28.12.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 354/80

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az Európai Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: a Közösség innovációs politikájának felülvizsgálata a változó világban

COM(2009) 442 végleges

2010/C 354/19

Előadó: Henri MALOSSE

2009. szeptember 2-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A Közösség innovációs politikájának felülvizsgálata a változó világban

COM(2009) 442 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás ” szekció 2010. március 2-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. március 17.–18-án tartott, 461. plenáris ülésén (a 2010. március 17-i ülésnapon) 108 szavazattal 1 ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Mi az innováció?

1.1   A közleményben idézett meghatározás szerint „Az innováció az a képesség, amelynek köszönhetően az ember új ötleteket fogad be és – új folyamatok, termékek vagy szolgáltatások felhasználásával, a konkurenciát lekörözve – gazdasági eredményekké konvertálja őket” (1).

1.1.1   Az innováció több mint képesség: cselekvés, folyamat, amely lehetővé teszi, hogy a létező vagy új ötleteket eredményekre váltsuk.

1.1.2   Az innováció gyakran kollektív munka gyümölcse (vállalati társulásoké, szociális partnereké, kutatóké); a vállalkozások belső működésére is hatással van, főként a munkavállalók ötletei által. A globális versenyben az európai vállalkozásoknak jobb eljárásokat kell találniuk majd arra, hogy a munkavállalókat bevonják az eredmények alakításába, és ösztönözzék kreativitásukat.

1.1.3   Az innováció olyan szakterületeket is érinthet, amelyek nem játszanak közvetlenül szerepet a piacon, amilyen például a humán fejlettség, az egészségügy, a szociális és környezetvédelmi innováció, valamint az általános érdekű szolgáltatások, a polgárság, vagy a fejlesztési segítségnyújtás területén történő innováció.

1.2   Az innováció ugyanis inkább társadalmi cél, az emberi kreativitás érvényre juttatása a fenntartható és harmonikusabb gazdasági fejlődés elősegítése érdekében.

1.2.1   Az innováció feladata az, hogy választ találjon a 21. század társadalmi kihívásaira, amilyen a fenntartható energiaellátás, az éghajlatvédelem, a demográfiai átalakulás, a globalizáció, az egyes régiók vonzereje, a munkahelyteremtés, továbbá a társadalmi kohézió és igazságosság.

1.3   Az innováció nem önmagában vett cél; a „fejlődés” és a „fenntarthatóság” néven összefoglalható társadalmi célkitűzéseket szolgálja, ugyanakkor meg kell állapodni e fogalmak meghatározásában és mérésében.

Érdekesnek találjuk azt, hogy az Unió úttörő lehet e téren, új gazdasági és társadalmi mutatókat határozva meg és alkalmazva, amelyek segítségével mérhető a növekedés és annak időbeli alakulása (2).

2.   Mit tesz az Európai Unió?

A közlemény természetesen kedvező mérleget von az Unió által folytatott tevékenységekről, a keretfeltételek javítását, az újító erejű termékek és szolgáltatások szélesebb körű piaci elterjedésének elősegítését, szinergiák teremtését és a pénzügyi vonatkozásokat illetően egyaránt. Kiemelendő, hogy elsősorban a technológiai újításokkal foglalkozik.

A „közösségi politika” kifejezés használata az innovációról szólva kissé túlzó, hiszen – amint azt a közleményben bemutatott mérleg is bizonyítja – inkább koordinált intézkedések és fellépések együtteséről van szó. Az EU ugyanis nem rendelkezik a tárgyhoz kapcsolódó saját jogi hatáskörökkel (kiegészítő hatáskörrel).

2.1   A keretfeltételek javítása

2.1.1   Egyes, az EU által hozott intézkedések valóban pozitív hatást váltottak ki. Ilyen például az állami támogatásokra vonatkozó szabályok felülvizsgálata az öko-beruházások és a K+F-be történő beruházások javára, vagy az Euro Info Központok és az Innovációközvetítő Központok (IRC) hálózatainak egyesítése az Európai Közös Vállalkozás hálózatában. Az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag bevezetése igen reménykeltő volt, azonban eddig nem követték konkrét, látható eredmények a kkv-k számára (3). Az „Új készségek az új munkahelyek érdekében” című közleményt is említhetnénk, amely láthatóan jó irányba tart, azonban eddig nem társult hozzá végrehajtási eszköz.

2.1.2   Ezzel szemben a közösségi szabadalomra irányuló döntés hiánya nyilvánvaló bizonyítéka az Európai Tanács arra való képtelenségének, hogy ezen a téren meghozza a szükséges intézkedéseket, amelyek közvetlen hatással járnának az innovációra. Erről tanúskodik az Európában benyújtott szabadalmak számának folyamatos csökkenése a világ többi részével összehasonlítva, de az európaiak számára egyértelműen magasabb költségvonzat is. Az EU ennélfogva védelmi deficittel rendelkezik, amely kárt okoz a vállalkozásoknak, főként a kkv-knak.

2.1.3   a Az Európai Bizottság által javasolt eszközök és politikák eddig túlnyomórészt az innovációhoz szükséges előkészítő szakaszokra, valamint a nagyméretű, köz- vagy magánpénzből finanszírozott kutatóközpontokra összpontosítanak. Ezt olyan további intézkedésekkel és eszközökkel kellene kiegészíteni, mint például a szabványosítási folyamatok, amelyek nagyobb mértékben és szisztematikusan az innovatív folyamatokra helyezik a hangsúlyt.

2.1.4   A közigazgatási szervek általánosságban, és különösen helyi szinten, az innováció forrásai lehetnek minden területen.

2.1.4.1   A közbeszerzéseket illetően a megrendelők gyakran a legolcsóbb ajánlatot részesítik előnyben, az ajánlatok minőségének kárára. Kedvezhetünk ugyanakkor az innovációnak a közbeszerzések irányításával, és ezáltal a polgároknak nyújtott szolgáltatások minőségének javításával (4).

2.2   Az innovációs politikák végrehajtása

2.2.1   A közlemény hangsúlyozza az európai uniós költségvetésből történő finanszírozási lehetőségek növekedését a 2007–2013-as pénzügyi terv keretében.

2.2.1.1   A növekedés valóságalapja nem látható a szereplők számára, akik panaszkodnak az eljárások lassúsága és bonyolultsága miatt, főként a 7. Kutatási és Fejlesztési Keretprogram tekintetében. Az európai strukturális alapok sem tekinthetők az innováció valódi motorjainak, mivel – a nehézkes bürokrácián túl – a támogatások elaprózódása és az addicionalitás elve miatt sem eléggé ismertek.

2.2.1.2   A költségvetési rendelet következő felülvizsgálata során egyszerűsíteni, tömöríteni és standardizálni kell a részvétel, a támogathatóság és a jelentéstétel szabályait.

2.2.2   Ez a megállapítás érvényes az Európai Befektetési Bank (EBB) pénzügyi eszközeire is, amely általában közvetítőkön keresztül jár el, akik saját feltételeiket alkalmazzák. Az EBB és az Európai Bizottság jelentős erőfeszítéseket tett a kkv-k finanszírozásának ösztönzésére, de ezek hatásai nem láthatóak. Az európai pénzügyi piac Európa-szerte továbbra is széttöredezett, és kevéssé kedvez az innovatív és nem technológiai kkv-knak. Nemzeti szinten arra kell ösztönözni a bankszektort, hogy vállaljon nagyobb kockázatokat a kkv-k finanszírozásában.

2.2.3   Az új Versenyképességi és Innovációs Keretprogram (CIP) célja a már létező, de szétszórt intézkedések és programok integrációja lett volna. A tevékenységek valójában alprogramokra vannak osztva, koherenciájuk pedig nincs bizonyítva. A CIP emellett 3,6 milliárd eurós költségvetést kapott 7 évre, ami az EU előtt álló kihívásokat tekintve kevésnek tűnik.

2.2.4   Az európai programok nehezen tudják elérni saját célkitűzéseiket, főként a privát szektor és különösen a kkv-k részvétele tekintetében. A rendelkezésre álló alapokat elsősorban a közintézményeknek ítélik oda, a magánszektor kárára. A kutatásra és az innovációra szánt közpénzek megfelelő kezelése, valamint ezeknek a befektetéseknek a valódi hatása az európai gazdaságra kulcsfontosságú prioritás az EGSZB számára.

2.2.5   A közösségi és a nemzeti programok közötti koordináció nem hatékony. Nincs például közös programozás a tagállamok és az EU között, amelynek révén elkerülhető lenne az addicionalitás és a kiegészítő jelleg összemosódása.

2.3   Szinergiák teremtése

2.3.1   A nemzeti reformprogramoknak a lisszaboni stratégia keretein belüli létezése referenciakeretet nyújt a tagállamok számára az innováció terén. Ugyanakkor az alkalmazott megközelítések igen eltérő mivolta, valamint a szociális partnereknek és a civil társadalom egyéb szereplőinek csekély mértékű bevonása azok kidolgozásába és gyakorlatba való átültetésébe a hatás és az eredményesség csökkenésével jár.

2.3.2   Az Európai Kutatási Térséget a rendszer koherenciájának és a tagállamokkal létrehozandó szinergiáknak az elősegítésére alakították ki. Az EGSZB szerint e kérdés valóban megérdemelné, hogy prioritássá váljon, és sokkal nagyobb kötelezettségvállalás társuljon hozzá a jövőben.

2.3.2.1   Így például az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) jelenlegi struktúrájával nem teljesíti eredeti feladatát, amely a kutatási ágazat, a vállalkozások és az oktatási szféra közötti párbeszéd elősegítése lenne. Az EIT, amely viszonylag kevés forrással bír (2008 és 2013 között 2,8 milliárd euró áll a rendelkezésére (5), olyan virtuális eszköz, amely továbbra is csupán kismértékben hozzáférhető az európai programokat nem ismerő vállalkozások számára.

2.3.3   Az innovációról szóló legutóbbi áttekintés szerint (6) az e téren vezető európai országokra mind jellemzőek az alábbiak: jelentős forrásokat szánnak az oktatásra és az egész életen át tartó tanulásra, továbbá a K+F-re és az innovációt támogató eszközökre. Hozzátehetnénk még a társadalmi és civil párbeszéd bevált gyakorlatát is.

Jobb szinergiákat kell találni a célból, hogy e bevált gyakorlatok elterjedjenek Európában, és hogy közös és összehangolt politikai döntésekkel határozottabban ösztönözzük a tagállamok és az EU közötti konvergenciát e kulcsfontosságú sikertényezők érdekében.

2.3.4   Az említett szinergiának a civil társadalom szereplőire, valamint a köz- és magánszféra partnerségeire is ki kell terjednie.

A klaszterek például jelenleg lehetővé teszik az egyetemek és a kutatóintézetek hatékony együttműködését a vállalkozásokkal, olyan struktúrákon belül, amelyeket állami és magánbefektetésekből támogatnak. A klaszterekkel szerzett tapasztalatok nemzeti szinten pozitívak, de közösségi támogatási politika híján az EU nem tud hasznot húzni ezekből. Az EU-nak kezdeményezéseket kellene tennie a klaszterek európaivá alakítására, amely lehetővé teszi azok irányításának professzionalizálását, nemzetközivé tételüket, illetve működésük és finanszírozásuk optimalizálását.

2.3.5   Az innovációt támogató különféle európai programok által meghatározott prioritások közötti szinergiákat előnyben kellene részesíteni a társadalmi kihívásokra való tekintettel. Gyakorlatilag az egyes közösségi programokon belül ugyanazok a prioritások találhatók, átjárhatóság nélkül.

3.   Az EGSZB ajánlásai

Az EGSZB olyan ambiciózus európai stratégia bevezetését ajánlja az innováció területén, amely tágabb és integráltabb megközelítést javasol.

3.1   Kiindulási elvek

—	Az innovációt tág értelemben kell venni, mind a piacra került termékek és szolgáltatások, mind a nonprofit szféra szempontjából, valamint társadalmi és szociális szemszögből is.

—	A Lisszaboni Szerződés kitágítja a közösségi politikák hatáskörét az innovációra alkalmas területeken. Ezek a kereskedelempolitika, az energia, az űrkutatás, a turizmus, a kultúra, az egészség stb.

—	Az innováció lényegét tekintve interdiszciplináris és átfogó jellegű, ilyennek kellene tehát lennie a stratégiának és a végrehajtási eszközöknek is.

—	Az innovációnak összhangban kellene lennie az Európai Unió elveivel és értékeivel. Egy innováció „jó” lehet technológiai szempontból, de nem kívánatos hatással lehet a környezetre vagy a társadalmi kohézióra.

—	Szükség van arra, hogy a polgárok megismerjék az új technológiákat (GMO, nukleáris energia) azáltal, hogy nyilvános vitát indítunk ezekkel kapcsolatban.

—

E kulcsfontosságú technológiák fejlesztését (7) (nanotechnológia, mikro- és nanoelektronika, fotonika, korszerű anyagok, biotechnológiák, információs technológia, szimulációs tudomány stb.) célzottan és interdiszciplináris jellegük figyelembevételével kell támogatni. Mindeközben arra van szükség, hogy az európai kutatási programok kiterjedjenek a területek közötti hasznosításra, valamint hogy a kulcsfontosságú technológiák alkalmazásait ki lehessen használni a hagyományos ágazatokban is.

—	A prioritásokat az EU társadalmi célkitűzéseire való tekintettel kell meghatározni (egészség, környezet, energia stb.).

—	Az európai innovációs stratégiának a magánszektor és a civil társadalom szereplőivel való szinergiákon és partnerségeken kell alapulnia.

—	A kkv-knek a jövőbeli, innovációt támogató európai terv középpontjában kell lenniük. Támogatni kell minden keretintézkedést, programot és rendelkezést, amely megkönnyíti a kkv-ken belüli innovációt.

3.2   Javaslatok

3.2.1   Tanulmányozócsoportjának keretében az EGSZB 2009. január 14-én közmeghallgatást szervezett a sevillai Technológiai Jövőkutató Intézetben. Ez a meghallgatás, melyen az intézet képviselői, valamint az innovációt támogató helyi szereplők vettek részt, konkrét javaslatok kidolgozását tette lehetővé.

3.2.2   Minden politika alapja, hogy jó mutatókkal és jó elemzési eszközökkel rendelkezzünk. Az EU jelenleg több elemzési eszközzel rendelkezik: European innovation score board, Inno policy trendchart, European Cluster's observatory, Innobaromètre, Sectoral Innovation watch valamint az EU industrial R&D investments scoreboard. A koherencia jegyében az EGSZB azt javasolja, hogy hozzanak létre egy egységes Európai innovációs megfigyelőközpontot, amely átvenné a már létező eszközöket, koherensebbé és még átláthatóbbá téve azokat. Emellett az értékelés csak akkor szignifikáns, ha az eredményeket célkitűzésekhez hasonlítják. A jövőbeli európai tervet világos célkitűzések kell, hogy kísérjék, beleértve a mennyiségi mutatókat is. A megfigyelőközpontnak képesnek kell lennie arra, hogy világos célok és mutatók segítségével átláthatóan és függetlenül dolgozzon, ezzel biztosítva a politikák objektív értékelését.

3.2.3   Az alapvető kutatás biztosítja a jövőbeli innovációk nélkülözhetetlen táptalaját. Ezért az EGSZB támogatja az ennek megfelelő, kutatásra szánt európai költségvetés növelését, főként a következő Kutatási és Fejlesztési Keretprogram tekintetében, amennyiben meghatározzák annak prioritásait (a társadalmi kihívásokkal összhangban) valamint kihasználják annak fellendítő hatását a nemzeti programokkal és a magánszektorral összefüggésben.

3.2.3.1   AZ EGSZB egyébiránt az új megközelítések felülvizsgálatát ajánlja a kkv-k részvételének ösztönzésére a közösségi programokban, például a felelős partnerség koncepciójának keretében. Közös charta alapján az adminisztratív formalitások (auditok, jelentéstétel) megkönnyítése lenne a cél.

3.2.4   A kutatási és oktatási intézmények, főként az egyetemek, valamint a gazdasági és társadalmi szereplők közötti partnerségek kifejlesztése szintén jó eszköz a vállalkozásokon, illetve az oktatási intézményeken belüli innovációt elősegítő pozitív szinergia kialakításához (8).

3.2.4.1   Az EIT-nek a már létező struktúrák hálózatának élére kellene állnia az új technológiák elterjesztésének ösztönzése érdekében minden ágazat irányába. Idővel az EIT lehetővé kellene, hogy tegye az európai szintű infrastruktúrákba való befektetéseket, amelyekben összekapcsolódna a kutatási, oktatási és innovációs politika.

3.2.4.2   Ezzel kapcsolatban ösztönözni kell a kutatóknak nemcsak a tagállamok közötti, de a magán- és a közszféra között történő mobilitását is elősegítő programokat. A dán ipari doktorátus, amely lehetővé teszi egy vállalkozás mérnökei számára, hogy egyetemi doktori címet szerezzenek úgy, hogy egy másik tagállamban járnak képzésre (9), olyan jó gyakorlat, amelyet érdemes lenne európai szinten tesztelni.

3.2.5   Az innovációt ösztönző tevékenységek EU és tagállamok közötti átjárhatóságához szükséges eszközöknek az EGSZB véleménye szerint a jövőbeni program kiemelt elemeivé kellene válniuk. Ennek értelmében meg kell erősíteni a közelségi hálózatokat, amelyek hidat képeznek az európai és a helyi szint között az ötletek és tervek cseréje által. Az EGSZB azt ajánlja, hogy létesítsenek európai partnerségi platformokat, amelyek nyitottak a civil társadalom szereplőinek irányába. Az Enterprise Europe Network hálózat, amely a vállalkozások helyszíni képviselője, alapként szolgálhatna ehhez a platformhoz.

3.2.6   Elsőrendű fontosságú a finanszírozásokhoz való hozzáférés javítása, főként az innovatív kkv-k és a start-up-ok fejlesztése szempontjából. Meg kell erősíteni az EBB szerepét, főként a kockázatmegosztó pénzügyi mechanizmus kiterjesztésével, valamint európai kockázati tőkepiac létrehozására is szükség mutatkozik.

3.2.6.1   Az EGSZB ezenkívül speciális intézkedéseket ajánl a kisvállalkozói intézkedéscsomag (SBA) keretében, például egy második európai tőzsdepiac ösztönzését, az egyének részéről megvalósuló innovációs beruházásokat ösztönző intézkedéseket, ill. a munkavállalók érdekeltté tételét.

3.2.7   Észrevehető, hogy az innováció és a vállalkozói szellem számos országban visszaszorulóban van a fiatalok körében. A tantervekben ösztönözni kell a kreativitást és a kezdeményező szellemet.

3.2.7.1   Az EGSZB azt ajánlja, hogy az európai uniós intézmények támogatásával a női vállalkozók képviselőinek mintájára hozzák létre a fiatal vállalkozók képviselőinek hálózatát.

3.2.8   Amennyiben az érintett országokban a kohéziós politikán keresztül kívánjuk elősegíteni az innovációt, megfelelőbben kell használnunk a strukturális alapokat. Főként arról van szó, hogy célzottabb tevékenységeket hajtsunk végre, kerüljük el az addicionalitás kötelező elvét, amely késedelemhez és a láthatóság hiányához vezet. Az EGSZB hangsúlyozza a civil társadalom szereplőinek társadalmi innovációra való képességét, amelyet eddig teljességgel figyelmen kívül hagytak a mind a strukturális, mind az oktatási programokban.

3.2.9   Az EU versenypolitikáját (állami támogatások, vállalkozások közötti együttműködés) is összhangba kell hozni az innovációk jobb kihasználtságát célzó erőteljesebb támogatással és a technológiaátadás ösztönzésével. Egyes ágazatok, például a lakásépítés vagy az infrastruktúrák és a közlekedési eszközök, kiemelt figyelmet kellene, hogy kapjanak az éghajlatváltozás kérdésében betöltött szerepük miatt.

3.2.10   A Lisszaboni Szerződéssel bővültek az EU hatáskörei a kereskedelempolitika és a külső együttműködés területén. Meg kell ragadni ezt a lehetőséget annak érdekében, hogy a tudományos és technikai cserék új európai politikáját hozzuk létre, amely összhangban van a nemzeti politikákkal is. Kiemelt figyelemmel kell kísérni az EU szomszédos országaival folytatott cseréket és együttműködést.

4.   Következtetések

4.1   E stratégia sikere a számára kijelölt költségvetési eszközökön túl az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak a megvalósítás biztosítását célzó valódi politikai akaratától függ majd, csakúgy mint a – főként a civil társadalommal létrehozott – partnerségek minőségétől és a polgárokkal kialakított párbeszédtől. Az EGSZB emiatt arra szólítja fel az Európai Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy nyújtson be egy, az innovációt elősegítő cselekvési tervet, amely sarokköve lesz az európai növekedési és foglalkoztatási stratégiának (EU 2020).

4.2   A leendő európai innovációs tervet valódi cselekvési terv kell, hogy kísérje, amelyhez végrehajtási ütemterv, valamint az elért eredmények utókövetése járul. Ebből a szempontból a terv jogi formája (ajánlások, intézkedéscsomag, vagy bármilyen más forma) alárendelt jelentőséggel bír. A terv hatékonyságát annak tartalma és a benne foglalt – számadatokkal és időpontokkal alátámasztott – pontos végrehajtási kötelezettségvállalások fogják meghatározni.

4.3   A stratégia célja egy valódi közösségi politika kell, hogy legyen, az európai gazdaság újraindításának szolgálatában.

---

(1)  „Creating a National Innovation Framework”, Science Progress, Richard Nedis & Ethan Byler, 2009. április.

(2)  Az Európai Bizottság által a gazdasági teljesítmény és a társadalmi előrehaladás méréséről készített jelentés ajánlásainak (www.stiglitz-sen-fitoussi.fr) mintájára, e mutatóknak meg kell haladniuk egyszerűen a GDP kiszámítását, és figyelembe kell venniük a rendelkezésre álló jövedelemre, az oktatásra, a környezetvédelemre és a javak elosztására vonatkozó kifinomult és sokféle adatokat is.

(3)  HL C 182., 2009.8.4., 30. o.

(4)  Az első lépést a vezető piacokra irányuló kezdeményezés keretében tették meg (a megbízókhoz történő közeledés a közbeszerzési szerződések innovatív vállalkozásoknak való odaítélésének elősegítésére), az eredményeket azonban majd alaposan figyelni kell (a kezdeményezés 2009 szeptemberében indult).

(5)  Összehasonlításképpen: a MIT (Massachusetts Institute of Technology) éves működési költségvetése 2,4 milliárd dollár.

(6)  European Innovation Scoreboard – Pro Inno Europe

(7)  Lásd az Európai Bizottság következő közleményét: „Felkészülés a jövőre: közös stratégia kidolgozása a kulcsfontosságú alaptechnológiákkal kapcsolatban”, COM(2009) 512 végleges.

(8)  HL C 228, 2009.9.22., 9. o.

(9)  A programot Marie Curie európai ösztöndíjakból finanszírozzák.

---