Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Egyes sérülékeny csoportok munkahelyi jogai – különös tekintettel a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés kérdéseire (saját kezdeményezésű vélemény)

2012/C 351/03

Előadó: Thomas JANSON

2012. január 19-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Egyes sérülékeny csoportok munkahelyi jogai – különös tekintettel a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés kérdéseire

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2012. szeptember 3-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. szeptember 18–19-én tartott 483. plenáris ülésén (a 2012. szeptember 18-i ülésnapon) 130 szavazattal 4 ellenében, 14 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   A személyek bizonyos csoporthoz való tartozásából eredő mindenfajta hátrányos megkülönböztetés az emberi jogokra épülő demokráciát és az Európai Unió gazdasági fejlődését egyaránt veszélyezteti. Az EGSZB úgy véli, hogy az Uniónak felelőssége, hogy az erre vonatkozó célkitűzések elérésére irányuló munkákat összehangolja (1).

1.2   A megkülönböztetés elleni eredményes küzdelemhez olyan aktív intézkedésekre van szükség, amelyek a különböző partnerek közös szerepvállalására, a kiszolgáltatott csoportok és a munkaerő-piac képviselőinek együttműködésére épülnek.

1.3   Az EGSZB a jelen véleményben megállapítja, hogy a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés terén fokozott erőfeszítésekre van szükség a megkülönböztetésnek való kiszolgáltatottság kockázatának csökkentése érdekében. Ehhez szükség van a munkahelyi megkülönböztetéssel kapcsolatos kutatásokra szánt erőforrások növelésére, valamint ütemtervre, hogy el lehessen érni a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés megszüntetésének célját.

1.4   Nyilvánvaló, hogy a gazdasági és szociális válságnak súlyos következményei vannak a kiszolgáltatott csoportok munkaerő-piaci helyzetére nézve. Az EU-ban a szociális jóléti rendszerek jelenleg tapasztalható megnyirbálása fokozza a munkanélküliséget, és fennáll annak a veszélye, hogy nő az idegengyűlölet, a homofóbia és terjednek az egyéb, megkülönböztető és sértő jellegű kijelentések és cselekedetek. Az EGSZB szerint fontos, hogy az EU a tagállamokkal együtt jobban és nyíltabban mérje fel a helyzetet, és hozzon intézkedéseket a kiszolgáltatott csoportokra a jelenleg végbemenő megszorítások miatt leselkedő veszélyek enyhítésére.

1.5   Az EGSZB megállapítja, hogy az Unión belül nagy különbségek vannak az LMBT-kkel (2) szembeni bánásmód tekintetében, és aggodalommal tekint arra a megkülönböztetésre, amelynek az LMBT-k ki vannak téve. Ez a kiszolgáltatottság veszélyezteti az Unió alapvető értékeit és a mozgás szabadságát.

1.6   Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen ütemtervet az LMBT-kkel szembeni megkülönböztetés leküzdésére, és hangsúlyozza, hogy minden politikai területen érvényesíteni kell az LMBT-k szempontjait is.

1.7   Az EGSZB hangsúlyozza a civil társadalom és a kormányok közötti együttműködés fontosságát a sztereotípiák elleni harc és az LMBT-k jogainak jobb tudatosítása érdekében. A szexuális orientáció és a nemi identitás alapján történő hátrányos megkülönböztetést figyelembe kell venni a szociális partnerek közötti viták és tárgyalások folyamán is. Ebben az összefüggésben az EGSZB szeretné kiemelni a hálózatépítésben rejlő lehetőségeket, amellyel elő lehet mozdítani a munkahelyen az egyenlőséget és a nyitottságot.

1.8   Az EGSZB hangsúlyozza, hogy nemcsak az egyének, hanem a munkaadók és szakszervezetek számára is fontos tudni, hogyan rendelkeznek az uniós jogszabályok a munkahelyi hátrányos megkülönböztetésről. Az uniós polgárok csaknem 45 %-a nem tudja, hogy léteznek jogszabályok a szexuális orientáció alapján történő hátrányos megkülönböztetés ellen, az EGSZB pedig úgy véli, hogy célzott információs kampányok szükségesek e probléma kezeléséhez.

1.9   Az EGSZB tudatában van annak, hogy a transznemű személyek speciális problémákkal szembesülnek, és úgy véli, hogy ezekkel a problémákkal egy külön jelentésben kell foglalkozni.

2.   A megkülönböztetés elleni küzdelem háttere

2.1   Az Európai Unió a szabadságnak, a demokráciának és az emberi jogok tiszteletben tartásának elvére, valamint az alapvető szabadságjogokra és a jogállamiság elvére épül. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 19. cikke hatáskörrel ruházza fel az Uniót, hogy „megfelelő intézkedéseket” tegyen „a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére.” A hátrányos megkülönböztetés minden formája elleni küzdelem és a megelőzés létfontosságú az Európai Unió legitimációját tekintve. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke kimondja, hogy tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés.

2.2   A Szerződésben kitűzött célok megvalósítására számos irányelv született, például a 2006/54/EK irányelv a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról (átdolgozott szöveg), a 2000/78/EK irányelv a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról, illetve a 2000/43/EK irányelv a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról. A nem és bőrszín alapján történő megkülönböztetés elleni védelem sokkal elterjedtebb, mint a valláson vagy meggyőződésen, koron, fogyatékosságon vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni védelem, ami befolyásolhatja a választást másik uniós tagállamban való munkavállalás, tanulás vagy oda történő utazás esetében.

2.3   Az egyenlő elbánás mindenekelőtt az emberi jogok előmozdításáról, emellett pedig az európai uniós erőforrások lehető legteljesebb kihasználásáról szól. A megkülönböztetés nem más, mint az erőforrások pazarlása, és az érintett csoportokat társadalmilag sebezhetővé teszi. Az Európában jelenleg végbemenő mélyreható gazdasági és szociális válság, melynek során sok tagállam kényszerült jóléti rendszerének megnyirbálására és a bérek csökkentésére, a leginkább kiszolgáltatott csoportok számára csak tovább súlyosbítja a helyzetet. A megkülönböztetésről szóló különféle uniós irányelvek tehát alapvető fontosságúak a megkülönböztetés veszélyének kitett csoportok védelméhez és munkaerő-piaci beilleszkedésük elősegítéséhez. A tagállamok nagy felelősséggel tartoznak a megkülönböztetésellenes irányelvekben megfogalmazott célok kivitelezésének biztosításáért.

2.4   Az EGSZB számos véleményben kifejtette nézeteit a különféle alapokon történő megkülönböztetésről. Örömmel fogadta az Európai Bizottság javaslatát a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelvre (2000/43/EK) (3). Támogatta továbbá egy olyan, külön a foglalkoztatás területére szorítkozó irányelv előterjesztésének elképzelését, amely megtiltja a valláson, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést. Az EGSZB azt is fontosnak tartotta, hogy a tagállamokban minden lakos élvezhesse a védelem minimális szintjét, és joga legyen jogorvoslathoz megkülönböztetési kérdésekben. Kérte, hogy fordítsanak erőfeszítéseket a megkülönböztetésmentesség melletti gazdasági érvek feltárására és kidolgozására. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az irányelv nem foglalkozik a megkülönböztetésteli utasításokkal, illetve az említett alapokon történő megkülönböztetésre való felbujtással.

2.5   A keretirányelv mind a közvetlen, mind pedig a közvetett megkülönböztetésre kiterjed. Közvetett megkülönböztetésről akkor beszélünk, ha a gyakorlatban valaki egy látszólag megkülönböztetésre okot nem adó körülmény, illetve látszólag semleges elvárás vagy viselkedésmód miatt hátrányos elbánásban részesülhet (4).

2.6   Az EGSZB a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre tett – mindeddig el nem fogadott – javaslatról is nyilatkozott (5). Az EGSZB örömmel fogadta az irányelvjavaslatot, „amelynek az EKSz. 13. cikkében [az EUMSZ 19. cikke] említettek alapján történő mindenfajta megkülönböztetés ellen következetes védelmi normákat kellene eredményeznie EU-szerte.” Sajnálta azonban, „hogy a javasolt irányelv nem kínál megfelelő megoldást a többszörös megkülönböztetés problémájára”, és felszólította az Európai Bizottságot, „hogy terjesszen elő ajánlást ezzel a kérdéssel kapcsolatban.” Az EGSZB arra kéri a Tanácsot, hogy a kiszolgáltatott személyek jogainak megerősítése érdekében hozzon döntést ebben a kérdésben.

2.7   Különböző, megkülönböztetési kérdésekről szóló véleményeiben (amelyek például az idősekkel, a harmadik országok állampolgáraival és a romákkal is foglalkoztak) az EGSZB többek közt a következőkre tért ki: (6):

2.8   Sem az EGSZB, sem az Európai Bizottság nem foglalkozott külön és részletesen a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetéssel. Ugyancsak nincsen ütemterv az LMBT-kkel szembeni megkülönböztetés kockázatainak mérséklésére. A jelen vélemény a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetésre fog összpontosítani, mivel az EGSZB úgy véli, hogy ezen a területen politikaalkotási erőfeszítésekre van szükség. Ugyanakkor azt is fontos kiemelni, hogy számos más kiszolgáltatott csoport is létezik, amelyekre ugyan a felsorolt megkülönböztetési formák nem terjednek ki, mégis nehézségeik adódnak a munkaerőpiacra való bekerüléssel, illetve az ott maradással. Emiatt mindenfajta politikaalkotásnak biztosítania kell az általános hozzáférést.

3.   Az LMBT-k munkaerő-piaci helyzete

3.1   A jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos problémák  (7)

3.2   Az Európai Bíróság

3.3   A munkahelyi megkülönböztetéssel kapcsolatos problémák

(1)  Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke kimondja: „Tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nemi, faji, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai jellemzők, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés”.

(2)  Leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek.

(3)  HL C 77., 2009.3.31., 102. o.

(4)  A Tanács 2000. november 27-i, 2000/78/EK irányelve a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról.

(5)  HL C 182., 2009.8.4., 19. o.

(6)  HL C 318., 2011.10.29., 69–75. o.; HL C 354., 2010.12.28., 1–7. o.; HL C 347., 2010.12.18., 19–27. o.; HL C 376., 2011.12.22., 81–86. o.; HL C 182., 2009.8.4., 19–23. o.; HL C 77., 2009.3.31., 102–108. o.; HL C 10., 2008.1.15., 72–79. o.; HL C 110., 2004.4.30., 26–29. o.; HL C 318., 2006.12.23., 128–136. o.; HL C 77., 2009.3.31., 115–122. o.; HL C 318., 2011.10.29., 50–55. o.; HL C 204., 2008.8.9., 95–102. o.; HL C 256., 2007.10.27., 93–101. o.

(7)  Ez a szakasz az Alapjogi Ügynökség (FRA) és az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ESZSZ) által készített jelentésekre épül.

(8)  Homofóbia és szexuális orientáción alapuló megkülönböztetés az EU tagállamaiban: Jogi elemzés, valamint Homofóbia és szexuális orientáció és nemi identitás alapján történő megkülönböztetés az EU tagállamaiban: II. rész – A társadalmi helyzet.

(9)  2004/38/EK irányelv az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról.