15.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/1

1.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a mediterrán térségben uralkodó rendkívül ingatag és egyelőre kialakulatlan helyzet ellenére adottak a feltételei (1) annak, hogy az Európai Bizottság, a tagállamok, az euromediterrán együttműködésben részt vevő országok, a helyi és regionális önkormányzatok és a civil társadalom többszintű párbeszédet kezdjen egy, a két részre osztott földközi-tengeri övezetre irányuló makroregionális stratégia kidolgozása céljából, amely biztosítani fogja a térség szükségleteinek kielégítését, megerősítve annak nemzetközi versenyképességét.

1.2

Az EGSZB elismeri, hogy a földközi-tengeri térség különösen kiterjedt övezetet alkot, amely gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális szempontból eltérő jellemzőket mutat, és olyan országokból áll, amelyeknek a struktúrája és infrastruktúrája is sokféle (uniós tagállamok, Unión kívüli tagjelölt országok, Unión kívüli, de az euromediterrán partnerségben részt vevő országok). Két külön szubregionális politika kidolgozását javasolja ezért a földközi-tengeri medence keleti és nyugati részére, amelyek együttműködések révén kapcsolatban állnak majd egymással, valamint a Jón- és az Adriai-tenger térségére készült makroregionális stratégiával.

1.3

Az EGSZB figyelembe veszi a Tanács döntéseit és az Európai Parlament ezekkel megegyező véleményét, amelyek szerint a makroregionális stratégiának nem szabad sem többletforrásokat, sem jogi szabályozást, sem pedig további irányító szervet igényelnie (ez a három „nem” elve). Szükségesnek tartja azonban technikai segítségnyújtás finanszírozását az adatgyűjtéshez és a megkívánt strukturális projektek ösztönzéséhez.

1.4

Az EGSZB úgy látja, hogy az EU által a strukturális alapokhoz kapcsolódó fellépések és programok finanszírozására már lekötött jelentős összegek, valamint az EBB pénzügyi eszközei elegendőek, és átláthatóan, de a lehető legrugalmasabban kellene őket felhasználni. Támogatja továbbá egy euromediterrán beruházási bank létrehozását az EBB-n keresztül, valamint az olyan különböző pénzügyi intézményektől származó hozzájárulások felé nyitott politikát, mint a Kreditanstalt für Wiederaufbau (KfW), az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a Világbank, az Afrikai Fejlesztési Bank vagy az Iszlám Fejlesztési Bank.

1.5

Az EGSZB szerint először is meg kell erősíteni a regionális szint alatti együttműködést a kereskedelmi, idegenforgalmi és ipari kapcsolatok fokozása révén a Földközi-tenger déli partvidékén fekvő országok között.

1.6

Az EGSZB szükségesnek ítéli, hogy a Tanács meghozza a megoldatlan problémák azonnali rendezését lehetővé tevő politikai döntéseket annak érdekében, hogy az Unió a Mediterrán Térségért az új makroregionális politika megtervezésének és végrehajtásának fórumává váljon.

1.7

Az EGSZB úgy látja, hogy az adriai- és jón-tengeri stratégiának a Tanács általi azonnali (2011. június 24-i következtetéseiben történő) elfogadása utat nyit a földközi-tengeri makroregionális stratégia megvalósítása előtt.

1.8

Az EGSZB véleménye szerint Ciprus, Málta és az összes többi földközi-tengeri sziget különösen fontos szerepet játszik majd az EU által kidolgozott minden új stratégiában. Ezek a szigetek ugyanis rendkívül nehéz helyzetben vannak a szárazföldi uniós tagállamokkal való összeköttetési és kommunikációs lehetőségek hiánya miatt.

1.9

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az egész, tág értelemben vett mediterrán övezet számára nagy jelentőséggel bír a mezőgazdasági termelés ösztönzése.

1.10

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja a mediterrán országok tengeri és légi összeköttetéseinek javítását egymás között és a többi uniós országgal.

1.11

Az EGSZB úgy véli, hogy a véleménnyel megkezdi a vitát az új földközi-tengeri makroregionális stratégiáról, és megnyitja a tárgyalásokat e stratégia főbb témáiról. Kijelenti, hogy folytatni fogja a munkát ebben a rendkívül fontos kérdésben, a jelen dokumentumban leírt problémakör minden elemét részletező és elmélyítő, új véleményekkel.

2.1

Ciprus 2012 második félévére, az EU Tanácsa elnökségi teendőinek ellátása idejére prioritásként vélemény kidolgozását tűzte ki „Földközi-tengeri makroregionális stratégia” címmel, amely közelebbről a kis szigetjellegű országok számára fellépő előnyökkel foglalkozik.

2.2

Az a döntés, hogy e tanulmány elkészítését az EGSZB-re bízták, annak köszönhető, hogy a bizottság fontos szerepet töltött be olyan konzultatív vélemények kidolgozásában, amelyek tagállami civil szervezetek nézeteit mutatták be, és ezáltal ösztönözték az EU-n belüli részvételi demokráciát.

2.3

A választott téma a balti-tengeri térségre vonatkozó makroregionális megközelítés – továbbá a Duna-menti, az adriai- és jón-tengeri és az atlanti-óceáni térségre vonatkozó makroregionális fejlesztési stratégiák – meghatározásának sikerén (2) alapul, figyelembe véve, hogy a mediterrán térség egyedi sajátosságokkal és azoknak megfelelő igényekkel bír.

2.4

E stratégia célja olyan összehangolt politikák kialakítása lesz, amelyek segítik a térség országait gazdasági és társadalmi kapcsolataik szorosabbra fűzésében, továbbá abban, hogy együttműködjenek közös problémáik megoldásában, lehetővé téve, hogy a térség nemzetközileg is versenyképessé, virágzóvá, biztonságossá és környezetileg fenntarthatóvá váljon. Egy ilyen makroregionális stratégia révén össze lehet hangolni az uniós intézmények valamennyi politikáját, célkitűzését és fellépését a tagállamokkal, a régiókkal, a gazdasági és szociális tanácsokkal és a mediterrán térség minden szereplőjével, különösen a kisméretű és elzárt szigetjellegű tagállamokban.

2.5

A stratégia várhatóan megoldja majd a jelenlegi nemzetközi gazdasági válsághoz kapcsolódó problémákat is, és felgyorsítja a növekedést, a munkahelyteremtést és a munkanélküliség mérséklődését.

2.6

Ennek érdekében a vélemény a makroregionális stratégia fogalmára átveszi az európai bizottsági meghatározást (3), amely szerint egy stratégia akkor „makroregionális”, ha olyan térségre utal, amely különböző országokból vagy régiókból tartalmaz területeket, és ezek közös elemeken is osztoznak (például azonos – tengeri vagy egyéb – övezethez tartoznak), vagy azonos kihívásokkal (pl. fejlesztési, éghajlat-változási, a korlátozott gazdasági vagy kulturális kapcsolatokból eredő problémákkal) néznek szembe. A makroregionális stratégiák olyan megközelítéseket foglalnak magukban, amelyek a már meglévő eszközöket, programokat és forrásokat használják fel a makrorégió konkrét céljainak elérésére, valamint terveikben a köz- és magánforrások igénybevételével egyaránt számolnak annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló (uniós, tagállami, regionális) keretekből a lehető legszélesebb körű politikák valósuljanak meg. Lehetővé teszik ezenkívül a különböző régiók és tagállamok erőforrásainak konvergenciáját egy összehangolt, közös irányítás keretében, és egy „kölcsönös előny” megteremtését minden érintett fél számára.

2.7

Az EU, tekintettel a forradalmakat követően a földközi-tengeri térség déli országaiban uralkodó változékony és rendkívül bizonytalan politikai és társadalmi környezetre, új megközelítést vezetett be a régióval kapcsolatban „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért” elnevezéssel, amely jutalmazni fogja a szükséges reformok terén konkrét és mérhető célok teljesítésével előrehaladást elérő országokat (4).

3.1

Érdemes megjegyezni, hogy mivel már sok programot és kezdeményezést dolgoztak ki mind a tág értelemben vett mediterrán térség szintjén (lásd a „barcelonai folyamat” néven ismert euromediterrán kapcsolatokat), mind pedig az olyan konkrétabb földközi-tengeri területek esetében, mint a Jón- és az Adriai-tenger medencéje (területi együttműködés a földközi-tengeri medencében a jón-adriai makrorégió alapján), az új makroregionális stratégiának a mediterrán térség valamennyi országát magában kell foglalnia, nevezetesen a tagállamokat (Portugália, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Görögország, Ciprus, Szlovénia, Málta) és az Unión kívüli országokat (Horvátország, Montenegró, Albánia, Törökország, Libanon, Szíria, palesztin területek, Jordánia, Izrael, Egyiptom, Líbia, Algéria, Tunézia és Marokkó).

3.2

A célok, fellépések és politikák keretének meghatározása előtt azonban tisztázni kell, milyen kihívások előtt áll a térség. Ezek az alábbiak:

3.2.1

Először is a Földközi-tenger térsége (és főként annak keleti vidéke) nagyon fontos történelmi szempontból, és uniós tagállamokat ugyanúgy magában foglal, mint – különböző fejlődési szakaszban lévő – harmadik országokat. Mivel az ember már a régmúlt idők óta megtelepedett a térségben, amelyet lakói gazdaságilag hasznosítanak, és intenzív áru-, személy- és hajóforgalmat folytatnak benne, a régiót az áruk és az emberek jelentős áramlása jellemzi. A térségbeli országok gazdasági kapcsolatai ugyanakkor továbbra is rendkívül korlátozottak, nincs például közvetlen légi vagy tengeri összeköttetés a térség keleti országai között. Nem megalapozatlan az a vélekedés, hogy az „euromediterrán együttműködés” sajnos a Földközi-tenger déli partvidékén fekvő országok és az EU közötti kapcsolatokra, vagy pedig egyes tagállamokkal fenntartott kétoldalú együttműködésre korlátozódik.

3.2.2

Másodszor: a térségben uralkodó gazdasági egyensúlyhiány, a különböző fejlettségi és jóléti szintek, valamint az ott – elsősorban napjainkban – gyakran kialakuló feszültségek miatt a személyek áramlása olyan mértékűvé vált, hogy az állandó (legális vagy illegális) gazdasági migrációnak tekinthető (5). Ez károsan hat mind a származási, mind a célországokra, a politikai menedékjogot kereső személyek mozgása pedig különösen aggasztó eleme e problémakörnek.

3.2.3

Harmadszor: a mediterrán térség még mindig melegágya a politikai instabilitásnak és a fegyveres konfliktusoknak, ami nemkívánatos hatásokkal jár a kioltott emberi életek és az okozott anyagi kár tekintetében, továbbá hátrányosan befolyásolja a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat, és árt a környezetnek. Ráadásul az arab forradalmak kirobbanását követően érezhetően szükségessé vált, hogy mielőbb stratégiát dolgozzanak ki a térség országai közötti gazdasági és társadalmi kapcsolatok megerősítésére egy olyan uniós kezdeményezés révén, amelyet az államokkal és a civil társadalommal (6) folytatott demokratikus párbeszéd fog alakítani, és amely megmutatja majd, hogy az EU alapvetően a dél-mediterrán népek mellett áll (7).

3.2.4

Negyedszer: a térség számos értékes nyersanyag lelőhelye, így elsősorban itt találhatók a Közel-Kelet és Észak-Afrika energiaforrás-tartalékai. Jelentős esemény volt, amikor nemrégiben új földgázmezőket fedeztek itt fel, amelyek az EU-nak várhatóan stabilabb alapokon nyugvó, pótlólagos energiaellátást nyújtanak majd. Garantálni kell azonban a biztonsági feltételeket, és javítani a földközi-tengeri medence és a világ többi része közötti tengeri, légi és egyéb összeköttetéseket, a térségben számottevő gazdasági tevékenységet folytató kereskedelmi flottára helyezve a súlyt.

3.2.5

Ötödször: a térség régóta lakott jellege, mezőgazdasági hasznosítása, a területén a közelmúltban ismétlődően bekövetkezett aszályok, a túlhalászás és a tengeri forgalom sűrűsége szennyezést okoztak, amely károsan hat a tengeri és tengerparti élővilágra, és ez árt a turizmusnak is. A mezőgazdasági üzemek egyre kevesebb élelmiszert állítanak elő, amelyek értéke folyamatosan csökken (8), a tengeri erőforrásokat fokozatosan kimerítették, a halászatok hozama pedig visszaesik.

3.2.6

Hatodszor: valamennyi mediterrán ország közös jellemzője, hogy az idegenforgalmi ágazat fontos szerepet tölt be a munkahelyek és a növekedés forrásaként: a fejlesztési stratégiának többek között ezért kellene feltétlenül ösztönöznie a térségbeli országok turisztikai együttműködését, ami jelentékeny problémák – így elsősorban a szezonalitás – megoldásához járulhat hozzá.

3.2.7

A hetedik elem pedig az a tény, hogy az internet által kínált technológiai és kommunikációs eszközök alkalmazása – elsősorban a Földközi-tenger déli partján – korlátozott, nincsenek sem kutatási, sem innovációs törekvések, jóllehet egy modern gazdaság elengedhetetlen vonatkozásairól van szó. A mediterrán országok csak igen limitált mértékben vannak összekötve egymással.

3.3

Megjegyzendő, hogy az észak-afrikai országok gazdasági, politikai és társadalmi kapcsolatai rendkívül alacsony fejlettségi szintűek, annyira, hogy az állítólagos euromediterrán együttműködés végső soron csupán az egyes országokkal fenntartott uniós viszonyban merül ki. Az EU által a térségben megvalósított politikák és programok egyébként csak részben arattak sikert az elegendő hatékony helyi partner hiánya, a korrupció (9), valamint a helyi erkölcsök, hagyományok és társadalmi képviseletek kellő megértésének hiánya miatt. Az 1995 óta érvényben lévő barcelonai folyamat gyenge eredményeket hozott, a MEDA program és az Unió a Mediterrán Térségért (UMT) pedig eddig nem hozta meg a várt eredményt az EU és a mediterrán medence országai közötti együttműködés megfelelő ösztönzése terén.

4.1

Figyelembe véve az előbbiekben felsorolt kihívásokat, a makroregionális stratégia tekintetében az alábbi fő célkitűzések követését javasoljuk:

4.1.1

a fenntartható fejlődés megteremtése a térségbeli országok gazdasági versenyképességének megerősítésén keresztül, hogy ezek az országok meg tudjanak felelni a jelenlegi nemzetközi gazdasági válság kihívásainak, foglalkoztatási lehetőségeket teremthessenek, és csökkenteni tudják a munkanélküliséget;

4.1.2

a földközi-tengeri országok közötti kapcsolatok elmélyítése, valamint az EU, a Közel-Kelet és Afrika közötti kommunikációs hídként betöltött szerepüknek a megteremtése a békét, a jóllétet és a regionális kohéziót elősegítő feltételek konszolidálása érdekében;

4.1.3

egy nagyra törő energiapolitika körvonalazása, amely mind a térség országainak, mind az EU-nak hasznára válna, tudva azt, hogy utóbbinak diverzifikálnia kell energiaellátóinak körét, és csökkentenie kell az Oroszországgal szembeni függőségét;

4.1.4

az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad mozgásának megerősítése azon földközi-tengeri országok között, amelyek nem tagjai az EU-nak;

4.1.5

a hálózati összeköttetések javítása az áruk, a személyek és a szolgáltatások gyors és akadálytalan hozzáférésének biztosítása érdekében, első helyen kiemelve az energiaforrások teljes biztonságban történő szállítását;

4.1.6

a földközi-tengeri térségben elhelyezkedő kisméretű, szigetjellegű uniós tagállamok – vagyis Ciprus és Málta – szerepének megerősítése, olyan kezdeményezések elindításával, amelyek javítják a földközi-tengeri partnerekkel ápolt kapcsolatokat, elsősorban a térségbeli országok és a világ többi része közötti elektronikus összeköttetések kiterjesztésével;

4.1.7

olyan programok ösztönzése, amelyek a különös figyelemre számot tartó csoportok (10) (nők, fiatalok, fogyatékossággal élő személyek stb.) számára további munkahelyeket kívánnak teremteni.

4.2

A földközi-tengeri térség makroregionális stratégiájának (amely a térség keleti és nyugati részére vonatkozó szubregionális stratégiákból áll) a térséget a kereskedelem, az idegenforgalom, a kultúra, a gondolatok, az innováció, a kutatás és az oktatási tevékenységek valóban úttörő térségévé kell alakítania, létrehozva a béke régióját a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés és a jólét elérése érdekében.

5.1

Az előbbi elemzés hozzájárulhat a térségre vonatkozó stratégia fő elemeinek meghatározásához, amelyek az Európa 2020 (11) európai stratégiával összhangban álló következő hat pilléren nyugszanak:

5.1.1

Az első pillér a fenntarthatósági célkitűzésekkel kapcsolatban álló gazdasági együttműködésre és fejlesztésre vonatkozik, ideértve az olyan jelentős gazdasági intézkedéseket is, mint például:

5.1.2

A második pillér a környezetvédelemre és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozik, vagyis:

5.1.3

A harmadik pillér a közlekedésre vonatkozik, a cél pedig az összeköttetések és a biztonság garantálása a légi és a tengeri úton történő áru- és személyszállításban. E tekintetben a célkitűzések a következők:

5.1.4

A negyedik pillér arra az energetikai együttműködésre  (12) vonatkozik, amely a szénhidrogéneket, a földgázt, a megújuló energiákat, valamint ezeknek a termelői országokból az EU-ba és máshová irányuló biztonságos szállítását öleli fel. Az EU és a földközi-tengeri térség déli területei közötti energiaközösség létrehozásának hosszú távú célkitűzése egy rendkívül nagyratörő, de elengedhetetlen projekt. Ennek érdekében ki kell dolgozni a földközi-tengeri térségre vonatkozó többszintű energiapolitikát, amely a következőkre irányul:

5.1.5

Az ötödik pillér az innovációra és a versenyképességre vonatkozik. A stratégiának hasznosítania kell a már életbe lépett uniós kezdeményezések által megteremtett lehetőségeket a kutatás és az innováció területén, a versenyképesség megerősítésének érdekében, hozzájárulva így a széles értelemben vett földközi-tengeri térségbeli országok lakosságának jólétéhez, a következő intézkedéseken keresztül:

5.1.6

A hatodik pillér a bevándorlásra és a mobilitásra (13) vonatkozik, hatálya pedig a legális és megfelelően irányított bevándorlás ösztönzésére, a menekültügyre vonatkozó nemzetközi jog tiszteletben tartására, az illegális bevándorlás csökkentésére, az emberkereskedelemmel foglalkozó bűnözői hálózatok elleni küzdelemre és végül az emberi jogoknak a határellenőrzés keretében való védelmére terjed ki:

6.1

A két szubregionális részből álló földközi-tengeri új makroregionális stratégiának illeszkednie kell az Európa 2020 stratégiának, a létező programoknak, valamint az EU pénzügyi rendelkezéseinek (14) a keretébe, egyébként pedig hasznosítania kell az Interact programhoz hasonló európai kezdeményezéseket a technikai és képzési támogatás biztosítása érdekében (15). Elengedhetetlen mindazonáltal az intézmények működésének irányítására és megerősítésére vonatkozó új infrastruktúra létrehozása. A makroregionális stratégiának az érintett országok számára előnyös új megközelítéseket kell felvázolnia, olyan pragmatikus intézkedéseket és politikákat tervezve, amelyeket sikerrel lehet megvalósítani.

6.2

A földközi-tengeri (nyugati és keleti földközi-tengeri) stratégiát valamennyi rendelkezésre álló eszközt felhasználva és a földközi-tengeri megközelítés külkapcsolatokat érintő szempontjaival összeköttetésben kell kidolgozni. Középpontjában az Európai Bizottság és a tagállamok, a régiók, a helyi önkormányzatok és más érintett szereplők intézkedései és politikái közötti hatékonyabb koordináció áll majd.

6.3

Elismerve a földközi-tengeri térség kiemelten fontos szerepét, az e térséggel foglalkozó 2008. évi párizsi csúcstalálkozón az EU úgy határozott, hogy az „Unió a Mediterrán Térségért” (16) elnevezésű állandó mechanizmus létrehozásával késedelem nélkül javítani fogja együttműködési politikáját. A Barcelonában útnak indított és nagy reményekkel kísért eszköz feladatául a tengerek szennyezésére, biztonságosságára, az energiára, valamint az euromediterrán partnerségben részt vevő valamennyi ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésére vonatkozó konkrét projektek indítását határozták meg. Sajnálatos módon az „Unió a Mediterrán Térségért” mindeddig csak nagy csalódást okozó eredményeket hozott.

6.4

A makrorégióknak nincsenek szigorúan meghatározott határai. Következésképpen a támogatandó témáknak a közös megegyezésen alapuló kihívásokra kell irányulniuk, valamint azokra a közös elemekre, amelyek lehetővé teszik ezek megoldását. Emellett pedig a részt vevő országok által kiválasztott politikák és intézkedések alkalmazása révén más, az EU által meghatározott makroregionális stratégiákkal is kapcsolatban kell állniuk.

7.1

Az előbbiekben meghatározott kerettel összhangban a földközi-tengeri makroregionális stratégia által követett megközelítésnek különösképpen a következő konkrét célkitűzéseket kellene figyelembe vennie:

7.1.1

A makroregionális stratégia végrehajtására egy megfelelő koordinációs és irányítási mechanizmust kell létrehozni, amely alkalmas az ebben részt vevő számos európai szervezet és helyi szereplő koordinálására. Ennek érdekében a következő elemeket javasoljuk:

7.1.2

A jószomszédi kapcsolatokra vonatkozó uniós politika végrehajtása. A makroregionális stratégiák által eddig alkalmazott megközelítés az EU belpolitikai intézkedéseinek végrehajtására korlátozódott. Egy ilyen stratégiának, amelyben számos EU-n kívüli ország is érintve van, a földközi-tengeri térségben való végrehajtásához azonban külpolitikai szempontokat is alkalmazni kell, a hangsúlyt természetesen a jószomszédi kapcsolatokra vonatkozó uniós politikára helyezve.

7.1.3

Új politikák útnak indítása a következő területeken:

7.1.3.1

a munkaerő oktatása és képzése;

7.1.3.2

az interneten keresztül és elektronikus úton zajló kommunikáció javítása, valamint az e-kormányzás keretében alkalmazott internetszolgáltatások folyamatos tökéletesítése;

7.1.3.3

a kutatás és innováció közös programtervezésének kidolgozása a fenntartható fejlődés és a szakképzés érdekében;

7.1.3.4

a tengeri úton történő szabad közlekedésnek, valamint az áruk, a személyek és az energia szabad mozgásának biztosítása a szállítási szolgáltatások biztonságos és megfizethető politikájának végrehajtásával és új tengeri folyosók létrehozásával, valamint a kereskedelmi hajózás javításával;

7.1.3.5

a hatékony tengeri és légi összeköttetések biztosítása a földközi-tengeri térség valamennyi régiója között és a világ többi részével;

7.1.3.6

a kereskedelmi és politikai kapcsolatok megerősítése, ideértve a meglévő euromediterrán megállapodások alapján a szabadkereskedelmi övezetek létrehozását és az importtal szembeni akadályok felszámolását, a szabályozási konvergenciához hasonló koordinált intézkedések révén;

7.1.3.7

intézkedések meghozatala a verseny, a közbeszerzések, a beruházásvédelem, valamint az egészségügyi és növény-egészségügyi területeken.

7.1.4

A határokon átnyúló és interregionális együttműködési projekteket a következő rendelkezésre álló pénzügyi forrásokból (17) lehet finanszírozni: az EU strukturális alapjaiból, a tagállamok hozzájárulásaiból, más donorországok (pl. Norvégia és Svájc) hozzájárulásaiból, az Európai Beruházási Bankon (EBB) (18) keresztül a FEMIP (Euromediterrán Beruházási és Partnerségi Pénzügyi Eszköz) (19) révén, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankon (EBRD) keresztül, egy nemzetközi megállapodás révén, valamint az „Unió a Mediterrán Térségért” kezdeményezés forrásain keresztül, a helyi önkormányzatok, magánszereplők és az NGO-k esetleges együttműködésével.

7.1.1

Az új makroregionális stratégiának funkcionálisan kapcsolódnia kell a többi uniós politikához, többek között az Európa 2020 stratégiához, a kohéziós politikához, az új mezőgazdasági és halászati közös politikához, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközhöz és a transzeurópai közlekedési, telekommunikációs és energetikai hálózatokhoz, a „Horizont 2020” programhoz, a digitális menetrendhez, a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő programhoz (COSME), mindenekelőtt pedig az integrált tengerpolitikához és a közös európai menekültügyi rendszerre vonatkozó politikához (20).

8.1

Vitathatatlan tény, hogy mindeddig egyetlen uniós szintű átfogó és állandó stratégia sem vette figyelembe a szigetjellegű tagállamok, Ciprus és Málta sajátos szükségleteit, amelyek a közlekedés és az energiaügy területén problémákkal szembesülnek. Mivel nehezen elérhetőek, akadályokba ütközik az egységes piac megvalósítása.

8.2

A földközi-tengeri térségre vonatkozó új makroregionális stratégiának köszönhetően lehetővé válik majd a Ciprussal és Máltával megvalósuló összeköttetési módok pontos meghatározása, valamint az európai források felhasználását kedvezően befolyásoló körülmények megteremtése.

8.3

Ciprusnak (a földközi-tengeri térség nyugati részén) és Máltának (a földközi-tengeri térség keleti részén) az itt létrehozott vagy a térségbe áthelyezett irányítási szervek székhelyeként képesnek kell lennie konkrét szerep betöltésére az új makroregionális stratégia végrehajtásában és irányításában.

9.1

Együttműködésben a földközi-tengeri tagállamok gazdasági és szociális tanácsaival és az észak-afrikai országok hasonló intézményeivel (amennyiben léteznek), valamint a civil társadalom képviseleti szerveivel, az EGSZB úgy határozott, hogy megszervezi a gszt-k euromediterrán közgyűlését, amelynek összehívására nemsokára sor kerülhet.

9.2

Az EGSZB rendelkezik azzal az elvárt tapasztalattal és ismeretanyaggal, amelynek révén felállásukat követően a mediterrán fórumok tagja lehet.

9.3

Az EGSZB konkrét vélemények kidolgozásával továbbra is hozzá kíván járulni a földközi-tengeri térség makroregionális stratégiájának elmélyítéséhez és elemzéséhez.

—

www.interact-eu.net/about_us

—

www.interact-eu.net/about_us/downloads/2544/INTERACT-factsheet_Mediterranean-lab_group_06.2010.pdf (amely konkrétan a Valenciában található mediterrán kirendeltségre vonatkozik).