12.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 109/30

(1)

2012. április 30-án a Bizottsághoz panasz érkezett egy Brandenburg tartományban telephellyel rendelkező fafeldolgozó vállalkozástól, amely szerint a Brandenburg tartomány és a HoKaWe Eberswalde GmbH (a továbbiakban: HoKaWe) között 15 éves időtartamra megkötött keretmegállapodás állami támogatásnak minősül az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének értelmében.

(2)

2012. május 11-én a Bizottság elküldte Németországnak a panasz betekinthető változatát és további tájékoztatást kért. 2012. június 6-án kelt válaszában Németország állást foglalt a panasszal kapcsolatban és megadta a kért tájékoztatást.

(3)

2012. augusztus 27-én a Bizottság továbbította a panaszos számára Németország válaszának betekinthető változatát, és kérte a panaszos arra vonatkozó válaszát, hogy továbbra is követni kívánja-e az ügyet. A panaszos 2012. szeptember 4-én közölte, hogy nem vonja vissza panaszát.

(4)

2013. december 19-én kelt levelében a Bizottság tájékoztatta Németországot határozatáról, amely szerint a támogatás vonatkozásában a Bizottság megindítja az EUMSZ 108. cikke (2) bekezdése szerinti hivatalos eljárást.

(5)

A Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozatát az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétették. (2) A Bizottság az érdekelt feleket észrevételeik benyújtására szólította fel.

(6)

Németország 2013. február 28-án kelt levelében közölte a határozatra vonatkozó állásfoglalását. Ezt követően 2013. április 30-án további két érintett fél állásfoglalása, majd 2013. május 3-án a panasztevő állásfoglalása érkezett be a Bizottsághoz.

(7)

Ezek betekinthető változatát 2013. május 17-én továbbították Németország számára. Németország 2013. június 11-én állást foglalt a fentiekkel kapcsolatban, majd ezt az állásfoglalást 2013. június 13-án kelt levelével kiegészítette.

(8)

2013. augusztus 2-án, 2013. szeptember 17-én és 2013. szeptember 23-án kelt leveleiben a Bizottság további tájékoztatást kért Németországtól, amelyekre Németország 2013. augusztus 15-én, 2013. szeptember 20-án és 2013. október 1-jén kelt leveleiben válaszolt.

(9)

A HoKaWe korlátolt felelősségű társaság (GmbH), amely Eberswaldéban (Brandenburg tartomány) fatüzelésű biomassza-erőművet üzemeltet. Az erőmű, amelyet 2005-ben hoztak létre, 2006-ban kezdte meg az üzemelést. 2011 júniusában az Amtsgericht Frankfurt (Oder) (első fokú bíróság) fizetésképtelenségi eljárást indított a HoKaWe ellen, a vállalkozás azonban mindezidáig nem szüntette meg gazdasági tevékenységét.

(10)

Barnim járás érdekelt volt az üzleti tevékenység folytatásában, és így a HoKaWe eszközeinek megszerzésében; 2012 májusában a hitelezői gyűlés elfogadta a HoKaWe eszközeinek elidegenítéséről szóló szerződést, és az eladást közjegyzői okiratba foglalták. Mivel Brandenburg tartomány nem járult hozzá a brandenburgi erdőből induló faszállítmányokról szóló keretmegállapodásnak (amely ezen határozat tárgyát képezi) az új tulajdonosra való átruházásához, a járás visszalépett az adásvételi szerződéstől.

(11)

2005 júniusában Brandenburg tartomány és a HoKaWe keretmegállapodást kötöttek a brandenburgi erdőből származó fa szállításáról. A megállapodásban a HoKaWe számára szállítandó fa mennyiségét és a szállítási feltételeket (3) 15 éves időtartamra határozták meg (2006. június 1-től2021. június 1-ig). A megállapodás értelmében évente 150 000 űrköbméter (Um3) fa szállítására kerül sor az Eberswalde-i erőmű közvetlen (max. 70 km-es) körzetéből.

(12)

A megállapodás 15,50 EUR/űrköbméter alapárat határozott meg a 2004. év tekintetében. A megállapodásban emellett rögzítették az ár évente történő kiigazítását, amelynek mértékét a felek állapítják meg a Szövetségi Statisztikai Hivatal ipari fára vonatkozó árindexének alakulása alapján (4); a fa árának az alapárhoz viszonyított különbségét 50 %-ban a vevő, 50 %-ban pedig az eladó viseli (a továbbiakban: árkiigazítási záradék).

(13)

A megfelelő árkiigazítás kiszámításának céljára a megállapodás emellett a következő képletet tartalmazza (a továbbiakban: árkiigazítási képlet vagy képlet):

(14)

Következésképpen különbséget kell tenni a megállapodás szövege szerinti árkiigazítási záradék, illetőleg az árkiigazítási képlet között.

(15)

Németország véleménye szerint a felek szándékait az árkiigazítási záradék tükrözi. Ezt támasztja alá a brandenburgi Mezőgazdasági, Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium 2003. október 1-jén, Brandenburg tartomány és a HoKaWe képviselőinek találkozója alkalmából kiadott belső feljegyzése is, amelyből egyértelműen kiderül, hogy a felek által a tárgyalások során célként kitűzött árkiigazítás megfelel az árkiigazítási záradéknak. Németország véleményét megerősíti továbbá Brandenburg gazdasági és európai ügyekkel foglalkozó minisztériumának 2011. január 5-én kelt feljegyzése is, amely javasolja a keretmegállapodás olyan módon történő módosítását, illetőleg értelmezését, hogy annak megfogalmazása egyértelmű legyen és a felek valódi szándékát tükrözze.

(16)

A megállapodásban meghatározott képlet hibás volt, ahogyan ezt a Németország által, illetve a Brandenburg tartomány számára 2010-ben készített két szakvélemény (5) is megállapítja, és az alkalmazásával elért eredmény nem felelt meg a feleknek az árkiigazítási záradékkal elérni kívánt szándékainak.

(17)

A megállapodás hatálybalépését követően az ár a képlet szerint került kiigazításra. A megállapodás szövegével kifejezésre juttatott szándékokkal ellentétben, a képlet szerint kiszámított árkorrekciók nem feleltek meg az ipari fára vonatkozó árindex tényleges alakulásának, hanem jelentősen a brandenburgi erdőből származó fa átlagára alatti árat eredményeztek. Ezen túlmenően a képlet alkalmazása nem eredményezte az áringadozás kockázatának a felek szándékai szerinti, egyenlő arányban történő megosztását a tartomány és a HoKaWe között.

(18)

Ennek oka a (16) preambulumbekezdésben említettek értelmében a képlet hibás voltában keresendő, mert így a képlet matematikailag nem adta vissza pontosan a feleknek az árkiigazítási záradékban meghatározott szándékait (6).

(19)

Emellett Németország 2013. február 28-én kelt leveléből kiderül, hogy a felek az árkorrekció képlet alapján történő kiszámításának paraméterei kapcsán többször is gyakorolták mérlegelési jogkörüket a megállapodás időtartama alatt (7). Németország közölte a Bizottsággal, hogy ennek okai az aktákból már nem kideríthetők.

(20)

A Brandenburg tartomány számára 2010-ben készített két szakvélemény (vö. a (16) preambulumbekezdéssel) utal arra, hogy a megállapodásnak jelentősége lehet az állami támogatásokra vonatkozó jog szempontjából, és javasolja a megállapodásnak a képlet módosítása révén történő kiigazítását. A HoKaWe és Brandenburg tartomány közötti tárgyalásokat követően a felek 2011. augusztus 26-án aláírták a megállapodás módosított változatát, amely 2011. július 1-jén lépett hatályba. A módosított változat megszüntette a (12)–(19) preambulumbekezdésekben ismertetett problémákat, mivel meghatározta, hogy az árak kiigazítását 2011. július 1-jét követően az árkiigazítási záradéknak és így a felek eredeti szándékainak megfelelően kell végrehajtani. Tehát az említett dátumtól kezdődően a képlet már nem képezte a megállapodás részét, és így nem lehetett alkalmazni sem.

(21)

Brandenburg tartomány továbbá úgy határozott, hogy nem tartja fent a megállapodást a HoKaWe vagyonát átvevő jövőbeni új befektetőkkel.

(22)

2012. december 19-én a Bizottság úgy határozott, hogy az EUMSZ 108. cikke (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást indít (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat).

(23)

Az említett határozatban a Bizottság azt az előzetes álláspontot képviselte, hogy a Brandenburg tartomány és a HoKaWe által kötött keretmegállapodás végrehajtása támogatási elemet tartalmaz.

(24)

A Bizottság feltette a kérdést, hogy egy magáneladó a piacon hozzájárult-e volna előzetesen egy olyan kompenzációhoz, mint amilyet az ismertetett árkiigazítási képlet eredményezett.

(25)

Ezenfelül, a Bizottság még abban az esetben is komolyan kétségbe vonta, hogy Németország a megállapodás végrehajtása során a piaci szabályoknak megfelelő módon járt el, ha a felek nem voltak tisztában a képlet hibás voltával. A Bizottság kételyére a megállapodás keretében eladott fa árának alakulása adott okot, ugyanis a képlet alapján kiszámított ár jóval alacsonyabb volt, mint a Brandenburg tartományban átlagosnak tekinthető faár. Egy körültekintő magáneladó hasonló helyzetben haladéktalanul megragadott volna minden lehetőséget az árkiigazítási módszer módosítására. Németország ezzel szemben 2011-ig kitartott a képlet alkalmazása mellett.

(26)

Ezen megfontolások alapján Németország végül arra az előzetes következtetésre jutott, hogy a megállapodás hatálybalépése (2006. június 1.) és módosítása (2011. június 30.) közötti időszak tekintetében nem zárható ki a HoKaWe előnyben részesítése, és ennek következtében az állami támogatás megléte. Mivel a támogatás összeegyeztethetőségének jogalapja nem nyilvánvaló, és azt Németország nem jelentette be, a Bizottságnak továbbra is kétségei voltak azzal kapcsolatban, hogy az intézkedés összeegyeztethető-e a belső piac szabályaival.

(27)

A hivatalos vizsgálati eljárás során a Bizottság egy szakvéleményt kapott a panaszos részéről, két szakvéleményt pedig más érintett felektől.

(28)

A panaszos továbbította a brandenburgi Mezőgazdasági, Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium 2003. decemberi és 2004. márciusi belső feljegyzéseit. A panaszos állítása szerint az említett feljegyzésekből kiderül, hogy már a megállapodás megkötését megelőzően is aggályok merültek fel a megállapodás több vonatkozásával kapcsolatosan: Így a 2003. decemberi, a megállapodás akkor feltételezhető hatásaival kapcsolatos feljegyzésben megállapításra került, hogy a megállapodás már a 2004-es év tekintetében is olyan árat eredményezhet, amely jelentősen elmarad az iparifa árának akkori szintjétől. Ehhez hasonlóan, a 2004. márciusi belső feljegyzésben utalás történik arra, hogy az árkiigazítási módszer aránytalan árengedményekhez vezetne Brandenburg részéről; ezért kifejezetten javasolták a megállapodás átgondolását, illetőleg néhány pont tekintetében való újratárgyalását.

(29)

A panaszos azzal érvelt, hogy egy magáneladó sem kötötte volna meg ilyen feltételek mellett a megállapodást, továbbá, hogy egy magáneladó haladéktalanul, és nem csak öt évvel azt követően intézkedett volna, hogy világossá vált, az árak a piaci árnál alacsonyabbak. A panaszos az árkiigazításokkal kapcsolatban megjegyezte továbbá, hogy a megállapodásban szereplő árak nem tükrözték a fapiacon megfigyelhető tényleges tendenciákat, ehelyett jogtalan előnyhöz juttatták a HoKaWe-t. A 2006–2011 között nyújtott támogatás összegét a panasztevő 7,3 millió EUR-ra becsüli (ezt a becslést vették alapul a panaszos és a többi szállító által megállapított átlagos faár kiszámításakor).

(30)

A Bizottság emellett két, Brandenburg tartományban működő fafeldolgozó üzemtől kapott állásfoglalást. Az említett üzemek szerint a brandenburgi erdőből származó fa jelentős részét a hosszú távú megállapodásnak megfelelően egyáltalán nem hozták forgalomba a regionális fapiacon, ami a verseny indokolatlan torzulásához vezetett, továbbá veszélybe sodorta a kisebb brandenburgi fafeldolgozó üzemek működését.

(31)

Németország továbbra is kitartott azon véleménye mellett, hogy a keretmegállapodás megfelelt a piaci szabályoknak, következésképpen nem tartalmazott támogatást.

(32)

A Németországtól kapott tájékoztatás szerint a megállapodás aláírásának időpontjában még nem volt működő piaca az energiafának, így a felek abban állapodtak meg, hogy a HoKaWe által fizetendő ár kiszámításakor az iparifa árát, az árkiigazítások meghatározása során pedig az iparifa árindexének alakulását veszik alapul. Németország továbbá kifejtette, hogy a megállapodás szövege tükrözte a tervezett árkiigazítási módszert, ugyanakkor elismerte, hogy a képlettel elérni kívánt eredmények nem álltak összhangban azzal a szándékkal, hogy az áringadozás kockázatát a felek közösen viseljék.

(33)

Ezért Németország úgy érvelt, hogy az alapár és a megállapodás szövegében rögzített árkiigazítási képlet, vagyis a németországi ipari fára vonatkozó árindex alapján történő árkiigazítás, valamint az áringadozás kockázatának a felek általi, egyenlő arányban történő viselése a megállapodás aláírásának időpontjában megfelelt a piaci szabályoknak.

(34)

Németország szerint a Brandenburgi Erdészeti Igazgatóságnak csupán a 2009 januári újraszervezés során tűnt fel, hogy a képlet alkalmazásának eredményeként a HoKaWe más vállalkozásoknál alacsonyabb árakat fizetett. Ezt követően az illetékes brandenburgi hatóságok 2010-ben megbízták a RAUE LLP tanácsadó irodát azzal, hogy készítsen szakvéleményt a megállapodásról, továbbá végezze el a megállapodás belső jogi vizsgálatát. Mindkét szakvélemény feltárta, hogy a megállapodásnak jelentősége lehet az állami támogatásokra vonatkozó jog szempontjából. Ezenfelül, Brandenburg gazdasági és európai ügyekkel foglalkozó minisztériuma 2011. január 5-én kelt feljegyzésében arra a következtetésre jutott, hogy az árkiigazítási záradék megfelel a piaci szabályoknak, a képlet alapján történő árkiigazítás ezzel szemben állami támogatásnak minősül; ezért a megállapodást úgy kell módosítani, hogy a javított képlet tükrözze a felek tényleges szándékát. Brandenburg tartomány 2011 augusztusában követte ezt az ajánlást.

(35)

Németország azzal érvel, hogy Brandenburg tartomány a piaci szabályoknak megfelelő módon járt el, hiszen a megállapodás 2011-ben módosításra került; korábbi beavatkozásra nem volt mód, mivel be kellett tartani meglévő szerződéseket, a megállapodást pedig csak egyhangúlag tudták volna módosítani a felek.

(36)

Németország továbbá arra hivatkozik, hogy a megállapodás nem jelent állami támogatást és nem torzítja a versenyt, valamint nem befolyásolja károsan a tagállamok közötti kereskedelmet sem.

(37)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(38)

Annak vizsgálata során, hogy egy állami szerv és egy gazdasági egység közötti kereskedelmi ügylet támogatásnak minősül-e, a Bizottság bevett, és a Bíróság által is megerősített gyakorlata szerint a piacgazdasági befektető elvét kell alkalmazni. Ezen alapelv alapján az államnak olyan esetekben, amikor kereskedelmi vállalkozásként vesz részt a piacon, magánszektorbeli szereplőként kell eljárnia, ellenkező esetben feltételezhető az állami támogatás megléte. A támogatás meglétének megítélése szempontjából ezért döntő, hogy egy magánszektorbeli gazdasági szereplő hasonló helyzetben ugyanígy járt volna el, azaz az eszközöket, árukat vagy szolgáltatásokat ugyanazért az árért értékesítette volna-e (a piacgazdasági eladó elve). Ennek alapján a nem gazdasági jellegű szempontok elfogadhatatlanok az alacsonyabb ár elfogadása melletti magyarázatként. Ezt az elvet a Bizottság többször alkalmazta, amit a Bíróság minden alkalommal megerősített. (8)

(39)

Ezért a Bizottságnak ebben az ügyben tisztáznia kell, hogy egy magáneladó kész lett volna-e megkötni egy hasonló időtartamú, hasonló alapárat tartalmazó és hasonló árkiigazítási mechanizmust alkalmazó megállapodást.

(40)

A (11) és (12) preambulumbekezdésben ismertetettek alapján a 15 éves időtartamra tervezett keretmegállapodás keretében az árakat évente, az ipari fára vonatkozó árindex alakulásával összhangban igazították volna ki, és az 15,50 EUR/űrköbméter összegben meghatározott alapárhoz viszonyított megfelelő különbséget az állam és a HoKaWe egyenlő arányban viselte volna. Ezen túlmenően a megállapodás tartalmazott egy képletet, amely ennek az árkiigazításnak a kiszámítására szolgált.

(41)

A panaszos véleménye szerint a megállapodás 15 éves időtartama nem volt megszokott a piacon.

(42)

A Bizottság előtt azonban nem ismert olyan hivatkozás, amely igazolná azt a következtetést, hogy az említett időtartam nem felelt volna meg a piaci szabályoknak. A megállapodás 15 éves időtartama viszonylag hosszúnak tűnik, ugyanakkor egy eladó természetesen elkötelezheti magát egy meghatározott átvevő mellett, amennyiben így – hasonlóan a szóban forgó megállapodásban rögzítettekhez – biztos lehet benne, hogy állandó mennyiségű, ráadásul az ipari fára vonatkozó minőségi követelményeknek részben nem megfelelő fát értékesíthet.

(43)

Ezért, valamint tekintettel az áringadozási kockázat tervezett megosztására, nem kizárható, hogy egy magánbefektető hasonló időtartamra szóló megállapodást kötött volna.

(44)

Ehhez hasonlóan, a Bizottság a 15,50 EUR/űrköbméter alapárral kapcsolatban sem rendelkezik olyan információkkal, amelyek alapján megállapítható lenne, hogy ez az ár nem felelt meg a piaci szabályoknak.

(45)

Németország közlése értelmében a megállapodás aláírásának idején nem volt az energiafának bevett piaci ára. A szerződő felek ezért az ipari fa árát vették alapul a keretmegállapodás kidolgozásakor. A panaszos által benyújtott, az ipari fa piaci árára vonatkozó egyik összefoglalóból kiderül, hogy a 2004-es év tekintetében a 15,50–17,50 EUR/űrköbméter, a 2005. év tekintetében pedig a 15,00–17,00 EUR/űrköbméter ár felelt volna meg a piaci szabályoknak. Tekintettel továbbá arra a tényre, hogy ebben az esetben egy hosszú távú megállapodásról volt szó, a megállapodásban szereplő 15,50 EUR/űrköbméter alapár továbbra is a piaci szabályoknak megfelelő árnak minősült.

(46)

A brandenburgi Mezőgazdasági, Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium 2003. október 1-jei feljegyzéséből kiderül továbbá, hogy Brandenburg képviselői a tárgyalások során a 15,50 EUR/űrköbméter alapárat javasolták, ezzel szemben a HoKaWe a 15,00 EUR/űrköbméter árat javasolta. A felek végül a magasabb, vagyis a 15,50 EUR/űrköbméter árban állapodtak meg.

(47)

A 15,50 EUR/űrköbméter alapár eszerint megfelel a piaci szabályoknak. Mivel nem volt olyan piaci ár, amelyet figyelembe lehetett volna venni az összehasonlítás során, és az energiafával szemben támasztott minőségi követelmények legalábbis nem magasabbak, mint az ipari fával szemben támasztottak, Brandenburg tartomány számára elfogadható volt egy olyan megállapodás megkötése, amely az ár tekintetében az ipari fa árát veszi alapul (alapár). A megállapodás szerinti ár a felek közötti tárgyalások eredményeként jött létre, és a brandenburgi ipari faárak piaciár-tartományán belül helyezkedett el. Az ár a brandenburgi erdőben rendelkezésre álló fa minőségének ismeretében került megállapításra (9), így megfelel annak az árnak, amit egy magáneladó a szállítandó fa minőségének ellenértékeként elfogadhatónak tartott volna.

(48)

Az árkiigazítás vonatkozásában – a (14) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint – különbséget kell tenni az árkiigazítási záradék és a képlet alapján ténylegesen végrehajtott árkiigazítások között.

(49)

A Bizottság előtt nem ismert olyan hivatkozás, melynek értelmében az árkiigazítási záradék nem felelt meg a piaci szabályoknak. A (45) preambulumbekezdés alapárra vonatkozó megállapításai alapján nem állt rendelkezésre az energiafa árának változását követő index. Ezért elfogadható volt, hogy amellett, hogy az alapár meghatározásához figyelembe vették az ipari fa árát, a megállapodásban rögzítettek olyan árkorrekciókat is, amelyek párhuzamosan követik az ipari fára vonatkozó árindexet.

(50)

Továbbá a megállapodás szövege alapján az volt a felek szándéka, hogy egyenlő arányban megosztják egymás között az áringadozási kockázatot. Mivel az árváltozás a megállapodás aláírásának idején nem volt egyértelműen előrelátható, e mechanizmus alkalmazása azt jelentette, hogy a két fél mind a kockázatot, mind pedig a (lehetséges) nyereséget is megosztja egymás között, amely adott esetben Brandenburg tartomány számára is előnyös helyzetet biztosíthatott volna. Az árak alakulását érintő bizonytalanság miatt adott esetben egy magáneladó is hozzájárulhatott volna az említett záradékhoz. Ez a záradék tehát a piaci szabályoknak megfelelőnek tekintendő.

(51)

Ebből következik, hogy az árkiigazítási záradék, melynek célja az árnak az ipari fára vonatkozó árindexszel párhuzamosan történő módosítása, valamint az áringadozási kockázatnak a felek közötti, egyenlő arányban történő megosztása volt, megfelelt a piaci szabályoknak, továbbá egy körültekintő magáneladó is megkötött volna egy hasonló megállapodást.

(52)

A tényleges árkiigazításra azonban – ahogyan az már korábban elhangzott – a képlet alapján került sor. A következő táblázatos áttekintésből kiderül, hogy a képlet alkalmazásával kapott árak jelentősen alacsonyabbak voltak annál, mint amit az árkiigazítási záradék alkalmazása eredményezett volna:

(53)

A táblázatból kiderül továbbá, hogy a képlet alapján kiszámított árak nemcsak jelentősen alacsonyabbak voltak, mint azok az árak, amelyeket az árkiigazítási záradék alkalmazása eredményezett volna, hanem lényegesen alacsonyabbak voltak a Brandenburg tartományra jellemző átlagáraknál is.

(54)

Ráadásul már a megállapodás aláírását megelőzően is előre látható volt, hogy a képlet alkalmazása ilyen hatásokat eredményez majd. Ez a tény különlegesen fontos, mivel a kérdés tisztázásához, hogy egy magánpiaci eladó ugyanúgy vagy hasonló módon járt volna el, mint Brandenburg tartomány, a megállapodás előzetes értékelésére van szükség. (11)

(55)

A (16) és (18) preambulumbekezdés szerint a képlet hibás volt és nem tükrözte a feleknek az árkiigazítási záradékban meghatározott szándékait. Ezeket a szándékokat – ahogyan ezt a RAUE LLP tanácsadó iroda szakvéleménye is megerősítette, az alábbi képlettel lehetett volna matematikailag ábrázolni:

(56)

Az Indexn helyett a szerződő felek azonban egy rögzített összeget vontak le. A rögzített összeg levonása ugyan megindokolható bizonyos körülmények között, de a képletnek ebben az esetben legalább abban az évben a megállapodás szerinti alapárat kellett volna eredményeznie, amelyben a megállapodást megkötötték. Ebben az esetben a felek azonban olyan levonást alkalmaztak, amely már az aláírás évében olyan árat eredményezett, amely jóval alacsonyabb volt a megállapodás szerinti, illetőleg a piaci szabályoknak megfelelőnek tekinthető 15,50 EUR/űrköbméter árnál.

(57)

Így már a megállapodás aláírásának időpontjában előrelátható volt, hogy a képlet hibás, és nem vezet az árkiigazítási záradékban rögzített árakhoz.

(58)

Egy ilyen helyzetben egy magáneladó vagy más képletet alkalmazott volna, vagy legalábbis megpróbálta volna elérni, hogy módosítsák a képletet, figyelemmel főleg arra, hogy a felek a megállapodás szövegében meghatározták, hogy az árkiigazításokat az ipari fára vonatkozó indexszel összhangban kell végrehajtani, az áringadozás kockázatát pedig az államnak és a HoKaWe-nek egyenlő arányban kell viselnie (ahogyan ezt az árkiigazítási záradékban meghatározták).

(59)

Utalás történt rá, hogy a megállapodás hatálya alá tartozó árváltozások nem adódtak teljesen automatikusan egy előzetesen a képlet segítségével meghatározott matematikai számításból. A (19) preambulumbekezdés értelmében a Németország által a hivatalos vizsgálati eljárás során rendelkezésre bocsátott információkból sokkal inkább az derül ki, hogy a képletet a megállapodás időtartama alatt többször is módosították (12).

(60)

Az (52) preambulumbekezdésben szereplő áttekintésből egyértelműen kiderül, hogy ténylegesen megmutatkoztak a képlet említett, előrelátható negatív hatásai, mert a HoKaWe által megfizetett ár jelentősen alacsonyabb volt, mint az az ár, amely az árkiigazítási záradékból adódott volna. Emellett az ár sokkal alacsonyabb volt a brandenburgi erdőből származó fa átlagos áránál is, azaz annál az árnál, amelyért Brandenburg tartomány a fát más üzemek számára értékesítette (13).

(61)

Ebből következik, hogy a tartomány számára ismert volt, hogy a képlet alkalmazása nem vezet majd az ipari fára vonatkozó index alapján történő, tervezett árváltozáshoz és az áringadozási kockázat felek közötti, megfelelő megosztásához, de ezt a tényt a tartomány elfogadta.

(62)

Mindezek alapján levonható a következtetés, hogy az árkiigazítási záradék Brandenburg tartomány számára ugyan az átlagárnál alacsonyabb, ugyanakkor a piaci szabályoknak megfelelő árakhoz vezetett volna. Ezek az árak a részt vevő felek vállalható megfontolásain és tárgyalásain alapultak, így nem kizárható, hogy egy magánszektorbeli szereplő egyező vagy hasonló feltételek mellett megállapodást kötött volna.

(63)

A felek által a képlet alapján ténylegesen végrehajtott árkiigazítások ezzel szemben nem feleltek meg a fenti, piaci szabályokkal összeegyeztethető feltételeknek, és olyan árakat eredményeztek, amelyek jelentősen alacsonyabbak voltak, mint azok az árak, amelyeket az árkiigazítási záradék alkalmazása eredményezett volna (és sokkal alacsonyabbak voltak, mint a fa átlagára Brandenburg tartományban).

(64)

Míg az árkiigazítási záradék alapján végrehajtott ármódosítás ésszerű vállalkozói döntésnek tekinthető, valamint magában foglalja az áringadozás kockázatának a felek között való igazságos megosztását, a képlet alkalmazásából eredő árak ennél az árnál jelentősen alacsonyabbak voltak, ráadásul nem jártak együtt a kockázatok említett megosztásával. Eltérően az SA.19045 sz. ügytől (Bajorország által esetlegesen nyújtott támogatás (Bajor Tartományi Erdészeti Igazgatóság) a Klausner vállalkozással kötött hosszú távú faszállítási szerződések formájában) (14), amellyel kapcsolatban a Bizottság a piaci átlagárnál alacsonyabb árakat támogatástól mentesnek tekintette, mivel a piacot túlkínálat jellemezte, és Bajorország egy hosszú távú, rendszeres nagybani felvásárló bevonására törekedett, ebben az ügyben nem lehet megindokolni, hogy az árak alacsonyabbak azoknál az áraknál, amelyeket az árkiigazítási záradék alkalmazása eredményezett volna. A felek egyeztetésének eredményeképp létrejött árkiigazítási záradék tekintetbe vette a megállapodás hosszú távú jellegét, valamint az értékesítendő fa minőségét, és már így is a Brandenburg tartományi átlagárnál alacsonyabb árakat eredményezett. Semmi nem utal arra, hogy egy magánszektorbeli szereplő számára elfogadható lett volna egy ennél alacsonyabb ár.

(65)

Ezt igazolják a Németország által előadottak is, miszerint az árkiigazítási záradék tükrözte a felek valódi szándékait. Miután a (16) preambulumbekezdésben szereplő két 2010. évi szakvélemény utalt arra, hogy a megállapodásnak a képlet alkalmazása miatt jelentősége lehet az állami támogatásokra vonatkozó jog szempontjából, Brandenburg tartománynak 2011-ben sikerült elérnie a megállapodás módosítását, melynek eredményeképp törölték a hibás képletet. A Brandenburg tartomány által folytatott tárgyalások eredményeképp a módosított megállapodás már nem tartalmazta a képletet, és így megfelelt a felek valódi szándékának, továbbá megszűntek a támogatásokkal kapcsolatos jogi aggályok.

(66)

Ebből következik, hogy a megállapodás végrehajtása (különösen a képlet alapján végrehajtott árkiigazítások) nem lett volna elfogadható egy magáneladó számára, és nem felelt meg a piaci szabályoknak.

(67)

Németország előadta, hogy a brandenburgi kormány először az Erdészeti Igazgatóság 2009. évi újjászervezése során értesült arról, hogy a HoKaWe által ténylegesen megfizetett árak nem feleltek meg az árkiigazítási záradékkal elérni kívánt árváltozásnak, hanem jóval alacsonyabbak voltak, mint azok az árak, amelyeken más üzemek a fát beszerezték; Brandenburg tartomány az erről való értesülést követően a piaci szabályoknak megfelelő módon járt el: megbízást adott a (16) preambulumbekezdésben említett két szakvélemény elkészítésére és újratárgyalta a megállapodást, ami a megállapodás 2011-es módosításához vezetett.

(68)

Ezek az érvek nem bizonyultak helytállónak a vizsgálat során. Először is, mint ahogyan az az (54)–(57) preambulumbekezdésekből kiderül, a képlet alkalmazásának következményei már a megállapodás aláírásának időpontjában is előreláthatók voltak. Másodszor egy magánszektorbeli eladó, akinek célja a megállapodásban szereplő árkiigazítási záradék alkalmazása, következésképp az árváltozásokat pontosan nyomon követi, haladéktalanul követelte volna az árak újratárgyalását. A (65) preambulumbekezdés alapján a megállapodásnak a Brandenburg tartomány általi sikeres újratárgyalása sokkal inkább azt bizonyítja, hogy a képlet nem tükrözte a felek valódi szándékait (az árkiigazítási záradéknak megfelelően). Az újratárgyalás továbbá azt is mutatja, hogy a HoKaWe nem zárkózhatott el az elől, hogy a képletet kivegyék a megállapodásból.

(69)

Ebből következik, hogy a HoKaWe a megállapodás hatálybalépése (2006 június 1.) és módosítása (2011 június 30.) közötti időszakban gazdasági előnyben részesült.

(70)

Más feltételek is teljesültek, amelyek az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint a támogatás meglétét bizonyítják. Az előnyt célzottan biztosították, mivel a megállapodás kizárólag egy bizonyos vállalkozásnak kedvezett. Az előnyt egy tagállam, ezen belül Brandenburg tartomány hatóságai biztosították. A megállapodás feltételeinek megfelelően a HoKaWe részére értékesített átlagos famennyiség jelentős volt; az előnyös feltételek mellett szállított fa javította az átvevő piaci helyzetét versenytársaihoz képest, és ezért versenytorzuláshoz vezetett. A fapiacon a különböző tagállamok vállalkozásai versenyben állnak egymással. A szállítási megállapodás csak az Eberswalde 70 kilométeres körzetében található erdőkből szállított fára vonatkozott, ugyanakkor Eberswalde a lengyel határ közvetlen közelében található (30 km). Ezért a támogatás a tagállamok közötti versenyt is hátrányosan befolyásolja. Így arra a következtetésre lehet jutni, hogy a megállapodás végrehajtása, amely ahhoz vezetett, hogy a megfizetett árak a képleten alapultak, állami támogatást jelent.

(71)

A megállapodás említett módosítása, amely 2011. július 1-jén lépett hatályba, a támogatási intézkedés lezárásának tekinthető. A módosítás következtében az árváltozásokat 2011. július 1-jét követően az árkiigazítási képlet alapján kellett végrehajtani annak érdekében, hogy a felek eredeti szándékát megerősítsék és pontosan végrehajtsák. A megállapodás módosított formája megfelel a piaci szabályoknak, így a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a HoKaWe 2011. június 30-át követően már nem részesült gazdasági előnyben a megállapodás keretében eszközölt kifizetések révén.

(72)

A támogatás összeegyeztethetősége nem nyilvánvaló, továbbá Németország által sem bizonyított. Ezért a HoKaWe számára a megállapodás végrehajtásából 2006 júniusa és 2011 júniusa között eredő előny a belső piaccal nem összeegyeztethető támogatást jelent.

(73)

A (49)–(51) preambulumbekezdéseknek megfelelően az árkiigazítási záradék a piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető. Ezért a támogatástartalom a Bizottság értelmezése szerint az az összeg, amely az árkiigazítási záradék alkalmazásával fizetendő ár és a képlet alapján ténylegesen megfizetett ár közötti különbségből adódik (15).

(74)

A HoKaWe számára biztosított támogatás összege következésképp 2 406 415 EUR.

(75)

Ha a Bizottság megállapítja, hogy valamely támogatás a belső piaccal nem összeegyeztethető, akkor az EUMSZ és a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottság jogosult dönteni arról, hogy az érintett tagállamnak meg kell-e szüntetnie a támogatást vagy módosítania kell azt (17). Szintén a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata azt mutatja, hogy a Bizottság határozata által a belső piaccal összeegyeztethetetlennek tekintett támogatások esetében a támogatás eltörlése vonatkozásában az államra kirótt kötelezettség célja a korábbi helyzet visszaállítása. (18) Ezzel összefüggésben a Bíróság azt is megállapította, hogy ezt a célkitűzést teljesítettnek kell tekinteni, ha a kedvezményezett visszafizette a jogellenes támogatással nyújtott összegeket, ezáltal elveszítve azt az előnyt, amelyet a piacon versenytársaival szemben élvezett, és a támogatás nyújtása előtti helyzet helyreáll (19).

(76)

Összhangban az ítélkezési gyakorlattal a 659/1999/EK tanácsi rendelet (20) 14. cikkének (1) bekezdésében a következő szerepel: „Amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére […].”

(77)

Mivel az EUMSZ 108. cikkét megsértő mostani intézkedés nem került bejelentésre a Bizottságnál, következésképpen jogellenes és a belső piaccal nem összeegyeztethető támogatásnak minősül, a támogatás engedélyezését megelőző piaci helyzet helyreállítása érdekében vissza kell fizettetni. A visszafizettetés ezért arra az időszakra vonatkozik, amikor a kedvezményezett előnyben részesült, azaz arra az időtartamra, amely a támogatásnak a kedvezményezett részére történő rendelkezésre bocsátásával veszi kezdetét és a támogatás tényleges visszafizetésével fejeződik be; a visszafizettetendő összegek tartalmazzák a tényleges visszafizetés időpontjáig esedékes kamatokat is.

(78)

A Brandenburg tartomány és a HoKaWe között létrejött keretszerződés végrehajtása a megállapodás aláírásától kezdve (2006. június 1.) annak módosításáig (2011. június 30.) a belső piaccal nem összeegyeztethető állami támogatást tartalmazott. Ezért a támogatást a visszafizettetendő összegre vonatkozó kamatokkal együtt vissza kell fizettetni.

a)

a kedvezményezett által visszafizetendő teljes összeg (a támogatás összege és a kamatok);

b)

az e határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott illetve tervezett intézkedések részletes bemutatása;

c)

az azt bizonyító dokumentumok, hogy a kedvezményezetteket felszólították a támogatás visszafizetésére.