15.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 48/102

1.1

Az elmúlt években az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság két véleményt fogalmazott meg az európai uniós intézmények számára a többnyelvűséggel kapcsolatos európai stratégia tárgyában:

1.2

A többnyelvűséggel kapcsolatos politika az EGSZB és a 2008–2010-es elnöki mandátum politikai prioritásainak részét képezi, mivel hozzájárul a gazdaság versenyképességének javításához, a lisszaboni stratégia céljainak megvalósításához és az európai integráció megerősítéséhez az interkulturális párbeszéden keresztül („egység a sokféleségben”).

1.3

A 2006-ban meghatározott többnyelvűségi politika a fejlesztés és a végrehajtás szakaszában van; a véleménykiegészítés célja az, hogy nyomon kövesse a fejlődést az Európai Bizottság és különösen az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság által hozott intézkedésekkel kapcsolatban, valamint hogy kiegészítse és aktualizálja az EGSZB ajánlásait, főként az egész életen át tartó tanulással, a felnőttképzéssel, a foglalkoztatással és a fenntartható gazdasági, kulturális és társadalmi hatásokkal kapcsolatban.

2.1

A 2008. november 21-i Tanács (Oktatás, ifjúság és kultúra) elfogadta a kulturális sokféleségnek és a kultúrák közötti párbeszédnek az Unió és a tagállamok külkapcsolataiban való előmozdításáról szóló következtetéseket, valamint az európai többnyelvűségi stratégiáról szóló állásfoglalást (3).

2.2

Az Európai Bizottság és a Tanács az EGSZB több, alábbi javaslatát is figyelembe vette:

2.3

Az Európai Bizottság azóta két konzultációs platformot teremtett meg: az egyiket az oktatás és a kultúra területén tevékenykedő szövetségek és nem kormányzati szervezetek számára, a másikat a gazdaságban működő érdekeltek részére, amelyen szociális partnerek és egyetemek (4) vesznek részt, valamint megfigyelőként az EGSZB.

2.4

A szakszervezetek a maguk részéről 2006 óta több kezdeményezést szerveztek, illetve több ilyenben vettek részt. Ide tartoznak a munkanyelvek használatával kapcsolatos konferenciák, a bíróságok ítéletei a saját nyelv munkahelyen történő használatának tiszteletben tartásáról és a diszkrimináció ellen, a frankofónia támogatását célzó kezdeményezések (frankofón internetes oldal létrehozása a québec-i légi közlekedési dolgozók részvételével).

2.5

Az Európai Bizottság a helyi és szakmai szakszervezeti szövetségek számos válaszát (8) felhasználta nyilvános konzultációi során, de 2009-ig nem kereste meg a Szakszervezetek Európai Szövetségét (CES/ETUC) formailag megfelelő konzultáció keretében.

2.6

Az EGSZB részt vett az európai többnyelvűségi konferencián, melyet 2009 júniusában Berlinben rendezett meg a Többnyelvűség Európai Megfigyelőközpontja, amely egy, vállalkozásokat és egyetemeket tömörítő szövetségi hálózat. Az üléseken részt vett a Szakszervezetek Európai Szövetsége és az ágazati szociális partnerek is.

2.7

Nemzeti szinten megemlíthetjük a francia nyelv használatáról készülő éves jelentést, amelyet a francia kulturális és kommunikációs minisztérium terjeszt a Parlament elé a 94-665 sz. törvény (5) keretében, amely a francia nyelv nemzeti szintű helyzetéről, valamint a francia nyelv nemzetközi szervezetekben történő alkalmazásáról szóló jelentés készítését írja elő. A 2009-es jelentés mérleget készít a francia nyelv helyzetéről az európai uniós intézményeken belül, illetve a nemzetközi szervezetek afrikai székhelyein. Megemlíti a francia nyelv használatát és a többnyelvűséget a közszolgáltatások területén is, a munka világát, valamint a vállalkozások nyelvi stratégiáit, a társadalmi életet, a tudományos közösséget, az analfabétizmust, csakúgy, mint a bevándorlók integrációját és a munkavállalók képzését a differenciált köz- és magánszféra által.

2.8

A Szakszervezetek Európai Szövetsége egy projekt keretében finanszírozni fog egy értékelő tanulmányt, és ebből az alkalomból létrehoz egy munkacsoportot (task force) a „nyelvek a munkakörülmények” tárgyában, amely a munkahelyi nyelvhasználat alábbi különböző szempontjait elemzi:

2.9

Az Európai Bizottság (Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság) szűk körű ajánlati felhívást tett közzé az általa létrehozott konzultációs platformok résztvevői számára, a következő céllal:

2.10

Sajnálatos, hogy a konzultatív platformok összes munkadokumentuma és a többnyelvűség ösztönzését célzó közbeszerzési felhívás csak egy nyelven jelent meg. Az első ajánlás az Európai Bizottság számára: Az Európai Bizottság példaértékű és hatékony kell, hogy legyen, valamint összhangban kell, hogy működjön a többnyelvűség védelmével és a polgárok lehető legszélesebb körében való terjesztésével kapcsolatos stratégiával, tiszteletben tartva az általa létrehozott, és a civil társadalom képviselőiből, valamint a szociális partnerekből álló konzultatív platformok résztvevőinek alapvető jogait, vagyis lehetővé téve számukra, hogy szóban és az írásbeli dokumentumok tekintetében saját nyelvüket, illetve az Unió egyik nyelvét használják  (6). Ennek érdekében igénybe vehetnek legalább 3–4 hídnyelvet, köztük a 2004–2007 közötti bővítések során belépett tagállamoknak legalább egy nyelvét.

2.11

Az Európai Bizottság szintén kiadta az egész életen át tartó tanulásról és képzésről szóló, 2010-es programot (7), melynek 7. specifikus célkitűzése a nyelvtanulásnak és a nyelvek sokféleségének ösztönzése. Ez a program négy ágazati programot foglal magába. Ezek a COMENIUS, az iskolai oktatással kapcsolatban; az ERASMUS, mely a felsőoktatásra vonatkozik; a LEONARDO DA VINCI a szakmai képzéssel kapcsolatban, valamint a GRUNDTVIG, melynek központjában a felnőttképzés áll. Számos átfogó dimenzió létezik, így a nyelveket érintő, második kulcsfontosságú tevékenység. Az EU tagállamain kívül a program nyitott az EGT, Törökország, a tengeren túli országok és területek, a Horvát Köztársaság és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság részére az előkészítő intézkedésekre vonatkozó cselekvések keretében, valamint a harmadik országokból származó partnerek számára, akik érintettek az európai szomszédságpolitikában (ENP), vagy „különleges prioritást jelentenek egy, az oktatással, képzéssel és többnyelvűséggel kapcsolatos párbeszédre irányuló stratégiai politika a kialakításának összefüggésében”. Az EGSZB nagy jelentőséget tulajdonít egy integrált európai referencia- és minőségbiztosítási keretnek az egész életre vonatkozó tanulással kapcsolatban, és arra ösztönzi a civil szervezeteket, hogy használják az útmutató első, rendelkezésre álló részét. Érdeklődéssel várja a második részt, hogy értesüljön a többnyelvűség számára biztosított keretről, arányaiban és összegszerűen. 2. ajánlás: Az EGSZB ismételten felhívja az Európai Bizottság figyelmét, hogy az előző programokhoz képest történt kétségtelen javulások ellenére egy átfogó elképzelés hozzájárulna a programokhoz és eljárásokhoz való hozzáférésről szóló útmutató jobb megértéséhez, mely eljárások összetettek és nem ösztönzik az eljárási szempontból legkedvezőtlenebb helyzetben lévő szervezetek részvételét, amelyek méretüktől, illetve adminisztratív kapacitásuktól függetlenül érdekesek lehetnek tapasztalataik miatt, illetve mert újításokat hajtottak végre a meghatározott kedvezményezettek körében. Bizonyos közoktatási intézmények szintén rámutatnak az eljárás vagy a szervezés kényszerűségeire, amelyek megfelelő adminisztratív eszközök híján, a program által kiosztott elégtelen összegek miatt érinthetik a fiatal tolmácsok képzését (mobilitás, eredeti nyelvi környezetben tartózkodás) illetve oktatóikét.

2.12

Az Európai Számvevőszék (8) 2008-as gyakorlatára vonatkozó éves jelentés szerint az európai alapokból 1060 millió eurót szántak az oktatásra, a kultúrára, beleértve a többnyelvűséget, mindezt központilag (európai ügynökség) és decentralizált módon (nemzeti ügynökségek), valamint különböző közvetlen és másodlagos ellenőrzésekre, melyekre a nagyszámú közvetlen kedvezményezett miatt van szükség,; a többnyelvűségre vonatkozó arányt azonban nem részletezi. Emiatt nem könnyű, vagy mondhatni, lehetetlen az egyes, európai és nemzeti részek megkülönböztetése, valamint az európai többnyelvűségi stratégia egyes részeire fordított pénzeszközök felmérése. Emiatt a stratégia kiértékelésére sem előzetesen, sem utólagosan nincs lehetőség. Ez egy olyan hiányosság, melynek megoldására az Európai Bizottságnak mostantól törekednie kellene. 3. ajánlás: világos áttekintés készítése a helyzetről, a többnyelvűségre vonatkozó erőfeszítések költségvetésben előirányzott és megvalósított részéről, az európai, illetve a nemzeti szint által.

3.1

Az EGSZB és az RB közös szolgálataik keretében saját fordítói szolgálattal rendelkeznek (melynél a külsős fordítások aránya eddig 4–6 %-os volt), valamint igénybe veszik az Európai Bizottság intézményközi tolmácsolási szolgáltatásait (SCIC), amely 49–52 %-ban nem tisztviselő, azaz szabadúszó tolmácsokat alkalmaz az idényjellegű változások miatt, az igénybevétel egyes intézményekre jellemző gyakoriságának függvényében.

3.2

Az EGSZB és az RB külön-külön szolgáltatási megállapodást (Service Level Agreemaent SLA) írt alá, amely tartalmazza azokat a feltételeket, amelyek mellett a SCIC rendelkezésre bocsátja a tolmácsokat, valamint e szolgáltatások számlázási feltételeit és a két fél kötelezettségeit. A szabadúszó tolmácsok munkafeltételeit és javadalmazását egyrészt az érintett európai intézmények, másrészt a Szinkrontolmácsok Nemzetközi Szövetsége (AIIC) között megtárgyalt intézményközi konvenció szabályozza.

3.3

A két intézmény közös szolgálatai a 11 új hivatalos nyelv következtében előállt megnövekedett nyelvi szükségletek lefedése érdekében (462 lehetséges kombináció), hídnyelvi rendszert (9) vezetett be a 2004–2007-es bővítéseket követően. Emellett a két intézmény főtitkárai 2010. május 25-én fordítói magatartási kódexet fogadtak el, amely főként az egyes közgyűlések és adminisztrációk által szerkesztett dokumentumok speciális jellegét figyelembe véve prioritások és határidő kijelölését teszi lehetővé.

3.4

A nyelvi szolgálatok egy, a tagoknak és előadóknak szóló információs brosúrát készítettek, mivel szeretnék megerősíteni a nyelvi jellegű együttműködést saját maguk és a tagok között. Ez a brosúra főként arra hívja fel a figyelmet, hogy létezik egy személyre szóló nyelvi szolgáltatás, amely lehetővé teszi az előadók számára nyújtott támogatást a dokumentumok eredeti változatának megfogalmazása során, főként amennyiben a dokumentumok nem az előadó anyanyelvén kerülnek megfogalmazásra. Ez az eszköz, valamint a dokumentumok lektorálásának lehetősége a fordítói szolgálatoknak történő elküldés előtt lehetővé teszi a dokumentumok minőségének, így a fordítók munkakörülményeinek a javítását, valamint a határidő lerövidítését.

3.5

Ez a javított együttműködés, melynek célja egy színvonalasabb szolgáltatás nyújtása, illetve jobb körülmények teremtése az előadók, a tagok és a fordítók számára, középtávon be kellene, hogy vonja a tagokat egy kapcsolattartó csoportba, amelybe a tagokon, illetve képviselőiken kívül beletartoznak a fordítói szolgálatok, adminisztratív szolgálatok, illetve főtitkárságok között már létező kapcsolattartók. Cél a globális gondolkodás, amely szükséges a két intézmény nyelvi politikájának átláthatóbbá és hosszabb távúvá tétele érdekében, beleértve ebbe a minőségi és mennyiségi kritériumokat is (4. ajánlás).

4.1

Az AIIC-vel (Szinkrontolmácsok Nemzetközi Szövetsége) és az európai tisztviselők szakszervezeti szövetségével történő konzultációból kiderült, hogy az alkalmazott vagy független szakemberek érdekeinek védelme mellett – a megfelelő számú személyzettel, a munkaidővel és a tárgyi feltételekkel kapcsolatban – (munkahelyek és kabinok), ezeknek a szervezeteknek feladata a szakma szabályozása is. A tolmácsok és fordítók az európai uniós intézményekkel kialakított megállapodások alapján ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek, és ugyanolyan elbánásban részesülnek, mint az azonos funkciót betöltő tisztviselők, azzal a különbséggel, hogy a szabadúszók számára ez az egyenlő elbánás csak a ledolgozott munkanapokra vonatkozik, megbízásonként, ami a gyakorlatban különbségekhez vezet. Mindazonáltal a megállapodások minőségi normákat is tartalmaznak a nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatban, és azok a tolmácsok, akik az AIIC tagjai, hozzászoktak, hogy egy csapat nevében tárgyaljanak, amennyiben az intézmények egy adott megbízásra a szövetséghez tartozó tolmácsokat kérnek fel. Az európai uniós intézmények eddig – mint az előírások fő megfogalmazói – pozitív kiegészítő szerepet játszottak az AIIC-hez képest a szakmát érintő szociális és szakmai normák terén.

4.2

Mivel a kereslet diverzifikálódott, bebizonyosodott, hogy kialakultak bizonyos gyakorlatok. Néhány megrendelő kevésbé figyel az akkreditációra és a minőségre, ami egészen a „kabinbérlésig” mehet el, ahol is a szolgáltató egy tételben adja bérbe a tárgyi feltételeket (kabinok és fülhallgatók), valamint a tolmácsolást. Ennek kettős hatása van:

4.3

Az intézmények kapcsán az AIIC felhívta a Tolmácsolási Főigazgatóság figyelmét bizonyos, az Európai Bizottság főigazgatóságai által időnként kiírt pályázatokra, amelyek célja konferenciaszolgáltatások biztosítása volt, beleértve néhány esetben tolmácsolási szolgáltatást is, amelyek nem feleltek meg a konvenció rendelkezéseinek. A Jogi Szolgálattal folytatott konzultációt követően a Tolmácsolási Főigazgatóság tájékoztatta ezekről a lépésekről az Európai Bizottság más főigazgatóságait.

4.4

A tolmácsszakma nincs szabályozva. Az AIIC erre vonatkozóan megjegyzi, hogy a kereslet sokszínűségét figyelembe véve (vállalkozások, szociális ágazat stb.) szükséges lehet elgondolkodni a szakma támogatásán, és világos kritériumokat meghatározni a tolmács cím használatával kapcsolatban (egyetemi diploma, szakmai kritériumok, tapasztalat stb.) annak érdekében, hogy elejét vegyük a negatív hatásoknak a szakma egészére, és megvédjük a felhasználót vagy a megrendelőt a visszaélésektől (magas ár felszámítása a vállaltnál rosszabb minőségű szolgáltatásért). Az Európai Bizottság európai szintű konzultációt indíthat a szociális partnerek körében ezzel kapcsolatban (5. ajánlás). Ezenkívül minden megkérdezett intézményi dolgozó és szabadúszó – tolmács és fordító egyaránt – egyetért abban, hogy fontos a pozitív és vonzó kép kialakítása erről a két szakmáról a létszám megújulásának biztosítása érdekében közép- és hosszú távon.

4.5

Az Európai Parlament saját szolgálatokkal rendelkezik mindkét területen, valamint magatartási kódex-szel (10), miközben 40 %-ban professzionális szabadúszók munkáját is igénybe veszi. 2010-ben 22 millió eurót költött fordításra.

4.6

Az intézmények nyelvi rendszerének keretében az Európai Számvevőszék két külön jelentést (11) fogalmazott meg az Európai Parlament, az Európai Bizottság és a Tanács tolmácsolással (RS 5/2005) és fordítással kapcsolatos kiadásairól (RS 9/2006).

5.1

A nyelvek számán és a jogalkotási aktusok tervezeteinek a nemzeti parlamentek rendelkezésére bocsátása nyelvi keretén (1. jegyzőkönyv, 4. cikk) kívül a Lisszaboni Szerződés nem módosította lényegi módon az EU nyelvi rendszerét, viszont megerősítette az európai kulturális és nyelvi sokszínűség tiszteletben tartásának célkitűzését. (12)

5.2

Az Unió intézményeinek nyelvhasználatára vonatkozó szabályokat, az Európai Unió Bíróságának alapokmányában foglalt rendelkezések sérelme nélkül, a Tanács határozza meg egyhangúlag elfogadott rendeletekben (EUMSz. 342. cikke, az EKSz. korábbi 290. cikke). Az Európai Bíróság nyelvhasználatára vonatkozó rendelkezéseket szintén a Tanács által egyhangúlag elfogadott rendelet állapítja meg (3. jegyzőkönyv, 64. cikk). Az EUSz. 3. cikke (az EUSz. korábbi 2. cikke) többek között úgy rendelkezik, hogy az Unió „tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokféleségét, továbbá biztosítja Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását”.

5.3

Az EUSz. 55. cikke (az EUSz. korábbi 53. cikke) meghatározza azokat a nyelveket, amelyeken a Szerződés készül, és amelyekre lefordítják. Az EUSz. 55. cikke (2) bekezdéséhez kapcsolódó 16. sz. nyilatkozat úgy rendelkezik, hogy a „Konferencia úgy ítéli meg, hogy az a lehetőség, hogy a Szerződéseket lefordítsák az 55. cikk (2) bekezdésében említett nyelvekre  (13), hozzájárul az Unió gazdag kulturális és nyelvi sokféleségének tiszteletben tartására vonatkozó, a 3. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdésében megállapított célkitűzés megvalósításához. Ebben az összefüggésben a Konferencia megerősíti az Unió elkötelezettségét Európa kulturális sokfélesége iránt, illetve azt, hogy az Unió továbbra is különös figyelmet szentel ezeknek és más nyelveknek.”

5.4

A megkülönböztetés tilalmáról és az uniós polgárságról szóló második részben foglalt rendelkezések alapján az Unió polgárai jogosultak arra, hogy a Szerződés nyelveinek valamelyikén az Unió bármely intézményéhez vagy tanácsadó szervéhez forduljanak, és ugyanazon a nyelven választ kapjanak (EUMSz. 20. cikke, az EKSz. 17. cikke).

5.5

A „XII. cím – Oktatás, szakképzés, ifjúság és sport” cím alatt a következők olvashatók: „Az Unió a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésével és szükség esetén tevékenységük támogatásával és kiegészítésével hozzájárul a minőségi oktatás fejlesztéséhez, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak az oktatás tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét, valamint kulturális és nyelvi sokszínűségüket.” (EUMSz. 165. cikk, az EKSz. korábbi 149. cikke)

5.6

A közös kereskedelempolitika területére vonatkozóan, az EUMSz. 207. cikkének (az EKSz. korábbi 133. cikke) 4. pontja alapján „A Tanács szintén egyhangúlag határoz a kulturális és audiovizuális szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó megállapodások tárgyalása és megkötése tekintetében, ha fennáll a veszélye annak, hogy azok korlátozzák az Unió kulturális és nyelvi sokféleségét”.

5.7

Az Alapjogi Charta a tiltott megkülönböztetés alapjai között megemlíti a nyelvet, és kijelenti, hogy „tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés” (21. cikk), 22. cikkében pedig emlékeztet arra, hogy „az Unió tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokféleséget”.

5.8