2011. június 10-én benyújtott kereset — Olasz Köztársaság kontra az Európai Unió Tanácsa

(C-295/11. sz. ügy)

(2011/C 232/34)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Olasz Köztársaság (képviselők: G. Plamieri, meghatalmazott és S. Fiorentino, Avvocato dello Stato)

Alperes: Az Európai Unió Tanácsa

Kereseti kérelmek

Jogalapok és fontosabb érvek

Az Olasz Köztársaság keresetének alátámasztásaként négy jogalapra hivatkozik.

Elsőként arra hivatkozik, hogy a Tanács úgy adott felhatalmazást a megerősített együttműködésre, hogy az túllépi az EUSz 20. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében meghatározott kereteket, amelyek értelmében az ilyen eljárást csak az Unió nem kizárólagos hatáskörébe tartozó területeken lehet alkalmazni. Azt állítja, hogy valójában az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik az „európai oltalmi jogcímek” létrehozásának területén, mely utóbbiak alapját az EUMSz 118. cikke képezi.

Másodszor hozzáteszi, hogy a megerősített együttműködésre adott felhatalmazás jelen esetben azon célokkal ellentétes, de legalábbis azokkal nem összhangban álló hatásokat vált ki, amelyek megvalósítására ezt a jogintézményt a Szerződések bevezették. Megítélése szerint, bár az említett felhatalmazás az EUMSz 118. cikke szó szerinti szövegével nem ellentétes, azonban annak szellemével igen, ezért sérti az EUMSz 326. cikke első bekezdésének azon részét, amely azt írja elő, hogy a megerősített együttműködéseknek összeegyeztethetőeknek kell lenniük a Szerződésekkel és az uniós joggal.

Harmadszor, az Olasz Köztársaság azt kifogásolja, hogy a felhatalmazó határozatot úgy fogadták el, hogy a last resort (végső eszköz) néven ismert követelményt illetően nem volt megfelelő előzetes vizsgálat, és a határozat nem tartalmaz megfelelő indokolást ezzel kapcsolatban.

Végül azt állítja, hogy a felhatalmazó határozat sérti az EUMSz 326. cikkét, mivel negatív hatással van a belső piacra, azáltal, hogy akadályozza a tagállamok közötti kereskedelmet, és hátrányos megkülönböztetést teremt a vállalkozások között, torzítva ezzel a versenyt. Az említett határozat egyébként nem járul hozzá az uniós integráció folyamatának megerősítéséhez, és emiatt ellentmond az EUSz 20. cikke (1) bekezdése második albekezdésének.

(1)  HL L 76., 53. o.