MELLÉKLET

A veszélyes fogyasztási termékekről a gyártók és a forgalmazók által a tagállamok illetékes hatóságai számára megküldendő értesítésekre vonatkozó iránymutatások a 2001/95/EK irányelv 5. cikkének (3) bekezdésével összhangban

1.   BEVEZETÉS

1.1.   Az iránymutatások háttere és céljai

Az általános termékbiztonságról szóló irányelv célja annak biztosítása, hogy az EU-ban forgalomba hozott, nem élelmiszernek minősülő fogyasztási termékek biztonságosak legyenek. Az irányelv tájékoztatási kötelezettséget ír elő a gyártókra és forgalmazókra az illetékes hatóságok felé a veszélyes termékekkel kapcsolatos eredményekről és intézkedéseikről.

Az általános termékbiztonságról szóló irányelv felhatalmazza a Bizottságot, hogy a tagállamok általános termékbiztonságról szóló irányelv bizottságának a segítségével kidolgozzon olyan egyszerű és világos kritériumokat meghatározó iránymutatást, amely lehetővé teszi e kötelezettség eredményes alkalmazását. Az iránymutatás célja továbbá a gazdasági szereplők és az illetékes hatóságok munkájának egyszerűbbé tétele úgy, hogy meghatározza a különleges feltételeket, különösen az olyan ritkán előforduló körülményeket vagy termékeket, amelyek esetében az értesítés nem helyénvaló. Az iránymutatásnak kell meghatároznia a gyártók és forgalmazók által a hatóságoknak megküldendő szabvány értesítési formanyomtatvány tartalmát és felépítését is.

A Bizottság különösen az értesítési eljárás eredményességének és megfelelő működésének biztosításáért felel.

Ezen iránymutatások céljai tehát:

a)	a gyártók és forgalmazók kötelezettségei körének tisztázása működési szempontból, hogy csak a kockázatkezelés szempontjából fontos információkról küldjenek tájékoztatást és elkerüljék az információkkal való túlterhelést;

b)	utalás a „veszélyes termékek” fogalmának helyénvaló alkalmazási kritériumaira;

c)	a „ritkán előforduló körülmények vagy termékek” azonosításához szükséges kritériumok megállapítása;

d)	az értesítések tartalmának meghatározása, különösen az előírt információ és az adatok, és az alkalmazandó forma tekintetében;

e)	annak megállapítása, hogy az értesítést hogyan és kinek kell benyújtani;

f)	az értesítést kapott tagállamok által kivitelezendő követő lépések meghatározása, és e követő lépésekkel kapcsolatban biztosítandó tájékoztatás.

1.2.   Az iránymutatások státusa és a további fejlemények

Státus

Ezek működéssel kapcsolatos útmutatások. Ezen útmutatásokat a Bizottság az általános termékbiztonságról szóló irányelv bizottságban résztvevő tagállamokkal folytatott konzultációkat követően fogadta el a tanácsadó eljárásnak megfelelően.

Következésképpen ezen útmutatások képezik a termékbiztonságról szóló irányelv rendelkezései alkalmazásának a referencia dokumentumát a veszélyes fogyasztási termékek tekintetében a gyártók és forgalmazók által a tagállamok illetékes hatóságainak megküldendő értesítés vonatkozásában.

További fejlemények

Ezen iránymutatások esetében kiigazításokra lesz majd szükség a tapasztalatok és új fejlemények fényében. A Bizottság szükség szerint frissíti és módosítja azokat az általános termékbiztonságról szóló irányelv 15. cikkében utalt bizottsággal folytatott konzultációt követően.

1.3.   Az iránymutatások címzettjei

Ezen iránymutatások címzettjei a tagállamok. Céljuk, hogy iránymutatást nyújtsanak a fogyasztási termékek gyártóinak és forgalmazóinak, valamint a gyártóktól és forgalmazóktól származó információk fogadására kapcsolattartó pontként kijelölt nemzeti hatóságoknak, hogy biztosítsák a kérdéses értesítési eljárás eredményes és egységes alkalmazását.

2.   AZ ÁLTALÁNOS TERMÉKBIZTONSÁGRÓL SZÓLÓ IRÁNYELV GYÁRTÓK ÉS FORGALMAZÓK ÁLTAL BENYÚJTANDÓ ÉRTESÍTÉSRŐL SZÓLÓ RENDELKEZÉSEINEK AZ ÖSSZEGZÉSE

2.1.   Tájékoztatási kötelezettség a tagállamok illetékes hatóságai felé

Az általános termékbiztonságról szóló irányelv értelmében a gyártók és forgalmazók kötelesek tájékoztatni az illetékes hatóságokat, amennyiben tudják, vagy a birtokukban lévő információ vagy szakmai tudásuk alapján tudniuk kellene, hogy az általuk forgalmazott termék (az irányelv meghatározásai és kritériumai szerint) veszélyes.

A „ritkán előforduló” körülmények vagy termékek nem tartoznak az értesítési kötelezettség hatálya alá.

A gyártók és forgalmazók előzetesen tájékoztathatják a hatóságokat valamely termékkel kapcsolatos lehetséges kockázatról, mihelyt az a tudomásukra jut. E tájékoztatásnak köszönhetően a hatóságok segíthetnek abban, hogy a gyártók és forgalmazók pontosan teljesítsék értesítési kötelezettségüket. Ezen túlmenően, amennyiben kétségeik vannak valamely termék által jelentett veszély meglétét illetően, a nemzeti hatóságaikhoz fordulhatnak.

2.2.   Az értesítésről szóló rendelkezés oka és céljai

A veszélyes anyagokkal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség a hatóságok felé a jobb piacfelügyelet és kockázatkezelés lényeges eleme.

A gyártók és forgalmazók elsődleges feladata, saját üzleti tevékenységük keretében a veszélyes termékekből származó kockázatok megelőzése. Előfordulhat azonban, hogy a gyártók és forgalmazók nem tettek meg (vagy nincsenek abban a helyzetben, hogy megtegyenek) minden szükséges intézkedést. Továbbá ugyanazon terméktípushoz tartozó más termékek is jelenthetnek a vizsgált termékekhez hasonló veszélyeket.

Az értesítési eljárás célja, hogy az illetékes hatóságok figyelemmel kísérhessék azt, hogy a vállalatok megfelelő intézkedéseket hoztak-e a már forgalomban lévő termék által jelentett veszély kezelésére, és további intézkedéseket rendeljenek el, vagy tegyenek, amennyiben szükséges a veszélyek megelőzése érdekében. Az értesítés segítségével az illetékes hatóságok azt is felmérhetik, hogy szükséges-e ellenőrizni a forgalomban lévő más, hasonló termékeket. Ezért az illetékes hatóságoknak megfelelő információt kell kapniuk, amelynek segítségével felmérhetik azt, hogy a gazdasági szereplő megfelelő intézkedéseket hozott-e egy adott veszélyes termékkel kapcsolatosan. E tekintetben megjegyzendő, hogy az általános termékbiztonságról szóló irányelv értelmében az illetékes hatóságoknak jogukban áll további tájékoztatást kérni, amennyiben úgy találják, hogy nem tudják még megállapítani azt, hogy egy adott vállalat megfelelő intézkedéseket hozott-e valamely veszélyes termékkel kapcsolatosan.

3.   AZ ÉRTESÍTÉS KRITÉRIUMAI

3.1.   Hatálya

Az általános termékbiztonságról szóló irányelv értelmében az értesítéssel szembeni első követelmény az, hogy ennek az irányelvnek a hatálya alá tartozzon és az 5. cikkének (3) bekezdésében szereplő feltételek teljesüljenek.

Megjegyzendő, hogy a veszélyes élelmiszertermékekkel kapcsolatos értesítésre az EU élelmiszertörvénye (2002/178/EK rendelet (1)) külön követelményeket állapít meg.

Amennyiben termékbiztonságról szóló közösségi ágazati jogszabály azonos céllal értesítési kötelezettséget állapít, az kizárja az általános termékbiztonságról szóló irányelvben foglalt kötelezettség alkalmazhatóságát az ágazati követelményekkel lefedett termékkategóriákra. Az értesítési eljárások és azok céljai közti kapcsolatról szóló további tájékoztatás céljából lásd „Iránymutató dokumentum az általános termékbiztonságról szóló irányelv és bizonyos ágazati irányelvek közti kapcsolatról” (2). E dokumentum kidolgozása tovább folytatódik, különösen ha a tapasztalatok fényében átfedés vagy bizonytalanság jelentkezik az általános termékbiztonságról szóló irányelv 5. cikkének (3) bekezdése és az ágazati információk vagy a konkrét közösségi jogszabályokban megállapított értesítési kötelezettségek alkalmazását illetően.

Megemlítendő továbbá, hogy ezek az iránymutatások nem függnek össze, és nem ütköznek a „védzáradékokkal” vagy más, termékbiztonságról szóló vertikális közösségi jogszabály által megállapított értesítési eljárások alkalmazásával.

Az értesítés lényeges kritériumai:

—	A termék az irányelv 2 (a) cikke hatálya alá tartozik: termék, amelyet a fogyasztóknak szántak, vagy valószínűsíthetően fogyasztók használnak (ideértve a szolgáltatással összefüggésben nyújtott terméket és használt termékeket),

—	Az irányelv 5. cikke alkalmazandó (azaz, más közösségi jogszabály nem állapít meg konkrét, hasonló kötelezettséget, lásd az általános termékbiztonságról szóló irányelv 1. cikk (2) bekezdés b) pontját),

—	A terméket forgalomba hozták,

—

A gyártó vagy forgalmazó bizonyítani tudja (a forgalomban lévő termékek biztonságának nyomonkövetése, vizsgálat, minőségellenőrzés vagy más egyéb források alapján), hogy a termék az általános termékbiztonságról szóló irányelv meghatározása értelmében veszélyesnek minősül (nem teljesíti az általános biztonsági követelményeket figyelembe véve az általános termékbiztonságról szóló biztonsági kritériumokat), vagy nem teljesíti a vizsgált termékre vonatkozó közösségi ágazati jogszabályok biztonsági követelményeit,

—	A kockázatok, veszélyek tehát olyan jellegűek, hogy a termék nem maradhat forgalomban, és a gyártók (és forgalmazók) kötelesek megfelelő megelőző és javító lépést tenni (módosítani a terméket, figyelmeztetést közzétenni, kivonni, visszahívni a termékeket stb., a sajátos körülményektől függően).

3.2.   Általános biztonsági előírások és a megfelelőség kritériumai

A gyártóknak és forgalmazóknak tájékoztatniuk kell a tagállamok illetékes hatóságait, amennyiben valamely általuk forgalmazott termék a fogyasztókra nézve veszélyes, ami „az általános biztonsági előírásokkal összeegyeztethetetlen”. A gyártók kizárólag „biztonságos” termékeket hozhatnak forgalomba. A 2. (b) cikk a biztonságos terméket úgy határozza meg, mint olyat, „amely a szokásos vagy ésszerűen előre látható használati feltételek mellett – ideértve a használat időtartamát, és adott esetben az üzembehelyezési, beszerelési és karbantartási előírásokat – nem jelent veszélyt, vagy kizárólag a termék használatával összeegyeztethető, elfogadhatónak tekinthető, és a személyek biztonsága és egészsége magas szintű védelmének megfelelő legkisebb veszélyt jelenti, figyelembe véve különösen a következőket”:

i.	a termék sajátosságai, ideértve összetételét, csomagolását, összeszerelési, valamint – adott esetben – beszerelési és karbantartási utasítását;

ii.	más termékekre gyakorolt hatása, amennyiben ésszerűen előrelátható, hogy más termékekkel együtt használják;

iii.	a termék kiszerelése, címkézése, bármely használati és hulladékkezelési figyelmeztetés és utasítás, valamint a terméket érintő bármilyen egyéb megjelölés vagy tájékoztatás;

iv.	a termék használata során veszélyeztetett fogyasztói kategóriák, különösen a gyermekek és az idősek.

A nagyobb biztonság megvalósíthatóságának lehetősége vagy egyéb, kevésbé veszélyes termékek rendelkezésre állása nem elégséges ok arra, hogy a terméket veszélyesnek minősítsék.

Minden olyan termék, amely nem felel meg e meghatározásnak, veszélyesnek tekintendő (a 2c. cikk) más szavakkal: egy termék akkor minősül „veszélyesnek”, ha nem teljesíti az általános biztonsági követelményeket (a forgalomba hozott termékek biztonságosak legyenek).

Az általános termékbiztonságról szóló irányelv 3. cikke ismerteti azt, hogy a nemzeti jogszabályokra, az európai szabványokra és más referenciaanyagra utalással hogyan történik a megfelelőség értékelése. Ahol megfelelő európai szabványok nem állnak rendelkezésre, az általános termékbiztonságról szóló irányelv megengedi más elemek figyelembevételét a termék biztonságának értékelésében: nemzeti szabványok, a jó gyakorlatot tartalmazó kódexek stb.

A fentieken túl az irányelv utal szintén a súlyos veszélyre, amely a 2d. cikk meghatározása szerint „az állami hatóságok gyors beavatkozását igénylő veszély, ideértve az olyan veszélyt is, amelynek hatásai nem közvetlenek”.

Mindazonáltal az irányelv elismeri azt, hogy a nagyobb biztonság megvalósíthatóságának lehetősége vagy egyéb, kevésbé veszélyes termékek rendelkezésre állása nem elégséges ok arra, hogy a terméket „veszélyesnek” minősítsék.

A veszély szintje számos tényezőtől függ, így például a felhasználó típusától és sérülékenységétől és attól, hogy milyen mértékű óvintézkedéseket tett a gyártó a veszéllyel szembeni védekezés és a felhasználó figyelmeztetése céljából. Indokolt ezeket a tényezőket is figyelembe venni olyan kockázat szintjének a megállapításánál, amely veszélyesnek minősül, és amelyről a gyártók kötelesek értesíteni az illetékes hatóságokat.

A veszély lehet valamely gyártási vagy előállítási hiba eredménye, vagy származhat a termék tervezéséből vagy az abban felhasznált anyagokból. Keletkezhet veszély a termék tartalmából, felépítéséből, kidolgozásából, csomagolásából, a hozzá tartozó figyelmeztetésekből vagy utasításokból is.

Amikor meghatározzuk azt, hogy egy termék az általános termékbiztonságról szóló irányelvben foglalt feltételek értelmében veszélyes-e, számos kérdést kell elemezni: a termék hasznosságát, a veszély természetét, a veszélynek kitett lakossági csoportokat, hasonló termékektől származó korábbi tapasztalatokat stb. A biztonságos termék nem jelenthet veszélyt, vagy kizárólag a termék használatával összeegyeztethető legkisebb veszélyt jelentheti, amelyre szükség van a termék hasznos működésének biztosításához.

Elvárás a gyártókkal szemben, hogy termékeik forgalomba hozatala előtt kockázatértékelést végezzenek. Ennek alapján fogják levonni azt a következtetést, hogy a termék teljesíti az általános biztonsági kötelezettséget és forgalmazható, és további, veszéllyel kapcsolatos információk ezt követő újraértékelésében referenciaként is szolgál és alapul annak megállapítására, hogy a termék továbbra is megfelel-e a „biztonságos termék” meghatározásának vagy értesítés megküldésére van szükség.

Amennyiben olyan információ vagy új bizonyíték jut a gyártók vagy forgalmazók birtokába, amely azt mutatja, hogy a termék veszélyes lehet, meg kell határozniuk azt, hogy ezen információ alapján le lehet-e vonni azt a következtetést, hogy a termék valóban veszélyes.

E dokumentumban említett útmutatót az „Iránymutatások a Közösségi Gyors Tájékoztatási Rendszer (RAPEX) kezelésére és a 2001/95/EK irányelv 11. cikkével (3) összhangban benyújtott tájékoztatásokra vonatkozóan” című dokumentumhoz kapcsolódóan dolgozták ki. Ismertetésére itt azért kerül sor, hogy ennek segítségével a gyártók és forgalmazók el tudják dönteni azt, hogy a fogyasztási termék által előidézett különös helyzet indokolttá teszi-e értesítés megküldését az illetékes hatóságoknak. Olyan módszertani keretet képez, amelynek célja az egységes alkalmazás elősegítése és nem vesz figyelembe minden lehetséges tényezőt, de egységes, ésszerű szakmai ítéletek meghozását hivatott elősegíteni konkrét fogyasztási termékek esetében fennálló veszélyekkel kapcsolatosan. Azonban ha a gyártók vagy forgalmazók úgy látják a különböző megfontolások alapján, hogy az értesítés megküldése szükségességének alátámasztására egyértelmű bizonyíték áll rendelkezésre, meg kell küldeniük az értesítést.

A gyártóknak vagy forgalmazóknak elemezniük kell a begyűjtött információkat, és dönteniük kell arról, hogy egy adott veszélyhelyzetről kell-e értesítést küldeni a hatóságoknak, figyelembe véve:

—

a veszély kimenetelének súlyosságát az egészség/biztonság lehetséges károsodása súlyosságától és valószínűségétől függően. A súlyosság és valószínűség együttesen megadja a kockázat súlyosságának a becsült értékét. Az értékelés pontossága a gyártó vagy forgalmazó számára rendelkezésre álló információk minőségétől függ. Egy adott veszély esetében az tekintendő az egészség/biztonság károsodása súlyosságának, amelyről ésszerűen bizonyítható, hogy az egészségben/biztonságban bekövetkező, a terméknek tulajdonítható károkozás előfordulhat annak előrelátható használata folyamán. A hasonló termékek esetében előforduló egészség-/biztonságkárosodás legsúlyosabb esete tekinthető ennek. Figyelembe kell venni az olyan szokásos felhasználó egészség/biztonság károsodásának a valószínűségét is, akinek a kitettsége a hibás termék rendeltetésszerű vagy ésszerűen várható használatának felel meg, valamint annak a valószínűségét is, hogy a termék hibás vagy meghibásodhat. Az értesítés küldéséről szóló döntést nem befolyásolhatja a forgalomban lévő termékek száma vagy az, hogy a veszélyes termék hány emberre lehet hatással. Ezeket a tényezőket akkor lehet figyelembe venni, amikor arról döntenek, hogy milyen típusú lépéseket tesznek a probléma megoldására.

—

Azokat a tényezőket, amelyek a kockázat szintjét befolyásolják, például a felhasználó típusát, és, nem sérülékeny felnőtt felhasználók esetében, azt, hogy a termék tartalmaz-e megfelelő figyelmeztetéseket és védelmet, és a veszély kielégítően nyilvánvaló-e. Bizonyos körülmények között (például az autózás területén) a társadalom magasabb kockázatokat fogad el, mint más területen (például gyermekjátékok esetében). A veszély szintjét befolyásoló általános tényezők között az érintett felhasználó típusának a sérülékenységét kell figyelembe venni, valamint nem sérülékeny felnőtt felhasználók esetében, a veszély ismeretét és az ellene hozott óvintézkedések megtételének a lehetőségét. Figyelembe kell venni a termék felhasználó típusát. Amennyiben a terméket valószínűleg sérülékeny felhasználók fogják használni (például gyermekek, idősek), a veszély értesítési szintjét alacsonyabb szinten kell megállapítani. Nem sérülékeny felnőtt felhasználók esetében az értesítési kötelezettséggel járó kockázati szint magasságát annak alapján kell meghatározni, hogy a veszély nyilvánvaló-e és szükséges-e a termék működéséhez, és a gyártó megfelelő gondossággal járt-e el a védelem és a figyelmeztetések biztosításakor, különösen, ha a veszély nem nyilvánvaló.

A 2. melléklet részletesebben ismerteti az „Iránymutatások a Közösségi Gyors Tájékoztatási Rendszer (RAPEX) kezelésére és a 2001/95/EK irányelv 11. cikkével összhangban benyújtott tájékoztatásokra vonatkozóan” kidolgozott kockázatbecslési és -értékelési módszert. Más módszerek is alkalmasak lehetnek, és a módszer kiválasztása függhet a rendelkezésre álló erőforrásoktól és információktól.

Ösztönözni kell a gyártókat és forgalmazókat, hogy vegyék fel a kapcsolatot a hatóságokkal, amennyiben valamely potenciális problémát állapítanak meg, és vitassák meg, hogy helyénvaló-e az értesítés. A hatóságok feladata támogatást és segítséget nyújtani nekik abban, hogy értesítési kötelezettségüket megfelelően teljesítsék.

3.3.   Az értesítés szükségtelenségének kritériumai

Az információáramlásnak mindkét fél számára kezelhetőnek kell lennie: mind a gazdasági szereplők, mind a hatóságok számára. Az értesítési eljárást kizárólag csak az indokolt esetekben alkalmazzák, figyelembe véve a fent említett kritériumokat, és ne terheljék a rendszert nem lényeges értesítésekkel.

Annak megállapításához, hogy indokolt-e a gyártók vagy forgalmazók részéről értesítést küldeni az illetékes hatóságoknak, fontos tudni azt, hogy mely feltételek mellett nem kell értesítést küldeni.

Ennek célja az intézkedésekről, lépésekről vagy döntésekről szóló értesítések lehetséges elburjánzásának a megakadályozása azon „ritkán előforduló körülményekhez vagy termékekhez” kapcsolódóan, amelyek esetében a hatóságoknak nincs semmiféle igazolási, ellenőrzési vagy intézkedési kötelezettsége, és a kockázatértékelés és fogyasztóvédelem szempontjából nem nyújtanak hasznos információt. Ez akkor fordulhat elő, amikor a veszély kizárólag csak valamely egyértelműen körülhatárolt termékekhez (vagy termékcsoportokhoz) kapcsolódik, és a gyártó vagy forgalmazó megbízhatóan igazolni tudja, hogy a veszélyt maradéktalanul ellenőrzés alatt tartják és annak oka olyan, hogy az incidenssel kapcsolatos ismeret (például a termelősor nem megfelelő működése, kezelés vagy csomagolás során bekövetkezett hibák, stb.) nem képvisel hasznos információt a hatóságok számára.

Az általános termékbiztonságról szóló irányelv értelmében, a gyártóknak és forgalmazóknak nem kell értesítést küldeniük:

—

azokról a termékekről, amelyek nem tartoznak az általános termékbiztonságról szóló irányelv 1. cikk és 2. cikk a) pontjának hatálya alá, például: régiségekről, nem fogyasztók általi használatra szánt termékekről, s olyan termékekről, amelyek fogyasztók általi használata nem valószínűsíthető, a javítás céljából szállított használt termékekről,

—	azokról a termékekről, amelyek nem tartoznak az általános termékbiztonságról szóló irányelv 5. cikk (3) bekezdésének hatálya alá, például: olyan termékek, amelyekre más közösségi jogszabály értelmében külön értesítési eljárások vonatkoznak,

—	azokról a termékekről, amelyek esetében a gyártó azonnali javító intézkedést tudott megvalósítani minden egyes érintett termékre vonatkozóan. A hiba egyértelműen körülhatárolt termék darabokra vagy termék csoportokra korlátozódik, és a gyártó a kérdéses darabokat visszavonta,

—	azokról a problémákról, amelyek a termék működésének minőségéhez és nem annak biztonságához kapcsolódnak,

—	azokról a problémákról, amelyek az alkalmazandó szabályoknak való nem-megfeleléshez kapcsolódnak, amelyek nem befolyásolják a biztonságot olyan módon, hogy a terméket „veszélyesnek” lehetne tekinteni,

—

amikor a gyártó/forgalmazó tudja, hogy a hatóságokat már tájékoztatták, és azok rendelkeznek az összes előírt információrészlettel. Különösen, ha a kiskereskedők tájékoztatást kapnak valamely veszélyes termékről a gyártótól vagy forgalmazótól, vagy a gyártó/forgalmazó által biztosított információ terjesztését végző szakmai szervezettől, ne értesítsék a hatóságokat, ha tudomásuk van arról, hogy a gyártó vagy a forgalmazó már értesítette a hatóságokat.

4.   ÉRTESÍTÉSI ELJÁRÁS

4.1.   Ki köteles értesítést küldeni

Az értesítési kötelezettség gyártókra és forgalmazókra egyaránt vonatkozik saját tevékenységeik keretében és felelősségeik arányában.

Kétségek merülhetnek fel azzal kapcsolatosan, hogy kinek kötelessége elsőként tájékoztatást adni. Ebből kifolyólag a beszállítói láncban érintett valamennyi fél számára hasznos lehet az értesítési felelősséget érintő gyakorlati intézkedéseket még azt megelőzően megvitatni, hogy azok szükségessé válnának. Így, amikor az értesítés szükségessé válik, a különböző szereplők tudni fogják, hogy mi a dolguk, és nem kerül sor szükségtelen, kétszer elvégzett értesítésre. Ezenkívül a hatóságok és a vállalkozás közti közvetlen kapcsolat rendkívül fontos akkor is, ha a vállalkozásoknak kételyeik vannak az értesítési kötelezettségük teljesítését illetően.

Amennyiben a termék gyártója vagy importőre szerez elsőként bizonyosságot arra nézve, hogy egy termék veszélyes, köteles tájékoztatni az illetékes nemzeti hatóságot és továbbítani a tájékoztatás egy példányát a kiskereskedőkhöz és a forgalmazókhoz. Azon forgalmazó vagy kiskereskedő, aki a gyártótól vagy importőrtől veszélyes termékről szóló tájékoztatást kap, köteles tájékoztatni a hatóságokat, kivételt képez, ha tudomása van arról, hogy a gyártó vagy valamely más hatóság már megfelelően tájékoztatta a nemzeti hatóságot.

Amennyiben a terméket értékesítő kiskereskedők vagy forgalmazók szereznek bizonyosságot elsőként arra nézve, hogy a termék veszélyes, tájékoztatniuk kell az illetékes nemzeti hatóságot, és továbbítaniuk kell a tájékoztatás egy példányát a gyártó vagy az importőr felé. A gyártó vagy importőr, aki a kiskereskedőtől vagy forgalmazótól veszélyes termékről szóló tájékoztatást kapott, köteles az így kapott tájékoztatást kiegészíteni és a veszélyes termékről számára rendelkezésre álló összes információt, különösen a termék más forgalmazóinak vagy kiskereskedőinek a megnevezését továbbítani a hatóság(ok) felé a termék nyomonkövethetőségének a biztosítása érdekében.

Azok a forgalmazók, akiknek kételyeik vannak a termék biztonságát illetően, és nem tudják, hogy a veszélyes termék „elszigetelt esetnek” minősül-e, továbbítsák-e a számukra rendelkezésre álló információt a gyártónak. Fordulhatnak tanácsért az illetékes hatóságokhoz is arra nézve, hogy hogyan járjanak el.

A gyártók számos veszélyhelyzetet csak a különböző kiskereskedőktől vagy forgalmazóktól származó egyéni tájékoztatások összegzésének eredményeként ismernek fel. A gyártó felelőssége, hogy értékelje az információt, hogy annak alapján meghatározza a lehetséges veszély pontos eredetét, és meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesnek tűnnek, beleértve a hatóságok tájékoztatását.

A vállalatok nevezzenek ki olyan felelőst az értesítés keretében adandó információ vonatkozásában, aki kielégítő ismerettel rendelkezik a termékről.

4.2.   Ki felé kell az értesítést benyújtani

Az általános termékbiztonságról szóló irányelv előírja, hogy a gyártóknak és forgalmazóknak értesítéseiket minden olyan tagállam piacfelügyeleti/ellenőrző hatóságai felé be kell nyújtaniuk, amelynek a területén a terméket forgalmazzák, vagy más módon a fogyasztók számára elérhetővé tették. Minden tagállamnak ki kell jelölnie a hatóságot, amely ezen értesítések fogadásáért felelős. E célból kijelölt hatóságok listája a Bizottság internetes oldalán található.

Az általános termékbiztonságról szóló irányelv I. Melléklete megállapítja, hogy az 5. cikk (3) bekezdésében meghatározott tájékoztatást azon tagállamok illetékes hatóságai felé kell benyújtani, ahol a kérdéses termékeket forgalmazzák vagy forgalmazták, vagy más módon a fogyasztók számára elérhetővé tették.

Kívánatos azonban a gyártókra és forgalmazókra háruló terhek csökkentése olyan intézkedések bevezetésével, amelyek egyszerűbbé teszik a kérdéses követelmények gyakorlati alkalmazását úgy, hogy ugyanakkor biztosítják valamennyi érdekelt hatóság tájékoztatását. Ezek az intézkedések elősegítik az ugyanazon hibával kapcsolatos többszörös bejelentés elkerülését is.

Ezért a gyártónak és forgalmazónak lehetősége van arra, hogy az előírt tájékoztatást azon tagállam hatóságának nyújtsa be, ahol a bejegyzett székhelye van, amennyiben az alábbi két feltétel egyike teljesül:

—

Az értesítést átvevő hatóság a kockázatot „súlyos”-ként jelenti be vagy „súlyosnak” minősíti, és e hatóság úgy határoz, hogy a kérdéses termékkel kapcsolatban értesítést tesz közzé a RAPEX-rendszerben. Ebben az esetben az értesítést átvevő hatóság haladéktalanul közölje a tájékoztatást benyújtó gyártóval vagy forgalmazóval azon döntését, hogy a RAPEX-en keresztül tájékoztatja más tagállamok hatóságait.

—

Az értesítést átvevő hatóság a kockázatot nem „súlyos”-ként jelenti be vagy nem minősíti súlyosnak, azonban e hatóság közölte a tájékoztatást benyújtó gyártóval vagy forgalmazóval azt a szándékát, hogy a tájékoztatást a Bizottságon keresztül továbbítja azon tagállamok hatóságai (4) felé, ahol a gyártó vagy forgalmazó jelzései szerint a terméket forgalmazzák vagy forgalmazták. Ilyen esetben az értesítést átvevő hatóságnak haladéktalanul tájékoztatnia kell a gyártót vagy forgalmazót.

Az a gyártó vagy forgalmazó, amely csak annak az országnak a hatóságát tájékoztatja, ahol a székhelye van, adjon át e hatóság számára minden rendelkezésre álló információt azokról a más országokról, ahol a terméket forgalmazzák.

Amennyiben a nemzeti hatóságok arra a következtetésre jutnak, illetve megbizonyosodnak arról, hogy a forgalmazott termék veszélyes, és arról tájékoztatást annak gyártójától vagy forgalmazóitól nem kaptak, meg kell vizsgálniuk, hogy az érintett szereplőknek kellett-e volna értesítést küldeniük és mikor, és dönteniük kell a megfelelő lépésről, beleértve a lehetséges szankciókat is.

4.3.   Hogyan kell az értesítést benyújtani

A vállalat az értesítést az I. mellékletben található formanyomtatvány kitöltésével és haladéktalan benyújtásával végezheti el az érintett illetékes hatóság(ok) felé. Az értesítést végző gazdasági szereplőnek biztosítania kell a formanyomtatványban kért tájékoztatást. Azonban semmilyen vállalat nem késleltetheti az értesítést azért, mert a tájékoztatás valamely része nem áll rendelkezésre.

Hasznos lehet a formanyomtatványt két részre osztani. Az első részt (1- 5. részek) azonnal ki kell tölteni, a második részt pedig (6. rész) akkor kell kitölteni, amikor az adatokat összegyűjtötték (nyújtsanak be menetrendet a hiányzó információ biztosításáról) és akkor, amikor súlyos veszély helyzete áll fenn, vagy amikor a gyártó/forgalmazó úgy dönt, hogy az értesítést csak a székhelye szerinti tagállam hatóságainak nyújtja be. Az értesítést nem késleltetheti az, hogy az egyik rész valamely mezőit nem töltötték ki.

Az általános termékbiztonságról szóló irányelv előírja, hogy az illetékes hatóságokat azonnal tájékoztatni kell. A vállalatnak tehát haladéktalanul tájékoztatnia kell e hatóságokat, mihelyt a lényeges információ rendelkezésre áll, de minden esetben a jelentendő információ rendelkezésre állásától számított 10 napon belül (5), még akkor is, ha a vizsgálatok folytatódnak, jeleznie kell a veszélyes termék létét. Súlyos veszély fennállása esetén a vállalatok azonnal kötelesek tájékoztatni a hatóságot/hatóságokat, de legkésőbb az értesítésként megküldendő információ megszerzését követő három napon belül.

Vészhelyzetben, amikor a vállalat azonnali intézkedést hoz, a vállalat haladéktalanul és a lehető leggyorsabb úton tájékoztassa a hatóságokat.

5.   AZ ÉRTESÍTÉSEK TARTALMA

5.1.   Az értesítések háttere (forgalomba hozatal utáni ellenőrzési kötelezettség)

A gyártók és forgalmazók, a termékeikre vonatkozó általános biztonsági követelmények teljesítésének kötelezettségén túl, kötelesek biztosítani szakmai tudásuk alapján és saját üzleti tevékenységük keretén belül, az általuk elérhetővé tett termékek biztonságának a megfelelő figyelemmel kísérését. A gyártók és forgalmazók kötelezettségeiről, amelyeket az általános termékbiztonságról szóló irányelv e tekintetben előír, például a fogyasztók tájékoztatása, termékekkel kapcsolatos veszélyek forgalmazás utáni ellenőrzése, veszélyes termékek kivonása stb. a fentiekben már történt említés. A gyártókra vonatkozó kötelezettségek vonatkoznak az előállítókra, de a beszállítói lánc minden más olyan tagjára is, amely hatással lehet a termék biztonsági jellemzőire.

A gazdasági szereplők, forgalmazás utáni feladataik keretében, különböző típusú értesüléseket szerezhetnek, amelyek értesítést eredményezhetnek, ilyenek többek között:

—	a vállalat termékeit érintő balesetekről szóló beszámolók vagy más tájékoztatás,

—	közvetlenül a fogyasztóktól, vagy a forgalmazókon vagy fogyasztóvédelmi szervezeteken keresztül kapott biztonsággal kapcsolatos reklamációk,

—	veszélyes termékekkel kapcsolatos biztosítási igények vagy peres ügyek,

—	biztonsággal kapcsolatos nem megfelelés, amelyet a vállalat minőségellenőrzési eljárásai tárnak fel,

—	a biztonsági követelményeknek való nem megfelelés azonosításának szempontjából lényeges bármilyen információ, amelyre a vállalat figyelmét más szervezetek, például piacfelügyeleti hatóságok, fogyasztóvédelmi szervezetek vagy más társaságok hívják fel,

—	termékbiztonsággal kapcsolatos lényeges tudományos fejleményekről szóló tájékoztatás.

5.2.   Értesítési formanyomtatvány

Az előírt tájékoztatás az alábbi részekből tevődik össze:

1.	Az értesítési formanyomtatványt átvevő hatóság(ok)/vállalat(ok) adatai: a formanyomtatvány kitöltését végző személy azonosítsa a hatóságot/hatóságokat és vállalatot/vállalatokat, amelyek megkapják az értesítést, valamint ezen vállalatok által a termék forgalmazásában betöltött szerepét.

2.

Az értesítési formanyomtatványt kitöltő gyártó (az általános termékbiztonságról szóló irányelv 2. cikke (e) bekezdésében meghatározott módon) / forgalmazó adatai: a formanyomtatvány kitöltését végző személy maradéktalanul adja meg a saját és a vállalat azonosító adatait, valamint a vállalat által a termék forgalmazásában betöltött szerepét.

3.	A kérdéses termék ismertetése: pontos ismertetést kell adni a termékről – beleértve annak márkanevét, modelljét stb. –, amelyet, a félreértések elkerülése végett, fényképekkel kell alátámasztani.

4.

A veszély (típusának és természetének) részletes ismertetése, beleértve a balesetek és egészségügyi és biztonsági következmények ismertetését és annak a kockázatbecslésnek és értékelésnek a következtetéseit, amelyet a 3. fejezettel (Az értesítés kritériumai) összhangban és a II. melléklet (Módszertani keret) alapján végeztek el.

5.	A fogyasztók számára jelentett kockázatok csökkentése vagy elhárítása érdekében meghozott vagy tervezett helyesbítő intézkedések, például visszahívás vagy kivonás, termékmódosítás, a fogyasztók tájékoztatása stb., illetve az ezekért felelős vállalat részletes ismertetése.

6.

A beszállítói láncban szereplő valamennyi vállalat adatai, és utalás arra, hogy a vállalkozások, valamint a fogyasztók birtokában hozzávetőlegesen hány termék van (ezt a részt súlyos veszély esetén vagy abban az esetben kell alkalmazni, amikor a gyártó/forgalmazó úgy dönt, hogy az értesítést csak a székhelye szerinti tagállam hatóságainak nyújtja be (6).

Súlyos kockázat esetén a gyártók és forgalmazók kötelesek feltüntetni minden, a termék nyomonkövetése szempontjából lényeges, rendelkezésre álló információt. Az értesítési formanyomtatvány 6. részében előírt információk összegyűjtése (lásd: I. melléklet) hosszabb időt igényelhet, mint a többi rész esetében, mert előfordulhat, hogy több szervezettől kell azokat begyűjteni. A vállalatok a lehető legrövidebb időn belül töltsék ki és küldjék meg az 1-5. részeket, a 6. részt pedig akkor küldjék el, mihelyt az információ rendelkezésre áll és abban az esetben, amennyiben súlyos veszély áll fenn, vagy amikor a gyártó/forgalmazó úgy dönt, hogy az értesítést csak a székhelye szerinti tagállam hatóságainak nyújtja be.

6.   ÉRTESÍTÉSEKET KÖVETŐ LÉPÉSEK

Az értesítés elküldését követően különböző fejlemények lehetségesek. Különösen:

—	az értesítést átvevő hatóság válaszoljon, további tájékoztatást kérve, amennyiben szükséges, és szólítsa fel a gyártót vagy forgalmazót, hogy további lépéseket vagy intézkedéseket tegyen,

—	előfordulhat, hogy a gyártóknak vagy forgalmazóknak, saját kezdeményezésre vagy a hatóságok kérésére, további információkat kell adniuk valamely új fejleménnyel vagy eredménnyel, és/vagy valamely elvégzett intézkedés sikerével vagy nehézségeivel kapcsolatban,

—

a hatóságnak döntenie kell arról, amennyiben szükséges, hogy hozzon-e felügyeleti intézkedést és/vagy kötelezze a gyártókat és a forgalmazókat a piacfelügyeletben való együttműködés biztosítására, vagy tájékoztassa a lakosságot a termék azonosításáról, a veszély természetéről, a meghozott intézkedésekről figyelembe véve a szakmai titoktartást,

—	amennyiben teljesülnek a RAPEX-értesítés követelményei (súlyos veszély, a terméket több tagállamban is forgalmazzák), az illetékes hatóság küldjön RAPEX-értesítést a Bizottságnak, amely azt majd továbbítja valamennyi tagállamnak.

---

(1)  HL L 31., 2002.2.1., 1. o. A legutóbb a 1642/2003/EK rendelettel (HL L 245., 2003.9.29., 4. o.) módosított rendelet.

(2)  http://europa.eu.int/comm/consumers/cons_safe/prod_safe/gpsd/revisedGPSD_en.htm

(3)  A Bizottság 2004. április 29-i 2004/418/EK határozata (HL L 151., 2004.4.30., 86. o.).

(4)  Az általános termékbiztonságról szóló irányelv Termékbiztonsági Hálózata biztosítja a keretet a megfelelő intézkedésekre ezen információcserék megkönnyítésére.

(5)  A szövegben előforduló valamennyi határidőt naptári napokban fejezik ki.

(6)  Az adott országban érintett terméket birtokló vállalatok listájának létrehozása azért, hogy az illetékes hatóság(ok) figyelemmel kísérhessék a foganatosított intézkedések hatékonyságát, még abban az esetben is fontos, amikor a terméket csak egy tagállamban hozzák forgalomba.