vállalatoknak értékesítő exportáló gyártók piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmeinek elemzést az ítélet időpontjától számított nyolc hónapon belül kell elvégezni.

(28)

Ami a többi kínai és vietnami exportáló gyártóra kivetett dömpingellenes vámot illeti (eltekintve a 2014/149/EU tanácsi végrehajtási határozat hatálya alá tartozó és itt, az első mondatban említett exportáló gyártóktól), azon nemzeti vámhatóságoknak, akikhez beérkeztek ezen többi exportáló gyártó kivitele tekintetében megfizetett dömpingellenes vámok visszafizetése vagy elengedése iránti kérelmek, kapcsolatba kell lépniük a Bizottsággal, hogy értékelni tudja a piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmeket és adott esetben ismételten kivethesse a dömpingellenes vámokat.

(29)

A rendelet összhangban van az 1225/2009/EK rendelet 15. cikkének (1) bekezdése szerint létrehozott bizottság véleményével,