Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a cápauszonyoknak a hajók fedélzetén történő leválasztásáról szóló 1185/2003/EK rendelet módosításáról

(COM(2011) 798 final – 2011/0364 (COD))

2012/C 181/34

Előadó: José María ESPUNY MOYANO

2011. november 30-án az Európai Parlament és 2011. december 13-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkének (2) bekezdése alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a cápauszonyoknak a hajók fedélzetén történő leválasztásáról szóló 1185/2003/EK rendelet módosításáról

COM(2011) 798 final – 2011/364 COD.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2012. március 14-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. március 28–29-én tartott 479. plenáris ülésén (a március 28-i ülésnapon) 103 szavazattal 30 ellenében, 22 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések

1.1   Az EGSZB teljes mértékben elutasítja a világ bármely flottája által folytatott cápauszony-leválasztás gyakorlatát.

1.2   Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az ideiglenes engedélyek felszámolásával és a cápák ép uszonnyal történő kirakodására törekvő politika alkalmazásával biztosítható lenne, hogy a cápauszony-leválasztás ne legyen gyakorlat az EU-ban. Az EGSZB ugyanakkor aggályának ad hangot ezen intézkedések gazdasági és társadalmi következményei miatt, mivel véleménye szerint olyan alternatív módszereket kellene keresni – még akkor is, ha ezek az alternatívák nem szüntetik meg az Európai Bizottság által megállapított nyomonkövetési és érvényesítési problémákat –, amelyekkel biztosítható, hogy a cápauszony-leválasztás maradéktalan betiltása ne járjon súlyos következményekkel a vállalkozások nyereségességére és a személyzet biztonságára nézve.

1.3   Az EGSZB a következő alternatív intézkedéseket javasolja:

1.4   Az EGSZB minden regionális halászati szervezetben olyan, cápafogásra vonatkozó gazdálkodási terv elfogadását javasolja, amely intézkedéseket tartalmaz többek között a halászati erőkifejtés visszaszorítására, területi és időbeli tilalmak bevezetésére és a tengeren történő árurakodás tilalmára.

1.5   Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy minden lehetséges eszközzel törekedjen egyfelől a cápauszony-leválasztás tilalmának foganatosítására azon harmadik országok flottáinak esetében, ahol sajnálatos módon ez a gyakorlat még létezik, másfelől arra, hogy a szóban forgó fajok esetében a harmadik országok flottái számára kötelezővé tegye, hogy megbízható fogási adatokat juttassanak el a regionális halászati szervezetekhez.

1.6   Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot: garantálja írásban, hogy a kirakodás helye szerinti harmadik országokban az uszonyok teljes levágása érdekében végrehajtandó átalakítási művelet „egyszerű vágásnak” minősüljön, és mint ilyen, ne változtassa meg a termék uniós származását.

2.   Bevezetés

2.1   A cápauszonyoknak a hajók fedélzetén történő leválasztásáról szóló 1185/2003/EK tanácsi rendelet (1) általános tilalmat rendel el a „cápauszony-leválasztás”-ként ismert gyakorlatra, amelynek során a cápauszonyt eltávolítják és a cápa egyéb részeit a tengerbe vetik.

2.2   A rendelet ezenkívül feljogosítja a tagállamokat olyan különleges halászati engedélyek kiadására, amelyek lehetővé teszik, hogy a cápauszony-leválasztás a cápatest tengerbe való visszadobása nélkül történjen. Az uszonyok és a testek közötti megfelelő tömegarány biztosítása érdekében az uszonyoknak a testekhez viszonyított élőtömegére vonatkozó arányszámot határoztak meg.

2.3   Az Európai Bizottság úgy véli, hogy e különleges engedélyek kibocsátásával nem ellenőrizhető a cápauszony-leválasztás, ezért egyrészt az engedélyek eltörlését javasolja, másrészt pedig azt, hogy a cápauszonyok részben átmetszhetők és a testre ráhajlíthatók legyenek.

3.   Általános észrevételek

3.1   Az EGSZB teljes mértékben elutasítja a világ bármely flottája által folytatott cápauszony-leválasztás gyakorlatát.

3.2   Az EGSZB arra a megállapításra jutott, hogy sok szakember, tagállam, nem kormányzati szervezet és a halászati ágazat véleménye szerint nem bizonyítható, hogy az Unióban cápauszony-leválasztást végeznek (2), míg EU-n kívüli országokban ez bizonyítottan előfordul.

3.3   Az EGSZB véleménye szerint annak megértéséhez, hogy miért kell fenntartani a különleges halászati engedélyeket, fontos a nyíltvízi cápák fogására szakosodott, a szóban forgó engedélyeket eddig használó felszíni horogsoros flotta tevékenységeinek megfelelő ismerete.

3.3.1   A cápafogást végző uniós felszíni horogsoros flotta jelenleg mintegy 200 egységből (3) áll. Mindegyik hajó fedélzetén 12–15 fős személyzetnek kell tartózkodnia.

3.3.2   Ezek a hajók elsősorban kardhalfogásra szakosodnak, de nyíltvízi cápafajokat is kifognak: a kékcápa (Prionace glauca) a teljes nyíltvízicápa-fogásoknak kb. 87 %-át, míg a lándzsafogú cápa (Isurus oxyrinchus) kb. 10 %-át teszi ki. Mindkét faj magas arányban fordul elő a nyílt tengeri felszíni rétegekben, földrajzi eloszlásuk pedig széles az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceánban. Az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) legfrissebb megállapításai szerint a Prionace glauca és az Isurus oxyrinchus állományai biológiai szempontból, illetve a halászat kiaknázási aránya szempontjából jó helyzetben vannak. Biomasszájuk meghaladja, illetve megközelíti a legnagyobb fenntartható hozamot.

3.3.3   Az uniós flották fedélzetéről származó uszonyok első értékesítésre és teljes felhasználásra szánt kiszerelése eltér más, nem európai (keleti) országok flottái által megvalósított kiszereléstől, amelyek az uszonyoknak csak egy részét használják fel, vagy teljesen megszabadulnak tőlük.

3.3.4   Meg kell különböztetni a friss halra szakosodott hajók és a fagyasztóhajók tevékenységeit.

3.3.5   A cápatesteket és -uszonyokat általában ugyanazokban a kikötőkben rakodják ki. A cápauszonyok és -testek értékesítési csatornái azonban általában eltérőek. A kirakodott cápatesteket például Vigóba vagy Dél-Amerikába (elsősorban Brazíliába, Peruba és Kolumbiába) irányítják. A Vigóba küldött cápatesteket általában Olaszországban, Görögországban, Romániában, Ukrajnában, Lengyelországban, Oroszországban, Portugáliában, Andalúziában és Dél-Amerikában értékesítik. A cápauszonyokat viszont általában Vigóba, azt követően pedig Japánba, Hongkongba, Kínába, Kaliforniába stb., vagy közvetlenül a kirakodás helye szerinti országokba küldik.

3.3.6   Az árak tekintetében az a helyzet, hogy első értékesítéskor a cápatesteket átlagosan 0,5–2 EUR/kg áron, míg a kékcápa és a lándzsafogú cápa uszonyát 10 és 15 EUR/kg közötti áron értékesítik.

3.3.7   Jelenleg a hajtótulajdonosok cápatest-értékesítésből származó jövedelme a teljes jövedelmüknek mintegy 55 %-át, míg a cápauszony-értékesítés a 45 %-át teszi ki.

3.3.8   Táplálkozási szempontból a szálkamentes cápa 100 grammonként mintegy 130 kalóriát tartalmaz. Húsa félzsíros (100 grammonként 4,5 gramm zsírt tartalmaz) és minőségi fehérjékben igen gazdag (100 gramm húsban 21 gramm fehérje található), az összes alapvető aminosavat tartalmazza. Zsírja többnyire telítetlen, ami azt jelenti, hogy fogyasztása alkalmas megelőző diétákhoz, valamint a szív-és érrendszeri betegségek kezeléséhez, amennyiben megfelelő olajban, például olíva- vagy magolajban sütik. Könnyen emészthető, és – bár kevesebb B-vitamin-csoportba tartozó vitamint tartalmaz, mint más halak – zsírban oldódó A- és E-vitaminban gazdag. Ásványi anyagok közül leginkább foszfort, káliumot, magnéziumot és vasat tartalmaz.

3.3.9   Jelenleg a cápát a FAO-ajánlásoknak megfelelően teljes egészében felhasználják. A felhasznált testen és uszonyon kívül a gyógyszeripar és a kozmetikai ipar A-vitamin kivonásához felhasználja a májat, míg a cápamájolajat és a bőrt bőráru-készítéshez használják.

3.4   Az EGSZB célszerűnek tartja annak ismertetését, hogy az európai flottának miért van szüksége különleges engedélyekre.

3.5   A cápauszony-leválasztást olyan nem európai hajókon végzik, amelyek – mivel hosszú ideig tartó útjaikon nagy távolságokra közlekednek – fagyasztórendszer híján kizárólag az uszonyokat konzerválják szárítási (dehidratációs) eljárással, míg a cápatesteket a tengerbe dobják, máskülönben megromlanának. Az Európai Bizottság javaslata által érintett európai fagyasztóhajók számára a cápauszony-leválasztás gyakorlatának alkalmazása egyben azt is jelentené, hogy a cápatestek eladásából származó értékes jövedelemforrást is a tengerbe dobják, ami gazdasági szempontból értelmetlen.

3.6   Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az ideiglenes engedélyek felszámolásával és a cápák ép uszonnyal történő kirakodására törekvő politika alkalmazásával biztosítható lenne, hogy a cápauszony-leválasztás ne legyen gyakorlat az EU-ban. Az EGSZB ugyanakkor aggályának ad hangot ezen intézkedések gazdasági és társadalmi következményei miatt, mivel véleménye szerint olyan alternatív módszereket kellene keresni – még akkor is, ha ezek az alternatívák nem szüntetik meg az Európai Bizottság által megállapított nyomonkövetési és érvényesítési problémákat –, amelyekkel biztosítható, hogy a cápauszony-leválasztás maradéktalan betiltása a vállalkozások nyereségességére és a személyzet biztonságára nézve ne járjon súlyos következményekkel.

3.7   Az EGSZB a következő alternatív intézkedéseket javasolja:

3.8   Ezért az EGSZB minden regionális halászati szervezetben olyan, cápafogásra vonatkozó gazdálkodási terv elfogadását javasolja, amely intézkedéseket tartalmaz többek között a halászati erőkifejtés visszaszorítására, területi és időbeli tilalmak bevezetésére és a tengeren történő árurakodás tilalmára.

3.9   Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak fokozottan törekednie kell egyfelől a cápauszony-leválasztás tilalmának foganatosítására azon flották esetében, ahol sajnálatos módon ez a gyakorlat létezik, másfelől arra, hogy a szóban forgó fajok esetében a harmadik országok flottái számára kötelezővé tegye, hogy megbízható fogási adatokat juttassanak el a regionális halászati szervezetekhez.

4.   Részletes megjegyzések

4.1   Az EGSZB pozitívan értékeli a leginkább veszélyeztetett cápapopulációk védelmére irányuló tagállami kezdeményezéseket, különösen a Spanyolország által az Alopiidae családba tartozó rókacápákra bevezetett fogási tilalmat; (5) ezzel kapcsolatban kéri, hogy a leginkább veszélyeztetett cápafajok tekintetében minden regionális halászati szervezetben fogadjanak el megfelelő védelmi és igazgatási intézkedéseket.

4.2   Az EGSZB véleménye szerint az arányszámokon alapuló jelenlegi modell megfelelő és működőképes. Ugyanakkor az európai kutatóintézetek által ebben a témában készített tanulmányokból kiderül, hogy az 5 %-os arány (mivel túl alacsony) mind az európai halászflották által alkalmazott, az uszony tömegarányának teljes és maximális kihasználásán alapuló gyakorlat tekintetében, mind pedig a kifogható főbb cápafajok (a kékcápa és a lándzsafogú cápa) tekintetében – és ezáltal fajok összességére is nézve is – helytelen. Az EGSZB véleménye szerint a maximális elfogadható arányszámokat valósághű szempontok alapján és az elkészült tanulmányokban szereplő szakmai és tudományos megállapítások szem előtt tartásával új alapokra kellene helyezni. A fogalommal kapcsolatos jelenlegi értelmezésbeli problémák elkerülése érdekében az új arányszámnak kifejezetten a cápák élősúlyára kell vonatkoznia.

(1)  HL L 167., 2003.7.4., 2. o.

(2)  A Bizottság jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a cápauszonyoknak a hajók fedélzetén történő leválasztásáról szóló 1185/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásáról, 2005.12.23. (COM(2005) 700); az Európai Parlament Halászati Bizottságának saját kezdeményezésű jelentése (INI/2054/2006); a nagy távolságra közlekedő flották regionális tanácsadó testületének állásfoglalása a Bizottsággal a cápákra vonatkozó uniós cselekvési tervről folytatott konzultációról, valamint a nagy távolságra közlekedő flották regionális tanácsadó testületének jegyzőkönyve a cápauszony-leválasztásról szóló módosított rendeletről folytatott nyilvános konzultációról tartott közös ülésről, 2011.2.18.

(3)  Kivéve a Földközi-tengeren szolgáló hajókat, amelyekhez nem szükséges különleges halászati engedély.

(4)  A Bizottság 1063/2010/EU rendelete (2010. november 18.) a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet módosításáról. HL L 307., 2010.11.23., 78. cikk (1) bekezdés i. pont.

(5)  Az ARM/2689/2009. számú rendelet (szeptember 28.), amelynek értelmében tilos az Alopiidae családba tartozó rókacápák, illetve a Sphyrnidae családba tartozó pörölycápák kifogása. BOE 240. szám, 2009. október 5., hétfő, 84098. oldal.