13.1.2012

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 11/16

---

Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján

2012/C 11/05

Ezzel a közzététellel az 510/2006/EK tanácsi rendelet (1) 7. cikke alapján létrejön a kérelem elleni kifogás joga. A kifogást tartalmazó nyilatkozatnak e közzététel napjától számítva hat hónapon belül kell beérkeznie a Bizottsághoz.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

„JAGNIĘCINA PODHALAŃSKA”

EK-sz.: PL-PGI-0005-0837-12.11.2010

OFJ ( X ) OEM ( )

1.   Elnevezés:

„Jagnięcina podhalańska”

2.   Tagállam vagy harmadik ország:

Lengyelország

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása:

3.1.   A termék típusa:

1.1. osztály:

Friss hús (valamint vágási melléktermék és belsőség)

3.2.   A termék leírása, amelyre az 1. pontban található elnevezés vonatkozik:

Az oltalom alatt álló földrajzi jelzés a következő juhfajtákra vonatkozik: lengyel hegyi juh, színes hegyi juh és/vagy Podhale zackel. Ezek a juhfajták nem keresztezett fajták.

A „Jagnięcina podhalańska” 60 napnál nem idősebb bárány. 4 és 8 kg közötti hasított szopósbáránytestekről van szó.

A „Jagnięcina podhalańska” a következő tulajdonságokkal bír:

1.

Érzékszervi jellemzők: — világos rózsaszín szín, — puha, rugalmas struktúra, — zamatos, lédús, — jellegzetes, a vadhúshoz (különösen a szarvashúshoz) hasonló aroma, — a hasított test minimális zsírtartalma – az EUROP-rendszer 1. faggyúborítottsági osztálya, — kis mennyiségű (30–40 g) fehér vesefaggyú.

2.	Fizikai–kémiai jellemzők: — átlagos teljes fehérjetartalom: 18 % és 23 % között, — átlagos szárazanyag-tartalom: 20 % és 25 % között, — átlagos nyerszsírtartalom: 1,25 % és 2,2 % között.

3.3.   Nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében):

—

3.4.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében):

A bárányokat kizárólag anyjuk tejével táplálják.

A juhokat nyáron és ősszel havasi legelőkön legeltetik, alapvető táplálékuk a zöldtakarmány. Télen és koratavasszal a juhok takarmányozására szénát, szénaszilázst és takarmánykoncentrátumot használnak. A takarmánykoncentrátum kivételével a takarmánynak a 4. pontban meghatározott földrajzi területről kell származnia.

3.5.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell végrehajtani:

A bárányoknak a 4. pontban meghatározott területen kell világra jönniük és nevelkedniük addig, amíg koruk és testsúlyuk eléri a kívánt mértéket.

3.6.   A szeletelésre, aprításra, csomagolásra stb. vonatkozó egyedi szabályok:

—

3.7.   A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok:

—

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása:

A Sziléziai vajdaságban: Cieszyn járásban Istebna község;

Żywiec járásban a következő községek: Milówka, Węgierska Górka, Rajcza, Ujsoły, Jeleśnia és Koszarawa.

A kis-lengyelországi vajdaságban: a teljes Nowy Targ járás és a teljes Tátrai járás (Powiat Tatrzański);

Sucha járásban a következő községek: Zawoja, Bystra és Sidzina;

Limanowa járásban: Niedźwiedź község és Kamienica község azon része, amely a Gorczanski Nemzeti Parkon (Gorczański Park Narodowy) belül vagy a Kamienica folyótól délre terül el, valamint a Mszana Dolna községből a következő soltészségek (sołectwa): Olszówka, Raba Niżna, Łostówka, Łętowe és Lubomierz.

Nowy Sącz járásban Piwniczna, Muszyna és Krynica községek.

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel:

5.1.   A földrajzi terület sajátosságai:

5.1.1.   Természeti tényezők

A 4. pontban meghatározott terület a Nyugati-Kárpátok részét képezi, amely a Tátrát, a Beskidákat, a Pienineket és a Gorce hegyvonulatot foglalja magában. A „Jagnięcina podhalańska” tenyésztési területe nagyobb, mint a Podhale-régió jelenlegi kiterjedése; ez a név a teljes előállítási terület központját képező kistérségre utal. Ez történelmi, etnikai, kulturális és földrajzi értelemben összefüggő terület. A juhtenyésztés e területen alkalmazott egyedi módszere évszázadokon keresztül alakult ki, és a régió tájképének és kultúrájának szerves részét képezi.

A régió éghajlata zordnak tekinthető, alacsony, 5 °C fokos átlaghőmérséklet, hosszú ideig tartó hóborítottság és 900–1 200 mm közötti, jelentős mennyiségű csapadék jellemzi. Fontos éghajlati tényezőt jelentenek a földterület fekvéséből adódó hőmérsékleti viszonyok. Mivel a terület magasan fekszik, alacsonyabb az átlaghőmérséklet.

A Podhale-régió őshonos és betelepített növényfajokat tartalmazó gazdag egyedi növényzettel rendelkezik. Podhale Lengyelország egyetlen olyan része, ahol megtalálhatók a következő növények: Delphinium oxysepalum, Linum extraaxillare, Gentiana nivalis, Gentiana clusii, Saussurea alpina, Saxifraga hieracifolia, Viola alpina, Campanula alpina, Anthyllis alpestris, Hieracium villosum és Astragalus penduliflorus.

A Żywiec tájparkban található Pilsko-hegy (1 557 m), amelyen a Tátrához hasonlóan szubalpin öv alakult ki, Lengyelország egyik legérintetlenebb területe. A szubalpin öv hozzávetőleg 1 400 méteres magasságtól a Pilsko-hegy csúcsáig terjed.

A lengyel hegyi juhokat, a színes hegyi juhokat és a Podhale zackelt a 4. pontban megjelölt területeken legeltetik. A „Jagnięcina podhalańska” előállítására kizárólag ilyen juhfajták anyjukkal együtt tenyésztett és hagyományos módszerekkel nevelt bárányait használják. A juhokat a szezon teljes ideje alatt, április végétől október elejéig havasi legelőkön legeltetetik. A vemhesülés az egész év során folyamatos. A téli hónapokban született bárányokat a tenyésztési folyamat teljes ideje alatt hodályban tartják. Amikor az anyajuhokat kihajtják a legelőre, a bárányokat elkülönítik tőlük. A tavasszal született bárányok az időjárástól függően elkísérhetik anyjukat a legelőre.

A legeltetésnek a 4. pontban meghatározott területen belül kell történnie.

A Podhale zackel olyan juhfajta, amelynek a 4. pontban meghatározott területeken való megjelenése egybeesett a vlach pásztortörzsek Kárpát-hegységen átvonuló vándorlásával, amely a XIV. században kezdődött és a XVI. században a Morva-kapunál ért véget. A Podhale zackel sokoldalú, a régió zord éghajlati viszonyaihoz jól alkalmazkodott és a betegségekkel szemben ellenálló fajta. Erős csordaösztönnel rendelkezik, húsa pedig kiváló.

A lengyel hegyi juh a Podhale zackelből, az erdélyi kárpáti zackelből és a keletfríz juhfajtából fejlődött ki. A tenyésztés növelte a kifejlett anyajuhok testsúlyát, gyapjának mennyiségét és minőségét, valamint tejhozamát. A fajta termelékenységi jellemzőinek javulása olyan tulajdonságokkal párosult, amelyek tökéletesen alkalmassá teszik azt a kedvezőtlen éghajlati viszonyok közötti életre: jó egészségi állapot, hosszú élettartam, betegségekkel szembeni ellenállás és – a tenyésztési körülményeihez képest – kiváló tejhozam és termékenység. Mindemellett a bárányhús minőségét és tulajdonságait is sikerült megőrizni. A lengyel hegyi juh gyapja fehér. A színes hegyi juhnak sötétbarna gyapja van, amely idővel szürkévé vagy rozsdaszínűvé válik.

5.1.2.   Történelmi tényezők és emberi szakismeret

A vlach törzsek érkezése alapvető változást hozott az egész régió mezőgazdaságában, mivel megkezdődött a juh-, kecske- és szarvasmarha-tenyésztés. A vlachok a tejtermeléssel, valamint a sajt-, gyapjú- és bőrkészítéssel kapcsolatos ismereteket hoztak magukkal. A vlachokra vonatkozó legkorábbi írott emlék Jan Długosz „A lengyelországi Szent Kinga élete” című XV. századi munkájában lelhető fel. Egy 1564-es beszámoló megemlíti a Żywiec régió Lanckorona község körzetében, valamint az Oświęcim és Zator hercegségeiben juhokat legeltető vlachokat. A XVI. század végéről származó podhale-i dokumentumokban a juhok havasi legelőkön történő szabad legeltetésére vonatkozó engedélyekről írnak, ami arra utal, hogy a csordák abban az időben már megtalálhatók voltak a területen.

A „Jagnięcina podhalańska” helyi tenyésztői kizárólag az 5.1.1. pontban említett fajtákkal dolgoznak, mivel ezek az állatok genetikusan jól alkalmazkodtak a zord hegyvidéki éghajlathoz, és számos generációt érintő természetes kiválasztódás eredményeként jöttek létre. Az ilyen fajtákkal végzett munkára való képesség szorosan összefügg a helyi tenyésztők által szerzett tapasztalatokkal. Amint az a nyolckötetes, 1960. évi „Pasterstwo Tatr Polskich i Podhala” című kiadványban olvasható, e fajták őshonosak a Podhale-régióban. További jellemző legeltetési gyakorlat a „redykó”, amelynek során a juhokat felhajtják a havasi legelőkre, majd újra lehozzák őket; ez elősegíti az izomfejlesztést és megerősíti immunrendszerüket. A „redykó” azzal is együtt jár, hogy a juhok olyan növényi táplálékot fogyasztanak, amely a legeltetés helye szerinti szubalpin régió szerint változik, így e módszer sokféle tápanyagot tartalmazó, változatos étrendet biztosít. A helyi hegyvidéki emberek szakismerete és a juhtenyésztés kialakult szabályai tükröződnek a „Jagnięcina podhalańska” minőségében. A „Jagnięcina podhalańska” előállítása szerves részét képezi a helyi kultúrának, a juhtenyésztés hagyományos módszerei pedig segítik a különböző generációk közötti kapcsolat kialakulását, valamint a közösség egyedi identitásának, nyelvjárásának, kultúrájának, művészetének és hagyományainak megőrzését.

5.2.   A termék sajátosságai:

A „Jagnięcina podhalańska” esetében jellegzetes a hasított test alacsony zsírtartalma és kivételes lédússága, amely az izomközi zsírtartalomnak vagy márványozottságnak köszönhető. Húsa világos rózsaszín színe és puha, de rugalmas struktúrája miatt szintén egyedülálló. A „Jagnięcina podhalańska” legjellegzetesebb megkülönböztető tulajdonsága a vadhúséhoz (és különösen a szarvashúséhoz) hasonló különleges íze és aromája.

5.3.   A földrajzi terület és (OEM esetében) a termék minősége vagy jellemzői közötti vagy (OFJ esetében) a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője közötti okozati kapcsolat:

A „Jagnięcina podhalańska” és a régió közötti kapcsolatot a termék tulajdonságai határozzák meg, amelyeket a termék földrajzi eredetével és hírnevével hoznak összefüggésbe.

A „Jagnięcina podhalańska” tulajdonságai a tenyésztési módszer eredményeként alakulnak ki. A bárányokat külterjes tenyésztéssel, optimális legelőhasználat mellett és kizárólag a 4. pontban említett területen tenyésztik. A téli időszak kivételével a tenyésztési módszer része az állandó vándorlegeltetés. A legeltetési módszer biztosítja a termék sajátos jellegét, mivel az anyajuhok intenzíven nem művelt területek változatos, egyedi növényzetével táplálkoznak, ami befolyásolja a bárányok táplálékául szolgáló tej minőségét, így a „Jagnięcina podhalańska” tulajdonságait is. A téli időszakban, amikor a juhokat elzárva tartják, takarmányuk a 4. pontban meghatározott földrajzi területről származó széna és szénaszilázs. A fentiekre tekintettel az anyajuhokat egész évben hasonló növénytani összetételű szálastakarmánnyal táplálják.

A hagyományosan a „Jagnięcina podhalańska” előállítására használt fajták genetikai állománya a régióban uralkodó természeti feltételekkel kiegészítve döntő fontosságú a bárányhús elhanyagolható zsírtartalma szempontjából. A bárányok táplálásának módszere, amelynek során kizárólag az anyajuhok tejét használják, szintén hozzájárul a hús alacsony zsírtartalmához. A terület jellemző természeti feltételei, és különösen a juhok takarmányozására szolgáló kivételes növényzet hatással van az anyajuhok tejének minőségére és tápértékére. Ez közvetlenül tükröződik a hús sajátos ízében és vadhúshoz hasonló aromájában, amely a „Jagnięcina podhalańska” legjellegzetesebb tulajdonsága. A régió őshonos növényzetének egyedi tulajdonságai az anyatejen keresztül jutnak el a bárányokhoz. A „Jagnięcina podhalańska" előállítására szolgáló fajtákra jellemző eredeti genotípus is hozzájárul a sajátos íz kialakulásához.

A „Jagnięcina podhalańska” kivételes lédússágát márványozottságának, azaz izomközi zsírtartalmának köszönheti. Főzés során ez a zsír megolvad, azonban a húson belül marad és lédússá teszi azt. A hús levei tartalmazzák a hús ízét és illatát adó anyagokat. Az íz és az aroma fő alkotóelemei a zsírban lévő illékony anyagok. Az állatok fiatal korán kívül a „Jagnięcina podhalańska” tulajdonságait alapvetően étrendjének összetétele határozza meg.

A termék hírneve

A „Jagnięcina podhalańska” mind a lengyel, mind a külföldi fogyasztók körében nagy megbecsülésnek örvend. A fogyasztók „Jagnięcina podhalańskáról” alkotott rendkívül kedvező véleménye a régióban végzett nagy múltú juhtenyésztés eredménye. A hegyi juhok tenyésztésének több évszázados, ennélfogva erős „márkát” teremtő hagyománya azt jelenti, hogy a hazai fogyasztók a „Jagnięcina podhalańskát” azonosítják származási helyével. A legeltető állattartás mélyen gyökerező hagyományának ismertsége és a hegyvidéki étosz népszerűsége a fogyasztók körében ugyancsak hozzájárult a „Jagnięcina podhalańska” hírnevének kialakulásához.

Lengyelország legnépszerűbb magashegyi területeinek egyike a régióban található, ami szintén tovább erősítette a térség termékének arculatát. A fogyasztók évek óta tisztában vannak azzal, hogy a terület egészén egyedi növényzettel rendelkező, tiszta természeti környezet található, valamint azzal, hogy ez tükröződik a „Jagnięcina podhalańska” minőségében. Cieszyn Szilézia 1724-ben kiadott legelső térképe 50 pásztorkunyhót jelöl, a térkép második kiadása pedig arra buzdítja az olvasót, hogy látogasson el Cieszyn hercegségének hegyvidéki részeire, és élvezze az anyajuh tejének az egészségre jótékonyan ható tulajdonságait, különösen májusban, amikor a gyógynövények a leghatásosabbak. Mivel a fogyasztók tisztában vannak a terület érintetlen természeti környezetének a termékre gyakorolt kedvező hatásaival és a termék jó hírnevével, hajlandók magasabb árat fizetni a „Jagnięcina podhalańskáért”.

A fogyasztók különösen a „Jagnięcina podhalańska” kivételes és egyedi aromáját, valamint zamatos húsát értékelik nagyra. A „Jagnięcina podhalańska” minőségének, ízének és étrendi tulajdonságainak eredményeképpen hegyvidéki különlegességgé vált.

A „Jagnięcina podhalańska” hírnevét a 2008. évi „Konyhaművészeti örökségünk” elnevezésű nemzeti versenyen elnyert „Perła” első díj is megerősíti.

A „Jagnięcina podhalańska” hírneve megmutatkozik a más régiókból származó bárányhúséval összevetve magasabb fogyasztói árában. A „Jagnięcina podhalańska” előállítóinak fizetett ár hozzávetőleg 10–20 %-kal magasabb a Lengyelország más részeiből származó bárányhús ellenértékénél.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére:

(az 510/2006/EK rendelet 5. cikkének (7) bekezdése)

http://www.minrol.gov.pl/index.php?/pol/Jakosc-zywnosci/Produkty-regionalne-i-tradycyjne/Zlozone-wnioski-o-rejestracje-Produkty-regionalne-i-tradycyjne

---

(1)  HL L 93., 2006.3.31., 12. o.

---