17.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 185/2

(1)

Az 1005/2008/EK rendelet (a továbbiakban: IUU-rendelet) létrehozza a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat (a továbbiakban: IUU-halászat) megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló uniós rendszert.

(2)

Az IUU-rendelet VI. fejezete meghatározza a nem együttműködő harmadik országok azonosításával, a nem együttműködő harmadik országként azonosított országokkal szembeni démarche-okkal, a nem együttműködő országok listájának összeállításával, a nem együttműködő országok listájáról való törléssel, a nem együttműködő harmadik országok listájának nyilvánosságával és a sürgősségi intézkedésekkel kapcsolatos eljárást.

(3)

Az IUU-rendelet 32. cikkével összhangban a Bizottságnak értesítenie kell a harmadik országokat arról az eshetőségről, hogy nem együttműködő országként azonosítja őket. Az ilyen értesítés előzetes jellegű. A harmadik országok nem együttműködő országként való azonosításának eshetőségéről szóló értesítést az IUU-rendelet 31. cikkében megállapított kritériumokra kell alapozni. A Bizottságnak továbbá ezen országokkal szemben a 32. cikkben meghatározott valamennyi lépést meg kell tennie. A Bizottságnak az értesítésben fel kell tüntetnie különösen az ilyen azonosítás alapjául szolgáló lényeges tényeket és megfontolásokat, továbbá az érintett országok számára lehetőséget kell biztosítania a válaszadásra, valamint az azonosítást cáfoló bizonyítékok, vagy adott esetben a javításra irányuló cselekvési terv és a helyzet rendezése érdekében hozott intézkedések ismertetésére. A Bizottság az érintett harmadik országoknak az értesítés megválaszolásához megfelelő időt, a helyzet orvoslásához pedig ésszerű időt köteles biztosítani.

(4)

Az IUU-rendelet 31. cikke értelmében az Európai Bizottság azonosíthatja azokat a harmadik országokat, amelyeket az IUU-halászat elleni küzdelemben nem együttműködő harmadik országnak tekint. Egy harmadik ország akkor azonosítható nem együttműködő harmadik országként, ha elmulasztja a nemzetközi jog szerint a lobogó, a kikötő, a forgalomba hozatal szerinti vagy a parti államként ráháruló azon kötelezettség teljesítését, hogy intézkedést hozzon az IUU-halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására.

(5)

A nem együttműködő harmadik országok azonosítása kapcsán figyelembe kell venni az IUU-rendelet 31. cikkének (2) bekezdése szerinti valamennyi információt.

(6)

Az IUU-rendelet 33. cikkével összhangban a Tanács összeállíthatja a nem együttműködő országok listáját. Ezen országokkal szemben többek között az IUU-rendelet 38. cikkében megállapított intézkedések alkalmazandók.

(7)

Az IUU-rendelet 20. cikkének (1) bekezdése értelmében a hitelesített fogási tanúsítványok lobogó szerinti harmadik országoktól való elfogadásának feltétele a Bizottságnak címzett értesítés azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések, valamint állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések alkalmazására, ellenőrzésére és végrehajtására vonatkozó rendelkezésekről, amelyeket a halászhajóiknak teljesíteniük kell.

(8)

Az IUU-rendelet 20. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottság az említett rendelet végrehajtásához kapcsolódó területeken igazgatási együttműködést folytat a harmadik országokkal.

(9)

A Bizottság az IUU-rendelet 20. cikkével összhangban 2010. február 4-ével megkapta Pápua Új-Guinea Független Állam (a továbbiakban: Pápua Új-Guinea) lobogó szerinti államként küldött értesítését.

(10)

2011. november 7. és 11. között a Bizottság az IUU-rendelet 20. cikkének (4) bekezdésében előírt igazgatási együttműködés keretében az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA) támogatásával ellenőrző látogatást tett Pápua Új-Guineában.

(11)

Az ellenőrző látogatás célja Pápua Új-Guineának a halászhajói által teljesítendő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések, valamint állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések alkalmazására, ellenőrzésére és végrehajtására vonatkozó rendelkezéseivel, illetve Pápua Új-Guinea által az IUU-halászat elleni küzdelemben rá háruló kötelezettségek végrehajtása, valamint az uniós fogási tanúsítási rendszer végrehajtásához kapcsolódó követelmények és szempontok teljesítése érdekében hozott intézkedésekkel kapcsolatos információk ellenőrzése volt.

(12)

Az ellenőrző látogatásról szóló záró jelentést 2012. február 15-én küldték el Pápua Új-Guineának.

(13)

Pápua Új-Guinea az ellenőrző látogatásról szóló záró jelentéssel kapcsolatos észrevételei 2012. május 25-én érkeztek meg.

(14)

A Bizottság az első látogatás nyomán hozott intézkedések nyomon követésére 2012. november 7. és 16. között ellenőrző látogatást tett Pápua Új-Guineában.

(15)

Pápua Új-Guinea 2013. január 3-án további információkat nyújtott be.

(16)

Az ellenőrző látogatásról szóló záró jelentést 2013. március 7-én kézbesítették Pápua Új-Guineának.

(17)

Pápua Új-Guinea a 2012. novemberi ellenőrző látogatásról szóló jelentéssel kapcsolatban 2013. július 5-én észrevételeket nyújtott be.

(18)

2013. július 12-én találkozóra került sor Pápua Új-Guinea és a Bizottság szolgálatai között.

(19)

2013. október 9-én a Bizottság írásbeli észrevételeket juttatott el Pápua Új-Guinea részére, hangsúlyozva a konkrét intézkedések és reformok szükségességét a leglényegesebb és legsürgősebb kérdések kezelése érdekében.

(20)

2013. november 11-én és 2013. december 4-én kelt írásbeli válaszában Pápua Új-Guinea további információkat nyújtott be.

(21)

2013. december 12-én találkozóra került sor Pápua Új-Guinea és a Bizottság szolgálatai között.

(22)

Pápua Új-Guinea 2014. január 6-án további információkat nyújtott be.

(23)

Pápua Új-Guinea tagja a Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Bizottságnak (WCPFC). Pápua Új-Guinea ratifikálta az Egyesült Nemzetek 1982. évi Tengerjogi Egyezményét (UNCLOS) és az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló 1995. évi megállapodást (UNFSA). Részes a Dél-csendes-óceáni Fórum Halászati Ügynökségére (FFA) vonatkozó egyezményben (2) és a közös érdekű halászati gazdálkodásban való együttműködésről szóló Naurui Megállapodásban (PNA) (3).

(24)

Annak megállapítása érdekében, hogy Pápua Új-Guinea eleget tesz-e a (23) preambulumbekezdésben említett nemzetközi megállapodásokban előírt, valamint a (23) preambulumbekezdésben említett releváns regionális halászati gazdálkodási szervezetek (RFMO-k) által meghatározott, lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti államként rá háruló nemzetközi kötelezettségeknek, a Bizottság minden szükségesnek tartott információt összegyűjtött és megvizsgált.

(25)

A Bizottság továbbá felhasznált a WCPFC által közzétett, rendelkezésre álló adatokból nyert információkat, valamint nyilvánosan elérhető információkat is.

(26)

A Bizottság az IUU-rendelet 31. cikkének (3) bekezdése szerint megvizsgálta a lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti államként Pápua Új-Guineára háruló kötelezettségeket. Az áttekintés során a Bizottság az IUU-rendelet 31. cikkének (4)–(7) bekezdésében felsorolt paramétereket vette figyelembe.

(27)

A Pápua Új-Guinea lobogója alatt közlekedő hajókkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az RFMO-k hajókat tartalmazó listáiból származó információk alapján az IUU-hajók ideiglenes vagy végleges listáin nem szerepelnek ilyen hajók, és olyan, korábban Pápua Új-Guinea lobogója alatt közlekedő, jogellenes tevékenységet folytató hajókról sincsenek adatok, amelyek alapján a Bizottság megvizsgálhatná, hogy Pápua Új-Guinea a 31. cikk (4) bekezdésének a) pontja szerinti ismétlődő IUU-halászati tevékenységekkel szemben hogyan lép fel.

(28)

A Bizottság a 31. cikk (4) bekezdésének b) pontja alapján megvizsgálta az IUU-halászatból származó halászati termékeknek a pápua új-guineai piacra jutásával kapcsolatban Pápua Új-Guinea által hozott intézkedéseket is.

(29)

A Bizottságnak a rendelkezésére álló összes információ értékelésén alapuló megítélése szerint Pápua Új-Guinea nem tudja biztosítani, hogy Pápua Új-Guineába vagy a Pápua Új-Guineában található feldolgozóüzemekbe kerülő halászati termékek ne IUU-halászatból származzanak. Ennek oka rendszerszintű problémákban keresendő, amelyek rontják a pápua új-guineai hatóságok lehetőségeit, hogy nyomon kövessék a fogásokat, mivel nem áll rendelkezésükre hivatalos információ a kirakott, importált és/vagy feldolgozott halakra vonatkozóan. A Bizottság értékelésének alapját képező legfontosabb elemek összefoglalása az alábbiakban található.

(30)

Pápua Új-Guinea joghatósága alá tartozó vizeken a fő halászati tevékenységeket nem Pápua Új-Guinea lobogója alatt közlekedő hajók végzik, hanem külföldi lobogó alatt közlekedő, Pápua Új-Guinea kikötőit rendszeresen használó hajók. A WCPFC Tudományos Bizottsága 2012. évi 8. ülésére (4) készített jelentésében PNG beszámol arról, hogy Pápua Új-Guinea vizein 2011-ben összesen 251 hajó (nevezetesen 35 horogsoros és 216 erszényes kerítőhálós hajó) tevékenykedett. A 216 erszényes kerítőhálós hajóból tíz közlekedett Pápua Új-Guinea lobogójával, 39 Pápua Új-Guinea által bérelt hajó volt (belföldről induló külföldi lobogó alatt közlekedő hajók) és 167 volt külföldi hajó, amely hozzáférési megállapodások alapján halászott. A bizottsági ellenőrző látogatás során hasonló tájékoztatást adtak. 2012 novemberében Pápua Új-Guinea úgy tájékoztatta a Bizottságot, hogy 214 erszényes kerítőhálós hajónak volt engedélye Pápua Új-Guinea vizein való halászatra, és a teljes kifogható mennyiség (TAC) szintje meghaladta a 700 000 metrikus tonnát (720 000 metrikus tonna Pápua Új-Guinea által a Bizottsággal annak 2011. évi ellenőrző látogatása (5) során közöltek szerint).

(31)

Tekintettel a Pápua Új-Guineában terjeszkedőben levő tonhalfeldolgozó iparra, a Bizottság elemezte az iparág tevékenységeivel együtt járó helyzetet és az esetleges hatást, amelyet e műveletek gyakorolhatnak az IUU-halászatból származó halászati termékek piacra jutására.

(32)

A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló nemzetközi cselekvési terv (IPOA IUU) iránymutatást ad a piaccal kapcsolatos nemzetközileg elfogadott intézkedésekről, amelyek az IUU-halászatból származó halak és halászati termékek kereskedelmének csökkentését vagy megszüntetését mozdítják elő. Az IPOA IUU 71. pontjában azt is javasolja, hogy az államok tegyenek lépéseket piacaik átláthatóságának javítása érdekében, lehetővé téve a halak és halászati termékek nyomon követhetőségét. Ugyanígy, az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) felelősségteljes halászatra vonatkozó magatartási kódexe (FAO magatartási kódex), és különösen annak 11. cikke felvázolja a kifogást követő szakaszok és a felelős nemzetközi kereskedelem helyes gyakorlatait. A 11. cikk (1) bekezdésének (11) pontja arra kéri az államokat, hogy a halak és halászati termékek eredetének megbízhatóbb azonosítása révén törekedjenek a halak és halászati termékek nemzetközi és belföldi kereskedelmének a helyes állományvédelmi és gazdálkodási gyakorlatokkal való összhangjára.

(33)

Pápua Új-Guineában lefolytatott 2011. és 2012. évi ellenőrző látogatásai során a Bizottság Pápua Új-Guinea Nemzeti Halászati Hatóságával (NFA) együtt felkeresett több, Pápua Új-Guineában létrehozott tonhalfeldolgozó üzemet, illetve találkozott üzemeltetőikkel.

(34)

Nyersanyaguk egy részét a feldolgozóüzemek helyi anyakikötővel rendelkező, de külföldi lobogó alatt közlekedő hajókról kapják, amelyek hajóbérleti megállapodások alapján működnek. A 2012-ben a WCPFC Tudományos Bizottságának (6) benyújtott jelentésében Pápua Új-Guinea közölte, hogy 2011-ben 39 aktív bérelt hajó halászott Pápua Új-Guinea vizein és azokon túl egyaránt, a legtöbb erőkifejtést Pápua Új-Guinea vizein valósítják meg (az elmúlt 4 évben átlagosan 74 % felett). E hajók némelyike olyan ország lobogója alatt hajózik, amellyel 2012. november 15-én a Bizottság azt közölte, hogy a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló 1005/2008/EK tanácsi rendelet értelmében nem együttműködő harmadik országként azonosíthatónak tekinti.

(35)

A Bizottság 2012. novemberi ellenőrző látogatása során az NFA 8 Pápua Új-Guinea által bérelt, Vanuatu lobogója alatt közlekedő hajót jelentett, míg az egyik bérlő pápua új-guineai feldolgozóüzem azt közölte, hogy 14 működő bérelt hajója közül 12 hajózik az említett lobogó alatt. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a Vanuatu által hitelesített fogási tanúsítványok nem elfogadhatóak, mert Vanuatu lobogó szerinti államként az IUU-rendelet 20. cikkével összhangban küldött értesítését a Bizottság nem fogadta el, következésképpen a Vanuatu hajói által fogott halászati termékek importja tilos. Ráadásul 2012. november 15-i bizottsági határozatában (7) a Bizottság értesítette Vanuatut nem együttműködő harmadik országként való azonosításának lehetőségéről.

(36)

A (35) preambulumbekezdésben említett feldolgozóüzem üzemeltetője átadta a Bizottságnak a 2012. évre vonatkozóan a nyersanyagok átvételéről szóló havi jelentéseit, amelyek részletes vállalati információkat tartalmaznak a hajóról, a halászhajó által megtett útról és a kirakodott halakról. Pápua Új-Guinea hatóságai a vállalatok által kirakodási információként szolgáltatott „havi beérkezési jelentésekre” támaszkodnak ahelyett, hogy maguk ellenőriznék a kirakodást, beleértve a szükséges részletek – úgymint kirakott súly fajonként, utanként, hajónként – hivatalos felmérését. Pápua Új-Guinea hatóságai a Bizottság ellenőrző látogatásának idején megerősítették, hogy a kirakodásokat sem a halászati, sem a vámhatóságok nem ellenőrzik. Harmadik országok lobogója alatt közlekedő hajók által fogott, a feldolgozóüzemekbe kerülő nyersanyag vámfizetéssel járó importeljáráson nem esik át, és exportálásáig vámfelügyelet alá sem kerül. Az ilyen termékeket nem lehet nyomon követni, és könnyen lehet, hogy észrevétlenül jutnak be Pápua Új-Guinea piacára.

(37)

A feldolgozóüzem üzemeltetője a 2012. novemberi bizottsági ellenőrző látogatás során elmagyarázta, hogy pápua új-guineabeli feldolgozó tevékenységeinek nyersanyagellátását a feldolgozóüzem anyavállalata biztosítja, amely nem Pápua Új-Guineában van. A feldolgozóüzem üzemeltetője közli nyersanyagszükségletét az anyavállalattal, és – fizetés ellenében – szállítóhajók segítségével megkapja a kért mennyiségű kifogott tonhalat. Ugyancsak az anyavállalat felel a pápua új-guineabeli anyakikötővel rendelkező, külföldi lobogó alatt közlekedő bérelt hajók fogásának elhelyezéséért. Ezért a pápua új-guineabeli feldolgozóüzem nem rendelkezik információkkal e hajók tevékenységéről és arról, hogy mi történik az általuk fogott halakkal. Ezenkívül az üzemeltető tájékoztatta a Bizottságot, hogy előfordulhat, hogy feldolgozatlan halat értékesítenek pápua új-guineabeli más vállalatok számára. Pápua Új-Guinea hatóságai semmilyen tényleges ellenőrzést nem végeznek az üzemeltető által őrzött információkat illetően, és valójában soha nem ellenőrizték a vállalatot IUU-val kapcsolatos célból. Így a feldolgozóüzemből kikerülő termékek nyomon követhetősége nem garantálható.

(38)

Pápua Új-Guinea hatóságai úgy tájékoztatták a Bizottságot, hogy a bérelt hajók Pápua Új-Guinea kizárólagos gazdasági övezetében (EEZ) működnek, és szabadon exportálhatják fogásukat. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy Pápua Új-Guinea tonhal-gazdálkodási terve 3. részének 36. cikke előírja a helyi anyakikötővel rendelkező külföldi halászhajók fogásainak Pápua Új-Guineában való kirakodását feldolgozás vagy egy kijelölt kikötőből pápua új-guineai exportként történő átrakás céljára.

(39)

Továbbá a pápua új-guineai exportként történő nyilvántartás általában vagy az érintett termékek előzetes importját, vagy pápua új-guineai eredetét követeli meg. Ellenőrző látogatása során Pápua Új-Guinea vámhatóságai úgy tájékoztatták a Bizottságot, hogy a hajók tevékenységeiről nem rendelkeznek információval, és a Pápua Új-Guinea Nemzeti Halászati Hatósága által szolgáltatott információkra támaszkodnak. Ugyanakkor a vámhatóságok aggodalmukat fejezték ki azon nehézségek miatt, hogy néhány vállalat vagy tengerhajózási ügynök nem teljesíti a halászati termékek exportjának vagy átrakásának bejelentésével kapcsolatos vámkötelezettségét. Az árumozgásra való rálátás eme hiánya azt eredményezheti, hogy ellenőrizetlenül kerül hal Pápua Új-Guinea piacára, ami veszélyezteti a Pápua Új-Guinea hatóságai által kiállított bizonyítványok megbízhatóságát is.

(40)

2013. július 5-i beadványában Pápua Új-Guinea elismerte ellenőrzési és megfigyelési rendszere megerősítésének szükségességét, ideértve a halászati termékek nyomonkövethetőségének rendszerét, kirakodási nyilatkozatok bevezetését, valamint a rendszeres ellenőrzéseket és a vámhatóságokkal való együttműködés fokozását. Pápua Új-Guinea részéről hasonló kötelezettségvállalásokra került sor a 2013. december 12-i találkozón. A hatóságok elmagyarázták, hogy dolgoznak egy számítástechnikai rendszer megvalósításán, a kikötő szerinti állam intézkedéseinek eszközein, valamint a fogási tanúsítási eljárás fejlesztésén. Ezek az intézkedések erősítenék a nyomonkövethetési rendszert. Mindazonáltal a nyújtott tájékoztatás teljes egészében jövőbeli tervekre vonatkozott, konkrét, kézzelfogható eredménye még nincsen.

(41)

Ráadásul a termékek nyomon követhetőségét Pápua Új-Guinea nemzeti törvényei, regisztrációs és engedélyezési rendszerei átláthatóságának hiánya is gátolja.

(42)

A FAO magatartási kódex átláthatóságot javasol a halászati törvényekben és azok előkészítésében, valamint a vonatkozó irányelvek meghatározásában, a döntéshozatalban és a gazdálkodási folyamatokban (6. cikk (13) bekezdése, illetve 7. cikk (1) bekezdésének (9) pontja). Minden halászterület állományvédelmére, gazdálkodására és fejlesztésére vonatkozóan elveket és normákat állapít meg, és – többek között – kiterjed a halászatra, a feldolgozásra, valamint a halak és halászati termékek kereskedelmére, a halászati műveletekre és a halászati kutatásra is. A 11. cikk (2) bekezdésében és a 11. cikk (3) bekezdésében a FAO magatartási kódex azt is meghatározza, hogy a halak és halászati termékek nemzetközi kereskedelme nem veszélyeztetheti a halászterületek fenntartható fejlődését, továbbá átlátható intézkedéseken, valamint átlátható, egyszerű és átfogó törvényeken, rendeleteken és közigazgatási eljárásokon kell alapulnia.

(43)

Ezért a Bizottság döntő fontosságú dokumentumnak tartja az engedélyt, amely lehetővé teszi a működési szabályoknak és feltételeknek (pl. halászati térségek: szigetek közötti vizek, kizárólagos gazdasági övezet, nyílt tengerekre való kijutás stb.), a tevékenység típusának, kijelölt kikötőknek vagy átrakodásnak a meghatározását. A 2011. évi bizottsági ellenőrző látogatás során megállapították és hangsúlyozták, hogy Pápua Új-Guinea hajónyilvántartási és -engedélyezési rendszere nem átlátható. Az alkalmassági szabályok és feltételek nem egyértelműek, nem átláthatóak és nem nyilvánosan elérhetőek a különféle típusú engedélyeket illetően (Pápua Új-Guinea lobogója alatt közlekedő hajók, Pápua Új-Guinea által bérelt hajók és harmadik országok hajói hozzáférési megállapodások alapján). Pápua Új-Guinea tonhal-gazdálkodási terve (8) csak iránymutatásokkal szolgál a tonhalra halászó hajók működésére vonatkozóan, de e működés feltételeit közelebbről nem határozza meg. Pápua Új-Guinea azt válaszolta a bizottsági ellenőrző látogatásról készült jelentésre, hogy különleges feltételeket tartanak fenn azon hajókra vonatkozóan, amelyeket Pápua Új-Guinea gazdasági fejlődésével kapcsolatos nemzeti érdeke szempontjából jelentősnek tartanak, a kis fejlődő szigetállamok fejlődési törekvéseivel összhangban.

(44)

Az átláthatóság és egyértelműség e hiánya jelentős hatással járó zavaros helyzetet teremt, különösen mert a pápua új-guineai halászati engedélyek mintegy 80 %-ára nyilvánosságra nem hozott „különleges feltételek” vonatkoznak. A Bizottság 2012. novemberi második ellenőrző látogatásán úgy találta, hogy ez a helyzet nem változott.

(45)

A Bizottság törekedett az átrakodásokra vonatkozó szabályok tanulmányozására is. Idevágó rendelkezéseket tartalmaz Pápua Új-Guinea 1998. évi halászati gazdálkodási törvénye (9) (FMA), Pápua Új-Guinea 2000. évi halászati gazdálkodási rendelete (10) és a vonatkozó WCPFC szabályok (11). A Bizottság úgy találta, hogy különféle szabályokat alkalmaznak, többek között a hozzáférési megállapodások feltételeitől, az engedélyek feltételeitől, a hajók státusától (hazai hajó vagy nem) és a hajók közlekedése szerinti vizektől függően (szigetek közötti vizek vagy kizárólagos gazdasági övezet). A vonatkozó rendelkezések mennyisége nagyon nehézzé – ha nem lehetetlenné – teszi az üzemeltetők és a hatóságok számára annak megértését, hogy átrakodás engedélyezett-e, és ha igen, milyen feltételekkel. 2012. novemberi ellenőrző látogatása során a Bizottság felkérte Pápua Új-Guinea hatóságait, hogy adjanak átfogó tájékoztatást az átrakási műveletekre vonatkozó rendelkezésekről, de ilyen információkkal nem tudtak szolgálni.

(46)

Tekintettel a nyomon követhetőség megállapítást nyert hiányára és arra, hogy Pápua Új-Guinea hatóságai nem rendelkeznek információval a kirakott halról, Pápua Új-Guinea nem tudja biztosítani, hogy Pápua Új-Guinea területére vagy pápua új-guineabeli feldolgozóüzemekbe kerülő halászati termékek ne IUU halászatból származzanak, amint az a (33)–(40) preambulumbekezdésekben bemutatásra került. Az IUU-termékek piacra jutása és későbbi exportja ellenőrzésének lehetőségét ugyancsak veszélyezteti a nyilvántartási és engedélyezési szabályok és rendeletek átláthatóságának a határozat (41)–(45) preambulumbekezdésében megállapított hiánya, valamint az egyértelmű állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések hiánya, amely a (76)–(82) preambulumbekezdésben kerül ismertetésre.

(47)

E hiányosságokat igazolta az is, hogy Pápua Új-Guinea hatóságai nem tudták megmagyarázni, miért hagyták jóvá – az IUU-rendelet 14. cikke (2) bekezdése értelmében – egy pápua új-guineabeli tonhalfeldolgozó üzem Unióba szánt tonhalkonzervre vonatkozó nyilatkozatát. Az ilyen nyilatkozatokat csak olyan halászati termékek esetében lehet jóváhagyni, amelyeket a lobogó szerinti államon kívüli harmadik országban dolgoztak fel. Az említett esetben a halászati termékek importjáért felelős tagállami hatóságok által elvégzett fizikai ellenőrzés feltárta, hogy az importőr által feldolgozottként bemutatott termék valójában feldolgozatlan, fagyasztott egész tonhal volt. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a feldolgozott és feldolgozatlan termékekre különböző piacra jutási szabályok és vámok vonatkozhatnak. 2012. novemberi ellenőrző látogatása alkalmával a Bizottság felkereste azt a pápua új-guineabeli feldolgozóüzemet, amely a kérdéses szállítmány exportőreként volt bejelentve. A vállalat nem tudott magyarázattal szolgálni, és tévedésnek tartja Pápua Új-Guinea hatóságainak az adott feldolgozási nyilatkozat jóváhagyására vonatkozóan küldött kérést, különös tekintettel arra, hogy a vállalat általában nem exportál fagyasztott egész halat. Ez egy konkrét eset, ahol a Bizottság megállapította, hogy Pápua Új-Guinea hatóságai tévesen hitelesítettek feldolgozási nyilatkozatokat. Az üzemeltető magyarázata szerint ez a helyzet egy elnézés és egyszerű tévedés volt, de a hatóságok elismerték, hogy ilyen esetek máskor is előfordulhatnak. Ez a helyzet a nyomonkövethetőség és az átláthatóság hiányának egy további példája, amely rámutat arra, hogy e hatóság nem képes figyelemmel kísérni az IUU-halászatból származó halászati termékek Pápua Új-Guinea piacára és más piacokra jutását.

(48)

A határozat e szakaszában ismertetett helyzetre tekintettel, valamint a Bizottság által összegyűjtött tények és az érintett ország által tett nyilatkozatok alapján – az IUU-rendelet 31. cikkének (3) bekezdése és 31. cikke (4) bekezdésének b) pontja értelmében – megállapítható, hogy Pápua Új-Guinea elmulasztotta a nemzetközi jog alapján a parti vagy forgalomba hozatal szerinti államként ráháruló azon kötelezettsége teljesítését, hogy megakadályozza az IUU-halászatból származó halászati termékeknek a piacára történő bejutását.

(49)

A Bizottság elemezte, hogy Pápua Új-Guinea hatóságai hatékonyan működnek-e együtt a Bizottsággal azáltal, hogy válaszolnak az IUU-halászat és a kapcsolódó tevékenységek kivizsgálására, az azokról szóló visszacsatolásra és az azok nyomon követésére irányuló, Bizottság általi megkeresésekre.

(50)

Miközben az EU IUU-rendelete szerinti fogási tanúsítási rendszer végrehajtásában részt vevő pápua új-guineai hatóságok általában együttműködők az információkra vagy ellenőrzésekre irányuló megkeresésekre adott válaszaikban és visszacsatolásban, válaszaik helyességének megbízhatóságát megkérdőjelezi és aláássa az átláthatóság hiánya, valamint az, hogy kevés lehetőség van vagy egyáltalán nincs lehetőség a halászati termékek nyomonkövethetőségének biztosítására, amint azt a határozat 3. szakaszának (1) bekezdésében megállapították.

(51)

A lobogó, kikötő szerinti és parti államként Pápua Új-Guineára háruló kötelezettségek teljesítése átfogó értékelésének keretében a Bizottság azt is elemezte, hogy Pápua Új-Guinea együttműködik-e más lobogó szerinti országokkal az IUU-halászat elleni küzdelemben.

(52)

Ezzel kapcsolatban a Bizottság 2012. novemberi ellenőrző látogatása során megállapítást nyert, hogy Pápua Új-Guinea hatóságai részéről hiányzott a Pápua Új-Guinea joghatósága alá tartozó vizeken működő hajók lobogó szerinti államaival való együttműködés szándéka, mivel a hatóságok nem voltak hajlandóak ellátni a lobogó szerinti államokat a hajók adataira vonatkozó információkkal. Ez nyilvánvaló jele annak, hogy Pápua Új-Guinea nem teljesíti a nemzetközi jog (különösen az UNFSA 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja) szerinti azon kötelezettségeit, hogy biztosítsa a vizeiben előforduló, kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok eredményes védelmét és a velük való gazdálkodást, valamint az IUU-halászat eredményes és hatékony megelőzését.

(53)

Az említett ellenőrző látogatás során a Bizottság megpróbálta tisztázni a Pápua Új-Guineából az EU-ba importált halászati termékekre vonatkozó, az állományvédelmi és gazdálkodási intézkedésekkel kapcsolatos információk megfigyelt következetlenségét. A hatóságok megerősítették, hogy tudnak arról, hogy a Pápua Új-Guineában feldolgozás céljából közvetlenül kirakodott halakra vonatkozóan a lobogó szerinti államok által kiállított fogási tanúsítványokban szereplő információk rendszeresen helytelenek. A fogási tanúsítványokban szereplő információk helytelensége főként arra a tényre vezethető vissza, hogy Pápua Új-Guinea hatóságai nem osztják meg a rendelkezésükre álló adatokat – különösen a hajómegfigyelési rendszert (VMS) és a kirakodási nyilatkozatokat – a lobogó szerinti állammal, még azokban az esetekben sem, ahol szabálytalanságokat állapítottak meg. Következésképpen a lobogó szerinti állam hatósága kénytelen fogási tanúsítványait a rendelkezésére álló információkra alapozni, amelyek hiányosak, helytelenek és ellenőrizhetetlenek lehetnek. Ugyanakkor Pápua Új-Guinea hatóságai feldolgozási nyilatkozatokat írnak alá annak teljes tudatában, hogy a Pápua Új-Guineában feldolgozott fogásról kiadott fogási tanúsítványok hibásak.

(54)

Az UNCLOS 63. és 64. cikke szerint a parti és lobogó szerinti államok kötelesek együttműködni a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló és hosszú távon vándorló halfajok ügyében. Az UNFSA 7. és 20. cikke továbbfejleszti az együttműködési kötelezettséget egyrészt az összevethető állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések meghozatalában, valamint az ilyen intézkedéseknek való megfelelés és az intézkedések érvényesítésének biztosításában. Ezenkívül a FAO magatartási kódex 7. cikke (1) bekezdésének (3) pontja azt ajánlja, hogy a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló és határon átnyúló halállományok kiaknázásában érintett államok hozzanak létre kétoldalú szervezési megállapodást az eredményes együttműködés garantálására, a források eredményes védelme és kezelése érdekében. Ezt tovább részletezik az IPOA IUU 28. és 51. pontjai, amelyek részletesen meghatározzák az államok közötti közvetlen együttműködés gyakorlatait, ideértve a parti államok rendelkezésére álló adatok és információk cseréjét.

(55)

Ebben a vonatkozásban a WCPFC-egyezmény (12) 25. cikkének (10) bekezdése előírja, hogy amennyiben ésszerű oka van azt hinni, hogy egy másik állam lobogója alatt hajózó halászhajó olyan tevékenységet folytat, amely veszélyezteti az egyezmény hatálya alá tartozó területre vonatkozóan elfogadott állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések hatékonyságát, a Bizottság minden tagja köteles erre felhívni az érintett lobogó szerinti állam figyelmét. Ugyanakkor Pápua Új-Guinea úgy véli, hogy a joghatósága alá tartozó vizekre nem terjed ki a WCPFC-egyezmény területe, amint azt a (76)–(78) preambulumbekezdés részletesen tárgyalja majd; ez befolyásolja e rendelkezés végrehajtását. Pápua Új-Guinea teljesítménye – az e szakaszban leírtak szerint – sérti az (54) preambulumbekezdésben említett kötelezettségeket, valamint a WCPFC szabályait.

(56)

A hatékony együttműködési mechanizmusok jelentőségét Pápua Új-Guinea (a (66) preambulumbekezdésben bemutatottak szerinti) halászati erőforrásainak gazdagságával, a külföldi lobogó alatt közlekedő hajók Pápua Új-Guinea joghatósága alá tartozó vizeken uralkodó jelenlétével és a (30) és (31) preambulumbekezdésben bemutatottak szerint terjeszkedő feldolgozóiparral összefüggésben kell értékelni. Továbbá a Pápua Új-Guineában feldolgozott halászati termékek kiváltságos hozzáférési feltételeket élveznek az EU piacára jutáskor az Európai Közösség és a csendes-óceáni államok közötti átmeneti partnerségi megállapodásnak köszönhetően; ezzel összefüggésben Pápua Új-Guinea elkötelezte magát amellett, hogy megerősíti szabályait, rendszereit és eljárásait az eredményes állományvédelem, valamint a halászterületek fenntartható fejlődése és kezelése érdekében (13).

(57)

A Bizottsághoz intézett 2013. július 5-i beadványában Pápua Új-Guinea elismerte az együttműködés szükségességét a lobogó szerinti államokkal történő információcsere területén, különösen a VMS-adatokat illetően. Hasonló nyilatkozatokra került sor a 2013. december 12-i találkozón és a 2014. január 6-i írásos beadványban. A hatékony végrehajtási intézkedések meglétét és megvalósítását illetően a Bizottság megállapította, hogy Pápua Új-Guinea kidolgozott egy VMS-t, és kötelez minden hajót, amely a lobogója alatt közlekedik és a joghatósága alá tartozó vizeken működik, hogy vigye magával ezt a berendezést. Ugyanakkor a Pápua Új-Guinea joghatósága alá tartozó vizeken működő hajók lobogó szerinti államaival való együttműködés erősítése és javítása a mai napig megoldatlan és kritikus kérdés. Mivel sok harmadik ország lobogója alatt közlekedő hajó működik Pápua Új-Guinea vizein, a Pápua Új-Guinea hatóságai által tartott VMS-adatokhoz való hozzáférés kulcsfontosságú a hajók ellenőrzése és nyomon követése szempontjából. Pápua Új-Guinea hatóságainak vagy kétoldalú megállapodásai vannak országokkal, vagy szervezési megállapodásai halászati szövetségekkel, illetve vállalatokkal. Ezidáig az érintett lobogó szerinti államok VMS-adatokhoz való hozzáférésével kapcsolatos helyzet nem kielégítő és bonyolult. A Bizottság által gyűjtött információk szerint Pápua Új-Guinea hatóságai a Fülöp-szigetek illetékes hatóságával írtak alá ilyen megállapodást, amely – többek között – hozzáférést biztosít a VMS-adatokhoz. Az említett megállapodás alkalmazására még nem került sor. Pápua Új-Guinea hatóságai azt is közölték, hogy 2014 folyamán fokozatosan hasonló megállapodásokat kezdeményeznek minden, Pápua Új-Guinea vizein halászó harmadik ország illetékes hatóságaival. Terveikre vonatkozó konkrét menetrenddel azonban nem szolgáltak.

(58)

Amint már ismertettük, a jogszabályok és eljárások egyértelműségének és átláthatóságának hiánya, különösen a hajók lajstromozását és engedélyezését, a kirakásokra és a fogásra vonatkozó információk és adatok nyomon követhetőségét és megbízhatóságát illetően (a (41)–(45) preambulumbekezdés tárgyalja), valamint az erőforrások védelmét és a velük való gazdálkodást illetően (amit az alábbi (76)–(82) preambulumbekezdés ismertet), lehetetlenné teszi a vonatkozó rendelkezések hatékony érvényesítését és az IUU-halászattal összefüggő jogsértések megállapítását. Ez a jogsértések szankcionálásának és eredményes nyomon követésének lehetőségét is aláássa, még akkor is, ha a törvény látszólag gondoskodik minden szükséges végrehajtási hatáskörről és jogról. Ezért a gyakorlatban Pápua Új-Guinea nem tudja eredményesen és úgy szankcionálni az elkövetőket, hogy megfossza őket az IUU-halászatból eredő előnyöktől, amint azt az IPOA-IUU 21. pontja ajánlja. Ezenkívül a jogszabályok és eljárások egyértelműségének és átláthatóságának hiánya veszélyezteti Pápua Új-Guinea azon képességét, hogy teljesítse az UNFSA 20. cikke szerinti nemzetközi kötelezettségeit, különösen a lobogó szerinti államok esetleges azon kéréseire adott eredményes válaszokat illetően, amelyek akkor merülhetnek fel, amikor ezen államok teljesítik kötelezettségüket, és szankcionálják a lobogójukat használó, IUU-halászatban részt vevő hajókat.

(59)

A vizsgált IUU-halászat megnyilvánulásának alakulását, jellegét, körülményeit, mértékét és súlyosságát illetően Pápua Új-Guinea hatóságai nem képesek biztosítani a műveletek nyomon követhetőségét, mert rendszereikből hiányzik az egyértelműség és az átláthatóság. E hiányosságok következtében nem lehet megbízható módon megállapítani az IUU-halászathoz kapcsolódó tevékenységek potenciális léptékét. Elismert tény ugyanakkor, hogy az átláthatóság hiánya a hatékony ellenőrzések lehetetlenségével kombinálva ösztönzi a jogellenes magatartást.

(60)

Pápua Új-Guinea hatóságainak meglévő kapacitásával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az Egyesült Nemzetek humán fejlettségi mutatója (14) szerint Pápua Új-Guinea alacsony humán fejlettségű országnak számít (2013-ban 186 ország közül a 156.), de a közepes humán fejlettségű országok küszöbén van. Ezt megerősíti a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) II. melléklete is, amelyben Pápua Új-Guinea a „közepes jövedelmű országok (alsó sáv)” kategóriában szerepel. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Fejlesztési Támogatási Bizottsága (DAC) (OECD/DAC) 2013. január 1-jei, 2012-re vonatkozó támogatotti listája (16) Pápua Új-Guineát a közepes jövedelmű országok alsó sávjába sorolja. Ebben a vonatkozásban az illetékes hatóságok pénzügyi és adminisztratív kapacitási korlátai olyan tényezőnek tekinthetők, amely veszélyezteti Pápua Új-Guinea azon képességét, hogy teljesítse együttműködési és végrehajtási kötelezettségeit. Mindazonáltal figyelembe kell venni, hogy Pápua Új-Guinea humán fejlettségi szintje emelkedik (alacsonyról közepes humán fejlettségű ország szintjére), és Pápua Új-Guinea adminisztratív kapacitását folyamatosan erősíti az Uniótól érkező pénzügyi és technikai segítség. Végül meg kell jegyeznünk, hogy Pápua Új-Guinea államigazgatásán belül az NFA jelentős autonómiát élvez, ami lehetővé teszi számára fejlett eljárásmódok kifejlesztését a halászati gazdálkodás területén.

(61)

A Bizottság megjegyzi, hogy a Bizottság 2011. és 2012. évi ellenőrző látogatásaiból nyert információk alapján nem lehet úgy tekinteni, hogy Pápua Új-Guinea hatóságainak nincs elegendő pénzügyi forrása, inkább a szükséges jogi és közigazgatási környezet, valamint feladataik hatékony és eredményes elvégzése hiányzik.

(62)

A határozat e szakaszában ismertetett helyzetre tekintettel, valamint a Bizottság által összegyűjtött valamennyi tényszerű elem és az érintett ország által tett nyilatkozatok alapján – az IUU-rendelet 31. cikkének (3) és (5) bekezdése értelmében – megállapítható, hogy Pápua Új-Guinea elmulasztotta a nemzetközi jog alapján parti vagy forgalomba hozatal szerinti államként ráháruló kötelezettségei teljesítését az együttműködési és végrehajtási törekvéseket illetően.

(63)

Pápua Új-Guinea ratifikálta az UNCLOS és az UNFSA ENSZ-megállapodásokat. Pápua Új-Guinea szerződő fél a WCPFC-ben. Részes az FFA-egyezményben és a közös érdekű halászati gazdálkodásban való együttműködésre vonatkozó PNA-ban.

(64)

A Bizottság megvizsgált minden információt, amelyet Pápua Új-Guinea WCPFC szerződő félként való státusa szempontjából fontosnak tartott.

(65)

A Bizottság megvizsgált minden relevánsnak tartott információt Pápua Új-Guinea azon kötelezettségvállalásával kapcsolatban is, hogy a WCPFC által elfogadott állományvédelmi és gazdálkodási intézkedéseket alkalmazza.

(66)

Pápua Új-Guinea által a vizein zajló tonhalfogási tevékenységekről nyújtott átfogó tájékoztatás alapján Pápua Új-Guinea tonhalállománya a nyugat- és közép-csendes-óceáni (WCPO) fogásnak mintegy 19 %-át, az egész világon fogott mennyiségnek (17) pedig körülbelül 11 %-át képviseli (a világ tonhalfogásának 15 %-a és 50 % fogás a PNA vonatkozásában Pápua Új-Guineának a Bizottság részére 2011-ben tartott prezentációja szerint, amint azt a (30) preambulumbekezdés említette).

(67)

A (66) preambulumbekezdésben bemutatott számadatok alapján úgy tűnik, hogy Pápua Új-Guinea fontos globális tonhalforrásokat kezel, és így parti államként felelős azért, hogy biztosítsa az ezen erőforrással való felelős és hosszú távon fenntartható gazdálkodást. Az UNCLOS 61–64. cikke és az UNFSA 7. és 8. cikke szabályozza a biológiai erőforrások parti állam által történő hasznosítását. A parti államnak támogatnia kell a kizárólagos gazdasági övezetében található biológiai erőforrások optimális hasznosítására irányuló célkitűzést, és biztosítania kell, hogy a kizárólagos gazdasági övezetében halászó más állambeliek tartsák be az állományvédelmi és gazdálkodási intézkedéseket, valamint együtt kell működnie az érintett államokkal és az adott halászterületen működő regionális szervezetekkel.

(68)

A (42) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően a FAO magatartási kódex átláthatóságot javasol a halászati jogszabályokban és azok előkészítésében, valamint a vonatkozó irányelvek meghatározásában, a döntéshozatalban és a gazdálkodási folyamatokban (6. cikk (13) bekezdése, illetve 7. cikk (1) bekezdésének 9) pontja). A 11. cikk (2) bekezdésében és a 11. cikk (3) bekezdésében azt is meghatározza, hogy a halak és halászati termékek nemzetközi kereskedelme nem veszélyeztetheti a halászterületek fenntartható fejlődését, továbbá átlátható intézkedéseken, így átlátható, egyszerű és érthető törvényeken, rendeleteken és közigazgatási eljárásokon kell alapulnia.

(69)

Ebben a vonatkozásban meg kell jegyezni, hogy e kötelezettségek és ajánlások ellenére Pápua Új-Guinea jogi keretrendszeréből hiányoznak a Pápua Új-Guinea joghatósága alá tartozó vizeken működő hajók hatékony és eredményes irányítását biztosító rendelkezések. Továbbá a jogi keretrendszer nem tartalmaz olyan egyértelmű és átlátható rendelkezéseket, amelyek megfelelő állományvédelmi és gazdálkodási intézkedéseket állapítanának meg a Pápua Új-Guinea joghatósága alá tartozó minden víztípusra vonatkozóan, illetve amennyiben vannak ilyen rendelkezések, nincsenek egyértelmű és átlátható eljárások, amelyek meghatároznák, hogyan kell azok végrehajtását biztosítani. E szempontok további elemzése következik az alábbiakban.

(70)

E szabályozási hiányosság első példái az 1998. évi tonhal-gazdálkodási terv nem megfelelő volta és az IUU-halászat elleni nemzeti cselekvési terv (NPOA IUU) hiánya.

(71)

Meg kell jegyeznünk, hogy a tonhal-gazdálkodási terv alkotja a tonhalforrásokkal való gazdálkodás jogi keretét, és 3. cikkének (3) bekezdése szerint vonatkozik Pápua Új-Guinea valamennyi halászterületének vizeire, beleértve a parti és a szigetek közötti vizeket is.

(72)

Pápua Új-Guinea Nemzeti Halászati Hatósága a Bizottságnak címzett 2013. július 5-i beadványában elismerte jogi keretrendszerének hiányosságait, valamint a gazdálkodási és ellenőrzési rendszerét érintő problémákat. Pápua Új-Guinea elismerte, hogy az 1998. évi tonhal-gazdálkodási terv elavult és felül kellene vizsgálni, figyelembe véve a halászati ágazat változásait, ideértve – többek között – a regionális és szubregionális állományvédelmi és gazdálkodási intézkedéseket, engedélyezési rendszereket és feltételeket, a teljes kifogható mennyiségekre vonatkozó határértéket, a szigetek közötti vizek és a kizárólagos gazdasági övezetek övezeti gazdálkodását, a referenciapontokat és a halászási ellenőrzési szabályokat. Továbbá Pápua Új-Guinea azt is belátta, hogy a halászati gazdálkodásról szóló törvényt és rendeleteket ennek megfelelően felül kell vizsgálni.

(73)

2013. december 4-én kelt beadványával Pápua Új-Guinea benyújtotta egy új tonhal-gazdálkodási terv előzetes tervezetét. 2014. január 6-án kelt beadványukban annak szükségességét is elismerték, hogy a tonhal-gazdálkodási tervet felülvizsgálják, és a problémákat a nemzetközi kötelezettségekkel és rendelkezésekkel összhangban kezeljék. Mindazonáltal a leírt eljárások még mindig konzultációs szakaszban vannak, és nincs végleges eredmény. A megállapított tény az, hogy a meglévő terv elavult, és így sérti az UNCLOS 61. cikkének (2)–(5) bekezdését, 62. cikkének (1) bekezdését és 64. cikkét az erőforrások helyes állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések révén történő optimális hasznosítását illetően.

(74)

Azon kívül, hogy idejétmúlt, Pápua Új-Guinea 1998. évi tonhal-gazdálkodási terve – az állandó felülvizsgálat deklarált követelménye ellenére – nem tükrözi Pápua Új-Guinea halászati műveleteinek, tevékenységeinek és ágazatának realitását (Pápua Új-Guinea tonhal-gazdálkodási tervének 4. cikke, Pápua Új-Guinea halászati gazdálkodásról szóló törvényének 28. cikke). A terv 100 erszényes kerítőhálós, tonhalra halászó hajó tevékenységére biztosít jogi keretet, de Pápua Új-Guinea elmulasztotta a lefedettség bővítését a ténylegesen működő több mint 200 hajóra.

(75)

Azt is meg kell jegyezni, hogy az IPOA IUU 25., 26. és 27. pontjában szereplő ajánlásokkal ellentétben Pápua Új-Guinea nem dolgozott ki NPOA IUU-t. A Bizottságnak szóló 2013. július 5-i beadványában Pápua Új-Guinea ezt elismerte.

(76)

A szabályozási hiányosság második vonatkozása a Pápua Új-Guinea által a legjobb tudományos tanácsok alapján, valamint az UNCLOS, UNFSA és WCPFC szerinti kötelezettségeivel összhangban elfogadott egyértelmű állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések hiánya a nemzeti joghatósága alá tartozó összes vizekre vonatkozóan, ideértve a szigetek közötti vizeket is. A Bizottság 2011. és 2012. évi ellenőrző látogatásai során megállapítást nyert, hogy az állományvédelmi és gazdálkodási szabályok nem átláthatóak és nem egyértelműek (amint azt a (77)–(82) preambulumbekezdés kifejti), és úgy tűnik, nem felelnek meg a legjobb tudományos ajánlásoknak, és nem is azokon alapulnak (amint azt a (83)–(89) preambulumbekezdések kifejtik).

(77)

A Pápua Új-Guinea joghatósága alá tartozó vizekre parti tengerként, szigetek közötti vizekként és kizárólagos gazdasági övezetként hivatkoznak. A WCPFC-egyezmény 3. cikke szerint a WCPFC illetékességi területe elvileg a Csendes-óceán minden vizét magában foglalja, beleértve a Pápua Új-Guinea joghatósága alá tartozó vizeket is.

(78)

Ugyanakkor Pápua Új-Guinea úgy tájékoztatta a Bizottságot, hogy a nemzeti joghatósága alá tartozó vizekre (parti tenger, szigetek közötti vizek, kizárólagos gazdasági övezet) nem terjed ki az egyezmény területe, annak ellenére, hogy a WCPFC szerződő feleinek kötelessége az állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések végrehajtása. Ezenkívül míg a PNA a megállapodásban részt vevő felek valamennyi kizárólagos gazdasági övezetére vonatkozó hajónapok megállapításával (hajónaprendszer (VDS)) korlátozza a halászati erőkifejtést, ez a korlátozás nem vonatkozik Pápua Új-Guinea parti és szigetek közötti vizeire.

(79)

Az UNCLOS 61–64. cikke, az UNFSA 5., 7., 8., 9. és 10. cikke, valamint a WCPFC-egyezmény általános célja és vonatkozó szabályai (különösen a 2., 5., 7. és 8. cikk) értelmében egy parti államnak egyértelmű feladata, felelőssége és kötelezettsége olyan intézkedéseket hozni, amelyek összeegyeztethetőek a régióban és a nyílt tengereken érvényes intézkedésekkel, és biztosítják a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló és hosszú távon vándorló halállományok hosszú távú fenntarthatóságát, valamint támogatják az ezek optimális hasznosítására irányuló célkitűzést. A FAO magatartási kódex (különösen a 7. cikk (1) bekezdése, a 7. cikk (2) bekezdése, a 7. cikk (3) bekezdése és a 8. cikk (1) bekezdése) is ajánl helyes gyakorlatokat e kötelezettségek teljesítésére.

(80)

A 2011. évi ellenőrző látogatásról szóló jelentésre adott válaszában Pápua Új-Guinea kifejtette, hogy a WCPFC minden bizottsági tagjára vonatkoznak a WCPFC megállapodás szerinti állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések, és hivatkozott a Pápua Új-Guineai halászati hatóság hivatalos honlapján (18) közzétett halászati gazdálkodási tervekre, amelyek értelemszerűen vonatkoznak a Pápua Új-Guinea joghatósága alá tartozó minden vízre (parti tenger, szigetek közötti vizek, kizárólagos gazdasági övezet), különösen a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra, amelyek számára azonos szintű védelmet kell biztosítani a vándorlásuk által érintett minden területen. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy ezek a tervek csak a Pápua Új-Guinea kizárólagos gazdasági övezetében zajló tevékenységekre terjednek ki, és Pápua Új-Guinea szigetek közötti vizeire nem vonatkoznak hasonló intézkedések.

(81)

Ez a helyzet az egyértelműség és átláthatóság hiányához vezet, ami – a Pápua Új-Guinea halászhajóinak nyilvántartására és engedélyezésére vonatkozó jogszabályok és eljárások átláthatóságának a határozat 3. szakaszának (1) és (2) bekezdéseiben kifejtettek szerinti hiánya mellett – veszélyezteti és aláássa Pápua Új-Guinea halászati erőforrásai hatékony védelmét és az azokkal való gazdálkodás eredményes megvalósításának lehetőségét. Pápua Új-Guinea jelenlegi gyakorlata, hogy a vonatkozó állományvédelmi és gazdálkodási intézkedéseket belefoglalják a tonhalra halászó hajók nyilvánosságra nem hozott engedélyezési feltételeibe. Így különféle intézkedések lehetnek érvényben, amelyek nyilvánosságra nem hozott, egyedi engedélyezési feltételektől is függnek.

(82)

Következésképpen nincsenek egyértelmű, átlátható és összeegyeztethető állományvédelmi és gazdálkodási szabályok Pápua Új-Guinea szigetek közötti vizeire vonatkozóan, ami ellentétes a (79) preambulumbekezdésben említett kötelezettségekkel.

(83)

Az UNCLOS 61. cikke, az UNFSA 5. és 6. cikkei, továbbá a WCPFC-egyezmény 5. és 6. cikkei értelmében a parti államoknak meg kell határozniuk a kizárólagos gazdasági övezetük biológiai erőforrásainak megengedhető kiaknázását a rendelkezésükre álló legjobb tudományos bizonyítékok és egy elővigyázatos megközelítés alapján. Megfelelő állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések révén a parti államoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy a joghatóságuk alá tartozó kizárólagos gazdasági övezetben és más vizekben található biológiai erőforrásokat és állományokat a túlzott kiaknázás ne veszélyeztesse. A FAO magatartási kódex (különösen a 7. cikk (3) bekezdése, a 7. cikk (4) bekezdése és a 7. cikk (5) bekezdése) helyes gyakorlatokat ajánl e kötelezettségek teljesítésére.

(84)

Mivel Pápua Új-Guinea úgy véli, hogy a WCPFC szabályai nem vonatkoznak a joghatósága alá tartozó vizekre, nem teljesen egyértelmű, hogy milyen adatokat gyűjtenek és jelentenek a WCPFC-nek; előfordulhat, hogy azok nem terjednek ki Pápua Új-Guinea valamennyi halászterületének vizeire. A WCPFC Tudományos Bizottságának jelentései rendszeresen felvetik az adathiányok problémáját. A WCPFC Tudományos Bizottsága a 7. üléséről szóló jelentésében például a 89. pont szerint megemlített néhány következetlenséget a flották között az erszényes kerítőhálós hajók naplóinak a bonitóról, a sárgaúszójú tonhalról és a nagyszemű tonhalról szóló jelentésében, és – figyelembe véve a pontos erszényes kerítőhálós fogás összetételi adatainak tudományos célú fontosságát – azt ajánlotta, hogy ezt a problémát terjesszék a Technikai és Megfelelőségi Bizottság elé. (19) A 37. pontban hangsúlyozta az erszényes kerítőhálóval fogott fajok összetételének bizonytalanságát, és nyomatékosan javasolta, hogy Pápua Új-Guinea folytassa az erszényes kerítőhálós adatok összetételére vonatkozó becslések javítását. A WCPFC Tudományos Bizottsága 8. ülésén ismét felvetette a fogásokkal és a fogások összetételével kapcsolatos hiányos adatok és következetlenségek (20) kérdéseit, észrevételt tett a bérleti megállapodások szerinti jelentési kötelezettségeket illetően, és gazdálkodási ajánlásokat adott ki a helyzet orvoslása érdekében (21). Ugyancsak foglalkozott néhány szerződő fél adatszolgáltatásának hiányosságával vagy gyenge minőségével. E szerződő felek némelyike Pápua Új-Guinea nemzeti joghatósága alá tartozó vizeken tevékenykedik.

(85)

A jelentések azt is megállapítják, hogy a WCPFC által megkövetelt 100 %-os megfigyelési lefedettséget még nem érték el, és Pápua Új-Guinea – a Tudományos Bizottság részére 2012-ben benyújtott legutóbbi éves jelentése szerint – még nem felel meg ennek. (22)

(86)

A WCPFC Tudományos Bizottsága 7. ülésén azt a tájékoztatást adta, hogy amennyiben a bonitó halászatának utóbbi időkben alkalmazott gyakorlata folytatódik, a fogási szintek valószínűleg csökkenni fognak, ahogy az állományszinteket a maximális fenntartható hozam szintjéig csökkentik. Ezért a halászati erőkifejtés növekedését figyelemmel kell kísérni. (23)

(87)

Szigetek közötti vizein Pápua Új-Guinea nem alkalmazza a WCPFC állományvédelmi és gazdálkodási intézkedéseit, és semmilyen hasonló intézkedést nem vezetett be. Tekintettel a tonhalforrások erősen vándorló és kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló jellegére, valamint a tonhalállományok és a halászati tevékenységek fontosságára Pápua Új-Guinea szigetek közötti vizein, amelyek egyben fontos ívási területek a tonhalfajok számára, ez a helyzet kockára tesz bármely, a tonhalállomány egészének védelmére irányuló erőfeszítést. Tehát Pápua Új-Guinea nem biztosítja a joghatósága alá tartozó minden vízen az állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések alkalmazását a WCPFC követelményeivel összeegyeztethető módon és azon kötelezettségével összhangban, hogy a parti állam joghatósága alá tartozó fajokat a túlzott kiaknázás ne veszélyeztesse.

(88)

A Bizottság számba vette Pápua Új-Guinea olyan intézkedéseit vagy mulasztásait is, amelyek csökkenthették a vonatkozó törvények, rendeletek vagy nemzetközi állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések hatékonyságát.

(89)

Ebben a vonatkozásban Pápua Új-Guinea tonhal-gazdálkodási terve évi 338 000 metrikus tonna felső határt szab a teljes kifogható mennyiség tekintetében (33. cikk) és 100-ra korlátozza a tonhalra halászó erszényes kerítőhálós hajók számát (32. cikk (2) bekezdése). Ugyanakkor a jelenlegi fogási szint 700 000 metrikus tonna felett van, és a Pápua Új-Guinea vizein működő, engedéllyel rendelkező erszényes kerítőhálós hajók száma több mint 200. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy a meglévő intézkedések nem felelnek meg az állományvédelemre és gazdálkodásra vonatkozó nemzetközi kötelezettségeknek. Mivel a tonhalállomány a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló és hosszú távon vándorló, a WCPFC-egyezmény (24) általános célját is jelentő hatékonyság és fenntarthatóság érdekében az állományvédelmi és gazdálkodási intézkedéseknek következetesnek és összeegyeztethetőnek kell lenniük a vándorlás teljes területére vonatkozóan; a jelenlegi tonhal-gazdálkodási terv e kötelezettség teljesítését nem teszi lehetővé.

(90)

A határozat e szakaszában ismertetett helyzetre tekintettel, valamint a Bizottság által összegyűjtött tények és az ország által tett nyilatkozatok alapján – az IUU-rendelet 31. cikkének (3) és (6) bekezdése értelmében – megállapítható, hogy Pápua Új-Guinea elmulasztotta a nemzetközi szabályok, előírások, valamint állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések tekintetében a nemzetközi jog szerint ráháruló kötelezettségei teljesítését.

(91)

Emlékeztetni kell arra, hogy az Egyesült Nemzetek humán fejlettségi mutatója (25) szerint Pápua Új-Guinea alacsony humán fejlettségű országnak számít (186 ország közül 2012-ben a 156.), de a közepes humán fejlettségű országok küszöbén van. Ezt megerősíti a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (26) II. melléklete is, amelyben Pápua Új-Guinea a „közepes jövedelmű országok (alsó sáv)” kategóriában szerepel. Ennek ellenére a legfrissebb információk szerint az OECD/DAC 2013. január 1-jei 2012. évre vonatkozó jelentése (27) Pápua Új-Guineát a közepes jövedelmű országok alsó sávjába sorolja.

(92)

Meg kell jegyezni, hogy a Bizottság az IUU-rendelet 20. cikkével összhangban 2010. február január 4-ével megkapta Pápua Új-Guinea lobogó szerinti államként küldött értesítését. Pápua Új-Guinea az IUU-rendelet 20. cikkének (1) bekezdése értelmében megerősítette, hogy bevezette azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések, valamint állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések alkalmazására, ellenőrzésére és végrehajtására vonatkozó nemzeti rendelkezéseket, amelyeket a halászhajóinak teljesíteniük kell.

(93)

A Bizottság az általa lefolytatott 2011. novemberi első ellenőrző látogatás során feltárt különböző hiányosságokról tájékoztatta Pápua Új-Guineát. Egy évvel később, 2012. novemberi második ellenőrző látogatása során a Bizottság azt tapasztalta, hogy Pápua Új-Guineában a helyzet nem változott.

(94)

2013. július 5-i beadványában Pápua Új-Guinea Nemzeti Halászati Hatósága elismeri az EU által a Pápua Új-Guinea halászati hatóságainak különböző regionális és szubregionális programokon keresztül nyújtott folyamatos segítséget; 2011-ben az IUU-halászat elleni küzdelem tekintetében technikai segítségnyújtásra is sor került. (28)

(95)

Ezért a Bizottság figyelembe vette a Pápua Új-Guinea fejlettségi szintjéből adódó korlátokat, és megfelelő időt ajánlott Pápua Új-Guineának az olyan intézkedések megvalósítására, amelyekkel koherens, eredményes és nem ártalmas módon orvosolhatja a nemzetközi jog szerinti kötelezettségeinek való meg nem felelést 2011-től kezdve.

(96)

A határozat e szakaszában ismertetett helyzetre tekintettel, valamint a Bizottság által összegyűjtött tények és az ország által tett nyilatkozatok alapján – az IUU-rendelet 31. cikkének (7) bekezdése értelmében – megállapítható, hogy Pápua Új-Guinea halászata irányításának fejlettségi állapotát hátrányosan befolyásolhatja az ország fejlettségi szintje. Ugyanakkor figyelembe véve Pápua Új-Guinea megállapított hiányosságainak jellegét, az Unió által nyújtott segítséget és a helyzet javítása érdekében tett intézkedéseket, nem található arra utaló bizonyíték, hogy Pápua Új-Guinea az alacsony fejlettség miatt mulasztotta volna el a nemzetközi jog szerint ráháruló kötelezettségei teljesítését. Pápua Új-Guinea – emelkedő – fejlettségi szintje nem tűnik olyannak, amely magyarázhatná vagy indokolná Pápua Új-Guinea lobogó szerinti államként és különösen parti államként a halászat tekintetében nyújtott összteljesítményét, valamint az arra irányuló intézkedéseinek elégtelenségét, hogy megelőzze, megakadályozza és felszámolja az IUU-halászatot, és biztosítsa a joghatósága alá tartozó vizeken a halászati tevékenységek megfelelő hatékonyságú megfigyelését, ellenőrzését és felügyeletét.

(97)

A határozat e szakaszában ismertetett helyzetre tekintettel, valamint a Bizottság által összegyűjtött tények és az ország által tett nyilatkozatok alapján – az IUU-rendelet 31. cikkének (7) bekezdése értelmében – megállapítható, hogy Pápua Új-Guinea halászattal kapcsolatos fejlettségi állapotára és összteljesítményére az ország fejlettségi szintje nem gyakorol hátrányos befolyást.

(98)

A fentiekben tett megállapítások fényében, melyek szerint Pápua Új-Guinea elmulasztotta a nemzetközi jog értelmében a lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti államként ráháruló, az IUU-halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedések meghozatalára vonatkozó kötelezettségei teljesítését, ezt az országot az IUU-rendelet 32. cikkével összhangban értesíteni kell arról az eshetőségről, a Bizottság az IUU-halászat elleni küzdelemben nem együttműködő harmadik országként azonosítja.

(99)

Az IUU-rendelet 32. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottságnak értesítenie kell Pápua Új-Guineát arról az eshetőségről, hogy nem együttműködő országként azonosítják. A Bizottságnak emellett az IUU-rendelet 32. cikkében felsorolt valamennyi lépést meg kell tennie Pápua Új-Guineával szemben. A megfelelő ügyintézés érdekében ki kell tűzni azt a határidőt, amelyen belül az érintett ország írásban válaszolhat az értesítésre, és rendezheti a helyzetet.

(100)

Pápua Új-Guinea értesítése arról az eshetőségről, hogy nem együttműködő harmadik országként azonosítják, nem zárja ki, de nem is vonja automatikusan maga után azt a lehetőséget, hogy a későbbiekben a Bizottság vagy a Tanács a nem együttműködő országok jegyzékének összeállítása céljából további lépéseket tegyen,