22.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 134/43

—

A Törvényszék semmisítse meg a megtámadott rendeletet;

—

kötelezze az alperest az eljárás költségeinek viselésére.

1.

A megtámadott rendelet 9. cikke (2) és (3) bekezdésének és 10. cikke (1) és (2) bekezdésének érvénytelensége, amennyiben e rendelkezések a tizenöt méternél hosszabb halászhajók esetében a kettős hajómegfigyelési rendszer felszerelésének feltétlen kötelezettségét írják elő: a 9. cikkben előírt műholdas megfigyelési rendszert, valamint az automatikus azonosítási rendszert. Két különböző, de lényegében azonos funkcióval rendelkező megfigyelési rendszerről van szó. E kötelezettség nem megfelelően indokolt. Úgy tűnik továbbá, hogy ez az intézkedés szükségessége és megfelelősége tekintetében sérti az arányosság elvét. A kettős hajómegfigyelési rendszer felszerelésének kötelezettsége ezen túlmenően semmiféle ésszerű indokkal nem igazolt pénzügyi terhet ró a felperesekre.

2.

A megtámadott rendelet 15. és 17. cikkének érvénytelensége, amennyiben e rendelkezések a legalább 12 méter hosszúságú halászhajók esetében bizonyos információk napi rendszerességgel történő továbbításának kötelezettségét írják elő, egyébként is a kikötőbe érkezés előtt, sőt, a kikötőbe érkezés előtt négy órával. A felperesek szerint e kötelezettség ésszerűtlen, aránytalan és teljesítése ráadásul lehetetlen is. Különösen a kisüzemi halászatban alkalmazott halászhajók számára a kikötőktől néhány óra hajózásra lévő halászati övezetekben e kötelezettség teljesítése lehetetlen, hacsak nem horgonyozzák le a hajót a kikötőn kívül, hogy megvárja a határidő elteltét.

3.

A felügyeleti és a vizsgálati rendszerek érvénytelensége, amennyiben a rendelet előírja a hajó helyiségeihez, valamint a fájlokhoz és az elektronikus dokumentumokhoz való hozzáférés eltűrésének feltétlen kötelezettségét, valamint vizsgálatok és kihallgatások különböző formáinak eltűrését olyan tisztviselők részéről, akik az igazságszolgáltatási hatóságok semmiféle felhatalmazásával nem rendelkeznek, és nincsenek alávetve a rendőri szervek ellenőrzésének. Ily módon sérül a bizalmas kezeléshez való jog, a lakóhelyhez való jog, a magán- és személyes élethez való jog, valamint a védelemhez való jog, különféle változataiban. Ezen ellenőrzés, túl azon, hogy sérti a hivatkozott alapvető jogokat, és tolakodó jellege okán végső soron alapjaiban fosztja meg tartalmától a halászati gazdasági szereplőnek gazdasági szabadsága gyakorlásához való, az alapító szerződésekben rögzített jogát. Különös érvénytelenségi ok vonatkozik a 82. cikkre, amely felhatalmazza a vizsgálatot végző tisztviselőket, hogy az esetleges jogsértések bizonyítékaira vonatkozó biztosítási intézkedéseket hozzanak.

4.

A megtámadott rendelet 73. cikke (8) bekezdésének érvénytelensége, amennyiben e rendelkezés felhatalmazza a tagállamokat, hogy a felügyeleti rendszer pénzügyi terheit a halászati gazdasági szereplőkre hárítsák. E tekintetben megállapításra kerül, hogy a rendelkezés nyilvánvalóan érvénytelennek tűnik, mivel ellentétes a közérdek megvalósításához szükséges költségek társadalmi megosztásának elvével.

5.

A megtámadott rendelet 92. cikkének érvénytelensége, amennyiben e rendelkezés az esetleges jogsértések felelőssége átruházásának olyan rendszerét írja elő, amelyben a bárki által elkövetett jogsértésekért a halászhajó tulajdonosa vagy az esetleges üzemeltetők a felelősek. E tekintetben megállapításra kerül, hogy a rendelkezés nyilvánvalóan ellentétes a személyes felelősség elvével, a magántulajdon védelmének elvével és az arányosság elvével, mivel nem ésszerűen a szankcionáló rendszer kijátszásának elkerülésére irányul.

6.

A megtámadott rendelet 103. cikkének érvénytelensége, amennyiben e rendelkezés előírja, hogy amennyiben valamely tagállam nem teljesíti a rendeletben előírt kötelezettségeket, ez az 1198/2006/EK rendeletben (1) és a 861/2006/EK rendeletben (2) előírt közösségi pénzügyi támogatások felfüggesztését vonhatja maga után. A felperesek szerint a támogatás felfüggesztésével az államról az egyénekre száll át a felelősség, akiknek így az állam magatartásának hátrányos következményeit kell viselniük. A szankció átruházásának e formája sérti a szankció személyességének elvét és az arányosság elvét.

7.

A megtámadott rendelet 14. cikke (1), (2), (3), (4) és (5) bekezdésének, 58. cikke (1), (2) (3) és (5) bekezdésének, 59. cikke (2) és (3) bekezdésének, 60. cikke (4) és (5) bekezdésének, 62. cikke (1) bekezdésének, 64., 65. és 66. cikkének, 67. cikke (1) bekezdésének és 68. cikkének érvénytelensége. A felperesek e tekintetben arra hivatkoznak, hogy a szóban forgó rendelet kizárólag az EK Szerződés 37. cikkén alapul, amely lehetővé teszi a halászat közös politikájának létrehozását, és a rendeletben szereplő intézkedések csak akkor lennének jogszerűek, ha a közösségi intézmények által több jogi aktussal létrehozott halászati politikát szolgálnák. Márpedig a hivatkozott rendelkezések nem vonatkoznak a közös halászati politika alá tartozó ágazatokra és fajokra, következésképpen nem tartoznak az EK Szerződés 37. cikkének alkalmazási körébe.