Back to EUR-Lex homepage

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Use quotation marks to search for an "exact phrase". Append an asterisk (*) to a search term to find variations of it (transp*, 32019R*). Use a question mark (?) instead of a single character in your search term to find variations of it (ca?e finds case, cane, care).
Search tips
Need more search options? Use the Advanced search
You are here

Document 62015CN0612

C-612/15. sz. ügy: A Spetsializiran nakazatelen sad (Bulgária) által 2015. november 18-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – N. Kolev elleni büntetőeljárás

OJ C 48, 8.2.2016, p. 14–17 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

8.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 48/14

A Spetsializiran nakazatelen sad (Bulgária) által 2015. november 18-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – N. Kolev elleni büntetőeljárás

(C-612/15. sz. ügy)

(2016/C 048/22)

Az eljárás nyelve: bolgár

A kérdést előterjesztő bíróság

Spetsializiran nakazatelen sad (szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyekben eljáró különleges büntetőbíróság)

Az alap-büntetőeljárás résztvevői

N. Kolev és társai

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1.

Összeegyeztethető-e valamely nemzeti törvény a vámtisztviselők által elkövetett bűncselekmények hatékony üldözése biztosításának tagállami kötelezettségével, ha a vámtisztviselők ellen korrupciós bűncselekmények feladatellátásuk során történő elkövetésére (kenőpénzek elfogadása a vámellenőrzés mellőzéséért) létrejött bűnszervezetben való részvétel, valamint konkrét vesztegetések és az elfogadott kenőpénzek elrejtés[ében megnyilvánuló orgazdaság] miatt folytatott büntetőeljárást az adott törvény alapján anélkül szüntetik meg az alábbi feltételek fennállása esetén, hogy a bíróság érdemben vizsgálta volna a felhozott vádakat: a) két év eltelt a vádemelést követően; b) a vádlott a bűnügyi nyomozás lezárása iránti kérelmet terjesztett elő; c) a bíróság három hónapos határidőt szabott az ügyésznek a bűnügyi nyomozás lezárására; d) az ügyész e határidőn belül „lényeges eljárási követelmények megsértését” követte el (mégpedig nem közölte megfelelően a kiegészített vádat, nem biztosított betekintést a nyomozás irataiba, és ellentmondásos a vádirat); e) a bíróság újabb egy hónapos határidőt szabott az ügyésznek az említett „lényeges eljárási követelmények megsértésének” orvoslására; [f)] az ügyész nem orvosolta e határidőn belül az említett „lényeges eljárási követelmények megsértését”, holott az említett jogsértések első három hónapos határidőn belüli elkövetése és orvoslásuk utolsó egy hónapos határidőn belüli elmaradása az ügyésznek (elmulasztotta megszüntetni a vádirat ellentmondásait; a határidők időtartamának túlnyomó részében nem végzett tényleges cselekményeket) és a védelemnek (a vádlottak kórházi tartózkodása és az ügyvédek egyéb hivatkozott szakmai elfoglaltságai miatt megsértette a vád közlése és a nyomozás irataiba való betekintés körében tanúsítandó együttműködés kötelezettségét) egyaránt felróható; [g)] a „lényeges eljárási követelmények megsértése” erre szabott határidőn belüli orvoslásának elmaradása miatt a vádlottnak alanyi joga keletkezett a büntetőeljárás megszüntetésére?

2.

E kérdésre adandó nemleges válasz esetén a fent említett jogi szabályozás mely részének alkalmazását kell mellőznie a nemzeti bíróságnak az uniós jog tényleges alkalmazásának biztosításához: 2.1. a büntetőeljárás megszüntetését az egy hónapos határidő lejárta esetén, vagy 2.2. a fent említett hibák „lényeges eljárási követelmények megsértésének” való minősítését, vagy 2.3. a [g)] pont szerint keletkezett alanyi jog védelmét, amennyiben lehetőség van az említett jogsértés bírósági eljárás keretében történő hatékony orvoslására?

2.1.

Ahhoz kell-e kötni a büntetőeljárás megszüntetését előíró nemzeti jogszabály alkalmazásának mellőzésére vonatkozó döntést, hogy

A)

az ügyésznek további határidőt biztosítanak a „lényeges eljárási követelmények megsértésének” orvoslására, amely pontosan olyan hosszú, mint az a határidő, amely alatt az ügyész a védelemnek betudható akadályok miatt objektíve nem volt a jogsértés orvoslására alkalmas helyzetben?

B)

a bíróság az A) kérdés szerinti esetben megállapítja, hogy az említett akadályok „joggal való visszaélés” miatt merültek fel?

C)

az A) kérdésre adandó nemleges válasz esetén a bíróság megállapítja, hogy a nemzeti jog megfelelő garanciákat nyújt a bűnügyi nyomozás észszerű időn belüli lezárásához?

2.2.

Amennyiben összeegyeztethető az uniós joggal az annak figyelmen kívül hagyására vonatkozó döntés, hogy a fent említett hibákat a nemzeti jog által előírtaknak megfelelően „lényeges eljárási követelmények megsértésének” kell minősíteni, akkor:

A)

Megfelelően biztosított lenne-e a 2012/13/EU irányelv (1) 6. cikkének (3) bekezdése szerinti azon jog, hogy a vádra vonatkozóan részletes tájékoztatást kell nyújtani a védelemnek,

1)

ha e tájékoztatás nyújtására a vádirat bírósághoz való tényleges benyújtása után, de annak bírósági vizsgálata előtt kerül sor, valamint ha korábban, amikor a vádiratot még nem nyújtották be a bírósághoz, teljes tájékoztatást nyújtottak a védelemnek a vád lényeges elemeiről (M. Hristov vádlott esetében)?

2)

a 2.2. A) 1) kérdésre adandó igenlő válasz esetén, ha az említett tájékoztatás nyújtására a vádirat bírósághoz való tényleges benyújtása után, de annak bírósági vizsgálata előtt kerül sor, és korábban, amikor a vádiratot még nem nyújtották be a bírósághoz, részleges tájékoztatást nyújtottak a védelemnek a vád lényeges elemeiről, jóllehet a csak részleges tájékoztatás nyújtásának oka a védelem oldalán felmerült akadályokban gyökerezik (N. Kolev és S. Kostadinov vádlottak esetében)?

3)

ha az említett tájékoztatás ellentmondásokat tartalmaz a kenőpénz-kérés konkrét kinyilvánítását illetően (a tájékoztatás egyszer azt állítja, hogy egy másik vádlott kifejezetten kenőpénzt kért, miközben M. Hristov vádlott elégedetlenségét fejezte ki grimaszával, amikor a vámellenőrzés alá vont személy túl kevés pénzt kínált, másszor pedig azt, hogy M. Hristov vádlott szó szerint és konkrétan kenőpénzt kért)?

B)

Megfelelően biztosított lenne-e az alapeljárásban a 2012/13 irányelv 7. cikkének (3) bekezdése szerinti azon jog, hogy „legkésőbb a vád tartalmának [helyesen: vádirat] bírósághoz való, elbírálás céljából történő benyújtásakor” biztosítani kell a védelemnek az iratokba való betekintést, ha a védelem korábban hozzáférhetett az iratok jelentős részéhez, és lehetőséget biztosítottak számára az iratbetekintésre, azonban különböző akadályok (megbetegedés, szakmai elfoglaltságok) miatt és a nemzeti jogra hivatkozva, amely megköveteli, hogy az iratokba való betekintésre való idézésre legalább három nappal előbb kerüljön sor, nem élt e lehetőséggel? Kell-e biztosítani második lehetőséget az akadályok megszűnése után és legalább háromnapos idézési határidővel? Meg kell-e vizsgálni, hogy az említett akadályok objektíve fennálltak-e, vagy joggal való visszaélést képeznek?

C)

Mindkét rendelkezésben azonos jelentéssel bírnak-e a 2012/13 irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében és 7. cikkének (3) bekezdésében szereplő alábbi jogszabályi követelmények: [„legkésőbb a vád tartalmának [helyesen: vádirat] bírósághoz való benyújtásakor”, illetve] „legkésőbb a vádirat bírósághoz való, elbírálás céljából történő benyújtásakor”? Milyen jelentéssel bírnak e követelmények: a vádirat bírósághoz való tényleges benyújtása előtt vagy legkésőbb annak bírósághoz való benyújtásakor vagy pedig annak bírósághoz való benyújtása után, de azelőtt, hogy a bíróság a vádirat vizsgálatára irányuló intézkedéseket tenne?

D)

Mindkét rendelkezésben azonos jelentéssel bír-e a vádra vonatkozóan a védelem részére történő tájékoztatásnyújtás és az ügyiratokba való betekintés oly módon történő biztosításának jogszabályi követelménye, hogy a 2012/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével, valamint 7. cikkének (2) és (3) bekezdésével összhangban biztosított legyen „a védelemhez való jog eredményes gyakorlása” és megóvható legyen „az eljárás tisztességessége”? Eleget tenne-e e követelménynek,

1)

ha ugyan a vádirat bírósághoz való benyújtása után, de még az annak érdemi vizsgálatára irányuló intézkedések megtétele előtt nyújtanak részletes tájékoztatást a védelemnek a vádra vonatkozóan, és megfelelő határidőt biztosítanak a védelemnek a felkészülésre? Egy korábbi időpontban hiányos és részleges tájékoztatást nyújtottak a vádra vonatkozóan.

2)

ha a védelem ugyan a vádirat bírósághoz való benyújtása után, de még az annak érdemi vizsgálatára irányuló intézkedések megtétele előtt tekinthet be minden iratba, és megfelelő határidőt biztosítanak számára a felkészülésre? A védelem korábban betekinthetett az ügyiratok nagy részébe.

3)

ha a bíróság intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy a védelem számára biztosítsa, hogy minden nyilatkozat, amelyet a védelem a részletes vádirat és az ügy valamennyi iratának megismerését követően tesz, ugyanolyan hatással bírjon, mint amilyen hatással a nyilatkozatok akkor bírtak volna, ha a vádirat bírósághoz való benyújtása előtt tették volna meg azokat az ügyésszel szemben?

E)

Biztosított lenne-e „az eljárás tisztességessége” a 2012/13 irányelv 6. cikkének (1) és (4) bekezdésével összhangban, valamint „a védelemhez való jog eredményes gyakorlása” az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban, ha a bíróság úgy határozna, hogy olyan végleges vád tárgyában indítja meg a bírósági eljárást, amely ellentmondásokat tartalmaz a kenőpénz követelését illetően, erre tekintettel azonban lehetőséget biztosítana az ügyész számára ezen ellentmondások megszüntetésére, valamint lehetővé tenné a felek számára, hogy teljes mértékben érvényesíthessék azokat a jogokat, amelyek az ilyen ellentmondásoktól mentes vádirat benyújtása esetén illeték volna meg őket?

F)

Megfelelően biztosított lenne-e a 2013/48/EU irányelv (2) 3. cikkének (1) bekezdésében rögzített, ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog, ha a bűnügyi nyomozás ideje alatt lehetőséget biztosítanának az ügyvédnek arra, hogy az ideiglenes vádról való tájékoztatása és az ügy valamennyi iratába való teljes betekintés érdekében megjelenjen, szakmai elfoglaltságok miatt és a legalább háromnapos idézési határidőt előíró nemzeti jogra hivatkozva azonban nem jelenik meg? Biztosítani kell-e egy új, legalább háromnapos határidőt azt követően, hogy az említett elfoglaltságok már nem állnak fenn? Meg kell-e vizsgálni, hogy jogszerű-e a megjelenés [elmaradásának] indoka, vagy joggal való visszaélés történt?

G)

Hatással lenne-e a 2013/48 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében rögzített, ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog bűnügyi nyomozás során történő megsértése „a védelemhez való jog gyakorlatban történő hatékonyan érvényesítésére”, ha a bíróság a vádirat bírósághoz való benyújtása után teljes hozzáférést biztosítana az ügyvéd számára a végleges és részletes vádirathoz, valamint az ügy valamennyi iratához, majd intézkedéseket tenne annak érdekében, hogy az ügyvéd számára biztosítsa, hogy az általa a részletes vádirat és az ügy valamennyi iratának megismerését követően tett valamennyi nyilatkozat ugyanolyan hatással bírjon, mint amilyen hatással a nyilatkozatok akkor bírtak volna, ha a vádirat bírósághoz való benyújtása előtt tették volna meg azokat az ügyésszel szemben?

2.3.

Összeegyeztethető-e az uniós joggal a vádlottnak a büntetőeljárás (fent ismertetett feltételek mellett történő) megszüntetésére vonatkozóan keletkezett alanyi joga annak ellenére, hogy lehetőség van a „lényeges eljárási követelmények [ügyész által nem orvosolt] megsértésének” a bírósági eljárásban, a bíróság által tett intézkedések útján történő teljes mértékű orvoslására, minek folytán a vádlott jogi helyzete végső soron azonos lenne azzal a helyzettel, amelyben az említett jogsértés kellő időben történő orvoslása esetén lenne?

3.

Alkalmazhatók-e az ügy észszerű időn belüli tárgyalásához való jogra, a tájékoztatáshoz való jogra, valamint az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogra vonatkozó kedvezőbb nemzeti szabályok, ha azok további körülményekkel (az 1. kérdésben ismertetett eljárással) összefüggésben a büntetőeljárás megszüntetéséhez vezetnek?

4.

Úgy kell-e értelmezni a 2013/48 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését, hogy az lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára, hogy a bírósági eljárásból kizárja azt az ügyvédet, aki két vádlottat képviselt, akik közül az egyik személy olyan tényekről tett vallomást, amelyek sértik a másik, vallomást nem tevő vádlott érdekeit?

E kérdésre adandó igenlő válasz esetén biztosítaná-e a bíróság az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogot az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdésével összhangban, ha – miután engedélyezte a bírósági eljárásban való részvételt egy olyan ügyvéd számára, aki egyszerre két, ellentétes érdekű vádlottat képvisel – a vádlottak mindegyikének új kirendelt védőket rendelne ki?

(1)  A büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló, 2012. május 22-i 2012/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 142., 1. o.).

(2)  A büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról szóló, 2013. október 22-i 2013/48/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 294., 1. o.).

Top