31.5.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 173/66

Előadó:

Cristian PÎRVULESCU

1.1.

Az európai migrációs stratégiát úgy kell kialakítani, hogy teljes mértékben figyelembe vegye hatályának humanitárius dimenzióját, az Európai Unió pedig nem felejtheti el alapvető kötelezettségeit és jogilag kötelező érvényű szabályait különösen a veszélyben lévő emberek életének és emberi jogainak védelme tekintetében.

1.2.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) támogatja a 2015. novemberi vallettai csúcstalálkozón kialakult elképzelést, amelynek legfontosabb célja az, hogy hosszú távon választ adjon a migráció kérdésére, foglalkozzon a migráció kiváltó okaival, és az együttműködés és a közös felelősségvállalás alapján párbeszédet alakítson ki harmadik országokkal. Az EGSZB reméli, hogy az EU–afrikai migrációs és fejlesztési program (a rabati folyamat), valamint a kartúmi folyamat hozzájárul a vallettai cselekvési terv gyors végrehajtásához.

1.3.

Az EGSZB támogatja azokat az egyes országokkal kötendő célzott és egyedi megállapodásokat, amelyek teljes mértékben tiszteletben tartják az emberi jogokat. A rugalmasság helyes megközelítés, amely az intézkedések és az ösztönzők megfelelő kombinációját biztosítja.

1.4.

Miközben nyilvánvaló, hogy politikai koordinációra és észszerűsítésre van szükség, úgy tűnik, hogy a migrációs stratégia olyan átfogó politikává válik, amely intézkedései és célkitűzései elérése érdekében más politikák helyébe lép (például szomszédság, fejlesztési támogatás és kereskedelem). Miközben elismeri a migrációs politika fontosságát, az EGSZB úgy véli, hogy a többi politika ugyanolyan fontos és folytatásra érdemes. Ebből kiindulva azt ajánlja, hogy a többi politikaterületre irányuló együttműködésnek ne legyen feltétele a migrációs politikában való részvétel. A koordináció elsődleges célja a szinergia, a komplementaritás és az átfogó jelleg elősegítése a különböző politikai területek között.

1.5.

A harmadik országok tekintetében különbséget kell tenni aközött, hogy a politikai akarat hiánya vagy a kapacitások és a források szűkössége miatt nem kerül sor együttműködésre. Mindkettővel foglalkozni kell, de különbözőképpen. A fenntarthatóság és a reziliencia biztosítása érdekében először a kapacitásépítésre kell összpontosítani. A segítség semmilyen körülmények között nem lehet a visszafogadás és a határellenőrzések függvénye.

1.6.

A gazdaság központi szerepet játszik a migráció kiváltó okainak kezelésében, de ez nem jelentheti a stabilitás és a jólét politikai, intézményi és közigazgatási dimenzióinak figyelmen kívül hagyását. A stratégiát úgy kell kiigazítani, hogy elkötelezettebb és célzottabb támogatást foglaljon magába három területen: a konfliktusmegoldás és az államépítés, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítása, valamint a civil társadalom fejlesztése terén.

1.7.

A migráció kiváltó okainak hosszú távú kezeléséhez az országoknak életképes és legitim kormányokra, erős képviseleti intézményekre, hatékony pártokra, tömegtájékoztatási eszközökre és civil társadalmi szervezetekre van szükségük. Az EU-nak megfelelő figyelmet kellene szentelnie a demokratikus segítségnyújtásnak és támogatnia is kellene azt. A demokráciával kapcsolatos kérdéseket pedig nem lehet úgy kezelni, mint az „általános üzleti környezetet”, hiszen ez utóbbit megemlítik a külső beruházási terv harmadik pillérében.

1.8.

A harmadik országokkal kialakítandó partnerségi keretben az EU-nak, a tagállamoknak és a harmadik országoknak prioritásként kellene kezelniük a jogszerű migrációs csatornák és a jogszerű migrációt támogató intézményi kapacitások fejlesztését.

1.9.

A civil társadalmi szervezetek fontos szerepet játszanak a migránsok és a menekültek áttelepítésének, utazásának és befogadásának biztonságosabbá és humánusabbá tételében. A javaslatnak újra kell gondolnia tevékenységük szerepét és támogatását, a származási és a tranzitországokban lévő helyi szervezetektől kezdve a mentési műveletekben, valamint a befogadás és a beilleszkedés szervezésében részt vevő szervezetekig. A civil társadalmi szervezeteket be kell vonni a migráció kezelésével foglalkozó illetékes hatóságok intézkedéseinek nyomon követésébe és értékelésébe is.

1.10.

Az EGSZB arra biztatja a nemzeti, regionális és helyi szintű állami hatóságokat, hogy nemzetközi jogi kötelezettségeknek megfelelően, illetve az emberi jogok védelmét és az integráció elősegítését szem előtt tartva vegyék ki a részüket a migrációs és a menekültpolitika végrehajtásából.

1.11.

Az említett intézkedések és eljárások során az Európai Uniónak és a tagállamoknak – közvetlenül vagy közvetve – tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat és a Genfi Egyezmény alapján be kell tartaniuk a visszaküldés tilalmának elvét.

1.12.

Amikor az EU „biztonságos” származási és tranzitországnak nyilvánít egy országot, biztosnak kell lennie abban, hogy az valóban biztonságos, hogy ne sértse meg a visszaküldés tilalmának elvét (1).

1.13.

Az Európai Bizottság kialakította arra vonatkozó stratégiai elképzelését, hogy az EU külső tevékenysége hogyan mozdíthatja elő a lakóhelyük elhagyására kényszerülő személyek ellenálló képességét és önállóságát a menekültek származási országához lehető legközelebbi helyen. Miközben ennek az elképzelésnek vannak bizonyos előnyei, meg kell jegyezni, hogy az EU-nak mint felelős és forrásokkal rendelkező nemzetközi szereplőnek – nemzetközi szerződésekkel összhangban – megvannak a maga morális és jogi kötelezettségei a nemzetközi védelmet kérők segítése terén.

1.14.

Az EGSZB támogatja a visszatérési és visszafogadási arány növelését, előnyben részesítve az önkéntes hazatérést és hangsúlyt helyezve a reintegrációra. A reintegrációt előtérbe helyező, önkéntes hazatérésnek kellene az egyik fő stratégiai opciónak lennie, amelyet az EU és a tagállamok meghatároznak a migrációs folyamat kezelése terén.

1.15.

Az EU-nak minden paktumban és megállapodásban biztosítania kell, hogy pozitív ösztönzőket vegyenek igénybe, hogy a támogatás jól tervezett és jól szervezett legyen, és hogy a támogatás foglalkozzon a kormányzat intézményi és közigazgatási kapacitásaival, segítse elő a demokráciát és az emberi jogokat, és vonja be a civil társadalmi szervezeteket minden folyamatba, különösen helyi és nemzeti szinten.

1.16.

Az EGSZB arra biztatja az uniós intézményeket, a tagállamokat és harmadik országok kormányait, hogy a lehető legnagyobb mértékben egyeztessenek a diaszpóracsoportokkal és támogassák őket. Ezek a csoportok a származási és a tranzitországok hosszú távú fejlődésének értékes forrásai lehetnek, és nagymértékben hozzájárulhatnak az európai társadalomhoz és gazdasághoz. A sokféleség és a világ felé való nyitottság népszerűsítése mindig is az európai társadalmak egyik pillére volt, így a migrációs politikának is tekintettel kell lennie erre a két alapelvre.

1.17.

Az EGSZB arra biztatja a tagállamokat, hogy teljes mértékben vegyenek részt az EU migrációs politikájának koordinálására tett erőfeszítésekben. A tagállamok közötti szolidaritás és együttműködés jelenti a harmadik országokkal kialakítandó partnerségi keret hatékony végrehajtásának két előfeltételét.

1.18.

Az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy hozza létre tervezett, a párbeszédet szolgáló platformját, melynek révén a politikába be lehet építeni az üzleti világ, a szakszervezetek és a többi szociális partner észrevételeit is. A cél ezzel az, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a migrációból Európa és maguk a bevándorlók számára is (2). Az EGSZB kész részt venni a platform létrehozásában és megfelelő működtetésében.

2.1.

Az európai migrációs stratégia elfogadása óta sok eredményt értünk el, nem utolsósorban az EU határain túl. Emberek százezreit mentettük meg a tengeren (3). A 2015. novemberi vallettai csúcstalálkozó a migrációs kérdéseket állította középpontba az Uniónak az afrikai országokhoz fűződő kapcsolataiban.

2.2.

Azonban még ennél is sokkal többet kell tenni. Az Unió még mindig humanitárius válsággal küzd. Harmadik országok és az EU partnerei olyan menekülteket fogadtak be, akik közül sokan otthonukat elhagyni kényszerült, kísérő nélküli kiskorúak és Európába vágyó gazdasági migránsok.

2.3.

A partnerségi keret végső célja olyan következetes és célzott szerepvállalás, amellyel az Unió és tagállamai összehangoltan alakítják ki a harmadik országokkal megkötendő átfogó partnerségek (paktumok) létrehozására szolgáló mechanizmusokat, eszközöket és ösztönzőket, hogy humanitárius és emberi jogi kötelezettségeink maradéktalan tiszteletben tartása mellett javítsák a migráció kezelését.

2.4.

A legfontosabb partnerekkel együtt azonnali intézkedéseket kell hozni az alábbi területeken, ahol konkrét és mérhető célokat kell kitűzni: együttműködés a legfontosabb partnerekkel a migráció jogalkotási és intézményi keretének javítása céljából; konkrét segítségnyújtás a határigazgatási és migrációkezelési kapacitásépítéshez, ideértve a menekültek védelmének biztosítását; a visszatérési és visszafogadási arány növelése, előnyben részesítve az önkéntes hazatérést és hangsúlyt helyezve a reintegrációra; az irreguláris áramlások megfékezése, ugyanakkor jogszerű migrációs csatornák felajánlása, ideértve a fokozott áttelepítési erőfeszítéseket.

3.1.

Az EGSZB szerint a jól kezelt migráció jó lehetőséget jelent az EU, a származási országok, illetve a migránsok és azok családja számára. A migráció az emberi társadalmak természetes velejárója. Az európai népek közelmúltbeli történelme során nagyon fontos szerepet töltött be a migráció.

3.2.

Akkor jelentkeznek a problémák, amikor az emberek nem önszántukból indulnak útnak, azaz amikor sokan a mélyszegénység, háború vagy természeti katasztrófák elől menekülve kénytelenek elhagyni lakóhelyüket. Ezek az emberek nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak. Amíg az európai országok nem vezetnek be olyan eljárásokat vagy jogszabályokat, amelyek segítségével könnyebben lehet kezelni a migrációt legális és átlátható eljárásokkal, addig az embercsempészettel és -kereskedelemmel foglalkozó bűnözői hálózatok sok olyan migránst kihasználnak, akik irreguláris módon, sokszor az életüket kockáztatva próbálnak célba jutni.

3.3.

Az EGSZB figyelmeztet arra, hogy a migráció és a határellenőrzések megszervezésével kapcsolatos politikák és jogszabályok kidolgozásakor ügyelni kell arra, hogy ezek maradéktalanul megfeleljenek az emberi jogokról szóló egyezményeknek és az EU alapjogi chartájának.

3.4.

Az Európai Bizottság javaslata az egyre összetettebb migrációs folyamat kezeléséhez használt eljárások és eszközök szükséges koordinációját és harmonizációját teremti meg. A legutóbbi migrációs tendenciák természetére és dinamikájára tekintettel hasznos a felülvizsgálat elvégzése és a prioritások világosabb rendjének meghatározása.

3.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy az úton veszélyben lévő emberek megmentésére történő összpontosítás teljes mértékben indokolt. Ennek abszolút elsőbbséget kell élveznie az EU és a tagállamok szempontjából egyaránt. Bár a tenger még mindig emberéleteket követel, az EGSZB dicséretét fejezi ki a mentési műveletekben részt vevő átlagembereknek, civil szervezeteknek, valamint katonai és polgári személyi állománynak.

3.5.1.

A megállapodásokban szereplő rövid távú célok támogatása mellett – életmentés a Földközi-tengeren, a származási és a tranzitországokba való visszatérés mértékének növelése, annak elérése, hogy a migránsok és menekültek az otthonukhoz közel tudjanak maradni és ne vállalkozzanak veszélyes utakra – az EGSZB azt is kéri az Európai Bizottságtól, hogy vegye fel a célok közzé egyrészt, hogy védje az ún. balkáni útvonal mentén a migránsokat, akiknek adott esetben veszélyben van az élete és a biztonsága, másrészt pedig hogy legális migrációs útvonalakat alakítson ki.

3.6.

Az EGSZB megismétli, hogy az EU és tagállamai a világ legnagyobb fejlesztési és humanitárius donorai, és hogy az EU jelentős támogatást nyújt a menekülteknek, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeknek és a befogadó közösségeknek, például Afrika szarva és a Csád-tó térségében (Kenya, Szomália, Uganda, Etiópia és Szudán).

3.6.1.

A migrációs stratégiát a humanitárius dimenzió hatályának teljes figyelembevételével kell kialakítani. Az EU-nak nehézségei vannak a jelenlegi migráns- és menekültáramlás kezelésében. Nem felejtheti el azonban alapvető kötelezettségeit és jogilag kötelező érvényű szabályait különösen a veszélyben lévők életének és emberi jogainak védelme tekintetében.

3.7.

A migrációs stratégia csak akkor lesz sikeres, ha harmadik országok is hajlandóak és képesek szorosan együttműködni az EU-val és a tagállamokkal. Mindegyik országnak megvan a saját, migrációval kapcsolatos hozzáállása. Közülük számos ország származási ország, amelyekben konfliktusok, feszültségek és súlyos nélkülözés tapasztalható, míg más országok tranzitországnak számítanak, amelyek stabilabbak, de veszélyeztetettebbek is. Egyes országoknak a területükön biztonságot és segítséget kereső menekültek és migránsok aránytalanul nagy számával kell szembenézniük; elsősorban Libanonról, Törökországról és Jordániáról van szó. A migrációs partnerségből származó intézkedések végrehajtására való hajlandóságuk és képességük különböző és összetett történelmi, politikai, gazdasági, biztonsági és kulturális tényezőktől függ. Meg kell tehát velük kapcsolatban találni az intézkedések és az ösztönzők megfelelő perspektíváját és kombinációját. Ugyanakkor a paktumoknak olyan közös ponttal is kell rendelkezniük kell, amely ösztönzi a harmadik országok intézményi, demokratikus, társadalmi és gazdasági fejlődését.

3.8.

A migrációs stratégiát tovább kell erősíteni, és nagyobb koordinációt kell kialakítani más érintett politikaterületekkel. Az Európai Bizottság javaslata három ilyen politikát irányzott elő, amelyek a következők: szomszédság, fejlesztési támogatás és kereskedelem. Az európai szomszédságpolitika terén a rendelkezésre álló finanszírozási keretnek nagyjából a felét szánják migrációval kapcsolatos ügyekre. A fejlesztési politika terén a javaslat pozitív és negatív ösztönzők bevezetését irányozza elő, amelyek egyrészt azokat az országokat jutalmazzák, amelyek eleget tesznek arra vonatkozó nemzetközi kötelezettségüknek, hogy visszafogadják a saját állampolgáraikat, másrészt azokat, amelyek együttműködnek a harmadik országokból származó irreguláris migránsok áramlásának szabályozása terén, harmadrészt pedig azokat, amelyek megfelelő intézkedéseket hoznak a konfliktusok és üldözés elől menekülő személyek befogadására. Következményeket irányoznak elő azon országok számára is, amelyek nem működnek együtt a visszafogadási és visszatérési politika terén. A kereskedelempolitikával kapcsolatban, ahol az EU preferenciális elbánást biztosíthat partnereinek, az Európai Bizottság azt javasolja, hogy a migrációs politikával való együttműködés olyan tényező legyen, amely szerepet játszik a GSP+ alapján biztosított kereskedelmi kedvezmények értékelésekor.

3.9.

A csomagnak továbbá minden, a migráció szempontjából érzékeny politikai terület – így az oktatás-, kutatás-, éghajlatváltozási, energia-, környezetvédelmi és mezőgazdasági politika – részét kell, hogy képezze, maximális ösztönzést adva a megbeszéléseknek.

3.10.

Miközben nyilvánvaló, hogy politikai koordinációra és észszerűsítésre van szükség, a stratégia bizonyos aggályokat is felvet. Úgy tűnik, hogy a migrációs stratégia olyan átfogó politikává válik, amely intézkedései és célkitűzései elérése érdekében más politikák helyébe lép. Ez befolyásolhatja a többi politikát, amelyek céljaikat és hatályukat tekintve szintén indokoltak. A szomszédságpolitikának stabilitást és jólétet kell hoznia az EU határához, és a migrációra való aránytalan összpontosítás mellékvágányra terelheti a többi érintett területet. A fejlesztési politikának is széles körű célkitűzései vannak, ideértve a veszélyeztetett közösségek segítését, valamint jobb gazdasági és társadalmi lehetőségek megteremtését több tízmillió ember számára. A kereskedelempolitikának is jelentős fejlesztési dimenziója van: több lehetőséget teremteni az uniós polgárok és a harmadik országok polgárai számára egyaránt.

3.11.

A migrációs politika fontosságát elismerve az EGSZB úgy véli, hogy a többi politika ugyanolyan fontos és folytatásra érdemes. A koordináció elsődleges célja a szinergia, a komplementaritás és az átfogó jelleg elősegítése a különböző politikai területek között.

3.12.

A politikai koordináció konkrét kerete ezzel összefüggésben feltételes és kényszerítő megközelítés lehetőségét sugallja – a harmadik országoknak együtt kellene működniük az EU-val és a tagállamokkal saját állampolgáraik visszafogadása és visszatérése, a saját területükön és határaikon keresztüli migránsáramlások kezelése, valamint a konfliktusok és üldözés elől menekülő személyek befogadása terén. Ellenkező esetben veszélybe kerülhet az uniós támogatáshoz és segítséghez, valamint az uniós piachoz való hozzáférés. Ez az opció problematikusnak és végső soron hatástalannak bizonyulhat. A migrációs stratégia terén a harmadik országok együttműködését belső gondok és belső képességek vezérlik. Különbséget kell tenni aközött, hogy a politikai akarat hiánya vagy a kapacitások és a források szűkössége miatt nem kerül sor együttműködésre. Mindkettővel foglalkozni kell, de különbözőképpen. A fenntarthatóság és a reziliencia biztosítása érdekében először a kapacitásépítésre kell összpontosítani. Az is nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk a fejlesztési támogatás és a migrációs együttműködés között. A fejlesztési támogatás soha nem lehet a migrációs együttműködésben való részvétel függvénye.

3.13.

A migráció „kiváltó okainak” kezelésekor az Európai Bizottság javaslata szinte kizárólag a gazdaságra vonatkozik. Hangsúlyozza a feltörekvő piacokon új befektetési lehetőségeket kereső magánbefektetők szerepét is. A javaslat így fogalmaz: „A harmadik országokba mint származási országokba történő beruházások céljából mozgósítani kell az európai magán- és állami forrásokat ahelyett, hogy hagynánk, hogy az irreguláris migránsok életük kockáztatásával az európai munkaerőpiacokra próbáljanak bejutni.”

3.14.

Az Európai Bizottság egy ambiciózus külső beruházási tervet is előirányoz három pillérrel: „Az első pillér lehetővé tenné a szűkös állami források innovatív felhasználását oly módon, hogy további biztosítékok és kedvezményes pénzalapok nyújtásával mozgósítja a magánberuházásokat. A második pillér a technikai segítségnyújtásra összpontosítana, és segítené a helyi önkormányzatokat és vállalkozásokat abban, hogy nagyobb számban dolgozzanak ki megtérülést ígérő projekteket és megismertessék azokat a nemzetközi befektetői közösséggel. A harmadik pillér az általános üzleti környezetre irányulna azáltal, hogy előmozdítja a jó közigazgatást, a korrupció elleni küzdelmet, valamint a befektetési akadályok és piaci torzulások megszüntetését.”

3.15.

A migráció kiváltó okainak kezelésében központi helyet foglal el a gazdaság. Azt szorosan össze kell kapcsolni a stabilitás és a jólét politikai, intézményi, közigazgatási és szociális dimenzióival. A több évtizedes támogatási és fejlesztési munka tanulságai azt mutatják, hogy az intézmények alapvető fontosságúak, és ha hiányzik a megfelelő keret és infrastruktúra, akkor a tervezett dinamizmus nem indul be. A magánbefektetők nem ruháznak be instabil származási és a tranzitországokban. A beruházási, a fejlesztési és az egyéb politikák finanszírozását továbbra is el kell különíteni egymástól, de egymást kiegészítő célokat kell meghatározni bennük.

3.16.

Számos harmadik ország, különösen azok, amelyek a menekültek és a migránsok szempontjából származási országgá váltak, alapvető problémákkal küzd a kormányzat stabilitása és hatékonysága tekintetében. Az infrastruktúra és a gazdaság gyenge, közigazgatási rendszereik pedig fejletlenek. Így új erőfeszítéseket kell tenni a konfliktusmegoldás és az államépítés irányába. Nemcsak Szíriában és Líbiában, hanem sok más országban is ez a helyzet. Ennek a ténynek a tudomásulvétele segíthet az intézkedések fontossági sorrendjének meghatározásában és azoknak a konkrét okoknak a célba vételében, amelyek miatt az emberek végül elmenekülnek ezekről a területekről vagy áthaladnak ezeken a területeken. A szűken meghatározott beavatkozások, például a határőrök kiképzése vagy a technológia részükre történő átadása, a csempészhálózatok felszámolása vagy a visszatérés ösztönzése pozitív, de korlátozott hatással járnak. A migráció olyan jelenség, amely összefügg az állam gyengeségeivel, valamint különböző természetű és mértékű hiányosságokkal.

3.17.

A kormányzásnak mint „általános üzleti környezetnek” a külső beruházási terv harmadik pillérébe történő beillesztése nem elegendő a kezelendő kérdések körének meghatározásához. A migráció kiváltó okainak hosszú távú kezeléséhez az országoknak életképes és legitim kormányokra, erős képviseleti intézményekre, hatékony pártokra, tömegtájékoztatási eszközökre és civil társadalmi szervezetekre van szükségük. Az EU-nak fontolóra kell vennie, hogy megfelelő figyelemben és támogatásban részesítse a demokratikus segítségnyújtást. Ez nemcsak a migráció keretén belül fontos, hanem más politikai területeken is, mint amilyen a szomszédság és a kereskedelem.

3.18.

Az Európai Bizottság javaslatában a civil társadalom szerepe nincs kellőképpen elismerve és támogatva. A civil társadalmi szervezetek fontos szerepet játszanak a migránsok és a menekültek áttelepítésének, utazásának és befogadásának biztonságosabbá és humánusabbá tételében. A menekülttáboroktól kezdve a migrációs útvonalakon át (beleértve a tengeri útvonalakat is) egészen az EU-n belüli fogadóállomásokig fontos, tulajdonképpen nélkülözhetetlen szerepet játszanak ezek a szervezetek. A javaslatnak újra kell gondolnia tevékenységük szerepét és támogatását, a származási és a tranzitországokban lévő helyi szervezetektől kezdve a mentési műveletekben, valamint a befogadás és a beilleszkedés kezelésében részt vevő szervezetekig. A civil társadalmi szervezeteket be kell vonni a migráció kezelésével foglalkozó illetékes hatóságok intézkedéseinek nyomon követésébe és értékelésébe is. Munkájuk és visszajelzésük az egész folyamatot közelebb hozhatja a nemzetközi és az uniós szerződések által elismert és védett emberi jogi normákhoz.

4.1.

A tevékenységek és az eljárások szervezése során az EU-nak és a tagállamoknak – közvetlenül vagy közvetve – tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat és a Genfi Egyezmény alapján be kell tartaniuk a visszaküldés tilalmának elvét.

4.2.

Az EGSZB komoly aggodalmának ad hangot az EU és Törökország között kötött megállapodás miatt, illetve annak kapcsán, hogy az hogyan érinti a hatálya alá tartozó emberek alapvetői jogait. Civil társadalmi csoportok és emberi jogi aktivisták kétségbe vonták a megállapodást, mivel az „biztonságos országként” kezelte Törökországot. Amikor az EU „biztonságos” származási és tranzitországnak nyilvánít egy országot, biztosnak kell lennie abban, hogy az valóban biztonságos, hogy ne sértse meg a visszaküldés tilalmának elvét.

4.3.

Az Európai Bizottság kialakította arra vonatkozó stratégiai elképzelését, hogy az EU külső tevékenysége hogyan mozdíthatja elő a lakóhelyük elhagyására kényszerülő személyek ellenálló képességét és önállóságát a menekültek származási országához lehető legközelebbi helyen (4). Miközben ennek az elképzelésnek vannak bizonyos előnyei, meg kell jegyezni, hogy az EU-nak mint felelős és forrásokkal rendelkező nemzetközi szereplőnek megvannak a maga morális és jogi kötelezettségei a nemzetközi védelmet kérők segítése terén.

4.4.

Üdvözöljük a migránscsempészéssel szembeni küzdelem operatív intézkedéseit. A csempészek nagyon magas összegeket kérnek a migránsok segítéséért, és komoly veszélyeknek teszik ki őket. Ugyanakkor a csempészet elleni küzdelemmel nem lehet megoldani a migráció strukturális problémáit. Ismételten el kell mondani, hogy nagyon fontos a legális migrációs útvonalak kialakítása: azzal a migránsok is kevésbé függnek majd a csempészhálózatoktól.

4.5.

Koordinációs mechanizmust kell bevezetni az uniós szint és a tagállamok között a paktumok teljesítése érdekében. Ha egyes tagállamoknak történelmi kapcsolataik vannak harmadik országokkal, akkor ezek a kapcsolatok mozgósíthatók a jobb együttműködés biztosítása érdekében.

4.6.

Az EGSZB üdvözli a strukturált áttelepítési rendszerre irányuló, soron következő javaslatot, amely közös megközelítést biztosít ahhoz, hogy az áttelepítés révén a nemzetközi védelemre szoruló személyek biztonságosan és jogszerűen érkezhessenek az Unióba, az EU aziránti elkötelezettségének közvetlen tanúbizonyságaként, hogy segítséget nyújtson a legnagyobb nyomással küzdő országoknak (5). A vallettai cselekvési terv tartalmazta az EU és a tagállamok kötelezettségvállalását arra, hogy a legális migrációs lehetőségeket összegyűjtő kísérleti projekteket indítsanak. A javaslatnak azonban világosabbnak kell lennie, és tartalmaznia kell a megvalósítandó konkrét projekteket.

4.7.

Az EGSZB üdvözli az uniós kékkártya 2016. június 7-én előterjesztett reformját (6), amelynek célja, hogy magasan képzett migránsokat vonzzon az Unió munkaerőpiacára.

4.8.

Az EGSZB üdvözli a paktumok kialakítását, amelyek arra fognak törekedni, hogy növeljék a visszatérési folyamat eredményességét és fenntarthatóságát, valamint megfelelő pénzügyi támogatást nyújtsanak a visszafogadó országoknak és különösen azoknak a közösségeknek, amelyek újra integrálják majd a hazatelepülőket. A hatóságok és az egyének ösztönzése nélkülözhetetlen a hatékony folyamat biztosításában.

4.9.

Az EGSZB támogatja a visszatérési és visszafogadási arány növelését, egyértelműen előnyben részesítve az önkéntes hazatérést és hangsúlyt helyezve a reintegrációra. Ennek kellene az egyik fő stratégiai opciónak lennie, amelyet az EU és a tagállamok meghatároznak a migrációs folyamat kezelése terén. Növeli ugyanis annak lehetőségét, hogy az érintettek együtt fognak működni, és ami még fontosabb, a helyi fejlesztés lehetséges motorjává teszi a migrációt.

4.10.

Az EU és a tagállamok erőfeszítéseit globális szinten kell koordinálni. Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság ajánlásával, hogy elő kell segíteni az ENSZ támogatásával működő globális áttelepítési program létrehozását, amely a biztonságos országokba való gyors és hatékony áttelepítésre irányul. Az EU rendelkezik a változtatáshoz szükséges forrásokkal és tapasztalattal, ideértve a globálisabb és többoldalú folyamat felé történő elmozdulást is a migráció kezelése érdekében.

4.11.

Az EGSZB széleskörűen támogatja a harmadik országokkal kötendő konkrét partnerségek irányát: paktumok megkötését Jordániával és Libanonnal, az EU–Tunézia együttműködés következő szintre emelését; paktumok kidolgozásának megkezdését, és az azokról való megállapodást Nigerrel, Nigériával, Szenegállal, Malival és Etiópiával; valamint a líbiai egységkormány támogatását. Ezekben a paktumokban és megállapodásokban az EU-nak azt kell biztosítania, hogy elsősorban pozitív ösztönzőket vegyenek igénybe, hogy a támogatás jól tervezett és jól szervezett legyen, és hogy a támogatás foglalkozzon a kormányzat intézményi és közigazgatási kapacitásaival, segítse elő a demokráciát és az emberi jogokat, és vonja be a civil társadalmi szervezeteket minden folyamatba, különösen helyi és nemzeti szinten.

4.12.

Az EGSZB elismeri azokat az erőfeszítéseket, amelyeket minden oldalon tettek annak érdekében, hogy a partnerségi keret operatív és hatékony legyen, amint az az Európai Bizottság által kiadott első eredményjelentésben (7) szerepel. Az Afrikával foglalkozó uniós szükséghelyzeti alapból finanszírozott projektek öt elsőbbséget élvező országban történő beindítása az együttműködés lehetőségét jelzi. Az EGSZB arra ösztönzi az uniós intézményeket, hogy munkálkodjanak az Európai Fenntartható Fejlődési Alapról szóló rendelet gyors elfogadásán, amely kulcsfontosságú eszköznek számít a fenntartható fejlődés, az inkluzív növekedés, a gazdasági és társadalmi fejlődés és a regionális integráció Európán kívüli elősegítése terén.