15.2.2012

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 43/73

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Kereskedelem, növekedés és globális ügyek – A kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme

(COM(2010) 612 végleges)

2012/C 43/17

Előadó: Evelyne PICHENOT

2011. november 9-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Kereskedelem, növekedés és globális ügyek – A kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme

COM (2010) 612 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Külkapcsolatok” szekció 2011. november 22-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. december 7–8-án tartott, 476. plenáris ülésén (a december 7-i ülésnapon) 185 szavazattal 1 ellenében, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   2010 végén, amikor a nemzetközi kereskedelem olyan mélyreható változásokon ment keresztül, amelyek élesen elkülönítették az aktuális folyamatokat a globalizáció előző szakaszától, az Európai Bizottság új közleményt tett közzé. Az Európa 2020 stratégia külső összetevőjeként (1) az Európai Unió kereskedelempolitikájának biztosítania kellene, hogy az áruforgalom hozzájáruljon a tartós növekedéshez – ami jelenleg, a válságból való kilábalás idején igencsak szükséges –, ugyanakkor garantálja a szociális piacgazdaság fenntartását, és támogassa az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé való átmenetet.

1.2   Az EGSZB érdeklődéssel fogadja, hogy a „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek” című közleményben (2) bemutatott „felülvizsgált kereskedelempolitika” önálló szakaszt alkot, és hasznos magyarázatokkal szolgál az Európa 2020 stratégiához kapcsolódó következő kereskedelmi prioritásokra vonatkozóan:

—	a kereskedelem nyitottsága, igazodva az áruforgalom Ázsia felé való eltolódásához,

—	a nyersanyag- és energiaellátás biztonságával való döntő összefüggés,

—	a kereskedelem és a beruházások útjában álló (nem vámjellegű és szabályozási) akadályok kiemelt jelentősége, beleértve a közbeszerzésekhez való hozzáférés akadályait,

—	a kölcsönösség követelménye az Unió stratégiai gazdasági partnereivel folytatott többoldalú és kétoldalú tárgyalások során, beleértve a szellemi tulajdonra vonatkozó kérdésekről szóló tárgyalásokat,

—	a kereskedelemvédelmi mechanizmusok igénybevétele.

1.3   Az EGSZB úgy véli, hogy egyes területeken – kiváltképpen az állami támogatások kérdésében – egyértelműsíteni kell a hatályos jogot, továbbá érvényesíteni kell annak értékeit és normáit, szükség esetén igénybe véve a WTO Vitarendezési Testületének mechanizmusait, hogy az igazságszolgáltatás – különösen a feltörekvő országokkal szemben – jobban szem előtt tartsa a tisztességes verseny szempontjait.

1.4   A kétoldalú tárgyalások számának megtöbbszöröződése és a tárgyalások nehézsége miatt az EU nem enyhíthet szociális és környezetvédelmi követelményein. E két szempontnak ugyanakkora súllyal kell szerepelnie a tárgyalásokon, mint a gazdasági kérdéseknek. Ezzel összefüggésben az EGSZB különös figyelmet fordít a fenntartható fejlődésről szóló fejezet tartalmára és nyomon követésére. Hangsúlyozza, hogy e fejezet elkészítése szorosan összefügg a hatástanulmányok minőségével és a kísérő intézkedések megfelelőségével.

1.5   Az EGSZB ajánlja, hogy az ENSZ dolgozzon ki az alapvető jogokat rögzítő, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szociális védelemről szóló alapelveire épülő nemzetközi chartát, amelyet csatolni lehetne a millenniumi fejlesztési célok 2015-re tervezett felülvizsgálatához. E charta ily módon a kereskedelmi és fejlesztési kötelezettségvállalásokkal koherens referenciadokumentumot képezne. Az ILO-t elsődlegesen a WTO mellett működő megfigyelőnek kell nyilvánítani, majd fokozatosan csatlakoznia kell annak kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmusához.

1.6   Az EGSZB kéri, hogy biztosítsanak kiemelt figyelmet a fejlesztési együttműködés témájának, a globális szolidaritásnak és a millenniumi fejlesztési célokról szóló vitának. Javasolja, hogy 2015 legyen a „fejlesztés és együttműködés” éve (ideiglenes cím). Mivel az Unió és tagállamai szintén elkötelezettek amellett, hogy e célkitűzéseket 2015-re elérjék, az EGSZB javasolja, hogy használják ki ezt az évet annak támogatására, hogy a civil társadalmon belül, valamint nemzeti és uniós szinten valamennyi polgár figyelmét felkeltsék a már kitűzött és a 2015 után meghatározandó, új célkitűzések iránt, és ösztönözzék őket az erre vonatkozó felelősségük felvállalására.

1.7   A nemzetközi kereskedelem a globális élelmezésbiztonsági problémának és a probléma megoldásának egyaránt alkotóeleme. A nemzetközi kereskedelmi szabályoknak – különösen a legkevésbé fejlett országokban – elő kell segíteniük az élelmezésbiztonságot, és biztosítaniuk kell, hogy ezek az országok a különleges és megkülönböztetett bánásmód elvének megfelelően szabadon hozzáférjenek a fejlett és a feltörekvő országok piacaihoz.

1.8   Ahhoz, hogy a globális verseny mellett kiépüljön a zöld gazdaság, és Európa e téren megőrizze vezető szerepét, arra lenne szükség, hogy a kontinens a saját, illetve az éghajlat érdekében továbbra is ambiciózus célokat tűzzön maga elé az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése terén. Az EGSZB javasolja hatástanulmányok elkészítését (a versenyképesség, a foglalkoztatás és a környezet témakörében), és nyilvános viták megszervezését a 2020 és 2050 közötti átmenetre való felkészülés jegyében, illetve a gazdasági szereplők és a polgárok előrejelzéseinek rögzítése érdekében.

1.9   Hosszú távon az Európai Uniónak elő kellene segítenie a WTO-nak mint a globalizáció multilaterális irányítását biztosítani hivatott szervezetnek a reformját, ahogyan azt az 1948-ban a Havannai Chartában meghatározott Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet (ITO) eredeti tervei tartalmazták, és ennek során kifejezetten be kell építenie a foglalkoztatási és befektetési kérdéseket.

1.10   Az EGSZB hangsúlyozza, hogy egyre fontosabbá válik, hogy a civil társadalom részt vegyen az EU kereskedelmi megállapodásainak végrehajtásában és nyomon követésében, különös tekintettel a fenntartható fejlődésről szóló fejezetekre, ahogy azt a Dél-Koreával nemrégiben megkötött szabadkereskedelmi megállapodás is példázza. Az EGSZB kész aktívan elősegíteni az ebben a megállapodásban, valamint a következő kereskedelmi megállapodásokban szereplő rendelkezések alkalmazását. Felajánlja, hogy az éves jelentéshez összegyűjti a valamennyi résztvevőre kiterjesztett civil társadalom észrevételeit, elősegítve ezzel az ellenőrző mechanizmus működését. Felajánlja továbbá, hogy a megállapodások konkrét következményeinek figyelembevétele érdekében előmozdítja a partnerország civil társadalmával közösen elvégzendő feladatok végrehajtását. Az EGSZB szerint az első megállapodások ellenőrző mechanizmusainak gyors elindítása nagymértékben hitelessé tenné a felülvizsgált kereskedelempolitika fejlődését. Hozzájárulna a partnerországok közötti bizalmi légkör megteremtéséhez, ezzel elősegítené a civil társadalom részvételét a folyamatban lévő kereskedelmi tárgyalásokban.

2.   Elébe kell menni a globalizáció nagy átalakulásainak

2.1   A tisztességes és nyitott nemzetközi kereskedelem az egész világ érdekét szolgáló közjó, amelyet meg kell őrizni és meg kell erősíteni. Minden országnak és országcsoportnak hozzá kell járulnia e közjó tartós szabályozásához, amelynek az egyes szereplők által biztosított kedvezmények arányában megállapított kölcsönös előnyökön kell alapulnia. Ez az alapja annak az elkötelezettségnek, amelyet az EU a kereskedelem multilaterális, jelenleg a WTO által biztosított keretek közötti liberalizálása iránt tanúsít. Ennek szellemében az EGSZB 2006 óta támogatja az Unió kereskedelempolitikáját. (3)

2.2   2010 végén, amikor a nemzetközi kereskedelem olyan mélyreható változásokon ment keresztül, amelyek élesen elkülönítették az aktuális folyamatokat a globalizáció előző szakaszától, az Európai Bizottság új közleményt tett közzé. Az Európa 2020 stratégiához kapcsolódó területként az EU kereskedelempolitikájának feladata annak biztosítása, hogy a kereskedelem hozzájáruljon a tartós növekedéshez és a szociális piacgazdaság fenntartásához, támogatva ugyanakkor az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé való átmenetet.

2.3   A globalizáció jelenlegi változásainak elemzése céljából az EGSZB az évtized öt fő tendenciáját emeli ki, amelyek szerepe az lehet, hogy meghatározzák a WTO, illetve a Kereskedelmi Főigazgatóság égisze alatt működő civil társadalmi fórumokon folytatott viták irányát, továbbá még inkább stratégiai és hosszabb távú szemléletet adjanak az EU kereskedelempolitikájának.

—

A verseny kiterjesztése: Az új technológiák – az információtechnológiától kezdve a közlekedésen át a jövő zöld technológiájáig – átalakítják a javak előállításának módját és a hozzáadott érték eloszlását, és fokozzák az országok közötti versenyt. Növelik a javak, a szolgáltatások és a termelési tényezők – különösen a tőke – mobilitását, (4) ezáltal bővítik a nemzetközi verseny előtt nyitott gazdasági és társadalmi ágazatok számát.

—

Ezután is a tudás és az innováció marad a növekedés motorja, azonban ezek azok, amelyek forradalmasítják a nemzetközi kereskedelemnek a klasszikus elméletektől örökölt fogalmát. A kereskedelem már nem azt jelenti, hogy az egyik ország bort ad a másiknak lenért cserébe, mint Ricardo idején. Az országok körülbelül egy évtizede olyan feladatokra specializálódnak, amelyek terén munkavállalóik versenytársaikkal szemben komparatív előnyökkel rendelkeznek, és mindezt időnként szociális és adódömping árán teszik. A „feladatok kereskedelme” fokozatosan felülkerekedik az ipari javak kereskedelmén, amely továbbra is túlsúlyban van. A szolgáltatások kereskedelmen belüli hányada (20 %) egyre növekszik, és közeledik az országok nemzeti javain belüli hányadhoz (az európai GDP 70 %-a).

—

A mind több szakma és gazdasági szereplő versenyben való megjelenése ösztönzőleg hat az innovációra, bővíti a gazdasági lehetőségeket, és javítja a globális hatékonyságot. Ugyanakkor azonban hozzájárul az országokon belüli egyenlőtlenségek növeléséhez. Ezek az egyenlőtlenségek a mobilis és nem mobilis, illetve képzett és képzetlen munkavállalók lehetőségeiben és javadalmazásában, a tőketulajdonosok és a csak saját munkaerejükkel rendelkezők között, valamint a kereskedelembe bocsátható javak és szolgáltatások ágazatában foglalkoztatottak és a többi ágazatban foglalkoztatottak között jelentkeznek.

—

A tevékenységeit és erőforrásait a költségek és árak függvényében áthelyező nemzetközi kereskedelem nagyító módjára működik: felnagyítja egy adott ország erényeit, ugyanakkor kihangsúlyozza a gyengeségeit is. A kereskedelempolitikát nem lehet tehát függetlenül kezelni az EU egyéb politikáitól: a munkaerő-piaci váltást és alkalmazkodást segítő politikáktól, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló politikától, a társadalmi és területi kohézió politikájától, illetve különösen az egységes piac politikájától, továbbá a fejlesztési és együttműködési politikától.

—

A hiánnyal újra szembesülő világban a külső piacokra való stabil kijutás hagyományos kihívása kiegészül az ellátásbiztonság kihívásával.  (5) Az energia- és élelmiszerforrásokra nehezedő folyamatos nyomás és a természeti erőforrásokhoz való hozzáférésért folyó fokozott verseny a kereskedelempolitika és a biztonságpolitika meghatározó kérdésévé válik.

3.   Lépések a nyitott és az igazságos átmenet biztosítására alkalmas kereskedelmi rendszer megalapozása felé

3.1   Szorgalmazni kell a WTO jövőbeni átalakítását

3.1.1   A globalizációval összefüggő nagy átalakulások és az Unióra gyakorolt hatásuk nem a kereskedelempolitika kizárólagos tárgykörébe tartoznak, hanem az egész Uniót kihívások elé állítják. Következésképpen az Uniónak ösztönöznie kell a folyamatok előrejelzésére irányuló munkát, és nyilvános vitát kell indítania az igazságos átmenet feltételeiről. Ennek kapcsán az EGSZB elismeri a Bölcsek Tanácsa által az Európai Tanács számára készített, az EU 2030-ig vizsgált jövőjére vonatkozó jelentés (6) fontosságát, amely hosszú távra meghatározza az Európai Unió külső fellépéseinek „stratégiai koncepcióját” és prioritásait.

3.1.2   Európának úgy kell tekintenie kereskedelempolitikájára, mint a WTO jövőbeli átalakításának egyik katalizátorára. Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság indítványát, amely „a fejlett és fejlődő országokból származó kiváló szakemberekből álló csoport” létrehozására irányul, amely csoport „független ajánlásokat tesz a WTO Dohát követő jövőbeli menetrendjével és működésével kapcsolatos európai jövőkép kialakítása érdekében.” Az EGSZB közre kíván működni ebben a munkában, és egy feltáró vélemény elkészítését sürgeti e tárgyban.

3.1.3   Az EGSZB szerint az Európai Uniónak hosszú távon kell hozzájárulnia a WTO új arculatának kialakításához, és a multilateralizmust az eredeti elképzelésnek megfelelően újra kell gondolnia. Az 1948-ban a Havannai Charta által meghatározott Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet (ITO) egy olyan multilaterális szervezet kívánt lenni, amely a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos valamennyi területet – így a foglalkoztatás és a befektetések kérdését is – kivétel nélkül felöleli.

3.1.4   A dohai ciklus zsákutcába jutása és a gazdasági partnerségi megállapodások (GPM) tárgyalásainak elhúzódása arra készteti Európát, hogy gondolja át a fejlesztés és a kereskedelem közötti kapcsolatot. Az európai kereskedelmi és fejlesztési politika új alapokra helyezése érdekében az EGSZB felhívja a figyelmet az „Everything but arms” („Fegyver kivételével mindent”) kezdeményezés és a GPM-ek mérlegére. A kereskedelempolitikát egészében kell tekinteni, és az EGSZB üdvözli az általános preferenciarendszer (GSP) átalakításáról szóló aktuális közleményhez, illetve a kereskedelemről és fejlesztésről szóló jövőbeni közleményhez kapcsolódó kiegészítő munkák folytatását.

3.2   Elsőbbséget kell biztosítani az élelmiszerbiztonságnak

3.2.1   Az EGSZB különböző véleményeiben (7) válaszokat fogalmazott meg a stratégiaibb jellegű kereskedelempolitika kialakításával kapcsolatos kérdésekre. Ezenkívül az élelmezésbiztonságról szóló, 2011 májusában megtartott konferencia nyomán az EGSZB a G20-ak munkájának ösztönzése érdekében előterjesztette ajánlásait. Úgy véli, hogy a nemzetközi kereskedelem döntő szerepet játszik az élelmezésbiztonság garantálásában és az élelemhez való jog alkalmazásának biztosításában. E konferencia következtetései (8) meghatározzák a kereskedelem élelmezésbiztonságra és fejlődésre gyakorolt hatását.

3.2.2   Garantálni kell, hogy a nemzetközi kereskedelem szabályai hozzájáruljanak az élelmezésbiztonsághoz.

3.2.3   Gondoskodni kell arról, hogy a kereskedelemmel összefüggő átalakítások és a kereskedelmi tárgyalások során kellőképpen figyelembe vegyék azt a szempontot, miszerint a fejlődő országok legkiszolgáltatottabb rétegei körében csökkenteni kell az élelmiszer-ellátás és az élelmezés bizonytalanságát.

3.2.4   Jelentős mértékben csökkenteni kell a kereskedelem torzulását előidéző nemzeti támogatásokat, és meg kell szüntetni az exporttámogatásokat.

—	Pontosabban meg kell határozni, hogy mikor és hogyan lehet exportkorlátozó intézkedésekhez folyamodni, és ezzel párhuzamosan meg kell erősíteni a konzultációs folyamatokat és az értesítési eljárásokat. Fel kell mérni az intézkedések más országok élelmezésbiztonságára gyakorolt negatív hatásait.

—	Fel kell számolni a humanitárius élelmiszersegélyek kivitelének, szállításának és behozatalának akadályait a kedvezményezett országokban és a szomszédos országokban.

3.2.5   Úgy kell eljárni, hogy a kereskedelmi szabályozás több előnyhöz juttassa a fejlődő országokat.

—

Fel kell jogosítani és ösztönözni kell a fejlődő országokat arra, hogy élelmiszerpiacuk védelme érdekében kellően használják ki a különleges és megkülönböztetett bánásmódra vonatkozó rendelkezéseket. Különösen fontos, hogy ezek az országok többoldalú, regionális és kétoldalú kapcsolataikban védintézkedésekhez folyamodhassanak, amennyiben jelentősen megnövekszik az olyan termékek behozatala, amelyek veszélyeztethetik a helyi élelmiszer-termelést.

—

Biztosítani kell, hogy a fejlődő országokban előállított mezőgazdasági termékek könnyebben bejussanak a fejlett országok piacaira. Az Európai Unión kívüli fejlett országoknak követniük kellene az EU példáját, és be kellene vezetniük egy a „Fegyver kivételével mindent” kezdeményezéshez hasonló rendszert, továbbá jelentős mértékben csökkenteni kellene a fejlődő országokból származó feldolgozott termékekre kivetett vámtarifákat, elősegítve ezzel a helyi feldolgozói infrastruktúrák létesítését.

—

Gondoskodni kell arról, hogy a kereskedelemösztönző támogatás (Aid for Trade) számára rendelkezésre álljanak pótlólagos források, hogy javuljon a fejlődő országok képessége a nemzetközi élelmiszer-kereskedelemben való részvételre és az abból fakadó haszonszerzésre. Ezen túlmenően fejleszteni kellene a technikai segítségnyújtást, elősegítendő a fejlődő országok alkalmazkodását a hatályos mezőgazdasági és élelmiszeripari szabályokhoz és előírásokhoz.

—	A regionális gazdasági csoportosulások támogatásával ösztönözni kell a regionális integrációt, valamint a déli területek közötti kereskedelmet és együttműködést. A nemzetközi közösségnek, illetve az EU-nak – ez utóbbi értékes tapasztalatait felhasználva – támogatnia kell e folyamatot.

3.2.6   Az EGSZB azt szeretné, ha az Európai Bizottság a kereskedelemről és a fejlesztésről szóló közlemény elkészítésekor figyelembe venné ezeket az ajánlásokat.

3.2.7   Az EGSZB, hogy hangsúlyt adjon ezeknek az ajánlásoknak, és kiemelt figyelmet biztosítson a fejlesztési együttműködés tematikájának, a globális szolidaritásnak és a millenniumi fejlesztési célokról szóló vitának, javasolja, hogy 2015 legyen a „fejlesztés és együttműködés” éve (ideiglenes cím). Mivel az Unió és tagállamai szintén elkötelezettek amellett, hogy e célkitűzéseket 2015-re elérjék, az EGSZB javasolja, hogy használják ki ezt az évet annak támogatására, hogy a civil társadalmon belül, valamint nemzeti és uniós szinten valamennyi polgár figyelmét felkeltsék a már kitűzött és a 2015 után meghatározandó, új célkitűzések iránt, és ösztönözzék őket az erre vonatkozó felelősségük felvállalására.

4.   Meg kell teremteni a tisztességesebb verseny hatékony eszközeit

4.1   A verseny globális irányítása terén komoly hiányosságok mutatkoznak. A WTO csak részlegesen és nem kielégítő módon kezeli a versenyt. Különösen a magánmonopóliummal, az erőfölénnyel való visszaéléssel és a magánvállalkozásokat gátló nem vámjellegű akadályokkal (szabályok és szabványok) kapcsolatos problémák esnek a hatáskörén kívül. A dömpingre, szubvenciókra és állami támogatásokra vonatkozó kereskedelmi jogot a Vitarendezési Testület saját belátása szerint értelmezi.

4.2   Mivel egyedül nem képes orvosolni a globális irányítás hiányosságait, az Európai Uniónak arra kell törekednie, hogy egyértelművé tegye a hatályos jogot, és a tisztességes versenyt védő és biztosító eszközökbe beépítse értékeit és szabályait. Ezt úgy érheti el, ha:

—	a kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmus keretében a WTO titkárságával együtt dolgozik az exportra vonatkozó versenyfeltételek értékelésének konszolidálásán,

—	ösztönzi a kereskedelem és a befektetések előtt álló akadályokról szóló éves jelentés megvalósítását,

—

támogatja azokat a különböző kezdeményezéseket, amelyek az úgynevezett szingapúri témák (beruházás, közbeszerzés, verseny) felvételét és a kereskedelem állhatatos előmozdítását célozzák egy új multilaterális menetrend keretén belül. Különösen a közbeszerzésekkel kapcsolatos többoldalú megállapodás szükségességét kell nyomatékosítani, amelyet szükség szerint ki lehet egészíteni egyfajta „jutalmazó” (például technológiaátadás) vagy „büntető” (a közösségi közbeszerzésekhez való hozzáférés korlátozása) politikával,

—

a politikák harmonizációja, az export ösztönzésére, biztosítására és hitelezésére irányuló intézkedések, valamint a kereskedelmi kamarák és képviseleteik harmadik országokban történő fokozatos meghonosítása segítségével korlátozza az európai tagállamok közötti, az azok nemzeti vállalkozásai által meghódított külső piacokon keletkező versenytorzulásokat. E tekintetben a kkv-kat a harmadik országokban támogató európai központok („European Business Centre” (9)) megerősítése és fejlesztése, valamint a piaci hozzáférést segítő csoportok (Market access teams) (10) működésének teljes körű beindítása révén az EU hatékony eszközökhöz jutna,

—	a szellemi tulajdonjogokról szóló megállapodás (TRIPS), a hamisítás elleni megállapodás (ACTA) és kétoldalú megállapodások keretében gondoskodik a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartásáról,

—	amint szükséges, igénybe veszi a WTO Vitarendezési Testületének mechanizmusait, hogy elősegítse az Európai Unió eszméivel és értékeivel összhangban álló jogszolgáltatás megerősödését.

5.   Biztosítani kell, hogy a kereskedelem hathatósan támogassa a befogadó stratégiát, és ki kell domborítani a kereskedelem szociális dimenzióját.

5.1   A szociális dimenzió a globalizáció megkerülhetetlen kérdése, amelyre a multilaterális fórumokon, illetve elsősorban a WTO keretein belül folytatott tárgyalásokon belátható időn belül megoldást kell találni. Az EU-nak a közvetlen jövőben következetesen ki kell állnia amellett, hogy az ILO a WTO mellett megfigyelői státuszt kapjon, és meg kell győznie erről mindazokat az országokat, amelyek ezt kitartóan ellenzik. Az ILO ezenkívül fokozatosan csatlakozhatna a WTO tagállamainak a kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmus keretében végzett munkájához, amelyen belül az érintett országok szociálpolitikájával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozhatna.

5.2   Az EGSZB kijelenti, hogy Európa a szociális dimenzió kereskedelemben való megjelenítésének konstruktív gyakorlatát kínálja, amely anélkül szolgálhat referenciául a nemzetközi színtéren, hogy kitenné magát az álcázott protekcionizmusról szóló kritikáknak. Az EGSZB ezért folyamatosan arra törekszik, hogy minden kereskedelmi megállapodás tartalmazza a szociális dimenziót magában foglaló fenntartható fejlődés szempontjait, a szociális fejezet vegye figyelembe az ILO alapvető egyezményeit, az általános preferenciarendszer (GSP) feltételekhez kötötten működjön, és maradjon fenn az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap.

5.3   Ezen újabb tevékenységek mellett hatásvizsgálatok készültek, amelyek az átdolgozott módszerekkel együtt lehetővé tennék a foglalkoztatásra gyakorolt hatásokra való jobb felkészülést és a kísérő intézkedések jobb előkészítését. (11) Az EGSZB különös figyelmet fordít az EU által aláírt kereskedelmi megállapodásokban foglalt ellenőrző bizottságok felállítására, amelyek feladata annak felügyelete, hogy a megállapodások részét képező szociális és környezetvédelmi szempontok teljesülnek-e.

5.4   Az Európai Uniónak és tagállamainak továbbra is teljesíteniük kell az ILO nyolc alapvető egyezménye végrehajtását ösztönző pénzügyi kötelezettségvállalásukat, azonban tudatában kell lenniük annak, hogy ez az eszköz nem hivatott az európai versenyképességi és foglalkoztatási gondok azonnali megszüntetésére. Ezenfelül a szociális védelmet szolgáló alap létrehozására irányuló ILO-kezdeményezés figyelemmel kísérése és a tisztességes munkát elősegítő programok támogatása új lehetőségeket kínál a kereskedelem és a foglalkoztatás összekapcsolására. Az EGSZB elvárja, hogy a G20-ak az IMF-fel és a Világbankkal karöltve tanulmányozzák a globális szociális védelmi alap lehetséges finanszírozási módjait.

5.5   Az Uniónak a hatástanulmányokban fel kell dolgoznia az ágazati szociális párbeszédek eredményeit, hogy meg lehessen határozni a kereskedelmi prioritásokból következő hatásokhoz való alkalmazkodást segítő intézkedéseket. Ezenfelül kereskedelempolitikájába kifejezetten be kell építenie a Lisszaboni Szerződés horizontális szociális záradékának (12) következményeit. A következő pénzügyi keretről szóló tárgyalások során az Európai Szociális Alapnak szem előtt kell tartania az ipari váltással és szerkezetátalakítással kapcsolatos kérdéseket. Könnyíteni kell az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap forrásaihoz való hozzáférés feltételeit, hogy az iparban, valamint a mezőgazdasági szektorban végbement változások áldozatai nagyobb számban támogathatók legyenek. Ez az alap előmozdíthatná továbbá a szociális kísérleti projekteket is.

5.6   Az EGSZB javasolja, hogy a megállapodások fenntartható fejlődésről szóló fejezete foglalja magában az emberi jogi kérdéseket, és a megállapodás kísérő intézkedései kapcsolódjanak össze a demokrácia és az emberi jogok európai eszközével. Az ENSZ-alapelvek jobb alkalmazása hozzájárul az emberi jogokhoz kötődő konkrét kérdésekkel kapcsolatos uniós célkitűzések megvalósításához. Összhangban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló (2011. októberi) közleménnyel, (13) ezek az elvek meghatározóak a kereskedelem és a fejlesztés szempontjából.

6.   Konkretizálni kell a kereskedelempolitikában érvényesítendő környezetvédelmi kötelezettségeket.

6.1   A dohai forduló keretében a környezetbarát termékekről és szolgáltatásokról folytatott tárgyalások hozzájárulhatnak a környezetbarát termékekhez és technológiákhoz való hozzáférés javítására vonatkozó uniós célkitűzések megvalósulásához. Mindazonáltal a termékek széles skálája esetében – és különösen a megújuló energiák terén – a vámjellegű korlátok gyengék vagy mérsékeltek, míg a nem vámjellegű korlátok komolyan gátolják e termékek terjedését. Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság azon új javaslatát, amely a környezetbarát áruk és szolgáltatások kereskedelme tárgyában egy korai és izolált megállapodást biztosítana a WTO számára, mely megállapodás tartalmazná a vámjellegű és nem vámjellegű védelmi intézkedéseket.

6.2   A zöld gazdaság globális versenykörnyezetben való kiépítése céljából és az e téren betöltött vezető szerepe megőrzése végett Európának – a saját és az éghajlat védelme érdekében – ki kell tartania azon szándéka mellett, hogy 2050-ig 80 %-kal csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását; ezt kiegészíthetné például egy 40 %-os csökkentésről szóló célkitűzéssel, amelynek a 2020 és 2030 közötti időszakban kellene teljesülnie. Az EGSZB javasolja hatástanulmányok elkészítését (a versenyképesség, a foglalkoztatás és a környezet témakörében), és nyilvános viták megszervezését a 2020 és 2050 közötti átmenetre való felkészülés jegyében, illetve a gazdasági szereplők és a polgárok előrejelzéseinek rögzítése érdekében.

6.3   E közbenső célkitűzés meghatározásával párhuzamosan olyan szabályozási és adóügyi intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek elősegítik a tiszta technológiákkal kapcsolatos kutatásra és fejlesztésre fordított beruházások növekedését. A CO2-kibocsátás beszámítását szolgáló intézkedéseket szigorúan arra a néhány esetre kell korlátozni, amelyekben bizonyíthatóan versenyképesség-csökkenésről vagy „szénszivárgásról” van szó; mindez csak a WTO szabályainak betartásával és az Európai Bizottság elemzésének (14) megfelelően történhet.

6.4   Tekintettel a kibocsátáskereskedelmi piac kialakítására irányuló tervek világszerte lassú és bizonytalan kibontakozására, az EU-tagállamok még néhány évig azon kevés országok közé fognak tartozni, amelyek szén-dioxid-árat szabnak meg. Mivel néhány, az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (EU ETS) hatálya alá tartozó európai ágazat esetében fennáll a szénszivárgás veszélye, az EGSZB ajánlja, hogy az Európai Bizottság által jelenleg biztosított ingyenesen igénybe vehető kibocsátási egységek fenntartása mellett jelentősen növeljék a gazdaság szén-dioxid-mentesítését célzó hosszú távú beruházásokat, továbbá hozzanak létre állandó és kiszámítható ösztönzési keretet az innováció, a kutatás és a fejlesztés elősegítésére a még nem értékesíthető tiszta technológiák terén.

6.5   A közlekedés kapcsán az EGSZB ösztönzi az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye által meghatározott világszintű célok elfogadását, amelyek szerint a légi közlekedés terén 10 %-kal, a tengeri közlekedésén pedig 20 %-kal kellene csökkenteni a kibocsátásokat. A mérsékléssel kapcsolatos erőfeszítések megosztásáról szóló döntés a közlekedési ágazatra is vonatkozni fog, mivel a repülést 2012-től kezdve fokozatosan beillesztik majd az EU ETS-be. Egy a tengeri közlekedéssel kapcsolatos energiahatékonysági célok kitűzésére irányuló európai kezdeményezés hozzájárulhatna ehhez az erőfeszítéshez.

6.6   A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos hatásvizsgálatok tekintetében az EGSZB megismétli a jelenlegi eszköz felülvizsgálatára irányuló, egy korábbi véleményében (15) kifejtett ajánlásait. Mindenekelőtt a kereskedelempolitikák környezeti hatásaira vonatkozó tájékoztatást kell javítani, a többoldalú környezetvédelmi megállapodások titkárságaival való szorosabb együttműködés révén.

6.7   Még ha a „környezetvédelemmel” vagy a „fenntartható fejlődéssel” kapcsolatos előírásokról és címkézésről szóló kezdeményezésnek egyedi jellegűnek és decentralizáltnak kell is maradnia az EU-n belül, elengedhetetlen a közös mérési és értékelési keret, amely az Európai Bizottság vagy egy ezzel megbízott ügynökség feladatkörébe kell, hogy tartozzon.

---

(1)  Lásd: EURÓPA 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája, 3.3. Külpolitikai eszköztárunk bevetése, COM(2010) 2020, 2010. március 3.

(2)  Kereskedelem, növekedés és globális ügyek COM(2010) 612.

(3)  Lásd az EGSZB alábbi véleményeit: HL C 211., 2008.8.19., 82. o.; HL C 318., 2011.10.29., 150. o.; HL C 255., 2010.9.22., 1. o.

(4)  HL C 318., 2011.10.29., 150. o.

(5)  HL C 132., 2011.5.3., 15. o.; HL C 54., 2011.2.19., 20. o.

(6)  Az „Európa 2030” projekt: Kihívások és lehetőségek; Herman Van Rompuynek 2010. május 9-én benyújtott jelentés: http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cmsUpload/hu_web.pdf.

(7)  HL C 318., 2011.10.29., 150. o.; HL C 248., 2011.8.25., 55. o.; HL C 218., 2011.7.23., 25. o.; HL C 21., 2011.1.21., 15. o.; HL C 255., 2010.9.22., 1. o.; HL C 128., 2010.5.18., 41. o.; HL C 211., 2008.8.19., 82. o.

(8)  http://www.eesc.europa.eu/resources/docs/food-for-everyone-conclusions-en.pdf.

(9)  Kínában, Thaiföldön, Indiában és Vietnámban.

(10)  HL C 218., 2011.7.23., 25. o.

(11)  HL C 218., 2011.7.23., 19. o.

(12)  Az EGSZB „Az EU kohéziójának és az EU szociálpolitikai koordinációjának erősítése” című véleménye (a Hivatalos Lapban még nem jelent meg).

(13)  COM(2011) 681 végleges – Az Európai Bizottság közleménye: A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014).

(14)  A kereskedelem mint a fellendülés katalizátora (csak angol nyelven elérhető); SEC(2010) 269. http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2010/november/tradoc_146940.pdf.

(15)  HL C 218., 2011.7.23., 19. o.

---