15.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/59

1.1

Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság vonja be a harmadik pillér, azaz az „emberek közötti párbeszéd” (people-to-people-dialogue) keretében felállított különböző munkacsoportok folyamatban lévő tevékenységeibe. A civil párbeszéd közösségi szintű intézményi platformjaként az EGSZB már jelentős szakértelemre és sok tapasztalatra tett szert, amelyekkel segíthetné az EU–Kína párbeszéd kialakítását. Az EGSZB már 1999-ben megállapította, hogy „a kultúra adja meg a civil társadalom fellépésének struktúráját”, (1) ezért a kultúrát – szélesebben értelmezve – horizontális témának tekinti. Ennek a szemléletnek köszönhetően kitűnően alkalmas arra, hogy hatáskörén belül figyelemmel kísérje és támogassa a párbeszédben részt vevő felek (az EU és Kína) „puha hatalmi politikáját”, illetve „interkulturális diplomáciáját”.

1.2

Az „emberek közötti” (people-to-people) kezdeményezéseket elsősorban a legalsó szinten kellene elmélyíteni intenzívebb diákcsere, esetlegesen saját gyakornoki programok, illetve városok és községek közötti partnerségek révén.

1.3

Figyelmet érdemel a kulturális turizmus fejlesztése. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kulturális turizmus nemcsak élénkíti a gazdaságot, de a jobb kölcsönös megértéshez is tartósan hozzájárul.

1.4

Meg kell követelni az emberi jogokra, valamint a demokratikus és alapvető szabadságokra vonatkozó nemzetközi normák betartását, mert ezek fontos feltételei a kulturális megnyilvánulásnak, a kulturális cserének és a kulturális sokszínűségnek.

1.5

A nevelés és (felnőtt)oktatás területét be kellene vonni a közös tevékenységek körébe, mivel a kultúrák közötti párbeszéd sokrétű lehetőségeket kínál e téren – a nyelvtanulástól kezdve egészen a fogyasztói magatartás elsajátításáig vagy a környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatos felvilágosításig stb.

1.6

A tartós tudatosítás érdekében az EGSZB javasolja, hogy évente tartsák meg „az EU és Kína közötti találkozás napját”, amelyet mindkét oldalon kulturális programokkal lehetne ünnepelni.

1.7

Minél több területen elő kell mozdítani a „bevált gyakorlatok” cseréjét (amiben szerepet kaphatnának fontos szociális-gazdasági szereplők, például egyfelől a szociális partnerek és az emberi jogi kérdésekkel foglalkozó szereplők – mind a hatóságok, mind pedig az ellenzék részéről, másfelől egyes konkrét területekkel, például fogyasztói kérdésekkel, környezetvédelemmel, büntetés-végrehajtással stb. foglalkozó különféle képzési és nevelési intézmények és szakértők is).

1.8

Mindenképpen fontos, hogy jobban összekapcsolódjanak a már elindult kezdeményezések, és javuljon a szereplők közötti információáramlás, mivel jelenleg sok kezdeményezés többé-kevésbé elszigetelten valósul meg, és értékes szinergiahatások mennek veszendőbe (lásd például az EUNIC–Kína kulturális párbeszédet).

1.9

Erősíteni kellene a média (TV, nyomtatott sajtó) együttműködését, valamint az újságírók közös (tovább)képzését. Mindkét eszköz alkalmas arra, hogy szélesebb körben eljussunk az emberekhez (2).

1.10

Az EGSZB az EUMSZ 167. cikke (3) bekezdésének értelmében meg fogja vizsgálni, hogy a Kínával már működő együttműködésének keretében milyen további és tartós kezdeményezéseket indíthat, és kész arra, hogy más szereplők számára is platformot biztosítson a kölcsönös tájékoztatáshoz és eszmecseréhez.

2.1

A 2007. évi európai kulturális menetrend óta az EU külkapcsolatainak tekintetében egyre határozottabban kirajzolódott egy új stratégiai keret, amelyben kiemelt szerepet kapott a kultúra.

Ez a „puha hatalmi” politika folytatódik és érvényesül következetes módon a kultúrák közötti – az idén az EU és Kína részvételével zajló – párbeszéd európai évében, illetve az EU interkulturális szakpolitikájának keretében az ehhez kapcsolódóan, hosszú távra tervezett struktúrákban.

Egyébként – szinte ezzel egy időben – ugyanezt az európai szemléletet képviselte Hu Csin-tao elnök a Kínai Kommunista Párt 17. kongresszusán, ahol arra szólított fel, hogy Kína többet fektessen be saját „puha hatalmi eszközeibe”.

2.2

Az EU és Kína kultúráról szóló, 2007. október 22-i közös nyilatkozatának köszönhetően több kulturális együttműködés és párbeszéd indult, és megélénkült a politikai eszmecsere is az általános és szakképzésről, és ezen belül a többnyelvűségről.

2.3

2011 májusában az EU és Kína magas rangú képviselői abban állapodtak meg, hogy ezt az együttműködést az EU és Kína közötti stratégiai partnerségen belül egy „harmadik pillér” – nevezetesen az EU–Kína magas szintű, „emberek közötti párbeszéd” (people-to-people-dialogue) – létrehozásával bővítik ki. E „harmadik pillérről” formálisan a 2012. február 14–15-i EU–Kína csúcstalálkozón döntöttek.

2.4

Ebben az összefüggésben kell tekintenünk az EU–Kína interkulturális párbeszéd évére (2012) is (YICD), amelynek megrendezéséről a 2010. évi EU–Kína csúcstalálkozón az EU és Kína vezető képviselői határoztak, és amelyet hivatalosan 2012. február 1-jén nyitottak meg Brüsszelben.

2.5

Az európai év koncepciójában nemcsak a kulturális kapcsolatok elmélyítése, hanem a politikai és civil társadalmi párbeszéd támogatása is szerepet kap az előremutató és tartós EU–Kína kapcsolatok érdekében (3). Az összefogástól és a szinergiák feltérképezésétől az várható, hogy a kultúrák közötti párbeszéd európai éve előmozdítja a civil társadalmi párbeszédet az EU és Kína között, és tartós hatást vált ki.

3.1

Jelen vélemény a CESE 413/2006. sz. véleményre (előadó: Sukhdev SHARMA) és az EGSZB megbízásából ennek nyomán készített, a kínai civil társadalom átfogó és aktuális elemzését tartalmazó tanulmány (4) eredményeire épül.

3.2

A vélemény a tanulmányból nyert ismereteket a történelmi fejlődésnek, az EU–Kína interkulturális párbeszéd évének (2012), illetve az abból adódó feladatoknak és lehetőségeknek a kontextusába helyezi.

3.3

Az EGSZB különösen fontosnak tartja azt az Európai Bizottság által az EU–Kína interkulturális párbeszéd évének koncepciójában megfogalmazott elvárást, mely szerint „a kultúrák közötti párbeszéd éve elő fogja mozdítani a civil társadalmi párbeszédet az EU és Kína között”. Az EGSZB mint a civil párbeszéd közösségi szinten intézményesített platformja kész arra, hogy hasonló szerepet vállaljon az EU–Kína kapcsolatok keretében.

3.4

Az EGSZB már 1999-ben kiállt amellett, hogy tágabban értelmezzük a kultúra fogalmát, és az a művészet és a kulturális örökség mellett olyan területeket is magában foglaljon, mint a nevelés, az oktatás és a tudomány. Kifejtette továbbá, hogy a civil társadalom politikai fejlődése kulturális folyamat is egyben (5), amely meghatározza a polgárok mindennapjait.

3.5

Az EGSZB az emberek mobilitását a népek közötti kulturális cserekapcsolatok egyik fontos elemének tekinti, ezért a szabad mozgás útjában álló akadályok felszámolására szólít fel.

3.6

A kultúrák közötti párbeszéd 2008-as európai évéről az EGSZB véleményt (6) fogalmazott meg, amelyben határozottan támogatta az Európai Bizottságnak többek között azt a megállapítását, hogy mennyire fontos a sokféle kulturális örökség hatása életmódunkra. Ez a hatás már uniós viszonylatban is fontos és figyelemreméltó, az EU–Kína interkulturális párbeszéd keretében azonban egészen különleges jelentőséggel bír.

3.7

Az európai jogtörténetben és jogfilozófiában Montesquieu (7) már 1748-ban felhívta a figyelmet a jogrend és egyfelől az adott ország természeti adottságai (fekvés, éghajlat), másfelől az adott nép gazdasági, társadalmi és kulturális fejlettsége közötti viszonyra, illetve arra, hogy minden demokratikus rendszer alapja a hatalmi ágak szétválasztása.

3.8

Az EGSZB szerint a kultúra azt jelenti, hogy kiállunk a közös értékek mellett, és ilyen értelemben elengedhetetlennek tartja, hogy az EU–Kína interkulturális párbeszéd e fontos évének keretében folytassuk, illetve elmélyítsük a párbeszédet azokról az értékekről is, amelyek meghatározzák az Európai Unió politikai lépéseit (8). Erre politikai szempontból sürgősen szükség van, és kötelező érvényű jogalap is vonatkozik rá az EUSZ 21. cikkében (9).

3.9

Ezen túlmenően az EUMSZ XIII. címe (KULTÚRA) a 167. cikk (3) bekezdésében az alábbi felszólítást tartalmazza: „Az Unió és a tagállamok erősítik az együttműködést harmadik országokkal és a kultúra területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel, különösen az Európa Tanáccsal.” Mivel a jogi álláspont egyhangúlag az, hogy „Unió” alatt nemcsak az európai intézmények, hanem – saját illetékességi területükön – a tanácsadó szervek is értendők, az EGSZB hivatkozhat arra az elsődleges jog szerinti hatáskörére, hogy tevékenységei keretében ennek megfelelő kezdeményezéseket indítson.

3.10

Az EU–Kína interkulturális párbeszéd éve (2012) szempontjából fontos referenciaszöveg az Európai Parlament 2011. május 12-i állásfoglalása is (10), amelyben az Európai Parlament utal a civil társadalom jelentős szerepére ebben az együttműködésben, és „hangsúlyozza, hogy a demokratikus szabadságjogok és alapvető szabadságok, mint például a szólásszabadság, a sajtószabadság, a nélkülözéstől és félelemtől mentes élethez való jog, az intolerancia- és gyűlöletmentes élethez való jog, az információhoz és kommunikációhoz való hozzáférés joga, valamint az online és offline kapcsolódás előjoga a kulturális kifejezés, a kulturális csere és a kulturális sokszínűség előfeltételei.”

3.11

E célok fényében az EGSZB meggyőződése, hogy az EU és Kína közötti interkulturális párbeszéd értékes eszköz, amely a gazdasági, társadalmi, jogi és politikai területen folytatott együttműködés alapjaként elősegítheti a kölcsönös megértés és ezáltal a kölcsönös bizalom megerősítését. Egy ilyen együttműködési alap hozzájárul ahhoz is, hogy a közös lépések tartósnak bizonyuljanak. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy mind európai, mind pedig kínai oldalon létrehozzák a szükséges és egymás között összehangolt struktúrákat, és konkrét projekteket dolgozzanak ki, illetve valósítsanak meg.

4.1.1

A kínai hagyomány – különösen a konfucianizmus értelmében – más jelentőséget tulajdonít az egyénnek, mint az európai hagyomány. A kínai társadalmat több mint kétezer éve az jellemzi, hogy az egyént alárendelik egy nagyobb, kollektív entitásnak (ez régebben a szűk család és a klán volt, napjainkban pedig a párt és az állam). Az „állam” fogalma Európában – az egymással versengő államok kialakulásának több évszázados folyamatát tekintve – szükségszerűen más, mint Kínában, ahol a „tianxia” („minden, ami az Ég alatt van”) elképzelése révén elmosódtak az állam külső határai, amíg a gyarmatosító hatalmak nem tárták a kínai (annak idején mandzsúriai) államhatalom elé a nemzethatárok paradigmáját. Kína politikai szerkezetének történelmi fejlődésében nyomon követhetők ugyan a 20. és 21. század globális, nemzetközi eseményei, de a belső átalakulás még csak nemrégiben kezdődött meg. Az individuum felett a Kínai Kommunista Párt uralkodik, mivel a párt még nem tekinti elegendően „felvilágosultnak” az embereket ahhoz, hogy rájuk bízza a felelősséget saját magukért. Ez gátat vet a demokratikus fejlődésnek. Kínának (az 1960-as évek környéki, önként választott elszigeteltségből) a nemzetközi közösség felé vezető, rohamos tempóban megtett útján, melyet igen sokféle (nemzetközi és kétoldalú) összekapcsolódás jellemez, egyre több lehetőség nyílik „emberek közötti” (people-to-people) kapcsolatokra, melyek révén kérdésessé válik a fenti szemléletmód.

4.2.1

Az Unióban a modern szociális államok kialakulása előmozdította a „szociális polgárságot”, amely az individuális jogokra fekteti a hangsúlyt, de a kollektív jogokat is szavatolja. Számításba kell tehát venni, hogy a két – önmagában is sokszínű – kulturális nagyhatalom („Kína” és „Európa”) között történelmi fejlődésükből eredően jelentős különbségek figyelhetők meg, különös tekintettel az egyén és a társadalom viszonyára. Ebből természetesen nem következik az, hogy tűrnünk kell az emberi jogok megsértését. Az ilyen jellegű jogsértés egyetlen esetben sem elfogadható. Erősíteni kell azonban az aktív párbeszéd bázisát, amely – részben bevált gyakorlati példák segítségével – pragmatikus eljárásmódot tesz lehetővé.

4.2.2

Mind az Unióra, mind Kínára érvényes egyfelől, hogy az adott kulturális örökség, mint említettük, befolyással van a jelenlegi életszemléletre és életmódra, másfelől pedig, hogy – amint azt Montesquieu is megjegyezte – kölcsönhatás van a földrajzi, gazdasági, társadalmi, történelmi-politikai struktúrák, illetve az aktuális jogfelfogás és gyakorlati jogérvényesítés között.

4.2.3

Az ENSZ-nek és szervezeteinek (köztük az ILO-nak stb.) aktív tagjaként, és különösen a Biztonsági Tanács állandó tagjaként a Kínai Népköztársaságra is felelősség hárul az Egyesült Nemzetek Szövetsége által képviselt szellemiség és értékek érvényesítésében. Ide tartozik az ENSZ emberi jogi kérdésekkel kapcsolatos határozatainak (az ENSZ Alapokmányának) elismerése is.

A mindennapokban azonban – különösen a társadalmi és személyes polgárjogok területén, de a fogyasztói és munkavállalói jogok tekintetében is – Kína még messze van ettől az érvényesítéstől. Rendszeresen megfigyelhető különféle nemzetközi megállapodások és normák megsértése (11) – és ugyanez érvényes a környezetvédelemre is.

4.2.4

Az ENSZ Emberi Jogi Chartája (12) rendelkezik arról, hogy az egyén minden körülmények között védelmet élvez. Ez nyilvánvalóan ellentmond a hagyományos kínai társadalmi modellnek, mivel a harmonikus társadalom kínai koncepciója szerint az emberi jogok érvényesítésének alapját és előfeltételét a kormány által megkövetelt egység és stabilitás képezi. Az emberi jogok megsértése azonban nem indokolható kulturális különbségekkel, és minden esetben elítélendő.

Egyértelmű, hogy a Kína modernizációjának nyomában lezajlott komoly változások a társadalom és az egyén közötti viszonyra is kiterjednek. Ez a folyamat azonban még csak nemrég vette kezdetét, így haladási irányát jelenleg nem lehet megítélni.

4.2.5

Az EUSZ 21. cikkének értelmében az Unió intézményeinek és szerveinek, így az EGSZB-nek is feladata, hogy elősegítsék az Unió számára kötelező értékeknek és alapelveknek, köztük az emberi jogok és az alapvető szabadságok oszthatatlanságának határozottabb érvényesítését. Ez adott esetben olyan formában is történhet, hogy az uniós szervek – ha úgy vélik, hogy az említett értékek és alapelvek nincsenek tiszteletben tartva, illetve sérülnek – véleményt nyilvánítanak, vagy esetleg politikai intézkedésekkel válaszolnak. Ez érvényes az Unió és Kína közötti kapcsolatokra is.

Az EGSZB szerint a YICD egyik fontos feladata egy „értékekről szóló párbeszéd” kialakítása annak érdekében, hogy éppen az emberi jogok terén ki lehessen dolgozni olyan „legjobb gyakorlati” példákat, amelyek lehetővé teszik az első előrelépéseket.

Ehhez kapcsolódva a jövőbeli munkák során figyelembe kell venni azokat a tapasztalatokat, amelyeket az EGSZB az EU–Kína kerekasztal és a Gazdasági és Szociális Tanácsok és Hasonló Intézmények Nemzetközi Szövetsége (AICESIS) keretében szerzett.

4.2.6

Minden párbeszéd célja, hogy eloszlassa az előítéleteket, megismertesse és ezáltal megértesse az eltérő nézeteket és gyakorlatokat, illetve konkrét megoldásokat dolgozzon ki.

Ha mindkét fél egyetért abban, hogy alapvetően minden politikai rendet az emberi méltóság elve határoz meg, és az emberi méltóságon alapulnak az emberi jogok is, akkor az EU–Kína interkulturális párbeszéd során kétséget kizáróan találhatunk olyan mechanizmusokat, amelyek segítségével építő módon meg lehet vitatni az emberi jogi kérdéseket (anélkül, hogy az Unió lemondana arról a jogáról, hogy tiltakozzon a véleménye szerint elfogadhatatlan vétségek ellen).

4.3.1

Kínának a jövőben minden valószínűség szerint szembesülnie kell azzal a fontos kihívással, hogy a meglévő szegénységhez a magántulajdon egyre markánsabb felhalmozása párosult, így egyre nagyobbak a jövedelem- és vagyonbeli különbségek. Ez a probléma – melyet csak erősítenek a demográfiai változások – tartós hatással van a civil társadalmi tevékenységekre.

4.3.2

Létrejöttük módja miatt és a jelenlegi politikai szerkezetben a civil szervezetek Kínában nem tudnak úgy fellépni, mint a hasonló uniós szervezetek. Ha egyik-másik még rendelkezik is bizonyos mértékű autonómiával, kiterjedt bürokratikus ellenőrzéseknek vannak kitéve. Legjobb esetben „függő autonómia” (13) jellemzi őket, vagyis a civil szervezetek vagy szereplők jogait össze sem lehet hasonlítani az Európai Unióban és általában a demokratikus országokban érvényesülő jogokkal (ami különösen igaz a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságára).

4.3.3

Néhány kínai egyetemen már működnek emberi jogi kérdések kutatásával foglalkozó központok. Példaként említhetjük a Kínai Politikatudományi és Jogi Egyetemet (Chinese University of Political Science and Law, CUPL), amely az EU és a Kínai Népköztársaság által közösen kialakított és működtetett EU–Kína jogi karnak (EU-China Law School) ad otthont. A Renmin Egyetem jogi karán pedig úgy határoztak, hogy az „emberi jogok” tantárgyat beépítik a jogtudományt hallgatók alapképzésébe. Emellett azon munkálkodnak, hogy publikációk, vendégelőadók, szakmai gyakorlatok stb. révén támogassák az együttműködést az Emberi Jogok Európai Bíróságával, amely Strasbourgban székel.

5.1

A civil társadalmi párbeszéd struktúráinak a YIDC nyomában történő létrehozása és továbbfejlesztése az EGSZB szerint ígéretes módja annak, hogy megértessük az emberekkel a két fél közötti különbségeket, és bizalomépítő intézkedéseket hozzunk.

5.2

Tekintettel arra, hogy a két – önmagában is sokszínű – kulturális nagyhatalom („Kína” és „Európa”) történelmi fejlődésében jelentős különbségek figyelhetők meg – különös tekintettel az egyén és a társadalom viszonyára, valamint politikai rendszereikre –, fontos, hogy a kultúrák közötti párbeszédnek a nemzetközileg elismert emberi jogokra épülő keretét széles körű és kreatív platformok, fórumok és tevékenységek adják, amelyekbe a hivatalos szervek mellett szakembereket és civil társadalmi képviselőket is be kell vonni.

5.3

Komoly lehetőséget szalasztanánk el, ha az EU–Kína interkulturális párbeszéd évét nem követnék konkrét és hosszú távú, megfelelően felépített kezdeményezések. Az EGSZB mint a szervezett civil társadalom közösségi szinten intézményesített platformja kész arra, hogy mérvadó módon részt vegyen ezeknek a struktúráknak a kialakításában, és hozzájáruljon a szinergiahatásokhoz.

—

a kultúrák közötti párbeszéd és a kölcsönös megértés előmozdítása és erősítése az EU és Kína között, az emberek közötti kapcsolatok révén,

—

tartós szakpolitikai párbeszéd kialakítása közös érdekeket képviselő kérdésekről,

—

az EU–Kína stratégiai partnerség megszilárdításához való hozzájárulás.