A Tanács indokolása: a Tanács (EU) 13/2015 álláspontja első olvasatban az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából

(2015/C 360/02)

I.   BEVEZETÉS

1.   A Bizottság 2013. július 9-én a Szerződés 114. cikkén alapuló javaslatot, valamint „A szervezett utazási formákra vonatkozó uniós szabályok korszerűsítése” címmel közleményt nyújtott be.

2.   A Tanács 2013. szeptember 6-án úgy határozott, hogy konzultál a Gazdasági és Szociális Bizottsággal. Az EGSZB 2013. december 11-én fogadta el a véleményét. A Tanács 2013. szeptember 19-én úgy határozott, hogy konzultál a Régiók Bizottságával. A Régiók Bizottsága úgy döntött, hogy nem nyilvánít véleményt.

3.   Az Európai Parlament 2014. március 12-én elfogadta az első olvasat során kialakított álláspontját, amelyben 132 módosítást javasolt a Bizottság javaslatára vonatkozóan. Az Európai Parlament 2014 novemberében Birgit COLLIN-LANGEN-t (PPE/DE) nevezte ki új előadónak, mivel a korábbi előadó, Hans Peter MAYER (PPE/DE) nem indult újra az európai parlamenti választásokon.

4.   A fogyasztóvédelmi és információs munkacsoport 2013 szeptemberében kezdte meg a javaslat vizsgálatát. A munkacsoport a javaslattal foglalkozó első ülésén megvizsgálta a bizottsági hatásvizsgálatot. Ennek során megállapítást nyert, hogy a delegációk széleskörűen egyetértenek a Bizottság által a hatásvizsgálatban alkalmazott módszerekkel és kritériumokkal.

5.   A Versenyképességi Tanács 2014. december 4-én általános megközelítést fogadott el, amely megbízásul szolgált az elnökség számára ahhoz, hogy megkezdje a tárgyalásokat az Európai Parlamenttel (16054/14).

6.   Ezt követően négy alkalommal került sor háromoldalú informális egyeztetésre: 2015. február 4-én, március 5-én, április 22-én és május 5-én. A május 5-i ülésen feltételesen az EP és az elnökség is elfogadta azt az átfogó kompromisszumos csomagot, amely a különböző érdekek közötti méltányos egyensúlyra törekszik.

7.   Mindezek alapján a Versenyképességi Tanács a 2015. május 28-i ülésén politikai megállapodást fogadott el a 8969/15 és a 8969/15 COR 1 dokumentumban foglaltak szerint.

8.   Az Európai Parlament a 2015. június 17-i levelében tájékoztatta a Tanácsot arról, hogy második olvasatban módosítás nélkül el fogja fogadni a Tanács álláspontját.

II.   AZ IRÁNYELV CÉLJA

9.   A javaslat általános célja a belső piac működésének javítása és magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása az utazási csomagokat értékesítő ágazatban. Az 1990-ben elfogadott, jelenleg hatályos irányelv meghatározta a – jellemzően személyszállítási és szállásadói szolgáltatásból álló – utazási csomagokat vásárló utasok jogait. Az Európai Bíróság egy 2002-es határozata egyértelművé tette, hogy a szervezett utazási forma keretében az „előre szervezett kombináció” fogalma kiterjed azokra az utazási szolgáltatásokra is, amelyeket az utazási iroda az ügyfél kifejezett kérésére kapcsol össze közvetlenül a kettőjük közötti szerződés megkötése előtt. A Bíróság említett határozata ellenére továbbra sem volt egyértelmű, hogy az irányelv mennyiben terjed ki a szervezett utazási szolgáltatások korszerű formáira.

III.   A TANÁCS ELSŐ OLVASATBAN KIALAKÍTOTT ÁLLÁSPONTJÁNAK ELEMZÉSE

A.   Általános kérdések

10.   A Tanács és az EP között létrejött megállapodás módosította és részben átalakította a Bizottság eredeti javaslatát. A cél a belső piac megfelelő működésének és a magas szintű fogyasztóvédelemnek a biztosítása: ennek érdekében a jogi széttagoltság csökkentése, egyenlő versenyfeltételek biztosítása és az európai idegenforgalmi piac megerősítése a határokon átnyúló kereskedelem útjában álló akadályok szisztematikus felszámolásával.

B.   A legfontosabb szakpolitikai kérdések

11.   A harmonizáció szintje (2. cikk, (3) bekezdés, valamint 4. cikk)

A Tanács a Parlament egyik módosítását követve beillesztett a szövegbe egy új, kifejezetten a harmonizáció szintjét érintő, a „maximális harmonizáció” elvét hangsúlyozó cikket, valamint kiegészítette a 2. cikket egy a nemzeti szerződési jog védelméről szóló (a fogyasztók jogairól szóló irányelvből származó) új bekezdéssel. Az említett elv alkalmazásának célja, hogy a piac – különösen az online piac – átláthatóbbá váljon, és így növekedjen az utazási szolgáltatások iránti bizalom és kereslet.

12.   Az utazási csomag fogalmának meghatározása – az „automatikus átirányítás” beillesztése (3. cikk, 2. pont, b) alpont, v. alpont, illetve (13) preambulumbekezdés)

A Tanács az EP kérését követően jóváhagyta, hogy az úgynevezett „automatikus átirányítás” továbbra is szerepeljen az utazási csomag fogalommeghatározásában. Automatikus átirányításról akkor beszélünk, ha a fogyasztó online foglalásegyüttes révén legalább két eltérő típusú utazási szolgáltatást vásárol meg más-más kereskedőktől, és az utazó nevét, e-mail címét és fizetési adatait a kereskedők 24 órán belül továbbítják egymásnak. A szöveg emellett felülvizsgálati záradékkal egészült ki, amely szerint a Bizottság három évvel az irányelv hatálybalépését követően értékelni fogja e rendelkezés eredményességét, különösen az automatikus átirányítás fogalommeghatározását, és jogalkotási javaslatot terjeszthet majd be.

13.   Utazási szolgáltatásegyüttes (3. cikk, 5. pont, valamint 19. cikk)

Változott az utazási szolgáltatásegyüttes – az eredeti bizottsági javaslatban: „igény szerint összeállított utazási forma” – fogalommeghatározása; a jelenlegi meghatározás szerint az utazó külön-külön választja és fizeti ki a különböző utazási szolgáltatásokat. A fogalommeghatározás azt is tartalmazza, hogy a kereskedőnek célzott módon elő kell segítenie a további utazási szolgáltatásoknak egy másik kereskedőtől való megvásárlását, és ez utóbbi kereskedővel az első utazási szolgáltatás megvásárlásának visszaigazolásától számított legfeljebb 24 órán belül létre kell jönnie a szerződésnek. Ez a fogalommeghatározás azt az esetet is magában foglalja, ha az utazó külön tranzakciók révén vásárol különböző utazási szolgáltatásokat egyazon utazáshoz kapcsolódóan, és e szolgáltatások vásárlását kereskedő segíti elő, de az utazási csomag fogalmának kritériumai közül egyik sem teljesül. Ennek a célja annak biztosítása, hogy az utazási szolgáltatásegyüttest vásárló utazó védelemben részesüljön az utazási szolgáltatásegyüttes vásárlását elősegítő kereskedő fizetésképtelenségével szemben. Így a személyszállításért felelős kereskedő fizetésképtelensége miatt külföldön rekedt utazó jogosult lenne arra, hogy hazaszállítsák. Ezenfelül, az utazási szolgáltatásegyüttesre vonatkozó szerződés megkötése előtt a kereskedőnek formanyomtatványon tájékoztatnia kell az utazót arról, hogy az ezen irányelv alapján biztosított jogaival kizárólag a fizetésképtelenséggel szembeni védelem tekintetében élhet.

14.   Az utazási csomag fogalmának meghatározása – az utazási csomagot alkotó kombinációk (3. cikk 2. pont b) alpont és (18) preambulumbekezdés)

A Tanács a kisvállalkozások – elsősorban a szállodák és a Bed and Breakfast szálláshelyek – pénzügyi és adminisztratív terheinek könnyítése céljából egyértelműen meghatározta az utazási csomag fogalmát.

Nevezetesen világossá tette, hogy nem minősülhet utazási csomagnak, ha olyan további utazási szolgáltatás foglalására kerül sor, amely nem éri el az utazási szolgáltatások kombinációja értékének legalább a 25 %-át és nem képezi az út alapvető elemét, sem pedig az, ha egy további utazási szolgáltatás kiválasztására és megvásárlására csupán az első utazási szolgáltatás teljesítését követően kerül sor.

15.   Fizetésképtelenséggel szembeni védelem (17. és 19. cikke valamint (38)–(44) preambulumbekezdés)

A Tanács számára e téren kulcsfontosságú célkitűzés volt egyrészt a védelmi rendszer hatékonyságának biztosítása, másrészt pedig a mérlegelési jogkör megőrzése a fizetésképtelenséggel szembeni védelem tagállamok általi biztosításának módja tekintetében. A szöveg ezért előírja, hogy a fizetésképtelenséggel szembeni védelemnek megfelelő fedezetet kell nyújtania valamennyi valószínűsíthető körülmény esetére, és tükröznie kell a kereskedő tevékenységeiből eredő pénzügyi kockázat szintjét, azonban ez a felelősség nem lehet korlátlan. A fizetésképtelenséggel szembeni védelmi rendszer keretében vállalt felelősségnek csak a rendes kockázatértékelésben szereplő körülményekre kell kiterjednie. A fizetésképtelenséggel szembeni hatékony védelem kapcsán nem kell figyelembe venni a nagyon alacsony szintű kockázatokat, mivel nem lehet elvárni, hogy az ilyen védelmi rendszerek előre nem látható költségeket is fedezzenek. Fontos cél volt továbbá elkerülni, hogy a kis- és középvállalkozásokra szükségtelen pénzügyi és adminisztratív terhek nehezedjenek. A szöveg ezért leszögezi, hogy a tagállamoknak figyelembe kell venniük a kisebb vállalkozások sajátos helyzetét, amikor a csomagokkal és az utazási szolgáltatásegyüttesekkel kapcsolatban a kereskedők által nyújtandó, a fizetésképtelenséggel szembeni védelemre vonatkozó szabályokat állapítanak meg.

16.   A szerződéskötést megelőző tájékoztatás (5. cikk)

A szerződéskötést megelőző tájékoztatást illetően a szöveg célja annak biztosítása, hogy az utazók számára rendelkezésre álljanak a megalapozott döntések meghozatalához szükséges információk, anélkül azonban, hogy az utazókat és az utazásszervezőt túlterhelnék a túl sok tájékoztatási követelménnyel. Ésszerűsítették ennek érdekében a bizottsági javaslatot, mégpedig a szerződéskötést megelőző szakaszt illetően a vízumkérelmek elbírálási idejének hozzávetőleges megadására irányuló tájékoztatási követelmény törlésével, hiszen az elbírálási idő tekintetében az utazó állampolgárságától függően hatalmas különbségek mutatkozhatnak, ugyanakkor ennek az információnak ebben a szakaszban kevés jelentősége van. A Tanács és a Parlament ugyanakkor egyetértett az útlevél- és vízumelőírásokról történő általános tájékoztatásra való utalásban, a vízumkérelmek elbírálási idejének hozzávetőleges megadását is beleértve.

17.   Szállás elkerülhetetlen és rendkívüli körülmények esetén (13. cikk (7) bekezdés és (35) preambulumbekezdés)

A szöveg előírja, hogy elkerülhetetlen és rendkívüli, az utazó visszaszállítását késleltető körülmények esetén az eredetivel azonos kategóriájú szállást (ha lehetséges) csupán legfeljebb 3 éjszakára kell biztosítani, kivéve, ha az uniós jogszabályok másképpen rendelkeznek.

18.   A szerződés lényeges feltételeinek módosítása (11. cikk (2) bekezdés és (33) preambulumbekezdés)

A szerződés lényeges feltételeinek módosítása esetén az utazásszervezőnek tájékoztatnia kell az utazót arról az ésszerű határidőről, amelyen belül az utazónak értesítenie kell az utazásszervezőt a döntéséről, amely akár az is lehet, hogy eláll a szerződéstől.

19.   Kártérítés nem vagyoni kárért (14. cikk (2) bekezdés és (34) preambulumbekezdés)

A Tanács megerősítette, hogy az utazó kártérítésre jogosult minden kárért. Ez a nem vagyoni kárért való kártérítést is magában foglalja, mivel egy preambulumbekezdés szerint a kártérítésnek ki kell terjednie a nem vagyoni kárra is, például az érintett utazási szolgáltatások teljesítésével kapcsolatban felmerülő lényeges problémák miatt az utazás vagy üdülés élvezeti értékének csökkenésére.

20.   Az alkalomszerűen és nonprofit alapon kínált utazási csomagok és utazási szolgáltatásegyüttesek kizárása (2. cikk (2) bekezdés b) pont és (19) preambulumbekezdés)

A Tanács úgy határozott, hogy az alkalomszerűen és nonprofit alapon kínált utazási csomagokat és utazási szolgáltatásegyütteseket ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól, mivel ilyen esetekben kevésbé van szükség az utazók védelmére. Ahhoz azonban, hogy az utazók megalapozott döntéseket tudjanak hozni, a nyilvánosságot megfelelően tájékoztatni kell arról, hogy ezek a szolgáltatások nem tartoznak az irányelv hatálya alá.

21.   Üzleti út (2. cikk (2) bekezdés c) pont)

A szöveg általánosságban kizárja az irányelv hatálya alól az olyan üzleti utakat – legyenek azok utazási csomagok vagy utazási szolgáltatásegyüttesek –, amelyeket üzleti út megszervezésére irányuló olyan általános megállapodás alapján vásárolnak, amelyeket egy kereskedő és egy a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége céljából eljáró természetes vagy jogi személy kötött, mivel az ilyen üzleti utak már így is az üdülési csomagokhoz mérhető szintű védelmet élveznek.

22.   Gépkocsikölcsönzés (3. cikk 1. pont c) alpont)

A „2006/126/EK irányelv 4. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti, A kategóriás vezetői engedélyhez kötött motorkerékpárok” kölcsönzése a személygépkocsik kölcsönzésével megegyezően beletartozik a fogalommeghatározásba. E motorkerékpár-kategória a nagyobb méretű motorkerékpárokat foglalja magában, a motor méretére vagy erejére vonatkozó korlátozás nélkül.

23.   A telefonon kötött szerződések (27. cikk (2) bekezdés)

A Tanács a fogyasztók jogairól szóló irányelv 8. cikke (6) bekezdésének alkalmazásával ésszerűsítette a távközlési eszközökkel, például telefonnal végzett kommunikáció keretében kötött szerződésekre vonatkozó tájékoztatási követelményeket.

24.   Átültetés a nemzeti jogba (28. cikk)

A tagállamok számára a javasolt jogszabály bonyolultsága és messzemenő következményei miatt – amelyek elsősorban a nemzeti hatóságokat és a vállalkozásokat érintik – 24, illetve 30 hónap áll rendelkezésre a nemzeti jogba való átültetésre és az alkalmazás megkezdésére.

25.   I. és II. melléklet

Annak érdekében, hogy az „utazási szolgáltatásegyüttesek” elképzelése megvalósítható és kivitelezhető legyen, a Tanács két melléklettel egészítette ki a szöveget, amelyekben egyszerű nyelvezettel, szabványosított módon ismerteti az utazóknak és a kereskedőknek az utazási csomagokkal és az utazási szolgáltatásegyüttesekkel kapcsolatos jogait és kötelezettségeit.

IV.   ÖSSZEGZÉS

A Tanács az álláspontjának kialakítása során teljes mértékben figyelembe vette a Bizottság javaslatát és az Európai Parlament első olvasatban kialakított álláspontját. A szöveg jelenlegi állapotában méltányosan és kiegyensúlyozottan tükrözi a tárgyalások folyamán kifejtett különböző álláspontokat, és várhatóan az utazók és a vállalkozások számára olyan egyszerű, ám hatékony és időtálló keretet biztosít, amelyet a gyakorlatban is érvényesíteni lehet.