18.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 68/22

(1)

A perfluor-alkilezett anyagok ipari és fogyasztói alkalmazása igen széles körű, többek között az alábbiak előállítására hasznáják: szövetek és szőnyegek szennyeződésálló rétege, élelmiszerekkel való érintkezésre szánt papírtermékek olajálló rétege, tűzoltóhab, a bányászat és az olajfúrás terén használt felületaktív anyagok, padlófényező és rovarirtó. A perfluor-alkilezett anyagok fontos csoportját képezik a (per)fluorozott szerves felületaktív anyagok, melyek sorába tartozik a perfluor-oktán-szulfonát (PFOS) és a perfluor-oktánsav (PFOA).

(2)

A PFOS és a PFOA széles körű használatának köszönhetően azok sói és prekurzorai fellelhetők a környezetben, a halak, madarak és emlősök szervezetében. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) ezért felkérte az élelmiszerláncba bekerülő szennyező anyagok tudományos testületét, dolgozzon ki véleményt arról, hogy a PFOS-nak és sóinak való emberi expozíció tekintetében mennyire játszik jelentős szerepet az élelem, és mennyiben járulnak hozzá a különböző élelmiszerek és élelmiszerekkel érintkező anyagok e kitettséghez; az EFSA továbbá a testület tanácsát kérte a perfluorinozott szerves vegyületek kockázatértékelése terén végrehajtandó, további lépésekkel kapcsolatban.

(3)

Az élelmiszerláncba bekerülő szennyező anyagok tudományos testülete 2008. február 21-én szakvéleményt (1) fogadott el a PFOS-ról, a PFOA-ról és azok sóiról.

(4)

Szakvéleményében az EFSA megállapította, hogy a PFOS és a PFOA a lakosság nagy részére valószínűleg nincs káros hatással, azonban bizonytalanság merült fel a fent említett anyagoknak az élő szervezetek fejlődésére gyakorolt hatása tekintetében. Az EFSA szerint ezért olyan további adatokra van szükség, amelyek az élelmiszerekben és az emberi szervezetben fellelhető perfluor-alkilezett anyagok mennyiségéről tájékoztatnak, és amelyek elsősorban a kitettségre vonatkozó tendenciák nyomon követésére szolgálnak.

(5)

A környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról (persistent organic pollutant, POP) szóló stockholmi egyezmény értelmében a szerződő felek feladata a POP anyagok, azok helyettesítő anyagai, valamint a POP-listára javasolt anyagok („candidate POPs”) nyomon követése; az egyezmény B. melléklete az előállítási és használati korlátozás tárgyát képező anyagok között felsorolja a PFOS-t és sóit, valamint a perfluor-oktán-szulfonil-fluroidot,

1.

A tagállamok számára javasolt a 2010 és 2011 közötti időszakban nyomon követni az élelmiszerben fellelhető perfluor-alkilezett anyagok előfordulását. A nyomon követést – a fogyasztói szokásokat tükröző módon – az élelmiszerek széles körére, így az állati eredetű élelmiszerekre, köztük halakra, húsokra, tojásra, tejre és az azokból készült termékekre, valamint növényi alapú élelmiszerekre is ki kellene terjeszteni, hogy a kitettség mértékéről megfelelő becslést lehessen készíteni.

2.

A tagállamoknak az egyes élelmiszerek dioxin- és dioxinszerű PCB-tartalmának hatósági ellenőrzésére szolgáló mintavételi és vizsgálati módszerek megállapításáról szóló, 2006. december 19-i 1883/2006/EK bizottsági rendelet (2) I. melléklete szerinti mintavételi eljárások betartásával kellene biztosítaniuk, hogy a minták a mintavétel alapjául szolgáló tételre nézve reprezentatívak legyenek.

3.

A tagállamok számára javasolt a perfluor-alkilezett anyagok elemzése a PFOS és a PFOA vegyületek, valamint lehetőség szerint olyan prekurzoraik kimutatása céljából, mint a perfluor-oktán-szulfonamid, az N-etil-perfluor-oktán-szulfonamid-etanol és a 8:2 fluor-telomer-alkohol. A tagállamoknak lehetőség szerint ki kellene terjeszteniük a vizsgálatokat a PFOS-hez és a PFOA-hoz hasonló, de eltérő lánchosszúságú (C4–C15) vegyületek, valamint polifluoralkil-foszfát felületaktív anyagok – köztük a 8:2 di-polifluoralkil-foszfát felületaktív anyagok és a 8:2 mono-polifluoralkil-foszfát felületaktív anyagok – élelmiszerekben való jelenlétének felbecsülésére is.

4.

A tagállamoknak a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) III. mellékletének megfelelően kellene elemezniük a perfluor-alkilezett anyagokat, olyan elemzési módszer alkalmazásával, amelyről már bebizonyosodott, hogy az általa nyert eredmények megbízhatók. Ideális esetben a visszanyerési aránynak 70–120 % között kellene lennie, 1 μg/kg mennyiségmeghatározási határral.

5.

A tagállamok számára javasolt, hogy az EFSA által meghatározott információk mellett a nyomon követés során nyert, teljes súly alapján kifejezett adatokat is rendszeresen eljuttassák az EFSA számára; az adatok adatbázisba rendezése érdekében az adatküldésnek az EFSA által megszabott elektronikus jelentéstételi formában kellene történnie. A tagállamoknak – a kitettségre vonatkozó tendenciák nyomon követése céljából – el kellene juttatniuk az EFSA-hoz azokat az előző évekből rendelkezésre álló adatokat is, amelyeket egy bizonyítottan megbízható eredményekkel járó elemzési módszer felhasználásával nyertek.