11.1.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 9/25

—

semmisítse meg az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2013. augusztus 13-i 2013/433/EU európai bizottsági végrehajtási határozat 1. cikkét és mellékletét annyiban, amennyiben az kizárja az európai uniós finanszírozásból a Németországi Szövetségi Köztársaság illetékes kifizető ügynökségei által a 2003-tól 2005-ig terjedő években a burgonyakeményítő-ágazatra vonatkozó támogatás program végrehajtása keretében összesen 6 192 951,34 euró összegben eszközölt kifizetéseket;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap: a támogatás nyújtására vonatkozó feltételek figyelmen kívül hagyása — a minimumár megfizetése

A felperes arra hivatkozik, hogy megsértették az 1868/94/EK rendelet (1) 5. cikkével, a 97/95/EK rendelet (2) 11. cikkével, a 2236/2003/EK rendelet (3) 10. cikkével és a 2237/2003/EK rendelet (4) 26. cikkével együttesen értelmezett 1258/1999/EK rendelet (5) 7. cikkének (4) bekezdését és az 1290/2005/EK rendelet (6) 31. cikkét, mivel kizártak kiadásokat a finanszírozásból, noha a támogatás nyújtásának feltételei teljesültek, mert a kérelmezett mennyiségre vonatkozó minimumárat megfizették.

2.

A második jogalap: az indokolás hiánya

E jogalap keretében a felperes az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdésének megsértésére hivatkozik, mivel a Bizottság nem indokolta meg megfelelően és ellentmondásmentesen, hogy miért következik a 97/95 rendelet 11. cikkéből, a 2236/2003 rendelet 10. cikkéből és a 2237/2003 rendelet 26. cikkéből — az összes nyelvi változatra figyelemmel —, hogy a támogatás kifizetésének feltétele az, hogy a keményítőgyártó vállalkozás már megfizette a minimumárat az adott gazdasági évben szállított teljes burgonyamennyiség után.

3.

A harmadik jogalap: azon kötelezettség megsértése, miszerint a kifogásokat 24 hónapon belül közölni kell

A felperes az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdése ötödik albekezdésének a) pontjával együttesen értelmezett első albekezdésének, az 1663/95/EK rendelet (7) 8. cikke (1) bekezdésének, az 1290/2005 rendelet 31. cikke (4) bekezdésének a) pontjával együttesen értelmezett (3) bekezdése első albekezdésének, valamint a 885/2006/EK rendelet (8) 11. cikke (1) bekezdésének a megsértésére hivatkozik, mivel a Bizottság nem közölte érvényesen a Németországi Szövetségi Köztársasággal a kiadások kifizetésének időpontját követő 24 hónapon belül írásban azon kifogást („kulcsfontosságú ellenőrzések” elmulasztása), amelyre a kiadások kizárását alapította.

4.

A negyedik jogalap: az eljárás túl hosszú időtartama

A felperes ezzel kapcsolatban a közigazgatási eljárás ésszerű határidőn belül való lefolytatására vonatkozó általános jogelvvel együttesen értelmezett 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének, az 1663/95 rendelet 8. cikkének, az 1290/2005 rendelet 31. cikkének és a 885/2006 rendelet 11. cikkének a megsértésére, valamint a védelemhez való jog megsértésére hivatkozik, mivel a Bizottság eljárása túl hosszú ideig tartott.

5.

Az ötödik jogalap: az 1258/1999 rendelet 7. cikke, (4) bekezdése negyedik albekezdésének, az 1290/2005 rendelet 31. cikke (2) bekezdésének és az arányosság elvének a megsértése

A felperes e jogalap keretében előadja, hogy a Bizottság e 10 %-os átalánykorrekcióval nem megfelelően értékelte az esetleges jogsértés jellegét és mindenképpen csekély terjedelmét, valamint figyelmen kívül hagyta azon körülményt, hogy az Uniót ténylegesen nem érte pénzügyi kár, és még csak a kár bekövetkezésének a reális veszélye sem állt fenn.