15.11.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 330/16

(1)

A Szerződés 43. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Tanács intézkedéseket fogad el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan a Bizottság javaslata alapján.

(2)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) előírja, hogy a védelmi intézkedéseket a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények, többek között – amennyiben releváns – a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) és egyéb tanácsadó szervek által készített jelentések figyelembevételével, valamint a tanácsadó testületektől kapott javaslatok tükrében kell meghatározni.

(3)

A Tanács feladata, hogy intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és kiosztására vonatkozóan, beleértve – adott esetben – bizonyos, azokkal funkcionálisan összefüggő feltételeket is. A halászati lehetőségeket úgy kell kiosztani a tagállamok között, hogy minden tagállam számára biztosított legyen a halászati tevékenységek viszonylagos stabilitása valamennyi állomány, illetve halászat tekintetében, valamint tiszteletben kell tartani a közös halászati politikának az 1380/2013/EU rendeletben meghatározott célkitűzéseit.

(4)

A teljes kifogható mennyiségeket (TAC) ezért az 1380/2013/EU rendeletnek megfelelően kell meghatározni az (2) preambulumbekezdésben említett elvek figyelembevételével.

(5)

A Balti-tengeren folytatott, kisméretű nyílt tengeri fajokra (hering, spratt) irányuló halászat, valamint a balti-tengeri tőkehal- és lazachalászat tekintetében az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében előírt kirakodási kötelezettség 2015. január 1-jétől alkalmazandó. A hivatkozott rendelet 16. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy amikor egy adott halállomány tekintetében kirakodási kötelezettség kerül bevezetésre, a halászati lehetőségeket annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy a halászati lehetőségek már nem a kirakodásokat, hanem a fogásokat tükrözik.

(6)

Többéves terv hatálya alá tartozó állományok esetében a halászati lehetőségeket a vonatkozó tervben szereplő szabályokkal összhangban kell meghatározni. Következésképpen a fogási korlátozásokat az 1098/2007/EK tanácsi rendeletben (2) (a továbbiakban: a balti-tengeri tőkehal-gazdálkodási terv) előírt szabályokkal összhangban kell megállapítani.

(7)

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) tudományos szakvéleményt bocsátott ki a balti-tengeri tőkehalállományra vonatkozó halászati erőkifejtésről, amelyben kimutatta, hogy amennyiben adott állomány tekintetében kirakodási kötelezettség van érvényben, ugyanezen állomány tekintetében alacsonyabb szintű erőkifejtési korlátozások meghatározása nem járulna hozzá a megreformált közös halászati politika céljainak eléréséhez. Ennek megfelelően az ICES 22–24 alkörzetben előforduló tőkehalállományra helyénvaló a 2014-es szinten meghatározni az erőkifejtési korlátozásokat. Az erőkifejtési korlátozások 2014-es szinten való meghatározása megkönnyíti a kirakodási kötelezettség bevezetését és hozzájárul a közös halászati politikának az 1380/2013/EU rendeletben meghatározott céljaihoz.

(8)

A rendelkezésre bocsátott tudományos szakvélemények alapján megállapítható, hogy a Balti-tengeren az ICES 22–24 alkörzetben előforduló tőkehalállományra vonatkozó halászati erőkifejtés kezelése tekintetében rugalmasság vezethető be anélkül, hogy ezzel veszélybe kerülnének a balti-tengeri tőkehal-gazdálkodási terv célkitűzései, vagy növekedne a halászati mortalitás mértéke. Az említett rugalmasság lehetővé tenné a halászati erőkifejtés hatékonyabb kezelését, amennyiben a kvóták kiosztása nem egyenlően történik a tagállami flottán belül, és előmozdítaná a kvótacserékre való gyors reagálást. Így a tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy további, kikötőn kívül töltött napokat osszanak ki a lobogójuk alatt közlekedő hajóknak, amennyiben az adott tagállam lobogója alatt közlekedő másik halászhajótól ugyanannyi, kikötőn kívül töltött napot visszavonnak.

(9)

A nemrégiben kibocsátott tudományos szakvélemények tanúsága szerint az ICES az ICES 25–32 alkörzet tőkehalállományai tekintetében nem tudta megállapítani a biológiai referenciapontokat, ezért szakvéleményében azt javasolta, hogy a szóban forgó tőkehalállomány vonatkozásában a teljes kifogható mennyiség a korlátozott adatokon alapuló megközelítés szerint kerüljön meghatározásra. A biológiai referenciapontok hiánya miatt az ICES 25–32 alkörzet tőkehalállományai esetében nem követhetők a halászati lehetőségek megállapítására vonatkozó szabályok. Tekintettel arra, hogy a halászati lehetőségek meghatározásának elmaradása komolyan veszélyeztetheti az állomány fenntarthatóságát, az említett tőkehalállományok vonatkozásában a teljes kifogható mennyiséget helyénvaló az ICES által kidolgozott és javasolt módszer szerint rögzíteni, a halászatierőkifejtés-korlátozásokat pedig a 2014-es szinten meghatározni. Az erőkifejtési korlátozások 2014-es szinten való meghatározása megkönnyíti a kirakodási kötelezettség bevezetését és elősegíti a szelektívebb halászatot, valamint hozzájárul a közös halászati politikának az 1380/2013/EU rendeletben meghatározott céljaihoz.

(10)

Az e rendeletben meghatározott halászati lehetőségek igénybevétele az 1224/2009/EK tanácsi rendelet (3) és különösen az említett rendelet – a fogások és a halászati erőkifejtés nyilvántartásáról, valamint a halászati lehetőségek kimerülésére vonatkozó adatokkal kapcsolatos tájékoztatásról szóló – 33. és 34. cikke hatálya alá tartozik. Ezért meg kell határozni azokat a kódokat, amelyeket a tagállamoknak az e rendelet hatálya alá tartozó állományok kirakodásai tekintetében a Bizottság felé teljesítendő adatszolgáltatás során használniuk kell.

(11)

A 847/96/EK tanácsi rendelet (4) kiegészítő feltételeket vezetett be a teljes kifogható mennyiség és kvóták éves kezelésére vonatkozóan, beleértve az elővigyázatossági szempontból kifogható állományokra vonatkozó 3. cikkben és az analitikai célokra kifogható állományokra vonatkozó 4. cikkben előírt rugalmassági rendelkezéseket is. Az említett rendelet 2. cikke értelmében a teljes kifogható mennyiségek rögzítésekor a Tanács mindenekelőtt az állományok biológiai állapotára figyelemmel határoz arról, hogy mely állományok esetében nem alkalmazandó a 3. és a 4. cikk. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése alapján a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó valamennyi állomány vonatkozásában nemrégiben bevezetésre került az egymást követő évek közötti rugalmassági mechanizmus. Ezért annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlzott rugalmasság, amely gyengítené az élő tengeri biológiai erőforrások ésszerű és felelősségteljes kiaknázásának elvét, akadályozná a közös halászati politika célkitűzéseinek elérését, valamint rontaná az állományok biológiai állapotát, indokolt megállapítani, hogy a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke csak akkor kerül alkalmazásra az analitikai célokra kifogható teljes mennyiségre, ha nem alkalmazzák az egymást követő évek közötti rugalmasság elvét, amelyet az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése ír elő.

(12)

Az Északi-tengerben élő sprattra vonatkozó tudományos szakvélemény az adott év júliusától a következő év júniusáig tartó időszakra terjed ki, a teljes kifogható mennyiség ugyanakkor a januártól decemberig tartó időszak tekintetében került meghatározásra. A 2014 júliusától 2015 júniusáig terjedő időszakra vonatkozó tudományos szakvélemény szerint a teljes kifogható mennyiség jelentős mértékben megnövelhető. Ez azt jelenti, hogy 2014 második felében az előre becsültnél nagyobb volt a rendelkezésre álló sprattállomány. Mivel az állomány elemző értékelés tárgyát képezi, és biztonságos biológiai határértékeken belül van, teljesülnek a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikkének, és ezzel az évek közötti kvótarugalmasságnak az alkalmazását lehetővé tévő feltételek, ennek megfelelően pedig engedélyezni kell az említett kvótarugalmasságot annak érdekében, hogy a halászati ágazat a lehető leghatékonyabban kihasználhassa a rendelkezésre álló sprattállományt. A 43/2014/EU tanácsi rendeletet (5) ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(13)

A 43/2014/EU rendelet bizonyos állományok tekintetében lehetővé teszi, hogy a tagállamok 2015-ben kihasználják a részükre 2014-ben rendelkezésre álló kvótából fennmaradt mennyiségeket a kvóta legfeljebb 10 %-áig terjedő mértékben. 2014. augusztus 6-án az Orosz Föderáció importtilalmat vezetett be az Unióból származó bizonyos mezőgazdasági és halászati termékekre. Ennek következtében lehetetlenné vált bizonyos termékek Oroszországba való kivitele, amit a gyártók 2014 őszére terveztek, és néhány esetben nem lehet rövid távon alternatív piacokat találni. A kivételes körülményekre és az ügy sürgősségére tekintettel lehetővé kell tenni bizonyos kiigazításokat a 2014-es halászati idényre. A kedvező tudományos szakvélemény és az érintett part menti államok ugyancsak kedvező hozzáállása fényében helyénvaló kivételesen és kizárólag az orosz tilalom által legsúlyosabban és legközvetlenebbül érintett állományok tekintetében lehetővé tenni a 2014-ben nem kihasznált és 2015-re átvihető mennyiség százalékos arányának a megemelését. Az említett kivételes intézkedés a 2014-es halászati idényre korlátozódik. Az intézkedés következtében várhatóan sikerül új piacokat találni vagy a fogásmennyiségeket kiigazítani arra az esetre, ha a tilalom 2015-ben is fennállna. Ugyanezen okokból az 1180/2013/EU tanácsi rendeletbe (6) be kell illeszteni egy megfelelő rendelkezést, amely lehetővé teszi a kihasználatlan halászati lehetőségek átvitelét. A 43/2014/EU és az 1180/2013/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(14)

A halászati tevékenységek végzésének folyamatossága és az unióbeli halászok megélhetésének biztosítása érdekében e rendeletet 2015. január 1-jétől kell alkalmazni. A sürgősségre tekintettel e rendeletnek a kihirdetését követően azonnal hatályba kell lépnie. A (13) preambulumbekezdésben meghatározott okok miatt a 2014-ben kihasználatlan halászati lehetőségek átvitelére vonatkozó rendelkezéseket 2014. január 1-jei hatállyal kell alkalmazni.

i.

az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke szerinti kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó halászatok esetében egyéves időszak alatt kifogható; vagy

ii.

az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke szerinti kirakodási kötelezettség hatálya alá nem tartozó halászatok esetében egyéves időszak alatt kirakodható.

a)

az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (8) bekezdése alapján végrehajtott cserék;

b)

az 1224/2009/EK rendelet 37. cikke alapján végrehajtott levonások és újraelosztások;

c)

a 847/96/EK rendelet 3. cikke vagy az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése szerint engedélyezett további kirakodások;

d)

a 847/96/EK rendelet 4. cikke vagy az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése alapján visszatartott mennyiségek;

e)

az 1224/2009/EK rendelet 105., 106. és 107. cikke alapján végrehajtott levonások.

1.

A 18a. cikk a következőképpen módosul:

2.

A IIa és IV övezet uniós vizei tekintetében a sprattra és a kapcsolódó járulékos fogásokra vonatkozóan az IA. mellékletben szereplő bejegyzés helyébe a következő bejegyzés lép:

1.

A rendelet a következő cikkel egészül ki:

„5a. cikk

Rugalmasság a halászati lehetőségek meghatározásában bizonyos állományok tekintetében

(1)   Ezt a cikket a következő állományokra kell alkalmazni:

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott állományok tekintetében megállapított tagállami kvóták 25 %-áig a 2014-ben ki nem használt mennyiségeket hozzá kell adni ahhoz a mennyiséghez, amelyet a vonatkozó állomány tekintetében az érintett tagállam számára a 2015-ös évre kiszámítanak. A más tagállamokra az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) 16. cikkének (8) bekezdése alapján átruházott mennyiségeket és az 1224/2009/EK rendelet 37., 105. és 107. cikke alapján levont mennyiségeket figyelembe kell venni a kihasznált és ki nem használt mennyiségek e bekezdés szerinti megállapításakor.

(3)   A 847/96/EK rendelet 4. cikke az e cikk (1) bekezdésében meghatározott állományok tekintetében nem alkalmazandó az érintett tagállamokra nézve.

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).”"

2.

Az I. mellékletbe a következő állományokra vonatkozó bejegyzések tekintetében be kell illeszteni az alábbi lábjegyzeteket: a 30–31. alkörzetben élő hering; a 25–27, 28.2, 29 és 32 alkörzet uniós vizeiben élő hering; a 28.1 alkörzetben élő hering; 22–32 alkörzet uniós vizeiben élő spratt.

„A 847/96/EK rendelet 3. cikke nem alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 4. cikke nem alkalmazandó.”