2.3.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 81/139

Előadó:

Philip VON BROCKDORFF

1.1.

Az EGSZB egyetért a rendeletjavaslattal, valamint annak céljával, hogy EU-szerte ösztönözze a befektetést, azonban nem egyértelmű, hogy a jelen kezdeményezésből fakadó befektetés az Unió keretein belül marad-e.

1.2.

Az EGSZB örömmel fogad minden olyan törekvést, amely az uniós állampolgárokat arra ösztönzi, hogy megfelelően biztosítsák nyugdíjas éveik anyagi hátterét. Ugyanakkor nem világos az EGSZB számára, hogy milyen hatással van a páneurópai magánnyugdíjtermék (PEPP) szolgáltatása az Unión belüli munkaerő-mobilitásra.

1.3.

Az EGSZB elismeri, hogy a PEPP-termékek nagy valószínűséggel egy korlátozott számú csoport tetszését nyerik el, különösen a mobil munkavállalókét, akik munkában töltött éveik során több különböző tagállamban is dolgoznak, valamint az önálló vállalkozókét. Minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy a tagállamokat arra ösztönözzük, hogy méltányos adózást biztosítsanak e termék számára. Emellett hangsúlyozza, hogy ez a kezdeményezés semmilyen esetben sem értelmezhető úgy, mint ami csökkenti az állami vagy szakmai nyugdíjak jelentőségét.

1.4.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy szükség van a megtakarítók fogyasztóvédelmére, valamint kockázataik csökkentésére szakmai életük folyamán és nyugdíjba vonulásuk idején egyaránt. Nyomatékosan javasoljuk azt is, hogy tisztázzák azt a kérdést is, mit is garantálnak pontosan az alapértelmezett opció esetében. Jó lenne, ha az Európai Bizottság minél hamarabb foglalkozna ezzel a kérdéssel.

1.5.

Az EGSZB hangsúlyozza továbbá az EIOPA-nak (1) az Unión belüli konvergencia és koherencia elérése érdekében a piac és a nemzeti felügyeleti rendszerek ellenőrzésében betöltött szerepét, különös tekintettel a PEEP-termékek irányítási struktúrájára az egyes szolgáltatók esetében.

1.6.

Tekintettel arra, hogy az állami, a foglalkoztatói és a magánnyugdíj közötti kölcsönhatások minden egyes tagállamban egyediek, az EGSZB azt javasolja, hogy a szolgáltatók legyenek képesek a PEPP-termékeket a nemzeti piacokhoz igazítani, tiszteletben tartva eközben a fentebb említett konvergencia és a következetesség szükségességét. Emellett a versenytorzulások és -zavarok elkerülése érdekében megfelelően figyelembe kell venni a nemzeti nyugdíjrendszerek struktúráját is.

1.7.

Az EGSZB nem biztos abban, hogy a PEPP-termékek jelentenek-e majd valami különbséget azon tagállamokban, amelyek nagymértékben függnek az állami nyugdíjaktól, és ahol nincs jelentős hagyománya a magánnyugdíj-megtakarításoknak. Ezért jelen kezdeményezés támogatása szempontjából kulcsfontosságúnak tűnik a tagállamok szerepe a PEPP-termékek népszerűsítésében.

1.8.

Az EGSZB arra a következtetésre jut, hogy a PEPP-termékek nem szolgálhatnak pusztán kiegészítésként az önkéntes, magánmegtakarítási konstrukciókat választó személyek számára.

1.9.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a nyugdíjtermékek vonzóbbá tételében fontos szerepet játszik a fogyasztóvédelem. Ezzel kapcsolatban az EGSZB szerint egyértelművé kellene tenni, hogy a javasolt 1,5 %-os díj egységesen alkalmazandó-e, vagy függ-e az abszolút érték valamilyen felső határától. Az Európai Bizottságnak azt is meg kellene vizsgálnia, hogy esetleg bizonyos időszak eltelte után eltekintenek attól, hogy szolgáltatóváltáskor díjat számoljanak fel a megtakarítóknak és jövőbeli PEPP-ügyfeleknek. A rendeletnek azt is szabályoznia kellene, hogy a megtakarító halálakor annak örökösei miként juthatnak hozzá az addig felhalmozott tőkéhez.

2.1.

Becslések szerint a 243 millió 25–59 éves uniós állampolgár mintegy 27 %-a rendelkezik jelenleg nyugdíjmegtakarítással. Az Európai Bizottság meglátása szerint egy páneurópai magánnyugdíjtermék további megtakarításokat ösztönözne. E cél elérése érdekében az Európai Bizottság 2017. június 29-én közzétette az új páneurópai magánnyugdíjtermék (PEPP) kereteinek létrehozásáról szóló rendeletre tett javaslatát. A javaslat teljes mértékben összhangban áll az Unió 2015. évi, tőkepiaci unió (CMU) létrehozására irányuló cselekvési tervével, és célja, hogy 2030-ra a magánnyugdíjpiac értékét 2,1 billió euróra növelje.

2.2.

Elfogadását követően a rendelet lehetővé teszi, hogy minden tagállamban felkínálhatóak legyenek a páneurópai magánnyugdíjtermékek. A rendeletjavaslat a meglévő magánnyugdíjrendszerekkel párhuzamosan keretet teremt egy, az egész Unióra kiterjedő önkéntes rendszerhez. A PEPP-termékek nem a meglévő nemzeti nyugdíjstruktúrákat fogják helyettesíteni, hanem a létező magánnyugdíjrendszer kiegészítésére szolgálnak. A PEPP-termékeket azonban különböző típusú szolgáltatók, azaz biztosítók, vagyonkezelők és bankok nyújtják majd, és online forgalmazás és vásárlás útján minden tagállamban elérhetőek lesznek.

2.3.

A CMU-terv kulcsfontosságú összetevőjeként a PEPP-termékek hosszú távú befektetési és növekedési lehetőségeket kínálnának az uniós tőkepiacon, a tőke az egész EU-ban mozogna, ami ösztönözné az üzleti befektetéseket, és tőkét biztosítana az infrastrukturális projektekhez. Az állami- és magánberuházások egyidejű növekedése az egész Unióban segíthetné a munkahelyteremtést.

2.4.

Az Európai Bizottság javaslatával egyszerűbbé válna a szolgáltatók számára a nyugdíjeszközök összevonása, ami növelné a méretgazdaságosságot és csökkentené a szolgáltatók költségeit, emellett az új szolgáltatók belépése a nyugdíjpiacra fokozná a versenyt a szolgáltatók között. A megnövekedett számú szolgáltató közötti fokozott verseny miatt a megtakarítók alacsonyabb árakhoz és esetlegesen jobb hozamokhoz jutnának. Ugyanakkor kulcsfontosságú, hogy a megtakarítók teljes mértékben tisztában legyenek az általuk vállalt kockázatokkal és a páneurópai magánnyugdíjtermékükhöz kapcsolt feltételekkel.

2.5.

A megnövekedett választék, az egyszerűsítés, az alacsonyabb árak és az esetlegesen jobb hozamok kombinációja miatt többen vásárolhatnának ilyen termékeket, akár a nyugdíjjogosultságok kiegészítése céljából, amennyiben a nyugellátások várhatóan nem megfelelőek, akár nyugdíjjövedelem biztosítása céljából olyan esetekben, amikor a magánszemélyek nem tartoznak az állami- vagy a foglalkoztatói nyugdíjrendszer hatálya alá.

2.6.

Az Európai Bizottság véleménye szerint a PEPP-termékek nagy valószínűséggel különösen a mobil munkavállalók tetszését fogják elnyerni, akik munkában töltött éveik során több különböző tagállamban is dolgoznak, valamint az önálló vállalkozókét. Ezenkívül további nyugdíjjövedelmi lehetőségeket is teremthetnek azokban a tagállamokban, ahol a magánnyugdíjtermékek igénybevétele jelenleg korlátozott.

2.7.

Míg a rendeletjavaslat olyan szabványosított termékjellemzőket ír elő, amelyek célja a fogyasztók védelmének biztosítása, a javasolt keret nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé a nyugdíjtermékek tervezésében.

2.8.

A rendeletjavaslat főbb jellemzői a következők:

2.9.

Végezetül az Európai Bizottság úgy véli, hogy az új termékek versenyképességének és vonzerejének biztosítása érdekében elengedhetetlen feltétel a kedvező adózási környezet a PEPP-termékek számára, ezért javasolja, hogy e termékek esetében a tagállamok a hasonló hazai termékekével megegyező adózást biztosítsanak, vagy amennyiben a különböző magánnyugdíjrendszerek eltérő adózás hatálya alá esnek, a legkedvezőbb adózást kínálják fel (2).

3.1.

A magánnyugdíjtermékek az EU-ban nem mindenhol teljes mértékben kidolgozottak; szerepük azonban alapvető fontosságú lehet a megfelelő időskori jövedelem biztosításához olyan munkavállalók számára, akik esetében az állami és a foglalkoztatói nyugdíjjuttatások gyengék vagy elmaradottak. Ezenkívül széles körben elismert tény, hogy a többpilléres nyugdíjrendszerek biztosítják a leghatékonyabban a nyugdíjjuttatások fenntarthatóságát és megfelelőségét.

3.2.

Az EGSZB ezért üdvözöl minden olyan törekvést, amely arra ösztönzi az uniós állampolgárokat, hogy megfelelő ellátásról gondoskodjanak nyugdíjas éveikre. Az öregedő népesség és a csökkenő születési arányok együttesen ahhoz vezethetnek, hogy a jövő generációinak kell megfizetnie ennek árát, hacsak az emberek nem dolgoznak hosszabb ideig. Minden tagállamban, de különösen azokban, ahol a többpilléres nyugdíjrendszer nem került teljes mértékben kialakításra, és ahol az állami nyugdíjrendszer a legfontosabb szolgáltató, teljesen kézenfekvő arra ösztönözni az embereket, hogy nyugdíjcélú megtakarításokat hozzanak létre.

3.3.

Az EGSZB üdvözli továbbá a PEPP-termékek bevezetésére irányuló célkitűzést mint annak egyik lehetséges módját, hogy növeljék a magánnyugdíj-lefedettséget és a pénzeszközök hosszú távú befektetésekre való elkülönítését. A hosszú távú megtakarítások növelése pozitív hatást gyakorolhat a nemzetgazdaságokra is.

3.4.

Az EGSZB tudatában van annak, hogy az európai nyugdíjrendszer jelenleg széttagolt: néhány országban az állampolgárok többféle magánnyugdíjtermék közül választhatnak, míg másokban a lehetőségek száma igen csekély. Az európai és nemzeti szabályok sokfélesége és az eltérő adóügyi megítélések eredményeképpen a pénzügyi eszközök áthelyezése korlátozott az Unión belül, részben amiatt, hogy az egyén szakmai élete során a nyugdíjtermékek nem hordozhatók a tagállamok között. Feltételezve, hogy a bizottsági előrejelzések helyesek, a PEPP és a szélesebb reformcsomag részét képező további intézkedések segítenének 2030-ra a megtakarítások összegét 700 milliárd euróról 2 billió euróra növelni, ami a befektetések jelentős megnövekedéséhez vezetne az egész EU-ban.

3.5.

Az EGSZB megjegyzi továbbá, hogy az európai bizottsági javaslat a szolgáltatók számának növelésére irányul. Az Unión belüli fokozott verseny segíteni fogja az árak csökkentését, egyúttal biztonságot teremt az uniós biztosítók, befektetési vállalkozások, pénztárak, vagyonkezelők és bankok által nyújtott nyugdíjtermékek minőségét illetően. A határokon átnyúló verseny növelése nagyon fontos, és a költségek csökkentése, a termékválasztás és a nyugdíjjogosultság hordozhatósága révén nyilvánvaló előnyökkel jár a polgárok számára.

3.6.

Az Unió-szerte működő felügyeleti hatóság által nyújtott biztosítékok és felügyelet jelentősége szintén üdvözlendő. Az EGSZB azt várja, hogy az EIOPA kulcsszerepet játszik majd a szolgáltatók felügyeletében és a piac figyelemmel kísérésében.

3.7.

Az EGSZB a fogyasztóvédelem fontosságát is hangsúlyozza az alábbiak biztosítása révén: egyértelmű tájékoztatás a megtakarítóknak, továbbá tőkevédelem az alacsony kockázatú opció keretében; elhatárolt megtakarításokra vonatkozóan információk; a megtakarítók és a szolgáltatók közötti viták esetén egyszerűsített adminisztratív és felhasználóbarát eljárások a panaszkezelésre és a peren kívüli jogorvoslathoz; a szolgáltatóváltás észszerű költsége; valamint védelem a megtakarítóknak, például fogyatékosság vagy rossz egészség okán történő elállás esetén.

3.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy a PEPP-termékek hordozhatósága révén a határokon átnyúló szolgáltatóváltás lehetősége hozzájárulhat a munkaerő-mobilitás növeléséhez, bár az, hogy ez milyen mértékben növeli meg a munkaerő-piaci mobilitást, egyenlőre nem egyértelmű.

3.9.

Az EGSZB úgy véli, hogy ez a javaslat fontos lehet új tőkealapok létrehozása tekintetében. A tőkepiaci unió (CMU) kezdeményezései (például a kockázatitőke-alapokra vonatkozó szabályok liberalizációjával és a kisvállalkozások tőzsdei jegyzésének egyszerűsítésével) mindeddig csupán korlátozott sikerrel jártak. Az EGSZB úgy véli, hogy a PEPP-termékek jelentős eredményeket tudnak elérni egy olyan új finanszírozási forrás létrehozásában, amelyet a befektetések felé lehetne irányítani.

3.10.

Az EGSZB megjegyzi továbbá, hogy ez a kezdeményezés a brexit utáni forgatókönyv esetében is releváns. A tőkepiaci unió többek között azért jött létre, hogy közelebb hozza a kontinentális európai piacokat a brit piacokhoz. Ahogy közeledik Nagy-Britannia kilépése, úgy a páneurópai tőkepiac kialakításának szükségessége nagyobb jelentőséggel bír, mint valaha. A PEPP-termékek bevezetése kitűnő időpontban fog lezajlani, különös tekintettel arra, hogy a legjelentősebb pénzintézetek Nagy-Britanniából más tagállamokba helyezik át üzleti tevékenységüket. Mindez úgy segítheti elő a tőke áramlását az Unió egészében, hogy kevésbé kell a banki finanszírozásra támaszkodni.

3.11.

Az EGSZB elismeri, hogy a PEPP-termékek nagy valószínűséggel egy korlátozott számú csoport tetszését nyerik el, különösen a mobil munkavállalókét, akik munkában töltött éveik során több különböző tagállamban is dolgoznak, az önálló vállalkozókét, valamint azokét, akik olyan piacokon élnek, ahol a magánnyugdíjtermékek nem kerültek kialakításra. Az EGSZB ugyanakkor megérti, hogy az Európai Bizottság úgy véli, a foglalkoztatói nyugdíjak ugyanolyan mértékben fontosak; ezt a foglalkoztatói nyugdíjalapok alapvető irányítási követelményeit meghatározó foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények (IORP) tevékenységéről és felügyeletéről szóló irányelv hangsúlyozza. Csakúgy, mint a felülvizsgált foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményeknek, e rendeletjavaslatnak is az a célja, hogy javítsa az irányítást és az átláthatóságot, elősegítse a határokon átnyúló tevékenységet és további PEPP-szolgáltatókat hozzon létre hosszú távú befektetőkként.

4.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a PEPP-termékek nem jelenhetnek meg a rendelkezésre álló önkéntes, magánmegtakarítási tervek puszta kiegészítéseként. Ennek megfelelően kulcsfontosságú a tagállamoknak a szerepe abban, hogy népszerűsítsék a PEPP-termékeket és egyben a megtakarítás előnyeit. A nemzeti elbánás elvének értelmében az Európai Bizottság kérheti, hogy a PEPP-termékekre ugyanazok a kedvezményes adóügyi szabályok vonatkozzanak, amelyeket a tagállamok a saját hasonló nemzeti termékeik esetében is biztosítanak. Azokban az esetekben, amelyekben a PEPP-termékek nem felelnek meg minden olyan kritériumnak, amelyek alapján a nemzeti nyugdíjtermékek adókedvezményben részesülhetnek, az Európai Bizottság arra kéri a tagállamokat, hogy ugyanazokat az adókedvezményeket biztosítsák, amelyeket megadnak az ilyen nemzeti nyugdíjtermékekhez.

4.2.

Az EGSZB nem biztos abban, hogy a PEPP-termékek jelentenek-e majd valami különbséget azon tagállamokban, amelyek nagymértékben függnek az állami nyugdíjaktól, és ahol nincs jelentős hagyománya a magánnyugdíj-megtakarításoknak. Fentieknek megfelelően a PEPP-termékek inkább az önálló, mobil szakemberek tetszését nyerik el, míg az alacsony jövedelmű személyek, valamint a bizonytalan és ideiglenes munkaszerződéssel rendelkező munkavállalók vagy idénymunkások nagy valószínűséggel nem engedhetik meg maguknak a magánnyugdíjtermék igénybevételét.

4.3.

Ezért az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok szintjén nyújtott adójóváírásokkal arra ösztönözzék a polgárokat, hogy szakmai életük elején kezdjenek hozzá a nyugdíjjellegű megtakarításhoz. Az EGSZB azt is ajánlja, hogy a polgárok szakmai iránymutatást kapjanak a minimális befektetési időszakok meghatározásáról, hogy a hosszú távú befektetések előnyeit élvezhessék.

4.4.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság javaslatával, melynek célja, hogy öt különböző, alacsony kockázatú befektetési lehetőséget nyújtson a megtakarítóknak. A legfőbb kihívás a tagállamokban tapasztalható eltérés. A nemzeti hatóságok továbbra is felügyelik a joghatóságukban tevékenykedő szolgáltatókat, ezért nagyon fontos az EIOPA szerepe a piac és a nemzeti felügyeleti rendszerek felügyeletében, a konvergencia szem előtt tartásával, hogy bizonyos fokú összhangot biztosítsanak a tagállamok között.

4.5.

Az EGSZB egyetért továbbá az Európai Bizottság azon érvelésével, hogy a PEPP-szolgáltatókat a termékek hosszú távú jellegét és a vonatkozó előírásokat magukban foglaló rendeletekkel szabályozzák. Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a 2009/138/EK irányelv (Szolvencia II. irányelv), az uniós szintű biztosítási szabályozási rendszer célja, hogy egyesítse az egységes uniós biztosítási piacot és javítsa a fogyasztóvédelmet azáltal, hogy létrehozza az „uniós útlevelet” (egységes engedélyt), amelynek használatával a biztosítók az összes tagállamban működhetnek, amennyiben teljesítették az uniós feltételeket. A Szolvencia II. irányelv kifejezetten az ügyfelek védelmére irányult, mivel a biztosítók a fő magánnyugdíj-szolgáltatók. Az EGSZB úgy véli, hogy az azonos szintű védelem biztosítása érdekében más pénzügyi intézményekre is egyformán szigorú követelményeket kell vonatkoztatni.

4.6.

Az EGSZB meglátása szerint nagyobb figyelmet kell fordítani a kifizetésekre. A PEPP-termékeket igénybe vevő megtakarítók jelentős támogatásra szorulnak olyan kérdések megválaszolása során, mint hogy milyen összegre van szükség a kényelmes nyugdíjba vonuláshoz, és hogy mi a nyugdíjeszközök lehívásának legmegfelelőbb módja. Ahhoz, hogy a legmegfelelőbb kifizetési stratégiákra vonatkozóan tanácsot lehessen megfogalmazni, le kell vonni a tanulságokat a foglalkoztatói nyugdíjak esetében alkalmazott nyugdíj-kifizetési megközelítések tapasztalataiból. Az EGSZB úgy véli, hogy ezek a stratégiák a nyugdíjtermékek lényegi jellemzői, és a nyugdíjba vonuló személyeket meg kell ismertetni a kifizetési és védelmi mechanizmusokkal kapcsolatos gyakorlatokkal és szabályokkal.

4.7.

A pénzügyi műveltség fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni (3). Az EGSZB úgy véli, hogy a PEPP-termékek sikeres bevezetése nagyban függ attól, hogy az információ eléggé világos-e ahhoz, hogy a megtakarítók össze tudják hasonlítani a termékeket, és attól, hogy végül képesek-e az igényeiknek legjobban megfelelő termékeket kiválasztani. Ezenkívül a hordozhatóság fontossága miatt mindezt egységessé kell tenni az Unióban.

4.8.

A kifizetés előtti szakasszal és a vonatkozó adózással kapcsolatos, szerződéskötést megelőző tájékoztatás rendkívül nagy jelentőséggel bír. Annak ellenére, hogy az EGSZB úgy véli, hogy a magas színvonalú információnyújtás közvetlen felelőssége a szolgáltatókra hárul, a nemzeti hatóságok szerepe továbbra is létfontosságú marad. A nyugdíjtermékek elválaszthatatlanul kapcsolódnak a tagállamok szociálpolitikájához és adórendszeréhez, ehhez szükséges egy, a tagállamra jellemző információs megközelítés, és ebből adódóan a nemzeti hatóságok szerepe annak biztosításában, hogy a leendő ügyfeleknek nyújtott információ tényszerű, használható és konkrét legyen.

4.9.

Az EGSZB úgy véli, hogy a szolgáltatóváltásra vonatkozó előírásoknak vonzóbbaknak kell lenniük, és jobb védelmet kell biztosítaniuk a fogyasztók számára. Fontos, hogy a PEPP-ügyfelek bármikor válthassanak szolgáltatót. Idetartozik ennek díjmentessége is. Ezért az EGSZB azt kéri, hogy pontosítsák, hogy miként alkalmazandó a pozitív egyenleg maximum 1,5 %-ában meghatározott javasolt díj. Az 1,5 %-os határérték észszerűnek tűnhet papíron, de abszolút értékben is van plafon. Egy egységesen alkalmazott százalékos aránnyal a megtakarítók a megtakarításaik abszolút értéke szerint fizetnének díjat. Az EGSZB szerint ez nem tisztességes, és ténylegesen korlátozná a megtakarítók szolgáltatóváltással kapcsolatos lehetőségeit. Az Európai Bizottságnak azt is meg kellene vizsgálnia, hogy esetleg bizonyos időszak eltelte után eltekintenek attól, hogy szolgáltatóváltáskor díjat számoljanak fel a megtakarítóknak és jövőbeli PEPP-ügyfeleknek.

4.10.

Az EGSZB szerint világosan meg kell határozni a PEPP keretében felhalmozott pénzeszközökhöz való hozzáférés szabályait a megtakarító halála esetére. A szóban forgó pénzeszközökre jogosult személyeknek legfeljebb a szükséges dokumentumok bemutatása után 2 hónappal meg kell kapniuk az őket megillető összeget, és fontos, hogy a szolgáltatónak ne legyen joga bármiféle díj felszámolásához.

4.11.

Ahogy már korábban említettük, az adókedvezmények fontos szerepet játszanak az egyén arra irányuló döntésében, hogy elhalassza a fogyasztást és nyugdíjjellegű megtakarítást végezzen. Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az adókedvezmények jelentős szerepet játszanak a PEPP-termékek sikerességének meghatározásában. Az EGSZB azonban megjegyzi, hogy a tagállamok felelnek azért, hogy állampolgáraik számára hozzáférést biztosítsanak minden lehetséges adókedvezményhez.

4.12.

Mivel általánosságban elmondható, hogy a PEPP-termékek célcsoportják a szellemi szabadfoglalkozásúak és az önálló vállalkozók alkotják, akik megengedhetik maguknak a PEPP-termékhez való hozzájárulást, az EGSZB úgy véli, hogy a tagállamok által biztosított adókedvezmények hátrányosan megkülönböztetik az alacsonyabb jövedelműeket, akiknek nincs lehetőségük PEPP-termékhez kapcsolódó szerződéskötésre. Ezért a tagállamoknak alaposan át kell gondolniuk, hogy nyújtanak-e ilyen adókedveznényeket.

4.13.

Az EGSZB elismeri, hogy a nyugdíjtermékek hosszú távú jellegéből adódóan kockázati elemmel bírnak, azonban a termékek egyre nagyobb kifinomultsága jelentősen segíthetné a kockázatok és bizonytalanságok csökkentését, miközben figyelembe venné a megtakarítók igényeit és preferenciáit. Különösen fontosnak minősül az olyan egyének kockázatának csökkentése, akik nem rendelkeznek előzetes tapasztalatokkal a nyugdíjalapok terén, és az EGSZB egyetért az olyan megoldásokkal, amelyek alapján az egyetlen kötelező alapértelmezett befektetési lehetőséggel rendelkező megtakarítónak lehetősége van legalább a befektetett névleges tőke visszanyerésére.

4.14.

El kellene kerülni az olyan helyzeteket is, ahol a PEPP-szolgáltatótól függően a fogyasztóvédelem szintje eltérő. Az EGSZB úgy véli, hogy a hosszú távú nyugdíjtermékeket kínáló pénzügyi intézményekre az „azonos kockázatok, azonos szabályok” elv kellene, hogy vonatkozzon.

4.15.

Az EGSZB hangsúlyozza továbbá, hogy – amint arra a Better Finance (A Befektetők és a Pénzügyi Szolgáltatások Felhasználóinak Európai Szövetsége) (4)2017. október 9-i sajtóközleménye rámutatott, a hosszú távú egyéni nyugdíj-előtakarékossági termékek „nem tudnak megfelelő jövedelempótlást biztosítani, mert tényleges megtérülésük hosszú távon elégtelen, sőt (az inflációt levonva) negatív lehet”. A szolgáltatók azzal kapcsolatos felelőssége, hogy minden szükséges védelmet megadjanak és jobb hozamot biztosítsanak a megtakarítók számára, döntően fontos a PEPP-termékek sikere szempontjából. Mivel azonban a legtöbb európai nyugdíjalapot jelenleg kötvényekbe fektetik, a jobb megtérülés esélyei – legalábbis rövid és középtávon – nem tűnnek túl jónak.

4.16.

Végezetül az EGSZB megjegyzi, hogy az állami, foglalkoztatói és személyi nyugdíjak közötti kölcsönhatás szerepei minden tagállamban egyediek. Ezek évtizedek óta alakítják a nemzeti nyugdíjpiacokat, és nem meglepő, hogy ilyen sokféle nyugdíjtermék található az EU-n belül. Mindezek alapján alapvető fontosságú, hogy a szolgáltatók képesek legyenek PEPP-termékeiket a nemzeti piacokhoz igazítani.