23.12.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 343/97

(1)

A 443/2009/EK rendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében a Bizottság köteles minden, az Unióban működő személygépkocsi-gyártó és minden, a rendelet 7. cikkének (7) bekezdése alapján létrehozott gyártói csoportosulás esetében minden évben megerősíteni az átlagos fajlagos CO2-kibocsátás értékét és a fajlagos kibocsátási célértéket. E megerősítés alapján a Bizottságnak meg kell állapítania, hogy a gyártók és a csoportosulások teljesítették-e a rendelet 4. cikkében foglalt követelményeket. Ha nyilvánvaló, hogy valamely gyártó vagy csoportosulás nem teljesítette a fajlagos kibocsátási célértékét, akkor a rendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság köteles az érintett gyártókat, illetve az érintett csoportosulásokat vezető gyártókat – nekik címzett egyedi határozat útján – többletkibocsátási díj megfizetésére kötelezni.

(2)

A 443/2009/EK rendelet 4. cikke értelmében a gyártóknak és a csoportosulásoknak a célértékeket 2012-től fogva kell kötelezően teljesíteniük. A Bizottság ennek ellenére a 2010. és a 2011. naptári évre vonatkozóan is számít indikatív célértékeket, és a rendelet 8. cikkének (6) bekezdése alapján értesíti azokat a gyártókat és csoportosulásokat, amelyek átlagos fajlagos kibocsátása az indikatív célértéküket meghaladja. Mivel a 2010. és a 2011. évi célértékek arra szolgálnak, hogy jelezzék a gyártóknak a 2012. évi kötelező célérték teljesítése érdekében megteendő erőfeszítések mértékét, a gyártók 2010. és 2011. évi átlagos fajlagos kibocsátásait indokolt a rendelet 4. cikkének második bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelően, minden egyes gyártó esetében csak az általa gyártott járművek legkevesebbet kibocsátó 65 %-ának figyelembevételével meghatározni.

(3)

Az átlagos fajlagos kibocsátások és a fajlagos kibocsátási célértékek számításához a 443/2009/EK rendelet II. mellékletének C. részében meghatározott, a tagállamok által a megelőző naptári évben nyilvántartásba vett új személygépkocsikra vonatkozó adatokat kell felhasználni. Az adatokat a gyártók által kibocsátott megfelelőségi nyilatkozatokból vagy más, az új személygépkocsik nyilvántartásba vett adatainak a 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti nyomon követéséről és bejelentéséről szóló, 2010. november 10-i 1014/2010/EU bizottsági rendelet (2) 3. cikkének (1) bekezdése értelmében ezzel egyenértékű adatokat tartalmazó dokumentumokból kell venni.

(4)

A 2010. évi adatokat a tagállamok többsége a 443/2009/EK rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében előírt 2011. február 28-i határidőig továbbította a Bizottságnak. Az összes tagállamra kiterjedő teljes adathalmaz azonban csak április közepére jutott hiánytalanul a Bizottság birtokába, és csak ekkor kezdődhetett meg előzetes ellenőrzése.

(5)

Azokban az esetekben, amikor az előzetes ellenőrzés alapján azt állapította meg, hogy egyes adatok hiányoznak vagy nyilvánvalóan helytelenek, a Bizottság felvette a kapcsolatot az érintett tagállammal, és az érintett tagállam beleegyezésével végrehajtotta a megfelelő módosításokat, illetve kiegészítéseket. Ha egy tagállammal nem sikerült megállapodásra jutni, akkor e tagállam előzetes adatai nem kerültek kiigazításra.

(6)

A Bizottság 2011. június 29-én a 443/2009/EK rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével összhangban közzétette az előzetes adatokat, és 89 gyártót értesített a 2010. évi átlagos fajlagos kibocsátására és fajlagos kibocsátási célértékére vonatkozóan elvégzett előzetes számítás eredményeiről. A gyártókat felkérte arra, hogy ellenőrizzék az adatokat, és a rendelet 8. cikke (5) bekezdése első albekezdésének megfelelően az értesítés kézhezvételétől számítva három hónapon belül értesítsék a Bizottságot a bennük észlelt esetleges hibákról.

(7)

A Bizottság az internetes oldalain augusztus 12-én iránymutatást tett közzé a személygépkocsik CO2-kibocsátási adataiban észlelt hibákra vonatkozó értesítések összeállításához. Az iránymutatás meghatározza az értesítés formátumát, és megjelöli azokat az adatokat, amelyeket a gyártóknak meg kell küldeniük a Bizottságnak ahhoz, hogy mód legyen az általuk észlelt hibák figyelembevételére.

(8)

A három hónapos határidőn belül tizenöt gyártó küldött értesítést az általa észlelt hibákról. Egy gyártó a határidő lejárta után küldött hiánytalan értesítést. A tizenöt gyártó közül hétnek az értesítése részletes információkat tartalmazott az észlelt hibákról, és megindokolta a javasolt kiigazításokat. A fennmaradó nyolc gyártó csupán vázlatos értesítést küldött, mely formátumát és tartalmát tekintve csak részben felelt meg a Bizottság ajánlásának. Az észlelt hibákról értesítést küldő gyártók mellett nyolc további gyártó is jelezte a Bizottságnak, hogy hibákat észlelt az adatokban, további információkat vagy alátámasztó adatokat azonban nem szolgáltatott sem a hibák természetéről, sem okaikról.

(9)

Azon 73 gyártó esetében, amelyek nem küldtek értesítést az általuk észlelt hibákról, illetőleg csak jelezték, hogy hibát észleltek, de nem bocsátották rendelkezésre a szükséges alátámasztó adatokat, az átlagos fajlagos kibocsátásokra és a fajlagos kibocsátási célértékekre vonatkozó előzetes adatokat és előzetes számítást kiigazítás nélkül indokolt megerősíteni.

(10)

A Bizottságnak indokolt figyelembe vennie azon gyártók értesítéseit, amelyek az általuk észlelt hibákkal kapcsolatban rendelkezésre bocsátották a szükséges információkat és alátámasztó adatokat, és, amennyiben az helyénvaló, indokolt módosítania az átlagos fajlagos kibocsátásokra és a célértékekre vonatkozó előzetes számításokat.

(11)

A Bizottságnak bejelentett nyilvántartásba vételek száma a nyilvántartásba vételt végző tagállami hatóságok kizárólagos felelősségi körébe tartozik. Mivel a gyártók eladási adatai nem szükségképpen adnak pontos képet az egy adott tagállamban egy adott időszak folyamán nyilvántartásba vett járművek számáról, a nyilvántartásba vételek számában észlelt hibákat nem indokolt figyelembe venni az átlagos fajlagos kibocsátások számításában. Ez azt jelenti, hogy kizárólag a nyilvántartásba vett járművekre vonatkozó adatokban észlelt hibákat indokolt figyelembe venni. Előfordult ugyanakkor, hogy egyes gyártók azt jelezték, hogy bizonyos nyilvántartásba vett járművek másik gyártóhoz tartoznak. A véglegesen megerősített adatokban ezeket a jelzéseket indokolt figyelembe venni.

(12)

A hiánytalan értesítésekből nyilvánvaló, hogy a gyártók képesek voltak megállapítani az adategyüttesek egy részének helytálló voltát, és képesek voltak kiigazításokat javasolni az adategyüttesek azon részeihez, amelyeket tudtak ellenőrizni. Az adategyüttesek 4–15 %-a azonban olyan nyilvántartásba vételekre vonatkozik, amelyek esetében nem azonosítható be a konkrét jármű, és amelyek esetében így a gyártó nem volt képes ellenőrizni sem a CO2-kibocsátások, sem a tömeg értékét. Ennek oka általában az, hogy hiányoznak azok az információk – pontosabban fogalmazva: hiányzik az adott járművek típusának, változatának és kivitelének kódjából álló azonosító kód –, amelyek alapján a gyártó beazonosíthatná a konkrét járművet. Az esetek egy kis számában a nyilvántartásba vett jármű hozzárendelhető volt a gyártóhoz, a CO2-kibocsátásra és a tömegre vonatkozó alapvető adatok azonban nem álltak rendelkezésre.

(13)

A Bizottság megvizsgálta a gyártók által javasolt kiigazításokat és az alátámasztásukra rendelkezésre bocsátott adatokat. Azokban az esetekben, amikor a gyártó a hiányzó érték beírásával vagy a helytelen érték helyesbítésével kiigazította az azon nyilvántartásba vételekre vonatkozó adatokat, amelyeket képes volt ellenőrizni, és a gyártó által megadott érték összeegyeztethető a referencia-adatforrások által jelzett – például a típus-jóváhagyási okmányokból származó – értékekkel, a gyártó által javasolt kiigazítást indokoltnak kell tekinteni. Azokban az esetekben ugyanakkor, amikor a gyártó jelezte, hogy hibát észlelt, de nem javasolt kiigazítást, és azt sem jelezte kielégítő módon, hogy az ellenőrzésre rendelkezésre álló három hónap alatt a hiba kiigazítása nem lehetséges, a hibát akkor sem kell figyelembe venni a végleges számításban, ha esetleg egyébként volna mód ellenőrzésére és kiigazítására.

(14)

Azon nyilvántartásba vételek esetében, amelyeket, bár hozzárendelhetők gyártókhoz, a gyártók nem voltak képesek ellenőrizni, az átlagos CO2-kibocsátás és a fajlagos kibocsátási célérték számításában a nyilvántartásba vételben szereplő CO2-kibocsátás- és tömegértékeket indokolt figyelembe venni. Tekintettel kell ugyanakkor lenni arra a körülményre is, hogy a gyártók nem voltak képesek ellenőrizni ezeket az értékeket, és biztosítani kell, hogy ezen értékek figyelembevétele ne befolyásolja hátrányosan az adott gyártó végleges értékeit. Ennek megfelelően az adott számítás során egy olyan hibahatárt kell alkalmazni, amely megfelelő módon figyelembe veszi az adott gyártónak az észlelt hibákra vonatkozó értesítésben ismertetett és megindokolt különleges helyzetét. Pontosabban fogalmazva: az átlagos fajlagos kibocsátások és az átlagos tömeg értékéhez kell hibahatárt társítani, hiszen ez a két paraméter határozza meg egy adott gyártó esetében a fajlagos kibocsátási célértéktől való távolságot, vagyis azt, hogy az adott gyártó mennyire van közel a fajlagos kibocsátási célértékének teljesítéséhez.

(15)

A hibahatárt a fajlagos kibocsátási célértéktől mért távolságok különbségeként, azaz a fajlagos kibocsátási célérték és az átlagos kibocsátás különbségének az azon nyilvántartásba vételekkel, illetve azok nélkül számított értéke közötti különbségként kell meghatározni, amelyeket a gyártó nem volt képes ellenőrizni. A gyártó célértéktől való távolságát – a különbség előjelétől függetlenül – a hibahatárral mindig csökkenteni kell.

(16)

Az átlagos kibocsátások végleges számításában nem indokolt figyelembe venni azokat a nyilvántartásba vételeket, amelyek kapcsán sem a CO2-kibocsátások vagy a tömeg értéke, sem az azonosító kód nem áll rendelkezésre.

(17)

Mivel most első ízben, a 2010. évi adatok kapcsán kerül sor a 443/2009/EK rendelet szerinti adatellenőrzésre, indokolt kivételesen azokat az értesítéseket is figyelembe venni, amelyek nem tartalmazzák mindazokat az információkat, amelyeket a Bizottság a jelzett hibák teljes mértékű figyelembevételéhez szükségesnek ítél. Az ezen értesítések tárgyát képező számításokban figyelembe veendő hibahatárokat ugyanakkor annak alapján indokolt meghatározni, hogy a Bizottság saját megítélése szerint a szóban forgó gyártók hány nyilvántartásba vételt nem képesek valóban ellenőrizni. A 2010. évi adatok megerősítése kapcsán kivételesen indokolt figyelembe venni azt az értesítést is, amelyet az érintett gyártó röviddel a határidő lejárta után küldött meg a Bizottságnak.

(18)

A 2010-ben nyilvántartásba vett új személygépkocsik átlagos fajlagos CO2-kibocsátásait, a fajlagos kibocsátási célértékeket és az e két érték közötti különbségeket a fentieknek megfelelően meg kell erősíteni,

a)

a fajlagos kibocsátási célértéket;

b)

a fajlagos CO2-kibocsátást, az indokolt esetekben a vonatkozó hibahatárral kiigazítva;

c)

az a) és a b) pont szerinti érték különbségét;

d)

az összes új személygépkocsi átlagos fajlagos CO2-kibocsátását;

e)

az Unióban forgalomba hozott összes új személygépkocsi átlagos tömegét.